Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-08 / 57. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfoíyam, 57. szám Ára: 4,30 Ft 1989. március 8., szerda Nőnapi töprengés Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága Kedden délelőtt 9 órakor Grósz Károly főtitkár elnökletével — Jászai Mari téri székházában — összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülésen meghívottként részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a KB osztályvezetői, a megyei, megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, az Országgyűlés elnöke, továbbá a központi sajtó vezetői. A Politikai Bizottság nevében Grósz Károly üdvözölte a Központi Bizottság tagjait, majd a testület döntött a anácskozás napirendjéről. 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt akciótervére vonatkozó javaslat — előadó Be- recz János, a Központi Bizottság titkára: 2. Tájékoztató időszerű nemzetközi kérdésekről — előadó Szűrös Mátyás, a KB titkára; 3. Különfélék; 4. Személyi javaslat. Berecz János előadói beszéde Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke a Parlamentben fogadta a New York-i székhelyű külkapcsolatok tanácsának hazánkban tartózkodó küldöttségét. A találkozón részt vett Mark Palmer, az Amerikái Egyesült Államok budapesti nagykövete Ma megnyílik az Országgyűlés márciusi ülésszaka Van, akinek alkalom, van, akinek újabb alkalom — hiszen minden lehetőséget megragad rá — a nemzetközi nőnap, hogy a szebbik nemről elmélkedjen. A szociológusoknak mindenesetre kedvenc témájuk, hiszen e tudomány képviselőinek minden kedvencük, ami időszerű és szorító kérdés csak van a társadalomban. A nemzetközi nőnap hazánkban a bűnbánat és a széptevés napja. Mi, férfiak ilyenkor nézünk önmagunkba, s látjuk be, hogy asz- szonyunkat még mindig túl sokat hagyjuk magára a konyhában, miközben helytállást várunk tőle a munkában. Legalábbis nem vetjük szemére, ha e szűkös időkben ő is gyarapítja a konyhapénzt. Ilyenkor vizsgáljuk meg, hogyan lehetne e terheket még „közösebben” viselni. Ne higgyük, hogy az asszonyoknak sosincs lelkifurdalásuk. Ők is érzik, hogy napjaink rohanó világában keveset tudnak foglalkozni családjukkal — a kelleténél mindenesetre kevesebbet. A nemzetköziséget fölhasználva vigasztalódhatnánk azzal, hogy más földrészeken nyomasztóbb gondokat hoz a felszínre a március 8-a. Választójog, önállóság, egyenjogúság. Sok víz lefolyt már a honi folyókon, míg a múlt század végén — 1895- ben — eljutottunk odáig, hogy nőt is fölvehettek ha- .zai egyetemre. A korlátozás 'nélküli választójog pedig csak a Tanácsköztársaság időszakában adatott meg a nőknek. ,A művelődés és a közélet hagyományosan „férfiterep” volt. Napjaink középiskoláiban viszont a lányok .lekörözik’ a fiúkat, s nem egy értelmiségi pálya kimondottan elnőiesedett. Önállóság. A már említett társadalomkutatók örömmel üdvözölték és üdvözlik, hogy a művelődés és a munkába állás révén a nők kivívták valódi önállóságukat és egyenjogúságukat. A tudósok ugyanilyen hévvel mutatnak rá azonban arra, hogy az önállósodással és az egyéni szakmai ambíció erősödésével együtt jár az is: gyengült a nők „kapocs” szerepe a családban. Ezzel az aggodalommal egy tavalyi nőnapi kiadvány hölgy szerzője nem teljes mértékben ért egyet: „Az ünnepi köszöntők hallgatnak arról, hogy a féfiak egy része, valahol a lelke legmélyén a nők, a feleségek munkavállalását okolja a házastársi kapcsolat fokozatos kiüresedéséért, a háztartás zűrzavaráért, a családok széthullásáért. Az ünneplés perceiben pedig mi, nők is ünneprontók vagyunk: nekünk is akadnak »hátsó gondolataink«. Eszünkbe jut, hogy á »nő ne dolgozzon, hanem maradjon a fakanál mellett!