Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-17 / 89. szám
2 Somogyi Néplap 1989. április 17., hétfő Tanácskozott a megyei pártértekezlet Cselekvőképességet biztosító programot Dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság megbízott első titkára vitaindító szóbeli kiegészítőjében elmondta: — Pártértekezletünk célját és teendőit — a számvetést, a felad® t-meghatározást, a személyi feltételeket illetően — megismerhette valamennyi küldött — mondta. — Sőt: politikai nyilvánosságra vonatkozó elveinknek megfelelően megismerte a megye lakossága is. Mindez kiindulási alapot ad a mai vitához, az elhatározáshoz. Olyan törekvések felerősítéséhez, elindításához, amelyekre a jövőben már cselekvés közben kell visszatérnünk. Ezután arról szólt, hogy a megyei pártbizottság tudatában van annak: a Vita egyik várható kérdése maga a somogyi pártértekezlet ténye; összehívásának elhúzódása. — Testületünk nevében nem kívánom magyarázkodással elvenni a jogos kritika élét, szándékát. Az őszi határozott nemtől a januári határozott igenig eltelt időszakban nemcsak a politikai körülmények változtak, hanem — nem kevés dilemma, belső vita árán — változott a testület felfogása; összetétele is. , Azt tapasztaltuk, hogy megújulási törékvé- sünk, valamennyi lépésünk az igenlés mellett kételyeket, ellentmondásos, gyakran gyanakvó vagy elutasító véleményeket is- kiváltott. Ez pedig nagy tanulság arra nézve, hogy a jövőben valamennyi politikai lépésünket úgy kell megtennünk, hogy azt a több mint 22 ezer megyei párttag zöme maga által is kezdemé- nyezettnék, véleményezett- nak, jóváhagyottnak tudja és abban saját mozgásterét fedezze fel. Ennék ellenére úgy vélem: a mai pártértekezlet, ha kései is, remélhetően nem elkésett fórum, vallójában nemcsak lezár egy vitasorozatot, hanem új hangsúlyokat, friss és dinamikus erőket képviselve kritikusan nyithat rá egy új folyamatra. Demokratikus alulról építkezéssel új törekvéseinket új módon és korszerű módszeréket alkalmazva lehet és kell megvalósítanunk. Megyei pártmozgalmunk biztonságérzetéhez, akcióképességéhez a jövőben szervesen hozzá tartoznak majd a nagyobb léptékű, nagyobb mozgósító erőt, szembenézést képviselő fórumok, plénumok. Olyanok is, amelyek eddig a pártéletből hiányoztak. Ma fő feladatunk egy cselekvőképességet biztosító program kialakítása. Szándékosan nem azt mondom, hogy a kiküldött állásfoglalás-tervezet elfogadása, mert azt csupán formálandó vitaalapnak tekintjük. A programhoz számvetés A pártbizottság elé került első összegezést a testület megvitatta. Nem titkoljuk el: itt kétféle nézőpont ütközött. Az egyik a kialakult helyzet kapcsán mindenekelőtt a személyes és a testületi felelősséget kérte számon, a másik, amely tényekre hivatkozva a pártbizottsági tevékenység megújulási szándékát — mégha ellentmondásos is volt — méltánylandónák tartotta, nem elhallgatva a felelősség kérdését sem. Továbbá: szükségét érezte annak, hogy a vitaanyag utaljon a mai helyzetre, a somogyi tendenciákra, törekedjen pontosságra, megjeleníthető alternatívákra. Az előkészítő munkáik során mindvégig természetes igény volt, hogy a feladatok a pártkongresszusig szóljanak, és olyanok legyenek, amelyek megalapozzák nagyabb távlatra nézve is politikánk helyi, megyei mozgásirányait és szempontként szolgáljanak a közelgő tanácstagi, képviselői választásokra'. Ezáltal oldódjék a bizonytalanság, legyen nagyobb önbizalma a megyei pártmozgalomnak, váljon kezdeményezőbbé a politizálás, és teremtődjék közös meder a reform melletti erők összefogásához. Vitassuk meg tehát mindezt, hogy feleljen meg a követelményeknek programunk. A programozás bármilyen távra szóljon is, csak szembenézés, számvetés által lehetséges. Félreértéshez vezetett az a szándék, miszerint az 1985-ös pártértekez- let óta eltelt időszakról akkor adjunk részletes helyzetelemzést, amikor a következő pártkongresszusra szóló feladatokat vitatja meg a megyei párténtekez- let. Vitatkoztunk ezen magunk is. A következtetések mögött azonban nem volt olyan törekvés, miszerint egy jövő időre szóló, úgynevezett „előre menekülés” lenne a megoldás. Amely félelemből, felelősségáthárításból, avagy presztízsokokból nem akar az idáig vezető úttal, a jelen válságával szembenézni, mert tart a kritikától. Ha ezt akarná bárki is, csak struccpolitikát folytatna. Ugyanis az elmúlt időszak tanulsága szerint tisztázó igénnyel szembenézni múlt- tunkikal, eddigi utónkkal nemcsak országos feladat, hanem helyi, megyei teendő is. Hitelességre akkor tarthatunk számot, ha nemcsak jövőbeni törekvéseink kiszámíthatóak, hanem az is, hogy milyen múltértékélés alapján jutottunk e következtetésre. Megítélésünk szerint azonban ennek a számvetésnek visszanézve is nagyobb távlatokat, mélyebb dimenziókat kell felölelni. Az ugyanis a kelleténél kevesebb tanulsággal szolgálna, ha részterületeket — mondjuk az 1985-től eltelt időszakot vizsgálva csupán — az egyes részterületeket helyeznénk egymás mellé, s így kerülne a mérleg egyik serpenyőjébe az előrelépést iazoló, a másikba pedig a gondokra utaló tényanyag. Természetesen ezekkel is szembe kell néznünk. Am olyan igénnyel, amely félreérthetetlenné teszi, hogy a politikai intézményrendszer reformjának megfelelően, a demokratizálódás jegyében másként kell ezután a megye gazdasági-társadalmi életében, közéletében politizálnunk. Mások lesznek a pozícióink is. Legyen világos tehát: mi az, ami rajtunk múlott, és a változásók logikája szerint mi az, ami majd rajtunk áll vagy bukik. Ezt a helyzetértékelést a pártértekezlet döntéselőkészítése során elkezdtük, és a programozó szándékú mai együttlétünk is, úgy véljük, fontos állomása lesz ennek. De feltehetően nem végső állomása, mert á pártkongresszust megelőző párt- értekezleten is vissza kell térnünk erre a témára. Válságjolonségok Nincs okunk tagadni, hogy gazdasági, társadalmi válságot élnek áit a somogyi emberek is. Vannak kedvezőtlen folyamatok, amelyek az országos környezethez viszonyítva talán enyhébben, de vannak folyamatok, amelyek erőteljesebben éreztetik hatásukat. Nem arról van tehát szó, hogy mindez valamilyen különleges módon „begyűrűzött” a megyébe, hanem ennek egyes jelenségei lényegileg is itt indukálódtak. Érzékelhető jelei vannak ennek a gazdasági termékszerkezet megújulási nehézségeiben, az építőipar alakulásában, agrárgazdaságunkban, hátrányos helyzető térségeinken falvaink egy részének elsorvadásában. Gyengült az irántunk való bizalom, sza- porolott a kétely, az elfordulás. Mindezek mellett okkal idézhetők fel olyan területek is, ahol a becsületes munka eredményeket hozott. Azonban ezek hatása nem enyhíti gondjainkat. Somogyiban is tapasztalhatóan növekedett a vagyonosok rétege — természetesen a becsületes munka árán szerzett jövedelmek a legcsekélyebb mértékben sem kifogásolhatók —, de megnövekedett a szegényembe- rak száma is, s ez nemcsak az átlagkeresetek országosnál alacsonyabb szintjén mutatkozik meg, hanem a megye lakosságának jelentős rétegét képviselő nyugdíjasok életvitelében is. Ezért minden eddiginél radikálisabban kell képviselnünk gondjaikat, érdekeiket, olykor elemi szükségleteiket is. Ha megnézzük, e jelenségek érzékelése nem újkeletű. Alig van olyan terület, amely eddig kiesett volna a politikai testületek szemszögéből, Magyarán szólva: amire ne született volna párthatározat. Gondoljuk csak meg, hányszor fogalmaztunk az elmúlt időszakban úgy, hogy erre vagy amarra a bajra van jó párt- határozatunk, csak meg kellene valósítani. Márpedig egy határozatot csak a gyakorlat minősíthet jónak vagy rossznak, mert önmagában véve csupán egy tetszetős dökumentum marad. A végrehajtás sokszor mégsem sikerült. Miért? Ezzel az ellentmondással most már teljes mélységében és felelősséggel szembe kell néznünk. Felvetve azt is, hogy a jónak látszó elhatározáshoz biztosítottunk-e a káderpolitika területén a megfelelő feltételéket. Javaslom, azt is tegyük mérlegre, hogy. a kitapintható változások nyomán milyen radikálisain új célokat, módszeréket teremtsünk meg a megyei politizálásban. Azért, hogy a gazdasági és szellemi értékteremtő vidékként, tényleg saját léhetősé- geinkihez mérten fogalmazzuk újra teendőinket. Látható, hogy a fegyelmezett és engedelmes végrehajtásmechanizmus helyett egy radikálisan szókimondó, ütközést is vállaló, területi szükséglet-, érdek- és értékképviseletre van szükség. Nem arról van szó, hogy ez a készség teljességgel hiányzott volna az eddigi politikai munkából, de hatása mégis kevés. Működése arctalan jelleget öltött, és a nyilvánosság mindig feszültség- mentesebb képet kapott róla, mint amilyen az valójában volt. Nemcsak tanúi, hanem megélő részesei is voltunk annak a vitának, amely a Központi Bizottság mellett működő albizottság jelentése kapcsán kibontakozott az elmúlt időszakról. Úgy véljük, hogy ez helyi, megyei viszonyainkra nézve is meg kell ten n ünk. Nem kívánjuk tehát megkerülni a helyzet valóságos megítélését. Ugyanakkor tudatában vagyunk .annak, hogy vissza kell térnünk erre a számadásra a kongresz- szus előtt is. Hitelt toromtő mozgalommá válni Meg kell fogalmaznunk azt is, hogy milyen ma a megyei pártmozgalom közérzete és alkodóképessége. A kettő nem elválasztható. A gazdasági, társadalmi válságot párttagjaink — s ez alól mi, tisztségviselőik sem vagyunk kivételek — az azonosulás nehézségéivel, az eligazodás igényével, kínlódó megha- sonlással éljük meg. Különösen nehéz ez egy olyan helyzetben, amikor gazdasági.vál- ság közepette kell egy eddig v ég rehaí táslk ö zp ont ú szervezetnék kezdeményező, hitelt teremtő mozgalommá válnia. S hitelességét, tagjainak rátermettségét, becsületességét, közéleti alkalmasságát már a közelgő választásokon is bizonyítania. Nem .csinálunk titkot abból, hogy készülünk rá és úgyszólván pártértekezletünk másnapjától koncentrálunk is ezekre a feladatokra. Ügy ítél jük meg, hogy a párt közelmúltban megjelent akció- programja jó kiindulópont, de ehhez saját programunk tisztázása is keli. Reméljük, hogy feladatmeghatározásunk ezt megyei viszonylatban, a helyi érdekeket sem mellőzve, ugyancsak kiszámíthatóvá teszi. Azt tartjuk a fő feladatnak, hogy jelöltjeink kommunistáiként, becsületes magyar állampolgárként állják a választási versenyben a sarat; váljanak méltóvá a választók bizalmára. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy — az MSZMP szándékaitól sem függetlenül — közéleti-politikai ver- senyihelyzetben vagyunk és mindinkább abban leszünk. A megyében működő és létrejövő alternatív szervezetek nemcsak a riválist jelentik számunkra, hanem megteremthető az egyeztetés, az együttműködés lehetősége is. Főleg arra a lehetőségre gondolok, hogy a somogyi emberek érdékóben egymást ösztönözve, erősítve is léphessünk előre. Nemcsak gazdasági, termelési értelemben, hanem tudományos, művelődési, kulturális életünkben és hagyományainkat illetően is. Ugyanakkor — miként ezt a politikai nyilvánossággal kapcsolatban már hangsúlyoztuk — vállaljuk - a vitát, visszautasítjuk az indokolatlan felcímkézéséket és módszeresen rákérdezünk arra, hogy az esetenként hangzatos felszólítások vagy az erőteljes követelések mögött milyen cselekvési és .társadalmi program áll fedezetül. Új pártegységot Fórumunk nyilvános, de ez nem ad okot arra, hogy szemérmesen hallgassunk kényes dolgokról, mozgalmunk belső gondjairól. Csökkent a taglétszámunk. Kevesebben jöttek sorainkba, mint ahá- •nyan elhagytak bennünket. Ennek tanulságait is számba kell venni. Mert nem fájlaljuk azoknak a távozását, akiket a karrier vagy az egzisztenciális érdek tartott közöttünk, s most, válság- helyzetben a gyors hátatfor- dítással, netán a visszamuto- gatással akarják — úgymond — „tisztázni magukat”. Ha eddíig a felívelőnék tudott és biztonságosnak tartott periódusban csupán alkalmazkodtak, de nem voltak kritikus társaink, most már nehéz morális hitelt adni bírálataiknak. Egészen más a helyzet azokkal az