Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! XLV. évfolyam, 60. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara: 5,30 Ft 1989. március 11., szombat Szűrös Mátyást választották a T. Ház elnökének Befejezte tanácskozását az Országgyűlés A romániai menekültek helyzete Pénteken délelőtt 9 óra­kor megkezdődött az Or­szággyűlés ülésszakának harmadik munkanapja. A zsúfolt napirend újabb pontjának tárgyalására tér­tek át a képviselők: a ro­mániai menekültek helyze­téről és a Minisztertanács tervezett további intézke­déseiről Horváth István belügyminiszter tájékoztat­ta a törvényhozókat. Elöljáróban arról az elvi alapállásról és az ezen nyugvó politikai szándé­kokról szólt, amelyek a kormány tevékenységét eb­ben a kérdésben meghatá­rozzák, majd a menekültek helyzetét elemezve leszögez­te: — Mindnyájunk előtt vi­lágos, hogy a menekült­kérdés gyökere nem Ma­gyarországon, hanem Ro­mániában van, ahol az alap­vető emberi jogok megsér­tése, köztük a nemzetiségek hátrányos megkülönbözte­tése, etnikai egységük meg­bontása, « sajátos kulturális tradícióik és hagyományos életfeltételeik felszámolása, az anyanemzettel való kap­csolattartás megnehezítése miatt a romániai magyarság nemzeti léte, identitása ke­rült veszélybe. Mindezek a sérelmek együttesen olyan helyzetet teremtettek, hogy sokak számára az életkö­rülmények elviselhetetlen­né váltak. Az előzményekről rövi­den el kell mondanom, hogy 1984-től kezdve emelkedett meg számottevőén azoiknak száma, akik kezdeményez­ték a Magyarországra való áttelepülésüket. A román szervek különféle hátrá­nyoknak tették ki a kérel­mezőket, és csak kis hánya­duknak engedélyezték a kiutazást. Ekkor több szá­zan, azok közül, akik érvé­nyes útiokmánnyal jöttek Magyarországra, megtagad­ták a visszatérést Romániá­ba. A hozzánk menekülő ro­mán és német nemzetiségű- eket ugyanolyan feltételek­kel fogadtuk be, mint a ma­gyarokat. Az Országgyűlés a kormány döntését mint­egy megerősítette azzal, hogy 300 millió forintot sza­vazott meg a menekültekről történő gondoskodás céljá­ra. A menekülés üteme idő­közben felgyorsult. Újabb fordulatot jelentett, hogy a múlt év második felében ugrásszerűen megnőtt a határt útiokmányok nél­kül átlépők száma. Ez év február 28-ig tizennégyezer - tizenhárom romániai mene­kültnek adtunk tartózkodási engedélyt. 88 százalékuk ma­gyar, 7 százalékuk román, 5 százalékuk német nemzeti­ségű. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kialakult helyzet — amit mi nem ösztönzünk, s nem is ösztönözhetünk — ellentétes szándékunkat, mert a menekülés, legyen az le­gális vagy engedély nélküli, nem jelenthet megoldást a Romániában élő magyarság számára. Ugyanakkor mind­addig, amíg nem- mutatko­zik kézzelfogható jele an­nak, hogy kedvező irányba változik Romániában az em­beri és ezen belül a nem­zetiségi jogok érvényesülé­sének tényleges gyakorlata, befogadjuk a szülőföldjüket elhagyni kényszerülőket. Horváth István belügyminiszter A menekülök számára a legtöbb gondot eddig is, a jö­vőben pedig még inkább az jelenti, hogy az ismert okok miatt nagyon nehezen jut­hatnak lakáshoz. Ez jelenleg a beilleszkedés fő akadálya. A legutóbbi ülésszakon felvetődött: tisztázni kell, hogy külföldi állampolgár kaphat-e állam* bérlakást. Jogszabályaink ezt nem zár­ják ki. Többgyermekes csa­ládok esetében ilyen előfor­dult. A bérlakás kiutalása azonban, tékintettel a váro­sainkban fennálló lakás­hiányra, csak kivételes meg­oldás lehet. Javítana a helyzeten, ha a jobb megoldás