“ jelszót ápolgató férfiak talán nem is a munkától kívánnák megfosztani a női nemet: ki tudja, nem inkább a szűkülő munkaerőpiacról kívánják-e távoltartani a konkurenst. No, persze, nem a három műszakban dolgozó textilgyárakból .. E kérdést ki-ki eldöntheti saját tapasztalatai alapján. Egy valamit tudunk bizonyosan; külsőre ők, a nők a szebbek. A biológiai különbségek — remélhetőleg — állandóak lesznek. Az indokolatlan társadalmi különbségek további csökkentéséből pedig mindannyian ki- vehetjük részünket. Kovács Gyula Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a májusi értekezlet óta eltelt időszakban a párt vezető testületéi — ha néha megkésve is, de — rendszeresen foglalkoztak a legfontosabb politikai, gazdasági kérdésekkel, fejleményekkel. Mind gyakrabban merülnek fel más olyan problémák is, amelyekhez egy politikai pártnak a véleményét és a viszonyát ki kell alakítani. Az MSZMP így számos kérdésben külön- külön dolgozta ki a részletesebb álláspontját. Egyes esetekben pedig még adós a politikai válasszal. Gond azonban, hogy mindezek nem kapcsolódnak egymáshoz egy öszefüggő politikai, gondolkodási, cselekvési rendszerben. A közvélemény számára ez a helyzet, a politika formálódásának ez a módja nehezen áttekinthetővé vált. A párttagság- ugyanilyen problémák előtt áll. Set részére még a politika képviselete is néha gondot okoz, hiszen csak részletenként ismeri meg. Ebből is fakad bizonytalansága, befe- léfordu'.ása, s ami még súlyosabb gond: a társadalom irányában tapasztalható cselekvési bizonytalansága. Mindezek következtében elemi erővel tört fel a párttagság igénye egy világos, közérthető és követhető politikai program iránt — ez a Központi Bizottság legutóbbi ülésén egyértelműen megfogalmazódott. Az is világossá vált, hogy most olyan cselekvési programra, szándékaink kinyilvánítására van szükség, amely tartós törekvéseken alapul, de rövid távra szél. Ebből következően nem vállalhatja fel a 15—20 éves távlatú stratégia megalkotását, amelyen Pozsgay Imre vezetésével bizottság dolgozik. A Politikai Bizottság javasolt programtervezete ugyanakkor a stratégia irányaival szerves kapcsolatban áll. A továbbiakban a programról szólva Berecz János hangsúlyozta: felvállalja, hogy egy politikai pártnak a magyar nemzet érdekében. a legfontosabb időszerű kérdésekben megfogalmazott cselekvési programja legyen. Ez egyben a soron következő választásokra lehet kiindulási alap, orientációs irány. Közzétételével az a szándék, hogy a párt és a társadalom közötti viszony új, követhető és mindenki által ellenőrizhető, a gyakorlatban is értelmezhető tartalmat kapjon. Vagyis az állampolgár döntsön arról, hogy felisrrteri-e benne az egyéni, a közösségi és a nemzeti érdekeit. Az MSZMP tagjai pedig e program ismeretében, birtokában képviselhetik politikánkat. Mitől á mi pártunké tehát ez a program? — tette fel a kérdést az előadó. Melyek azok a jegyei, amelyeket mi vállalunk és képviselhetünk? A program egyetemes és nemzeti irányadó értékei a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás. Mi ezeket az eszméket, amelyeknek a1 középpontjában az egyes ember áll, vissza akarjuk helyezni szerves, természetes társadalmi környezetükbe, és megvalósítható tartalommal. Szabadságeszmónyünk a személyiség önállósága, az emberi jogok érvényesülése. Azoké a jogoké, amelyekben a7. ember szabadsága a társadalom terméke, s nem a politika adománya. Az egyéni szabadságra épüljön a nép szabadsága. — Felfogásunkban az igazságosság az esélyek egyenlőségére való