Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

2 Somogyi Néplap 1989. március 30., csütörtök Tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) A politikai nyilvánosság gyors ütemű kibővülése a demokratikus politikai rend­szer kiépülésének egyik fon­tos előfeltétele és következ­ménye. A politikai rend­szer átalakítására irányuló törekvéseink ezért termé­szetesen kapcsolódnak össze a politikai nyilvánosság funkcióiról vallott felfogá­sunk megújulásával. — Az 1988. májusi párt­értekezlet óta áttörés ment végbe a politikai nyilvános­ság fejlődése terén. Ma a politikai nyilvánosság széle­sebb, fejlettebb, mint az elmúlt három évtizedben bármikor. Ugyanakkor a nyilvánosság szerkezetét, működését tekintve ma is átmeneti helyzetben va­gyunk. Minden jogállamban á törvény határozza meg a társadalmi működés alap­szabályait, e törvények azonban mindenkor tükrözik a kormányzó pártok politi­kai akaratát is. A Központi Bizottság elé azért terjesz­tettük a tájékoztatási tör­vény politikai irányelveit, hogy ezt a politikai akara­tot kifejezve adjon előzetes útmutatást a törvény meg­szövegezéséhez. — Az új tájékoztatási tör­vény a kiépülő jogállamiság fontos pillére, Megalkotása sürgető feladat; a Politikai Bizottság úgy ítéli, hogy a törvény ez év második felé­ben a parlament elé ter­jeszthető — mondotta a to­vábbiakban a Központi Bi­zottság titkára. — Ebben a törvényben ‘minden • párt­nak, szervezetnek, intéz­ménynek biztosítani kell azt a jogot, hogy eldöntse: mi­ikor és miről ad tájékozta­tást, illétve milyen esetek­ben kötelezhetők a válasz­adásra. Ez a jog nem ma­gyar sajátosság. A titokvé­delem indokolt esetben az állampolgárt és az intézmé­nyeket egyaránt megilleti. Ezen belül is elkülönítetten kell a törvénynek kezelnie a civil társadalom részét képező gazdálkodó szerve­zeteket és a politikai állam szervezeteit, hiszen nem egyformán kötelezhetők in­formáció-szolgáltatásra. Az információ-gazdálkodás a po­litizálás fontos alapeszköze, a törvény ehhez is kellő le­hetőséget és védelmet kell hogy biztosítson. A törvényben egységesen rendezni kell a sajtóigazga­tással összefüggő, ma még nyitott kérdéseket is. A tör­vényességi felügyeletet el­látó szerv számára meg kell adni a jogot ahhoz, hogy felfüggesszen nyilvános köz­lést, bírósági eljárást kez­deményezzen. Szabályozni kell a sajtóbűntettre és vét­ségre, valamint a helyreiga­zításra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat is. Az igazságügynek ezért időben fel kell készülnie azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyek az új sajtótörvény hatályba lépe­se után várnak az ügyészi, bírói jogalkalmazásra, va­lamint az ügyvédségre. Az újságírók és az MSZMP közötti kapcsolat feszültsé­gei ugyanis egyáltalán nem újkeletűek, ezeket csupán láthatóbbá, kitapinthatóbbá tette a megváltozott hely­zet. Az újságírókkal csak akkor tudjuk megnyugtató­an rendezi a viszonyunkat, ha hitelt érdemlően felül­vizsgáljuk velük kapcsola­tos régebbi magatartásun­kat, és szakítunk a parancs- osztogatással, azzal a szem­lélettel, amely az újságírót csupán célfeladatok megbíz­ható, gyors és pontos végre­hajtójának tekinti. Nem igaz ugyanis, hogy mindaz, ami ma a magyar sajtóban történik, előzmény nélküli. Sokáig nem lehetünk adósak annak a megfogalmazásával, hogy volt itt egy olyan kom­munista újságírónemzedék, amely már több mint három évtizeddel ezelőtt is síkra- szállt mindazért, ami ma a sajtóban történik, vagy ami­nek történnie kellene. Sze­mélyes sorsuk alakulása nagy szellemi vérveszteség­gel járt pártunk számára. Az újságírói pálya társadah mi és anyagi megbecsülése, az újságírók önbecsülése évtizedeken keresztül a mélypontra zuhant olyan körülmények között, ami­kor nem lehettek a szó va­lódi, igazi értelmében ér­telmiségiek, mert nem te­kintették annak azok, akik­től a kiválasztásuk, tevé­kenységük, sorsuk függött. Berecz János külön kitért a sajtót érintő piaci hatá­sokra, melyek máris átme­neti politikai következmé­nyű bérfeszültséget okoztak a túlcentralizált, korszerűt­len kiadói szervezetek és az új sajtótermékeknél foglal­koztatott újságírók között. Az előbbieknél kialakult gyakorlat a színvonaltalan- ságnak, a fegyelmezetlen­ségnek kedvez. Konzerválja a középszerűséget, felérté­keli az igénytelenséget, és aláértékelS a tehetséget, az odaadást, tehát sürgős vál­toztatásra szorul. — Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy a leg­nagyobb hatású tömegkom­munikációs eszközök — a tv, a rádió, az MTI — le­gyenek a nemzeté. Ez elvi­tathatatlan tény, de tennék hozzá néhány értelmező megjegyzést. Az első: ez kormányzat* politikai kérdés és nem irá­nyítási vagy szervezéstech­nikai természetű. A második: a nemzet in­tézményei felett a nemzet demokratikusan választott és ellenőrzött kormánya gyako­rolja a felügyeletet. Ez a fel­ügyelet közvetlenül kiterjed a legfontosabb személyi kér­dések eldöntésére, s e nem­zeti intézmények általános politikái vonalának megha­tározására. A nemzet és a kormányzati hatalom szem- beállítása hamis. A nemzet által a demokratikus intéz­ményeken keresztül ellenőr­zött kormányzat nem egy .szűk kör, hanem a nép ha­talmát juttatja érvényre tö­Grósz Károly főtitkár elnökletével tanácskozik az MSZMP Központi Bizottsága megtájékoztatási politikájá- vezeti önállóságot kell biz- — Pártunk nehéz anyagi­ban is. tosítanunk. gazdálkodási helyzetében is jelentős erőforrást kell ide­csoportosítanunk, mert a szerkesztőségek a politikai küzdelmek frontvonalán van­nak. Ezt tudomásul kell ven­nünk, ez elől nem lehet ki­térni. További megfontolást érdemelne az is, hogy a párt valamelyik orgánumának előfizetését a párttagok le­hetőség szerinti erkölcsi kö­telezettségévé tegyük, amint azt megteszik számos nagy nyugati pártban is. Ez azon­ban az előttünk álló politi­kai rendeződést időszak kér­dése, s a többpártrendszer kiépülését követően, • az ak­kori helyzetnek megfelelően kell megválaszolni. Berecz János végezetül rá­mutatott: — Bennünket most az a szándék vezérel, hogy lerö­vidítsük azt az átmeneti pe­riódust, amikor a korláto­zott nyilvánosság régebben megszokott gyakorlata már nem folytatható, de az új intézményi keretekhez, a demokrácia rendjéhez nél­külözhetetlen jogi biztosíté­kok még nem működnek. Lukács János beszéde A harmadik: nem a ripor­terek, a műsorvezetők és a kinevezett vezetők a nemze­ti intézmények, hanem a tv, a rádió és az MTI. Nem tar­tozik a jogállamisághoz, a demokráciához, hogy ezeket az intézményeket feldarabol­juk, vagy megosszuk, ezért az ilyen törekvésekkel szem­be kell szállnunk. Ezeknek az