érdekében a menekülteket arányosabban tudnánk elhelyezni az or­szág területén. Jelenleg ugyanis több mint három­negyedük Budapesten, vala­mint Hajdú-Bihar, Békés, Pest és Szabolcs-Szatmár megyében tartózkodik. A hozzánk érkezettekről történő állami gondoskodás anyagi feltételeit részben az Országyúlés felhatalmazásá­val létesített — 300 millió forint összegű — Letelepe­dési Alap biztosította. Eb­ből a múlt évben mintegy 74 millió forintot használ­tunk fel: 64,5 miillió forin­tot a tanácsok, 9,5 millió fo­rintot más szervek, közöttük az egyházak kaptak a me­nekültekkel kapcsolatos költ­ségeik megtérítésére. A jövőben — s már az idén is — a felhasználás lé­nyegesen nagyobb lesz a ta­valyinál. Jóval több pénzt igényel a menekültek lakás- szerzésének támogatása, és jelentős ráfordítást kíván majd a menekülteket befo­gadó állomások létrehozása és fenntartása. . Tudjuk, hogy a hozzánk érkezettek egy részének igen fájó sebet jelent a csa­ládegyesítés megoldatlansá­ga. Az itt-tartózkodók mint­egy negyedének gyermeke, házastársa maradt Romániá­ban. Az aradi találkozón a magyar küldöttség által fel­vetett kérdések között fontos helyen szerepelt a család- egyesítés. Akkor román rész­ről olyan ígéret hangzott el. hogy partnerek lesznek en­nek a megoldásában. Úgy tűnik, hogy erőfeszítéseink eredményeként a kivándor­lási és családegyesítési ké­relmek elbírálásában némi­leg kedvező irányban módo­sul a román hatóságok gya­korlata. Erre utal, hogy a műit évben 1936 törvényes kivándorlási kérelmet telje­sítettek, több mint kétszer annyit, mint 1987-ben, ez év januárjában pedig 528-at. Február végéig családegye­sítés keretében több mint 200-an jöttök át Magyaror­szágra, zömmel gyermekek az itt-tartózkodó szüleikhez. Bízunk benne, hogy ez a fo­lyamat tartós marad. A menekültügy intézésé­ben — szabályozásban és végrehajtásban is — a sta­bil elvek mellett a változás is jelen van. Fontos változást jelentett, hogy a rövid időre szóló ideiglenes tartózkodási en­gedélyeket felváltottuk a 6 hónapos ideiglenes tar­tózkodási, illetőleg ennek lejártával a 2 éves letelepe­dési célú tartózkodási en­gedélyek rendszerével. A jövőben azok a menekültek, akik Magyarországon kí­vánnak maradni, mind­járt letelepedési célú tar­tózkodási engedélyt kap­nak. Növekszik a nálunk tar­tózkodó román állampol­gárok között azoknak a szá­ma, akik véglegesen har­madik országba kívánnak továbbutazni. Sokan kifeje­zetten ezzel a szándékkal jönnek országunkba. A ko­rábbiakkal szemben a to­vábbutazás elé ma már a magyar nemzetiségűek ese­tében sem állítunk semmi­féle^ akadályt, abból kiin­dulva, hogy a tartózkodási állam megválasztása embe­ri jog. Jelenleg több mint ezer romániai menekült vár továbbutazási lehető­ségre. A kormány további ter­vezett intézkedéseiről Hor­váth István elmondta: — Az elkövetkező hónapokban újabb fontos lépésekre ké­szülünk. A Minisztertanács a menekülfügy szervezet­tebb intézése érdekében elhatározta a menekülteket befogadó állomások felállí­tását. Ezt a menekülés vár­ható folytatódása teszi szük­ségessé. Ügy látjuk, három-négy ilyen intézményre lesz szükség a határ menti me­gyékben (de nem közvetle­nül a határon), illetve a fő­város környezetében. Azt szeretnénk, hogy a befoga­dó állomások működésének segítésében, ellenőrzésében, lakóinak gondozásában te­vékenyen vegyenek részf a társadalmi szervezetek és az egyházak is. (Folytatás a 2. oldalon) Straub F. Brúnó, az .Elnöki Tanács elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára .az Országgyűlés ülésszakának 3. nap­ján .az ülésteremben. Középen Berecz János, az MSZMP PB tagja, ,a KB titkára ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI PÁRT-VB Tegnap soron kívüli ülést tartott a megyei párt-vb dr. Sarudi Csabának, az MSZMP megyei bizottsága megbízott első titkárának vezetésével. A' Központi Bi­zottság megbízásából részt vett a tanácskozáson és a testület tagjaival időszerű pártpolitikai kérdésekről folytatott konzultációt Ván- csa Jenő, a Központi Bizott­ság tagja, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A konzultáción részt vett és felszólalt Révészné Kéri An­na, a Központi Bizottság tagja is, és véleményt mon­dott a végrehajtó bizottság valamennyi tagja. Grósz Károly és Carlos Nunez találkozója Grósz Károly, az MS^MP főtitkára pénteken fogadta Carlos Nunezt, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetősége tagját, a nicaraguai Nemzetgyűlés elnökét, aki az MSZMP KB meghívására érkezett ha­zánkba. A találkozón Grósz Ka­roly tájékoztatást adott a magyarországi reformfolya­matról, az MSZMP előtt álló feladatokról. Szólt külpoli­tikánk alakulásáról, kiemel­ve nemzeti érdekeink és a nemzetközi realitások foko­zott figyelembevételére irá­nyuló törekvéseinket. Kitért a fejlődő világot sújtó glo­bális problémák megoldásá­ban való érdekeltségünkre. Carlos Nunez vázolta a térségben kialakult új hely­zet sajátosságait, és a nica­raguai vezetés törekvéseit az ország előtt álló gazdasá­gi gondok leküzdésében. A képviselők csapdától félnek (PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI) Király Zoltán képviselő már készségszinten kavar vihart. Az ülésszak első nap­ján ügyrendi kérdés címén kért szót, majd 7 percig os­torozta a sztrájkjogra vo­natkozó törvényjavaslatot. Úgy ítélte meg, hogy az nem tartalmaz konszenzust, s kérte, hogy tárgyalását ve­gyék le a napirendről. Né­mi éllel tette föl a kérdést, hogy kinek sürgős a törvény elfogadtatása? —v Az alternatív szerveze­tek közül jó néhártnyal tár­gyaltunk. — mondta dr. Nagy Sándor, a SZOT főtit­kára. — Ok a konkrét kér­désekben egyetértettek a SZOT álláspontjával. A föl- szólalás mögött így politikai szempontokat sejtek. Egyéb­ként nekünk öt kifogásunk volt ' a törvényjavaslattal kapcsolatban, ezek közül a közreadott szövegben né­gyet már módosítottak. A decemberi országgyűlésre tervezett eredeti javaslat­ból már csak a névelők és a vesszők- maradtak, a töb­bi változott. A halasztást épp a kapkodás elkerülése érdekében kezdeményeztük. Király Zoltán, úgy érzem, nyitott kapukat döngetett, az általa elmondottak kö­zül minden szerepel az új, módosított szövegben, ki­véve a munka törvényköny­vi módosítás egy mondatát, amelynek változtatására én kívánok javaslatot tenni. Ebben magam is fölösleges­nek tartóm szabályozni, hogy kivel egyeztessen a munkál­tató, elég annyi, hogy az érintett szakszervezetekkel. — Abban is egyetértés volt, hogy a dolgozók hely­zetével összefüggő okokból is lehessen sztrájkot indíta­ni. — Ez volt az első számú feltételünk. A törvényjavas­lat nem kötheti meg, hogy a gyárkerítésen belüli, szo­rosan csak a rriunkaviszony- nyal összefüggő kérdések­ben lehet sztrájkot kezdeni. Az kétségtelen, hogy nem előzte meg társadalmi vita a sztrájktörvényt. Ennek megszervezése viszont a kor­mány feladata lett volna. Mi mind a 19 ágazati szak- szervezettel megvitattuk a javaslatokat. .