törekvést jelenti, fejtette ki a Központi Bizottság titkára. Azt, hogy a törvények valóiában és ne csak kinyilatkoztatásokban vonatkozzanak mindenkire. Az egyenlő esélyt a hatalomban való részvételre, a munkához való jogban, a tulajdonformákban, a kultúrában, a szociális biztonságban egyaránt képviseljük. Meg alkarjuk állítani az elszegényedést és megakadályozni a gazdasági hatalom min-- denféle koncentrálódását. A Szolidaritás eszméje a szabad, autonom egyének és közösségek összetartozásának érzése, cselekvésük motivációja. Beletartozik a társadalomnak, a közösségeknek egymásért vállalt felelőssége ás az egyes ember melletti kiállása. — Az értékek valóra válásának csak egyetlen útja lehet: a demokrácia. Meggyőződésünk, hogy ezek az eszmék a szocializmus kiépülésével teljesedhetnek ki. Ezért azonban cselekedni kell ás pártunk cselekedni akar. Politikai programjának középpontjába állítja a nép akaratát kifejező politikai rendszer kiépítését, a jogállamot, az egyén és a A helsinki záróokmány 35 aláíró államának bécsi tárgyalásai alkalmából az osztrák fővárosban tartózkodó Várkonyi Péter külügyminiszter kedden délelőtt a tanácskozás színhelyén, a Hof- burg-palotában találkozott spanyol minisztertársával, Fernande.z Ordonezzel, aki jelenleg az EGK elnöki tisztét is betölti. Megvitatták a közösség biztonságát, a korszerű, Európában és a világba beépülő hatékony gazdaságot. A szellemi alkotómunka felszabadítását. Nem lehetünk többé szűkkeblűek s politikai vakok! Mozgósításra, előírásra újat alkotni lehetetlen. Valamennyi alkotó elme javaslataira, felelős cselekedetére van szükségünk, hogy megoldásokat találjunk problémáinkra — szögezte le az előadó, majd emlékeztetett arra a történelmi tényre, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt egyesült párt. Értelmezése a továbbiakban nem lehet formális. Az egyesülés eredeti szelleméhez kell visszatérni, megtisztítva azt a hozzá méltatlan politikai játszmáktól ék cselekedetektől. Ki kell mondani végre: magunkénak valljuk az egyesülésbe hozott gondolatiságot. Ha elvi politikát folytatunk, akkor nincs jogunk mást tenni. A pánttagság elé terjesztendő cselekvési program- javaslatban az erősödő szo- ciáldemökrata és reform- kommunista szellemiség ötvöződik. A szociáldemokrácia százéves múltjában és jelenlegi teljesítményében is mélyen gyökeredzik a demokratikus magatartás, a bonyolult .társadalmi jelenségek árnyalt, összetett megközelítése és kezelése, az egyén, az emberi jogok tisztelete. Nagy értéke a szociáldemokrata mozgalomnak a nyitott politizálás, a társadalom széles rétegeivel való kapcsolattartás képessége — állapította meg Berecz János, s a több mint 70 éves magyar kommunista mozgalom kiemelkedő értékeiként sorolta a mozgalmi szervezettséget, az elvek iránti elkötelezettséget, a közösség tiszteletét, az önfeláldozást, a .társadalmi rendszer viszonyaiban történő változtatás bátorságát. Hozzátette: ez a mai magyar valóságban a radikális (Folytatás a 2. oldalon) két ország jól fejlődő kapcsolatainak alakulását, továbbá az Európai Közösségek és Magyarország közötti együttműködés alakulását. Ugyancsak kedden délelőtt Kurt Waldheim osztrák köztársaság! elnök hivatalában fogadta a magyar, külügyminisztert. Több mint félórás megbeszélésükön naavMa délelőtt 10 órakor megnyílik az Országgyűlés márciusi ülésszaka, amelyet az új házszabályoknak megfelelően most első ízben a parlament elnöke hívott ös2- sze. Az utóbbi csaknem másfél év intenzív jogszabály- alkotó tevékenységét folytatva ez alkalommal is többnapos megfeszített munka vár az autonómiájában erősödő törvényhozó testületre. A törvénykezést szolgáló napirendi pontok tárgyalása előtt egy olyan kérdésben kell dönteniük a képviselőknek, amely magának a Háznak a zökkenőmentes működését érinti. Mint ismeretes, Stadinger István, az Országgyűlés elnöke bejelentette távozási szándékát. A házelnök lemondásáról hivatalosan ma délelőtt határoz a parlament. Ezzel közvetlenül összefüggően a törvényhozókra vár az is, hogy a Hazafias Népfront javaslata nyomán megválasszák a jelölőbizottságot, amely e fontos tisztség várományosaira tesz javaslatot. Rendkívüli érdeklődés előzi meg a tervezetek sorában elsőként napirendé kerülő alkotmányszabályozási elveket; eddig 41-en jelezték hozzászólási szándékukat. Az új alaptörvény előkészítő munkálatait egyébként a mostani ülésszakot megelőző képviselőcsoport-tanácskozásokon, illetve az állandó bizottságok ülésein egyaránt nagy figyelem kísérte. Az alkotmányszabályozási elveket Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjeszti a törvényhozó testület elé, az alkotmányelőkészítő bizottság véleményét pedig Gajdócsi István, a testület elnöke foglalja össze. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkára értékelték qz országaik közötti jószomszédi viszonyt, s méltatták a Bécsben most megnyíló leszerelési és bizalomerősítési tárgyalások jelentőségét. Waldheim elnök hangsúlyozta, hogy Ausztria a jövőben is nagy fontosságot tulajdonít a sokrétű együttműködésen alapuló ma- 'gyar—osztrák kapcsolatok áDolásának és bővítésének ügyi Hivatal elnöke lesz az előterjesztője két egymást követő napirendnek. Az ÁBMH vezetőjének expozéja nyomán a parlament megtárgyalja a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításának tervezetét, illetve a sztrájkról szóló törvényjavaslatot. Ez utóbbi törvénytervezet az elmúlt hetekben országszerte élénk társadalmi vitát váltott ki. Számos társadalmi, érdekképviseleti szervezet annak a véleményének adott hangot — s nézetüket több képviselő is osztotta —, hogy a tervezet jelenlegi formájában még nem, alkalmas e rendkívül fontos munkavállalói jog megnyugtató szabályozására. Ezért várható, hogy a sztrájktörvény tervezete, illetve annak számos rendelkezése az ülésszakon is heives vitára készteti a törvényhozókat. Elképzelhető, hogy a parlament végül „áthidaló” megoldásként úgy dönt: első olvasatnak tekinti a most beterjesztett törvényszöveget, s a sztrájkjog szabályozásának elveiről rendez vitát. A belkereskedelemről szóló 1968. évi I. törvény módosításának törvényjavaslatát Beck Tamás kereskedelmi miniszter előterjesztése alapján tárgyalja az Országgyűlés, majd a testület tájékoztatót hallgat meg a Budapest—Bécs Világkiállítás előkészítéséről. E napirend előadója ugyancsak a kereskedelmi miniszter lesz. A világkiállítás kiemelkedő jelentőségére utal, hogy a mindinkább a hazai közvélemény érdeklődésének homlokterébe kerülő eseményről öt parlamenti bizottság is véleményt nyilvánít. Tájékoztatót hallgat meg az Országgyűlés a romániai menekültek helyzetéről és a kormány ezzel kapcsolatos további intézkedéseiről. A hazánkban február végéig menedéket keresett több mint 14 ezer romániai állampolgár sorsának alakulásáról Horváth István belügyminiszter ad számot az Országgyűlés előtt. A tervek szerint az utolsó napirendi pontok között tárgyalják a képviselők a parlament 1989. évi várható programját, majd interpellációk és kérdések zárják az ülésszak munkáját. E tárgykörben is „rekordot” dönt a törvényhozók aktivitása, hiszen az ülésszak megnyitását megelőző napig 27 interpelláció és 10 kérdés gyűlt Bécsi külügyminiszteri találkozó NAGYRA ÉRTÉKELTÉK A JÓSZOMSZÉDI VISZONYT
