Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-17 / 89. szám
1989. április 17., hétfő Somogyi Néplap Tanácskozott a megyei pártértekezlet Dr. Pallér Endre a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke Felszólalásában kifejtette: a megyei pártértekezlet óllásloglalás-tervezete keveset foglalkozik gazdaságpolitikai kérdésekkel. Ezt ösz- szefüggésbe hozta azzal az elvvel, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból. — Arról beszélünk kevesebbet — mondta —, hogy egyre üresebb a társadalom és az egyes rétegek gyomra. A megélhetés gondja mind nagyobb rétegeket érint. A pártnak éppen ezért tenni kell a gazdaságért, a fejlődésért. A választásokon lényegesebb kérdés az élet- színvonal alakulása, mint a demokrácia. Az is tény, hogy a gazdaságban nehezebb elérni eredményt, mint a demokrácia szélesítésében. Az a magatartás helyes, amely okos gondolatokkal, jó káderpolitikával a gazdaságot fordítja a megfelelő irányba. A mezőgazdaság helyzetének értékelésekor abból a tényből indult ki, hogy 76 somogyi tsz közül 15-nek a helyzete kilátástalan, 30—40 pedig a válság szélén áll. Feltette a kérdést, kinek az érdeke az. hogy ilyen természeti adottságú országban és megyében ilyen helyzetbe kerüljön a mezőgazdaság. Megkérdezte, hogy miért nem mutatjuk ki világosan, hogy a világpiaci versenyben miként tud helytállni a magyar mezőgazdaság. A piaci mechanizmus bevezetését két éve ígéri az ország vezetése, eddig ennek érdekében vajmi kevés történt. Feltette a kérdést, milyen gazdaságpolitika az, ahol a leggazdaságosabb befektetés a szelvényvagdosás és nem a termelő beruházás. Javasolta: a megyei pártértekezlet fogalmazza meg ezzel kapcsolatos álláspontját és juttassa el azt az országos vezetésnek. A megyén belül szükségesnek tartotta az élelmiszer-gazdaság vertikális integrációját, a magántőke és a kisszervezetek felkarolását, a falvak életképességének javítását. Tényekkel bizonyította, hogy a nagyüzem ereje és eszközei nélkül a háztáji gazdaság sem ért volna el olyan eredményeket, amelyekre ma büszkék vagyunk. Szerinte lesznek farmergazdaságok is, de a meghatározó a mezőgazdasági termelésben továbbra is a nagyüzem marad. Hozzászólása végén kérdésre felelve mondta el: a gazdaságpolitikát és a demokráciát nem szembeállítani akarta hozzászólásában. Két külön területről van szó, de az ország jövője szempontjából szerinte nem mindegy, hogy melyikkel foglalkozunk többet. Mostanában sok szó esik a demokráciáról és keveset foglalkozunk a gazdasággal. (Véleményét megtapsolták a küldöttek.) Petrovics Jenő a boglárlellei szakközépiskola igazgatója Az oktatás személyi és tárgyi feltételeivel foglalkozva kifejtette: mindenkinek érdeke az, hogy a somogyi iskolák több fiatalt neveljenek szakmunkássá, értelmiséggé. Elmondta: a kvalifikált munka elismerése motivációs tényező az iskolában is. Ha zavar keletkezik, akkor kialakul a kettős nevelés, amely végsősoron cinizmushoz vezet. A hatékony iskolarendszer jól képzett pedagógusok nélkül elképzelhetetlen. A legnagyobb gondok most a középfokú oktatásban és a szakoktatásban vannak, mert a tantermek harmada nem épült meg. Éppen ezért javasolta, hogy szükség esetén alkalmas középületeket — a Balaton - parton nagyobb üdülőket — adjanak át iskolai célokra. Ezek a létesítmények úgyis csak a nyári hónapokban vannak kihasználva. Az iskolafejlesztés forrása a szakképzési alap is; ennek célirányos fel- használása érdekében szükség volna megyei koordinációra. Szóvá tette azt is, hogy az iskolák számára nem egyértelmű a megye szakemberigénye. Az ötéves képzésű szakközépiskolákban például nem lehet tudni, hogy milyen lesz öt év múlva az üzemek igénye. Ennek az ellentmondásnak a feloldása érdekében javasolta, hogy szélesebb alapokon nyugvó, konvertálható szakképzést valósítsanak meg. Ez adhat alapot arra is, hogy a szakemberek át-, illetve továbbképezzék magukat. A pedagógusok közérzetéről szólva elmondta: nem jó a hangulatuk és ebben közrejátszanak az alacsony bérek is. Emiatt a pedagógusok egy része szabadidejét nem a felkészülésre, illetve a továbbképzésre fordítja, hanem