Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

1989. március 25., szombat 5 FILMESEKKEL KAPOSVÁRON A SZÜLŐVÁROSBAN Juan Gyenes emlékeit keresi A világ legolvasottabb könyve Költők, írók legszebb al­kotásait olvasva, múzeumok kincseiben vagy a róluk két- szült másolatokban gyö­nyörködve, zenét hallgatva azt kérdezzük: mit jelent a költői hasonlat, mit ábrázol a mű, miről szól a kép, a szobor, zenemű? Nemcsak a művészet, hanem a minden­napok nyelve is telis-tele van olyan kifejezésekkel, amelyeknek a forrása a Bib­lia, a világ legtöbbet olva­sott könyve. A lexikon szógyűjteményé­ből a húsvétrói szóló ma­gyarázatot idézzük: — Az egyiptomi kivonulás csodá­latos esemény történetére emlékeztető zsidó ünnep. (Peszah) Az ókori Izraelben a Szentély felállításáig (i.sz. 70) zarándokünnep volt. Az ország lakói Jeruzsálembe vonultak, s ott tartották meg az ünnepet. Eredetileg két részből állt. Niszán (az első tavaszi hónap) 14-én volt a pászka ünnepe, az egyiptomi tizedik csapástól való megmenekülésre emlé­keztetve. Ezt követte a ko- vásztalan kenyér hétnapos ünnepe ... Miután az Ószö­vetség elbeszélése szerint az egyiptomi kivonulás éj­szaka történt, az ünnep elő­estéjén tartják meg a szé- der-estét. Ekkor előírásos rend szerint fogyasztják el családi körben a vacsorát, a kovásztalan kenyeret, ke­serűfüvet (tormát) és haj­dan bárányt ettek. H. B A Magyar Televízió port­réfilmet készít Juan Gye- nesről. Tegnap a forgató- csoporttal érkezett a szü­lővárosába a világhírű fo­tóművész. A fotográfia megszületé­sének százötvenedik év­fordulóján, jövőre tervezik a film bemutatóját. A film rendezője, Cselé- nyi László csaknem egy órára kívánja lekötni a né­ző érdeklődését Juan Gye­nes és barátai, világhíressé­gek társaságában. — Eddig a budapesti Munkásmozgalmi Múzeum­ban készítettünk felvétele­ket. Kameránkkal elkísér­tük a Budavári Palotába Róbert Capa és a még élő kortárs fotóművész, Karsch fotókiállítására. A Színházi élet egykori fotóriporteré­vel, Juan Gyenessel fölke­restük a művészvilág bu­dapesti találkozóhelyét, a mai Hungária kávéházat is, ahol barátaival, ismerősei­vel elevenítettük föl a har­mincas éveket. Vogel Eric díszlettervező, Simon Zsu­zsa és Turay Ida is megszó­lal a filmben. Természete­sen jelentős szerepet szá­nunk filmünkben a kapos­vári élményék, emlékek fölidézéséinek is. Forgató­csoportunk két napot tölt a városban. — Spanyolországban is forgatnak? — Április 3. és 13. között örökítjük meg azokat a helyszíneket, ahol Juan Gyenes él, és fölkeresünk Alapítványt létesítenek az 1200 lakosú Fertőszéplakon a kiváló diáikok számára. Ezzel örökítik meg az 1849 és 1938 között élt Pokker János helyi ács- és •építő­mesternek, Fertőszéplak egy­kor köztiszteletben álló elöl­járójának az emlékét, aki a környező városokban és fal­vakban számos középületet épített, közöttük az 1904- ben mengyílt fertőszéplaki iskolát, amely ma is az ok­tatás szolgálatában áll. Az minden olyan helyet, amely fontos számára. A bikavia­dalok arénáit, a híres mad­ridi operaházat, a színhá­zat, stúdióját, ahol annyi híresség" megfordult, hogy kamerája elé ülhessen. — Juan Gyenes állandó fotókiállítása egy év óta látható a Somogy Megyei Múzeumban, ahol ezeket a hírességeket fotóiról fölis­merhetjük. — Találkozót tervezünk János királlyal is, akinek udvari fotósa Gyenes, el­képzelhető, hogy elérjük a világhírű operaénekest, Do- mingót is. — A portréfilmben mit szeretne viszontlátni Ka­posvárból, szülővárosából? — kérdeztük a világhírű fo­tóművészt, aki a Csokonai fogadóból a megyei múze­alapítványtételt. Pokker Já­nos leszármazottai, továbbá a fertőszéplaki iskola öreg­diákjai kezdeményezték. Több helyi vállalat, szövet­kezet, intézmény, illetve az egyházközség és száimos egyéni adakozó eddig már 120 ezer forintot ajánlott föl az alapítvány javára. Az .elgondolások szerint a Pokker János alapítványi díjat, a vele járó bronzpla­kettet és pénzjutalmat első ízben az 1991—92-es tanév umbá indult a forgatócso­porttal. — A házat, ahol szület­tem, ahol laktunk. A Som- ssich gimnáziumot, azt az épületet a Fő utca 4-ben, ahol apám zenemű- és