— Az állampolgárt mind­ezzel kapcsolatban csak egy foglalkoztatja: jó ez ne­künk? — Itt alapvető emberi jogról van szó, olyan lehe­tőség . megadásáról, amely nem függhet pillanatnyi megfontolásoktól. A megvál­tozott szabályokkal ez a tervezet kiállja áz összeha­sonlítást a nemzetközi sztrájkjogi szabályzással is gyakorlattal. Ez utóbbit egyébként számos európai országban tanulmányoztuk, és javaslataink korántsem ötletszerűek voltak. A somogyi képviselőknek, köztük Fenyvesi Henriknek, Plecskó Ferenc nek és Mé­száros Győzőnek mégis két­ségeik voltak a tervezet kel­lő végiggondoltságát illető­en. Szóvá tették, hogy a mezőgazdaságban érvénye­síthetetlen a sztrájkjog, hi­szen itt néhány napi mun­kabeszüntetés az egész évi eredményt is kockára tehe­ti, sőt a gazdaság csődjét okozhatja. Ha viszont csak az jpari munkásoknak ad­ják* meg a sztrájk lehetősé­gét, az beláthatatlan politi­kai feszültségekhez vezet­het. Mészáros Győző azt a kérdést is föltette, ki ellen sztrájkolna a tsz-tag, aki lé­nyegében tulajdonos is? Erre akkor sem könnyű a válasz, ha a tsz-tagok több­ségét már inkább jellemzi a bérmunkási, mint a tulajdo­nosi tudat. Torlódott a Tisztelt Ház programja, és még délután is bizonytalan volt, hogy a sztrájkról szóló törvényja­vaslat vagy a Bécs—Buda­pest világkiállításról szóló' tájékoztató halasztódik-e az ülésszak 22-i folytatására. Ennek ellenére a parla­ment folyosóin az utóbbiról is sok szó esett. Voltak, akik már-már mint második Bős—Nagyiparos ügyet em­legették. Sokan a világkiál­lítást csak pazarló látvá­nyosságnak tekintik, s azt gondolják, hogy saját lakó­helyük fejlesztésére jutna több, ha erre nem kerül sor. — Miként lehetne jobbá tenni a közvélemény tájé­koztatását? — kérdeztük Beck Tamás kereskedelmi minisztert. A kormány nem kíván olyat ígérni, amit néni tud beváltani. Ezért expozémban is csak a tényekre szorítko­zom, s nem megyek bele számszerű jóslatokba. Azért sem, mert mindezt sokféle szemlélettel lehetne szám­szerűsíteni. Az például egy­értelmű, hogy a tervezett beruházások egy része a ki­állítástól függetlenül is el­engedhetetlen, nem lehet vi­szont ma számszerűsíteni, hogy a Budapest és az or­szághatár közti szakaszon kívüli területek mit nyer­nek a világkiállítással. Az biztos, hogy ez, a kiállítás közelebb hoz bennünket Európához, és az is, hogy a nagyrészt .vállalkozási ala­pon és külföldi tőke bevo­násával tervezett fejlesz­tések elmaradásával az or­szág más részei semmit sem nyernének. — A képviselők attól fél­nek, hogy újra abba a csap­dába esnek, mint a bős— nagymarosi ügy kapcsán, amikor jóllehet csak tájé­koztatót hallgattak meg, a közvélemény mégis úgy ér­telmezte, hogy döntöttek. Maga a kormány is szívesen sugallta ezt... — A képviselők aggodal­mát megértem, bár a ma­gam részéről nem törekszem a döntési felelősség áthárí­tására, egyszerűen a világ- kiállításnak vannak olyan költségvetési kihatásai, amelyeket a parlament elé kell tárni. Az Országgyűlés ezt a tájékoztatót elfogad­hatja vagy elutasíthatja. Ez nem jelenti, hogy adott eset­ben nekik kell „elvinni ' a balhét”. Az Országgyűlés új elnö­kének megválasztását né­mi vita előzte meg* ennek során egy képviselő kifogá­solta az egyes jelölést. Pász- tohv András, aki tagja volt a jelölőbizottságnak, bosz- szankodott ezen. — Valahogy belénk ivó­dott, hogy a jelöltek számán mérjük egy szavazás de­mokratizmusát. Ha két je­lölt van, demokratikusabb ha 20, az a demokrácia csú­csa? Nem igaz! A demok­rácia lényege ilyen esetben az, hogy a legalkalmasabb embert válasszák meg .'.. Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents