Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989, március 4., szombat 5 Egyetemi színjátszók Kaposváron Színház amerikai mintára BEMUTATÓ MÁRCIUS 21-ÉN Orvosi kamara alakult Alakuló közgyűlést tartott tegnap a Magyar Orvosi Kamara a Budapest kongresszusi központban. Az új testülethez hazánk 33 ezer orvosa közül 11 380-an csatlakoztak. Kulika Frigyes, az Orvostovábbképző Egyetem rektora megnyitó beszédében hangsúlyozta: a kamara legyen aktív szervezet, képviselje tagjai, a betegek érdekeit, és tegyen meg mindent a biztonságos gyógyítás érdekében. Az orvostársadalom szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekképviseletét lássa el. A napirend elfogadásáról és ügyrendi kérdésekről több mint másfél óra hosz- szatt tartott a vita. Utána Veér András professzor, az Országos Ideg- és Elme- gyógyászati Intézet főigazgató főorvosa, a kamara szervezőbizottságának elnöke számolt be a szervezőbizottság munkájáról. Emlékeztetett rá: az orvostársadalom autonómiája az utóbbi évtizedekben csökkent, kiszolgáltatottsága fokozódott, beleszólása az egészségpolitikai döntésekbe meg - szűnt, társadalmi presztízse alacsony. Ez hozzájárult az egészségügyi ellátás romlásához is. Kijelentette: a kamara kezdeményezzen olyan jogszabályokat, amelyekben az orvosok érdeke a közösség érdekével összhangban van. Társadalmi elkötelezettségük betegeik érdekének és gyógyításának folyamatos figyelemmel kísérése; a kamara forduljon figyelemmel a környezetvédelmi célok megvalósulása felé is. Az új szervezet egyebek mellett célul tűzte ki: a Magyar Orvosi Kamara határozza meg azt a szakmai színvonalat, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy magyar orvos praktizálhasson. Az alapszabály-tervezet többórás vitájában nézet- különbséget Okozott. A közgyűlésen megjelent dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter is.. Az alakuló ülésen elfő- gadták a Magyar Orvosi Kamara alapszabályát. A késő esti órákban a résztvevők megválasztották — egy évre — az ideiglenes, 60 tagú választmányt. — „Sajnálom, sajnálom, sajnálom, de az ön apja halott” — hadarja, szinte gépiesen, föl-alá járkálva, tekintetét a földre szögezve Hamvas Béla író sorait a fiatal rendező, Zoltán Gábor. Majd megtorpan a másodperc töredékéig egy döbbenten tébláboló lánykára tekint. A zaklatott szavakat éles, egyre halkuló és mélyülő hangeffektus kíséri egészen addig, míg a bergmancső- darabkát fújó háttérszereplö lélegzete el nem fogv . .. A hagyományos színjátszást formájában megbontó próbának csütörtök este voltunk tanúi a Kaposvári Tanítóképző Főiskola rajztermében. A főiskola és a kaposvári agrártudományi egyetemi kar diákjaiból verbuválódott színjátszó közösség tevékenységet akár egy csoportterápiás foglalkozásnak is vélhetném. — Honnan származott az ötlet, hogy ilyen színjátszást szervezzenek — érdeklődtünk a rendezőtől. — Bécsy Tamás egyetemi tanár, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem esztétikai tanszékvezetője javasolta, hogy amerikai mintára alakítsunk színházat a dunántúli felsőoktatási intézményekben. A színjátszás mellett a diákok drámapedagógiai képzésen is részt vesznek. Pécsett már öt éve folynak a kísérletek, idén Szombathely és Kaposvár is bekapcsolódott a munkába. A rendezői státuszt pályázat útján nyerte el Zoltán Gábor, aki korábban a rádió munkatársa volt, és szeptember óta dolgozik a diákokkal. — Hogyan válogatott és mi a lényege ennek a színjátszásnak? — Mindenki jöhetett, aki akart. Nem kutattuk a tehetséget. Egy idő után ki- válogatódott az a mag, amelyik alkalmas a produkció színre Vitelére. Ez egy kegyetlen önkiválasztó rendszer, és az ember önmagá- vail szemben a legszigorúbb. — A negyven kezdőből heten maradtak, és mind lány... — Ascher Tamás azt mondta, hogy a lányok ro- mantikusabbak, de az is lehet, hogy én is jobban tudok a lányokkal dolgozni, mint a fiúkkal. Ahogy a próbát szemlélem, hallgatom a nagy koncentrációt és türelmet igénylő zenei összjátékoi, egyre jobban becsülöm ezeket az embereket. Hamvas Béla kétkötetes, monumentális regényét, a Karnevált, nem lehet csak úgy a belső átélés, azonosulás hiánya nélkül színre vinni. — „Ügy érzem, nem is vagyok nő” — hangzik el például egy jelenet kapcsán ez a kijelentés — mondja a rendező — és ez egy adott élethelyzetben valóságos probléma lehet. ■ Sári László Erlkel-díjas zeneszerző megszállottan, türelemmel tanítja a zenélni eddig még nem tudó diákokat. Hangszereik levágott seprűnyélböl, konzervdobozból, bergmancsőből állnak. Ezzel csalogatják elő a hangzásban és ritmusban is meglepően izgalmas hangef- íektusokat. — A zeznének itt nem kísérő szerepé van — mondja —, hanem az egyes jelenetek szerves átkötését segítik. Szívesen vállaltam, hogy ezeket a gyerekeket bevezessem az alkotás és a modern zene megértésének világába. ■ Zatykó Ágnes, az egyetemi kar másodéves hallgatója így fogalmazta meg érzéseit: — Ez a közös munka a hétköznapokban megjelenő hiányt tölti be. Segít önmagam megismerésében és biztosítja az együttjátszás örömét. Külön önöm számomra, hogy Hamvas Béla művében szerepelhetek. Regényeiben, esszéiben humánus, filozófus gondolkodású emberként ismertem meg. Az egyetemi színpad produkciójának bemutatója március 21-én lesz a kaposvári Kilián György művelődési központban. Várnai Ágnes BÁDIÓJEGYZET ta a figyelmet arra: a több párt még nem feltétlenül jelent többpártrendszert. Ugyanez derült ki a prágai, a berlini tudósításból. Lengyelországban állnak legközelebb ahhoz, hogy kiteljesedjen a többpártrendszer. Nagyon érdekesen fejtette ki Andrzej Leszniak vezetőségi tag a Lengyel Demokrata Párt ezzel kapcsolatos véleményét Nemes Gábor mikrofonja előtt. Ők azt szeretnék, ha lehetőség lenne új politikai pártok alakítására is a mpstani három mellett. Ezért javasolnak párttörvényt. Az anarchia ellen ugyanis éppen a pártok jelentenék a leghatékonyabb eszközt, hiszen egy ellenzéki pártnak valamilyen felelőssége is van. A pluralizmusról, a többpártrendszerről — sok szó esik a Szovjetunióban is. Természetesen egymásnak ellentmondóak a javaslatok. Borisz Jelcin volt moszkvai első (titkár, jelenlegi építési miniszterhelyettes például kijelentette, hogy azonnal társadalmi vitára kellene tűzni a többpártrendszer^ kérdését. Hosszan foglalkozott Barát József tudósítása Mihail Gorbacsov megnyilatkozásaival, idézte a legutóbbit, amikor kerek-pe-, rec elutasította a többpártrendszer lehetőségét a Szovjetunióban. Föl is tette a kérdést: az első emberek helyzeténél fogva a mérleg nyelvének szerepe jut, s az erőviszonyok most ezt az állásfoglalást kívánták meg? Azt biztosra vette ennek ellenére, hogy a politikai, szervezeti pluralizmus ügyének érvelő és nyilvános elemzése — ha iá társadalmi élet demokratizálásának programja nem torpan meg — sokáig a Szovjetunióban sem várathat magára. Lajos Géza A napokban tartotta \beszámoló taggyűlését jx Vöröskereszt