elvtársaink- ikal — volt elvtársainkkal —, akiket a tehetetlenség érze(Ezt követően dr. Novak F erenc, a szerkesztőbizottság vezetője fűzött szóbeli kiegészítést az írásban kiküldött javaslathoz. Ez a javaslat egyébként a Somogyi Néplap április 2-i számában megjelent. Elmondta: a nyilvánosságra hozott tervezetről, a küldöttekről, sőt a pártonkívüliektől is különféle vélekedések érkeztek, az MSZMP-tagök Somogy Megyei Reformkörénék kommunistái pedig figyelemre méltó ajánlást juttatták el a szerkesztőbizottsághoz. — Ezek a megnyilatkozások egybehangzóan sürgetik — mondotta —, hogy zárjuk le végre a megye pártmozgalmának bizonytalanságokkal, ellenmondásokkal terhes szakaszát, alkossunk egy rövid távú és Somogy javára váló programot, fogalmazzuk meg a központi és más szervéknek szánt — a nemzeti leépülés megfordítását célzó — észrevételeinket és nem utolsó követelményte, a korábban is kimondott kritika vagy javaslat vissz- hamgtalansága indított arra, hogy elhagyjanak bennünket. Tapasztalhatóan nem kívánnak szép arcot mutatni, divatos alkalmazkodással most másfelé sem. Az ő példájuk méltán elgondolkodtató, és alapszervezeteink mozgalmi megerősödése, értékítélete minősítse azt, ha lesznek közülük, ákik visz- sza akarnak térni sorainkba. Milyenek ma a párt sorai Somogybán? Több mint 22 ezer tagú ók — anélkül, hogy az elbizakodottság, avagy a kishitűség végleteibe esnénk — dilemmáival együtt is jelentékeny politikai erőt képvisel. Igaz, ez az erő már nem a régi típusú egység szellemében vagy látszatával működik. Ügy véljük, hogy egy új helyi-megyei pártegység megteremtésének a fedezete most más körülményekből fakad. Több platform fogalmazódik meg, különböző spontán szerveződések kérnek és kapnak polgárjogot, erőteljesebb lesz a viitaszellem. Mindezt vállaljuk, tartsuk tiszteletben; s mindez valóban előre visz akikor, ha a zsinórmérték egy új típusú egységet tesz kötelezővé. Kötelezővé úgy, hogy az nem elsősorban a szervezeti előírások garanciáiból, hanem belső meggyőződésből .fakad. 'Ma ezt még sok tényező nehezíti. Egy-egy pártfórum tapasztalata azt mutatja, hogy világosabban tapintható ki a gyakori egyet nem értés különbözősége, mint az alapvető ákcióegység. A heveny állapotökon egy valóságosan megteremtett kontrollal, nyilvánosan kell túljutnunk. Ennek kezeléséhez a mozgalomban mindenképpen nagyobb elvszerűségre, szolidaritásérzetre, bizalomra van szükség. ként demokratikusan válasz- szurvk olyan megyei pártvezetőket, akik egy határozott reform folyama t f elgv őrsi tá - sára képesek. Kérdésként hangzott el: 'kié a megye, és mennyire gazdája annak a megyei vezetés? A kérdésre dr. Sarudi Csaba válaszolt: ez a megye Somogy lakóié, és része az országnak. Azt kívánjuk, hogy minél jobban beépüljön az országos politikába. Tőlünk függ az, hogy miként hívjuk fel rá a figyelmet. Valamennyi megye közös dilemmája: lehet-e és miben önálló a megyepolitika. A megbízott megyei első titkár véleménye szerint egy sor kérdésben lehet helyi politikát folytatni és ebben óriási szerepe lesz az önkormányzatoknak. Mégpedig úgy, hogy a megye érdekeit felmérve azokat az országos szervék előtt képviselik. A szerkesztőbizottság vezetője egy másik kérdésre felelve azt mondta el, hogy állami és politikai vezetésre egyaránt gondoltak, amikor az építőipar válságával kapcsolatos felelősségről szóltak a jelentésben. Filotásné Zanati Zsuzsanna a mandátum vizsgáló bizottság nevében elmondta, hogy a 233 küldött és a 35 pártbizottsági tag — tehát a 268 küldött — közül 258-an megjelenték a pártértekezleten. Igazoltan 4-en vannak távol. Jelen vannak az állami és társadalmi szervezetek vezetői, a tudományos élet •képviselői, a Magyar Demokrata Fórum képviselői és néhány pártonkívüli személyiség is. A legfiatalabb megyei küldött 23 éves, a legidősebb pedig 68 éves. Ezt 'követően kezdődött meg a vita az állásfoglalástervezetről és a szóbeli kiegészítőről. A szerkesztőre a mandátumvizsgáló bizottság jelentése