intézményeknek a min­denkori kormány politikai előterében -kell működniük, ugyanakikor nem válhatnak különféle pártoskodó célok és elképzelések anarchikus szócsövévé. Az állam tulaj­donában levő elektronikus tömegkommunikációnak fel­fogásunk szerint a közszol­gálati funkciójukon kívül olyan politikai tárgyilagos­ságra kell törekedniük, ame­lyek belső műhelyeiben nincs és nem is lehet helye az állandó köznapi politikai csatározásoknak, a műsorok­ban pedig a mindenkori kormányzat általános vonala folyamatos felülbírálatának Jelenleg még nem ez a hely­zet, ezért arra van szükség, hogy a kormány megfelelő, tudatos káderpolitikával, az ellenőrzés és az irányítás eszíközeivel, ezen intézmé­nyek anyagi-technikai szín­vonalának határozott emelé­sével érvényesíteni tudja akaratát ezekben az intéz­ményekben. Most minden eddiginél jobban törekednünk kell ar­ra, hogy a párt orgánumainál olyan újságírók, szerkesztők dolgozzanak, akik erkölcsi­leg támadhatatlanok, szak­mai felkészültségük, szemé­lyiségük, politikai, emberi ki­állásuk megalapozza e la­pok, folyóiratok tekintélyét. Olyan újságírók, akik a konstruktív kritika alapál­lásából akarják formálni, közvetíteni az MSZMP poli­tikáját. Minden szerkesztő­ség élére előbb-utóbb olya­nokat kell állítani, akik nagy társadalmi-szakmai tekin­téllyel rendelkeznek. A meg­felelő vezetőiknek a párt ál­talános politikai irányvona­lán belül nagy szellemi, szer­Lukács János elöljáróban áttekintést adott a pártviták politikai és szervezeti jelle­gű tanulságairól, kiemelve azt a törekvést, hogy a po­litika formálásában a párt minden tagjának legyen ér­demi részvételi lehetősége. — A pártvita arról tanús­kodik, hogy a tagság döntő többsége felismerte és elfo­gadja, hogy társadalmunk a többpártrendszer irányába halad és az MSZMP-nek ilyen politikai berendezke­dés közepette kell megtalál­nia a szocialista szellemben fogant politika érvényesíté­sének lehetőségét. Lukács János néhány olyan gondolatot vetett fel, amely a párt szervezeti és működési rendjével, fel­építésével, a politikai rend­szerben elfoglalt változó helyzetével kapcsolatos. Melyek lehetnének azok az elvek, amelyekre az MSZMP szervezetének és működésének megújítása építhető? Egyik ilyen lehet­ne az önkéntesség elve. A mi pártunk a közös értéke­ket valló, közös politikai cé­lokat követő párttagok ön­kéntes politikai szövetsége. Ebből következik a párthoz való csatlakozás teljes ön­kéntessége, beleértve a belé­pés és kilépés lehetőségeit, a párttagok közösségeinek létrehozását, a meglévő kö­zösségekhez való csatlako­zást is. Kialakítandó az is, hogy melyek lehetnének a gya­korlati normák, amelyeket minden magyar pártnak, köztük az MSZMP-nek is — célszerű lenne tiszteletben tartania? A párt előtt álló feladatok szükségessé teszik, hogy a szervezeten belül — az alapstruktúra mellett — nagyobb nyomatúkkal kezel­jünk és a működési, döntés- hozatali rendszerbe integ­ráljunk további, részben lé­tező, részben létrehozandó működési kereteket. Me­lyek lehetnének ezek? Először is: a párton belül bizonnyal megszerveződő platformok. Javasoljuk, nogy szerepük elvi, gyakor­lati kérdéseiről — a pártvi­ta tapasztalatainak ismere­tében —- a Központi Bizott­ság májusi ülése döntsön. Másodszor: országos szin­ten a párthoz tartozó parla­menti képviselők csoportja, megyei és helyi szinten pe­dig a megyei, helyi tanács­tagok, csoportok. Politikai jelentőségük, felértékelődé­sük, azt hiszem, nem igényel külön indoklást. Harmadszor: szervezetté lehetne tenni a párton be­lül olyan struktúrák műkö­dését, amelyek a kialakuló piacgazdaság körülményei között lehetőséget teremte­nek az üzleti élet országos és helyi befolyásolására. A gazdaságpolitika alakításá­ból ugyanis nem kívánunk úgymond kivonulni. Más szervezetek is inkább be­vonulni igyekeznek. A körülmények szüksé­gessé teszik, hogy gyorsít­suk meg a kidolgozó mun­kát, és a következő hóna­pokban a testület elé ter­jesszük a kimunkált javas­latokat: várhatóan április végén, május elején a párt szerveződési elveire és fel­építésére vonatkozó elkép­zeléseket — részletesebben kifejtve a most vázoltakat —, májusban pedig a plat­formszabadság és a párton belüli választások kérdését. Ez lehetővé tenné, hogy az alapkérdések tisztázása nyomán júniusi ülésünkre előterjesszük az új szerve­zeti szabályzat koncepció­ját; ezzel átfogó keretet ad­va az átalakulás lehetséges irányainak. A kialakult po­litikai helyzet, a párt előtt álló feladatok és tagságunk jelentős része egyaránt igényli ezt — mondotta vé­gezetül Lukács János. A felszólalók többsége úgy ítélte meg, hogy a párt politikájának tartós eleme a nyilvánosság jelentőségé­nek felismerése. A vita visz- sza-visszatérő momentuma volt annak elemzése, hogy a nyilvánosság és a sajtó nem ugyanazt jelenti, de nem is két különböző dolog. Többen is szóltak az ál­lam és a sajtó viszonyáról. Az állam az alkotmány, a sajtótörvény érvényesítésé­vel befolyásolja, ellenőrzi a sajtót, de a tömegkommuni­kációnak is fontos feladata az állam ellenőrzése. A szo­cialista államnak minden­ben a népnek alárendelve kell működnie, ez a nyil­vánosságra is vonatkozik — fogalmazott Pozsgay Imre, A párt és a sajtó viszo­nyával kapcsolatban a vitá­ban aláhúzták, hogy a ko­rábbi rossz sajtóirányítási gyakorlatot megszüntetve az MSZMP-nek a tömegtájé­koztatási eszközök politikai befolyásolására kell töre­kednie. Ennek érdekében a kölcsönös bizalom alapján kell alakítania 'kapcsolatát az újságíró-társadalommal. Általános volt a vélemény: a párt folytassa sajtópoliti­kájának megújítását. Röviddel este hét óra után befejezte tanácskozását az MSZMP Központi Bizott­sága. Munkanapjának végén a testület — zárt ülésen — személyi kérdésekben dön­tött. A közelmúltban az Or­szággyűlés elnökévé megvá­lasztott Szűrös Mátyást fel­mentette központi bizottsá­gi titkári tisztéből. Nyug­díjba vonulása miatt ugyan­csak felmentette a megszűnt Pártélet című elméleti fo­lyóirat főszerkesztőjét, La­kos Sándort. Az MSZMP folyóiratot indít Űj Fórum címmel; a lap főszerkesztő­je Szerdahelyi István lett. T ELTÉRÍTETTEK EGY MALÉV-GÉPET GYO RSLI STA (Folytatás az 1. oldalról) A Malév-gép elrablásá­nak következményeiről nyi­latkozva, a Magyar Külügy­minisztériumban az MTI munkatársának elmondot­ták: az irányadó nemzetközi szerződések értelmében mindazon államok, amelyek­nek kezébe terroristák ke­rültek, tájékoztatni kötele­sek a sértett országokat a cselekmény valamennyi részletéről, annak minden körülményéről. A magyar félnek csak azután lesz le­hetősége esetleges kiadatá­si igényének előterjesztésé­re, ha ezeket az információ­kat az NSZK-tól megkapta. Jelenleg a kérdést a Külügy­minisztérium nemzetközi jogászai vizsgálják. Az AP amerikai hírügy­nökség egy szemtanúra hi­vatkozva arról tájékoztat, hogy a két gépeltérítő a prá­gai ruzynei repülőtéren rá­lőtt egy rendőrre, miközben a kormányváróban lúszut ejtett repülőtéri alkalma­zottal, egy nővel fedezve magukat, a Malév-gép fe­délzetére erőszakkal beha­toltak. A szemtanú szerint a rendőr összesett. További sorsa nem ismeretes. A CTK hírügynökség kö­zölte, hogy a csehszlovák ha­tóságok a két géprabló ki­adását kérik. A Csehszlovák Hírszolgálati Iroda azonban továbbra sem határozta meg a két suhanc állampolgársá­gát. Mindenki jól érzi magát a szerencsés kimenetelű gép- rablási közjáték után az utasok és a személyzet tag­jai közül. Ezt közölte az MTI tudósítójával Frank­furtból Vörös Endre, a bon­ni magyar nagykövetség konzuli osztályának helyet­tes vezetője és Bostai Ferenc frankfurti Malév-képviselő. Eddig az utasok közül egy holland állampolgár to­vábbutazott, a többiek azon­ban, köztük egy magyar utas, a vizsgálat elhúzódása miatt a frankfurti repülő­tér szállodájában éjszakáz­nak. Két kanadai magyar ál­lampolgár nagy hálával, megelégedéssel nyilatkozott mind a gép személyzetének, mind a Malév egészének készséges, emberséges helyt­állásáról, s jelezték: hazaér­kezésük után levélben kí­vánják kifejezni köszönetü- ket a légiközlekedési válla­lat vezetésének. A ZDF nyugatnémet tele­vízió esti híradójában meg­állapította: a géprablás sze­rencsés és gyors befejezése nagymértékben a légi s a földi személyzet józan, hig­gadt magatartásának tu­lajdonítható. A két fiatal géprabló ki­hallgatása is folyik még, in­dítékuk változatlanul isme­retlen. az 1989. március 28-án megtar­tott március havi hatos lottó tárgynyereménysorsolásról, ame­lyen a március havi hatos lottó- szelvények vettek részt. A nye­reményjegyzékben az alábbi rö­vidítéseket használtuk: A vásárlási utalvány (3 ezer Ft). B Keszthelyi egyszobás társas­üdülő. C Skoda 120 L tip. személygép­kocsira szóló utalvány. D Varia-utalvány (75 ezer Ft). E Vásárlási utalvány (50 ezer Ft). F Szerencse-utalvány (40 ezer Ft). G SANYO rádiómagnó. H Vásárlási utalvány (9 ezer Ft). I Vásárlási utalvány (7 ezer Ft). J Vásárlási utalvány (5 ezer Ft). A nyertes szelvényeket 1989. április 30-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok vagy posta útján a Sportfoga­dási és Lottóigazgatóság címére (1875 Budapest V., Münnich Fe­renc u. 15.) eljuttatni. A hiva­talos tárgynyereményjegyzék áp­rilis 5-től megtekinthető az OTP- fiókokban, totó-lottó kirendelt­ségekben és a postahivatalok­ban. 2 845 475 J 3 062 802 H 3 299 886 J 3 556 727 G 3 872 839 F 2 865 232 J 3 082 559 1 3 319 643 J 3 576 484 1 3 892 596 F 2 884 989 H 3 102 316 J 3 359 157 E 3 615 998 D 3 932 110 E 2 904 746 J 3 122 073 J 3 378 914 G 3 635 755 G 3 951 867 F 2 924 503 F 3 161 587 J 3 398 671 J 3 695 026 1 3 991 381 H 2 944 260 F 3 181 344 J 3 418 428 I 3 675 269 H 4 030 895 I 2 964 017 H 3 201 101 F 3 457 942 I 3 714 783 I 4 070 409 I 2 983 774 H 3 220 858 F 3 477 699 I 3 774 054 I 4 090 166 I 3 003 531 E 3 260 372 H 3 497 456 H 3 813 568 J 4 109 923 J 3 043 045 F 3 280 129 J 3 536 970 J 3 833 325 J 4 129 680 J 4 169 194 J 4 228 465 J

Next

/
Thumbnails
Contents