több, mint 200 tagú szárszói szervezete. A társadalmi munkában és az önzetlen, humánus tevékenységben élen járó közösség vezetője, IHorsa Ferencié, akkor búcsúzott el a titkári munkakörtől, amelyet 26 évig töltött be példaadó szorgalommal, hivatástudattal. A vöröskeresztes titkár betegség miatt kérte felmenteset. A szárszói voros- keresztesek lelkiismeretes munkásságára jellemző, hogy ők gyűjtötték a legtöbb pénzt a kaposvári mű- veseállomás megvalósítása céljából. Jól sikerült nyugdíjas-találkozót is szerveztek nemrég, ahol az idős embereket busásan megvendégelték és zenével, tánccal, kultúrműsorral tették emlékezetessé számukra a rendezvényt. AmerikaI mozaik Légi úton, autósztrádán Idegen országba utazni csupa feszültség és izgalom, idegien földrészre még ' inkább. Más ország, más emberek, más nyelv, más szokások.. .. Mindez kis.ebb-na- gyobb próbatétel akikor is, ha gondosan felkészülünK utunkra. A repülés és átszállások természetes izgalmainál sóikkal idegtépőbb a félelem a gonosztevők elszántságétól. Mindezen ma már túl vagyok, és javában válogatok útinaplóm éi- ményhalmazából, melyet az Egyesült Államok keleti partvidékén gyűjtögettem össze, majdnem egy fél év alatt. Boeing 747-es ór'ásgéppel indultain, Zürichből. Mi volt, aimi' eltért az előző utazásoktól? Ezen a gépen a kapitány nem szóban tájékoztatta utasait a gép hollétéről, hanem mozivászonra vetítve folyamatosan kaptunk információt a gép haladásáról, repülési adatairól a külső és belső hőmérsékletről s hogy rpekko- ra távolságra vagyunk Zü- richtől. A vetített térképen' láttam, hogy Cherbourgnál hagytuk el a kontinenst. Utazósebességiünk óránként 950 kilométer volt, a magasság átlagosan 10—11 ezer méter. A sebességből semmit sem éreztünk, mert alattunk a dús, fehér felhő- tenger mozdulatlan maradt. Az óceán fölött' legtöbbször —56 és —62 Celsius fok közötti hőmérsékletet tudattak velünk, míg a gépben 21 fok körüli kellemes meleget élvezhettünk. Később félbeszakították a térképes tájékoztatást és egy szórakoztató filmet vetítettek. Helyi idő szerint délután 4 órakor érkeztünk az utasok ezreitől forgatagos New York-i Kennedy repülőtérre. Kilépésünk ellenőrzése körülményesebb és kényelmetlenebb volt, mint koraibban bármikor. Még egy erőtől duzzadó ifjút is kibillentett ivódna lelki egyensúlyából, ha 13 órai zárthelyi üldögélés után tovább ültetik. teljes bizonytalanságban, rendiben • levő útlevele és vízuma vizsgálatával. Ki tudja, meddig ültem volna még sokadmagammal a nem túl kellemes levegőjű repülőtéri hivatalban, ha a SWISSAIR utaslistáján fel nem tűn: volna két magyar utas hiánya és ha a szállítószalagon gazdátlanul keringő csomagjainkat észre nem veszik?-A szép őszi délután ontotta a napfényt. Nyüzsgő emlbertömeg vett körül, és bábeli hangáradat. , Óvatosan haladtam át a széles zebrán a parkolótér felé, és ismét törhettem a fejem atzomi, hogy miféle módszerrel képes valaki mégtalálni gépkocsiját itt, az autók ez- rei között. Megtalálják! Én is megtaláltam a rám várakozó sötétkék autót, és rögvest el is indultam dél felé, Philadelphia irányába. Az út menti jelzőtáblák szerint a megengedett legnagyobb sebesség 55 mérföld (88,5 km), mégis többnyire 75—80 mérföldes gyorsasággal száguldanak a kétszer ekkora sebességre is képes modern gépek. Észrevételemre kapott válasz nagyon logikusan hangzott : „Megtarthatatlan törvényt nem szabad szentesítenünk ... Ki ér rá ekkora távolságokon vánszorogni?” (Persze a közlekedési rendőrök érdeklődésére többnyire szerényebben válaszolnak.) Való igaz, hogy a mindennapi élet szükségletei által szabott távolságok meghaladják az emberek időbeli lehetőségeit. Az ingázók munkahelyükre néha naponta 50—60 kilométert utaznak; némelyik külterületi élelmiszer-áruház elérése 3-4 km-lt igényel, a kedvenc fodrászhoz is 5-6 km-t kell menni. A színház, a mozi, az iskola, a posta kiTométereket jelent. A gyerekeket zeneórákra, tornára, zenekari és színdarabpróbákra, tánciskolába a szülők szállítják. Nevetve mondta nekem az egyik anya: „Amerikában minden szülő a gyermekének a sofőrje is.” Gépkocsi nélkül itt megállna az élet. Rengeteg az autóbaleset, a bénulásos sérülés. Hiábavalónak látszik minden figyelmeztetés, a televízió sorozatos intése, az ijesztő közlekedési tragédiák és ‘ a könnyelműség életre szóló következményeinek bemutatása. A hatóságok tekintélyes büntetéséket szabnak ki a fegyelmezetlenül közlekedőkre. A biztosító- társaságok emelik a balesetet okozók biztosítási díját. Mindhiába! Még az ittas vezetésnek sem sikerült gátat vetni. A jogosítványokat azonban ritkán és csalk nagyon indokolt < eset>en vonják be, mert a hatóságok is tudják: aki nem vezethet, az nem járhat munkába, sem munka után, nem tud bevásárolni. Ahogy egy öreg amerikai mondta: „Aki itt bármilyen oknál fogva nem vezethet gépkocsit, az élő halott.'’ Nem takarékos- kodnak a benzinnel, amely jóval olcsóbb, mint nálunk. A levegő védelmében az egymást érő töltőállomások csak ólommentes benzint árusítanak. Nagyon természetes, hogy már októbertől kezdve hirdetik rádióban, televízióban, újságokban a piacra kerülő új gépkocsitípusok előnyeit, a vásárlási kedvezményeket, a hitellehetőségieket. , Nincsenek gépkocsivásárlási terveim, mégis kicsit irigykedve gondolok ebbéli lehetőségeikre, íFolytatjuk.) Kellner Bernét Körkép pártokkal Szeretem az olyan összeállításokat, akár a Déli krónikában, akár az Esti magazinban hangzik el, amikor a külföldi tudósítók egy-egy nálunk is érdeklődést keltő téma külhoni helyzetét járják körül. Ezért örültem annak, hogy a Hírek, érvek, vélemények- műsorban Pillantás a szocialista világba címmel félórás kitekintést szerkesztett László József a politikai pluralizmusról öt külföldi tudósító — Barát József, Nyárádi Péter, Forró Evelyn, Bedő Iván, Nemes Gábor — segítségével. A műsor szerkesztője, valamikori varsói tudósító éppen ezen a héten indított Tizenhat óra címmel újszerű tízperces délutáni hírmagazint azzal a céllal, hogy gyorsan sokmindenről tudomást szerezzen a hallgató. Ugyanakkor azt is tudja, hogy az olyan gyakran elhangzó fogalmak, mint a politikai pluralizmus, a többpártrendszer, fölkelti az érdeklődést a hallgatókban, szeretnének többet megtudni arról, érvényesül-e Kelet- és Dél- kelet-Európában, milyen álláspontok alakultak ki, netán csaptak össze. Különösen időszerűvé tette ezt a műsort a Központi Bizottság állásfoglalása a magyarországi többpártrendszerről, s ennek óriási külföldi elismerése és visszhangja. Volt olyan külföldi tudósító, aki interjút készített, más helyszíni értékelésre válallkozott sok ténnyel, s ha szükség volt, akkor idézettel. Ami minden anyagra jellemző volt: az az őszinteség. A belgrádi tudósításban elhangzott, hogy Jugoszláviában rossz emlékeket ébreszt a többpártrendszer. László József szerkesztő találó megjegyzésekkel fűszerezte a műsort, s felhívÖnzetlenül az emberekért