pénzkeresésre. Megalázóan kevésnek nevezte az iskolák rendelkezésére álló bér- és jutalom- keretet. Czingalek Lajos a kaposvári nehézgépgyár szerelője — Az utóbbi öt hónapban sok követelésről hallottam, kötelességről viszont kevés szó esett. Szerintem ha az MSZMP hatékony párt akar lenni, akkor sürgősen meg kell tartania rendkívüli kongresz- szusát. Elengedhetetlen ugyanis a pártegység megteremtése és az, hogy a gazdaságot minden szinten hozzáértő vezetők kezébe adják és ne karrieristák irányítsák. A munkahelyeken nincs fegyelem és nincs felelősségrevonás sem. Manapság sok szó esik az állami támogatás megvonásáról. Ez az állami támogatás nem más, mint a munkahelyi szervezetlenség ára. Megvonása után most az állampolgárral kívánja az állam megfizettetni. Megállapítása szerint az állami vezetők egyre több olyan intézkedést hoznak, amely a kapkodás jeleit mutatja, s amelyet előzetesen nem gondoltak végig. Példaként a vámrendelkezéseket és az autópályahasználati díjat említette. Szerinte a májusi pártértekezlet óta nem történt semmi az országban, tehát nem késett el a megyei pártértekezlet sem. A megyei pártbizottság a megújulás helyett személyi felelősöket keresett, és feddhetetlen embereket alázott meg. A pártértekezlet egyik feladata a feladatterv kidolgozása, a másik a személyi megújulás. Elgondolkodtatónak tartotta, hogy az elsőtitkári tisztre történő jelölést az arra alkalmasnak tartottak közül többen nem vállalták. Végül javasolta, hogy Tanai Imre, a megyei pártbizottság volt titkára első titkárként kerüljön a jelölőlistára. Ügy érzi, tette hozzá, hogy a testület, amely megvonta Tanai Imrétől a bizalmat, nem volt őszinte. Vlasitsné Olbricht Margit a Marcali Bőrdíszmű gyáregységvezetője A megye és Marcali iparáról szólva emlékeztetett arra, hogy az ipartelepítés során Marcaliban elsősorban gyáregységek létesültek, s ezeknek nagyvállalati központja a fővárosban van. Mára ez a működési keret szűk lett, gátjává vált a fejlődésnek, ezért mind elemibb erővel jelentkezik az önálló gazdálkodás igénye. Az ország gazdasági helyzetének romlása csak tovább súlyosbítja ezeknek a gyáregységeknek a gondjait. Fontosnak tartotta a vállalati vagyon felmérését és megosztását, hogy a munkavégzés önállósága mellett tulajdonosi jogokat is kapjanak ezek a gyáraik. A bérviszonyokkal összefüggésben kérte, hogy az MSZMP szorgalmazza a bérreform mielőbbi megvalósítását. Mint mondta: ne csak a költségvetési egyensúly, az államháztartás legyen fontos, hanem a dolgozók háztartása is. Foglalkozott a felszólaló a pályakezdők növekvő elhelyezkedési gondjaival, utalva arra, hogy ma már nemcsak a gimnáziumot végzettek helyzete kilátástalan: egyre nehezebben találnak munkahelyet a szakmunkások is. Ezért feltétlenül fontos hosszabb távra felmérni az ipar és a mezőgazdaság igényét és olyan oktatáspolitikát kialakítani, amely biztos jövőt ad az ifjúságnak. A párt követhető programot dolgozzon ki, a kormány világos, előre kiszámítható intézkedéseket hozzon! Ehhez a stratégiához Somogynak is hozzá kell járulnia. Magyarosi György a Siotour kereskedelmi igazgatóhelyettese Az idegenforgalom, a turizmus helyzetével összefüggésben a felszólaló három javaslattal fordult a pártértekezlethez. Kérte, hogy a testület fogalmazza meg azt az igényét, hogy vagy az MSZMP Politikai Bizottsága, vagy a Központi Bizottság tűzze napirendjére az idegenforgalom időszerű kérdéseit és dolgozzon ki piacorientált politikát, idegenforgalmi programot. Szükség van erre azért, mert az utóbbi évtizedben a párt nem foglalkozott vele, és a turizmus fejlődése olyan gazdasági, társadalmi és politikai ellentmondásokat termelt, amelyekre sem megyei, sem főhatósági szinten nincs orvoslás. Az idegenforgalom negatív jelenségeinek a politika csupán szemlélője, közben a szociális turizmus egyre el- hanyagoltabbá válik, a kereskedelmi turizmust pedig még mindig csupán megtűrjük, de inkább — helytelenül — károsnak tartjuk. Megsokasodtak a KGST-országotkkal kapcsolatos idegenforgalom ellentmondásai is. Ma már nem a barátság, az egymás életének a megismerése áll elsősorban az idegenforgalmi kapcsolatok mögött, hanem az ellenszenv erősödik a valutaüzérkedés, a feketekereskedelem, a vámháborúk mögött. Végül felelőtlenségnek és bűnös mulasztásnak minősítette a felszólaló, hogy a mai politika megengedte azt, hogy több mint ötmilliárd dollár hagyja el az országot, s hasonlóan megfontolatlannak ítélte az autópálya- használati díj bevezetését. Javasolta, hogy a pártértekezlet fejezze ki tiltakozását az elhibázott rendelkezésekkel szemben, A harmadik javaslata az volt: a politikai és az állami vezetés alakítson ki olyan álláspontot, hogy az arra alkalmas szakszervezeti üdülők egy része a főszezonban a kereskedelmi turizmust is szolgálhassák. A szociálturizmus értékfaló szolgáltatás; például egy beutalt egyötödét fizeti annak az üdülőhelyi díjnak, amit a kereskedelmi turista tartozik fizetni. Ahogy a siófoki pártértekezlet is meghatározta: véget kell vetni a Balaton kizsákmányolásának. Dr. Gyenesei István a megyei tanács elnöke Kifejtette: nem a pártértekezlettel késtünk, hanem a változtatással, amit enél- kül is fel lehetett volna vállalni. Ma nagy a feszültség az emberekben, s ez egyre kevésbé kezelhető. Oka, hogy túlzottan is jelen van gondolkodásunkban a messianizmus, és ehhez még hozzá tartozik egy nagyfokú toleranciahiány. — A feszültségeket oldaná — mondta —, ha etikus célokat fogalmaznánk meg, s megtalálnánk az elérésükhöz szükséges etikus eszközöket. A politika eti- kátlansága sajnos naponta tetten érhető. Megjelenési formái: a deklarációkkal ellentétes intézkedések. Szinte már senki sem hiszi el, hogy a ma szorító feszültségeit eg.v gondtalanabb jövőért fogjuk vállalni. A felhalmozott indulatok nehezítik a konszolidált demokrácia kialakítását is. Ezért különösen fontos annak tudatosítása, hogy a demokrácia nem idegen a rendtől, s nagy tévedés volna még gondolatban is különválasztani a rendcsinálás és a demokrácia folyamatát. Az élet kérdéseire ma minden korábbinál gyorsabban kell választ adnunk. Egy más minőségű, az érzelmeket és a szükség- szerűségeket nem elválasztó politikai kultúrára van szükség. Ennek egyik jellemzője a múlt nem kriti- kátlan tisztelete. Azoknak mondom, akik ma kétkedve és sandán figyelik a párt megújulása szempontjából alapvetően fontos reformkörök tevékenységét, hogy a reform törvényszerűen nem egyenlő a szélsőségekkel. Az ösztönökön való uralkodást a reformkörök magukra nézve is kötelezőnek tartják, de másoktól is ezt várják. Tudjuk, s ma már ki is mondjuk, hogy válságban van a párt. Ne dugjuk a fejünket a homokba, és azt is lássuk be, hogy a párt programjai devalválódtak. Sokan el sem olvassák, vagy ha igen, eleve előítélettel teszik. Ezért ma a korábbiaknál konkrétabb, számonkérhe- tő, ha úgy tetszik, túlélési programra van szükség. A legfontosabb kérdések megoldását nem érlelgethetjük a kongresszusig. A tátott- szájóságból pedig ne kovácsoljunk tőkét azzal, hogy azt kiáltjuk ki a követendőnek ! — Az elmaradt haszon közgazdasági kategóriája, megítélésem szerint kivárások miatt, a pártot leginkább sújtó elemmé lépett elő. Számomra megalázó a megyénkre jellemző politikai patópáloskodás, az ebből eredő fáziskésés. Ezt fel kell számolni; és akkor kell lépnünk, amikor az extraprofit-hozadék még érvényesülhet a politikában. Csak így tarthatjuk kezünkben a folyamatok irányítását. Jogos a kérdés: mi kell ahhoz, hogy az MSZMP domináns politikai erő maradjon? Mivel nem lehet azonos programot adni a reformistáknak és a •reformot fenntartással fogadóknak, ezért mindenekelőtt meg kell — s nem le kell — győznünk saját belső visszahúzó ellenzékünket. Ha ezt nem sikerül elérni, akkor elő kell készíteni egy megegyezéses válást. A párt megújulási készségének alakulásában nem kis szerepet játszik az alternatív szervezetek megjelenése és az új pártok szerveződése. Megítélésem szerint a párt túltáktikázta és ma is túltaktikázza a döntő helyzeteket. Őszintébb, következetesebb politizálásra van szükség. A másokkal való együttműködésben célszerű figyelembe venni az ősi intelmet, amely józanul így fogalmaz: ne tulajdoníts ellenfelednek a magadénál söté- tebb szándékot! A közeljövő legfontosabb feladata a szándékok kölcsönös és őszinte tisztázása. Ezután arról szólt, hogy a többpártrendszert magában hordozó jövő szempontjából feltétlenül végig kell gondolni a lakótelepi szerveződés kérdéseit. Legyen elv, hogy a párttag nem az alapszervezetnek, hanem a pártnak a tagja, és ezért mindenütt tevékenykednie kell, ahol szükség van rá. Javasolta kidolgozni és az átmeneti időszakra engedélyezni a kettős — munkahelyi és lakótelepi — tagságot is. Kifejtette: ami az elmúlt hónapokban a gazdaságban tapasztalható, az inkább kapkodás, mint jó gazdaságpolitika következetes megvalósítása. A politikai intézményrendszer bizonytalanságban tartja — mi több: fékezi — a gazdaságot. Ezért a gazdaság eredményességének lényeges feltétele az intézményrendszer mielőbbi rendbe tétele. A politikai intézményrendszernek része a tanács is; tevékenységünk közvetlenül hat az állampolgárok hangulatának alakulására, s ez felértékeli szerepkörünket. Ezt ismerték föl, amikor a megyei tanácson kezdték a rendteremtést. A mindennapi gondok mellett vannak jelei már annak, hogy Somogy egyik szellemi műhelyévé válhat a megyei tanács testületé és az ott dolgozók alkotó közössége. A közeljövőt illetően itt, a megyében városokban és közösségekben is feladat a párt és az állam jelenleginél határozottabb szétválasztása. Eközben a párt ne szégyelljen tanulni a tanácstól olyan kérdésekben, mint a nyitottság, a nyilvánosság, az önkormányzatiság és a társadalmi ellenőrzés. Mivel a jövőben a tanácsok válnak a politikai, közéleti harcok, nézetek, vélemények, érdekek ütközésének legfőbb színterévé, az MSZMP számára az a fontos, hogy képviselői megfelelő számban kerüljenek a döntést hozó testületekbe. Végül azt fejtette ki, hogy az önállóságukat kivívott gazdálkodó szervezetek feladata és felelőssége a rájuk bízott javakkal való gazdálkodás. Befolyásolásukra, segítésükre csupán úgy és ott van lehetőség, ahol fogadó- készséggel, önálló programértékű elképzelésekkel és nem utolsósorban partnerekkel találkozik a megyei vezetés. Az átlagosnál nagyobb a felelősségünk — mondotta —, és több a konkrétabb teendőnk az egészségügy, a szociálpolitika, az oktatásügy, az idegenforgalom, a foglalkoztatási kérdések és a környezetvédelem vonatkozásában. A felszólalást követően többen fordultak egyperces kérdésekkel dr. Gyenesei Istvánhoz. G válaszában elmondta, hogy semmit sem ítél el jobban, mint a reformretorikát. Az igazi reformer nemcsak felismeri, hogy mit kell változtatni, hanem következetesen végrehajtja, végig is viszi ezeket a változtatásokat. A gazdálkodó egységek tanácsi támogatásáról szólva elmondta: a megyének nagy vállalkozásokra nincs elegendő pénze. Több kérdés is vonatkozott a kettős párttagságra. A felszólaló elmondta, hogy azért tartaná ezt fontosnak, mert ha kivonul a tagság a munkahelyről és nem vonul át a lakóterületre, az rendkívül nagy veszélyt jelent. Átmeneti időre volna szükség erre a kettős tagságra — addig, amíg a lakóterületi politikai munka meg nem erősödik. Azt is hangsúlyozta, hogy ezt a tevékenységet azonnal meg kell kezdeni; alapvetően fontos mielőbb megteremteni a lakóhelyi politizálás feltételeit. Az idegenforgalommal összefüggésben kifejtette: ma az a legfontosabb, hogy a megyén kívüli és a külföldi tőke behozásában működjön közre a megyei tanács. Ez utóbbi témában épp a napokban tett fontos lépéseket Brandtmüller István elnökhelyettes. A nyilvánosságról az volt a véleménye: a határozat jó, a végrehajtása azonban pocsék. Ezzel összefüggésben éles hangú bírálatot mondott, megkérdezve a pártértekezlettől: hányán tudtak arról, hogy a mostani KB-ülésen központi bizottsági tagot javasoltak So«mogyból? Még a végrehajtó bizottság tagjai közül is csak egv fő tudott róla! Mint mondta, nem a javasolt személlyel szemben van ellenérzése, hanem az előkészítéssel. Mert ha a felkérés időben «érkezett, akkor visszaélés volt ez az előkészítés, ha pedig késve, akkor — mint mondta — bábok vagyunk. Ezt nem szabad csinálni! Egv központi bizottsági tag jelölése legalább annyira jelentős, fontos, mint egy megyei első titkáré.