hangszerkereskedése mű­ködött. A telefonszámunkra is emlékszem még: 411 volt. Este megnézzük a színház­ban az Othello előadást. Juan Gyenes több mint nyolcvan kiállításának ka­talógusában Kaposvár ne­ve mindig megemlíttetett. Kaposváron születtem — kezdi bemutatkozását bár­hol a világban jár. Ígérete: októberben átadja a város­nak azokat a fotóit, ame­lyek a mostani állandó ki­állításnál teljesebb képet adnak életművéről. nyitó ünnepségén adják át az arra érdemes fertőszép- laki tanulóknak, akik a hely­beli álltalános iskolában, továbbá olyan helyibeli középfokú vagy felsőfo­kú építőipari, építőanyag­ipari oktatási intézményben kimagasló eredménnyel fe­jezték be tanulmányaikat. A pénzjutalommal az alapít­ványtevők a tehetséges fia­talok továbbtanulásához, il­letve pályakezdéséihez kí­vánnak segítséget nyújtani. Horányi Barna Diák-alapítvány RÁDIÓJEGYZET Beszélgetés politikusokkal Mindnyájan igényeljük a nagyobb nyíltságot, a nyi­tottságot, s azt is, hogy mi­nél többet tudjunk meg egy-egy politikai döntésről. Azt hiszem, hogy ma már az átlagember egyik átlag- kívánsága, hogy jobban is­merhesse a hátteret. Nemes versenyben áll a televízió és a rádió abban, hogy a témát legjobban is­merő politikusokat, szak­embereket ültessen a kame­ra, a mikrofon elé. Másoké­val is megegyezik a tapasz­talatom, hogy még mindig a rádió a leggyorsabb és a legrugalmasabb. S itt nem a 168 órát hasonlítom össze A héttel, hanem az önálló belpolitikai műsorokat. A rádió határozott törek­vése, hogy az embereket ér­deklő témákról egy-egy köz­ponti bizottsági ülés, vala­milyen fontos határozat, do­kumentum megjelenése után alaposan tájékoztasson. Ilyen szempontból természetes, hogy a közelmúltban nyilvá­nosságra hozott pártprog­ramról félórás műsort ké­szített Csák Elemér és Sim- kó János. Berecz János, a Központi Bizottság titkára volt az egyik beszélgetőpartner, a másik pedig Magyar Kál­mán, az Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, a KB tagja. Csák Elemér szerkesztő- riporteri természetességének köszönhető, hogy nagyon közvetlen hatású volt. A cse­lekvési programból című műsor. A két riporter elsősorban olyan kérdéseket tett föl a mi nevünkben, amelyek megfogalmazódtak bennünk, amikor a március 11-i új­ságban elolvastuk: mit akar az MSZMP. Az egyik ilyen, hogy nem voüt-e késői ennek a prog­ramnak az elkészítése és megjelentetése. Ezt köny- nyen megcáfolta Berecz Já­nos, hiszen már előtte is beszélt arról, milyen hatá­rozatok készültek a kibon­takozás megalapozására. E program elkészítése nagyon gyors ,volt, mert ezt a Köz­ponti Bizottság csak március végén akarta tárgyalni, fi­gyelembe véve azonban a párttagság, a Központi Bi­zottság tagjainak az igényét, már a március eleji ülésen megvitatták az elképzelése­ket, s kiegészítve a progra­mot néhány nap múlva már meg is jelentették. Nagyon érdekes volt az .a megállapítás, hogy az MSZMP a bevezetőben azo­nosítja magát, s megfogal­mazza a legfontosabb alap­vető értékeket is. Ezek kö­zött van a szocializmus is. Jogos volt Siffikó János kér­dése, hogy meg tudjuk-e mondani azt, hogy milyen ez a szocializmus. A Köz­ponti Bizottság titkára köz­érthetően fejtette ki, hogy fölépítése hosszú" távú fo­lyamat, s értelmezése me­netközben is alakul. Éppen ez az oka anpak, hogy nem 'akarnak most szocializmus- képet megformálni. Ugyanak­kor minden fontos eszmét és törekvést — a társada­lom közösségi jellegétől az össznemzeti érdek képvise­letéig, az egyéni szabadság- jogok érvényesítésétől a de­mokratikus ál'lamalkotás ér­tékéig — tartalmaz ez a program. Igaza volt a másik beszélgetőpartnernek, Ma­gyar Kálmánnak: egy átme­neti állapotban a szocialista világkép megfogalmazása az egyik legnehezebb feladat. Berecz János szerint a hosz- szú távú program is azt az értéket fogalmazza majd meg, amin a szocializmus felé való haladást értjük. E folyamatosan változó programból annyi valósul meg, amennyire mi össze­szövetkezünk. Éppen ezért fontos a dokumentum ala­pos megvitatása, s minden javaslat összegyűjtése a vég­leges formába való öntéshez. Ez megalapozza a közös cse­lekvésünket is. Lajos Géza 1^ ésőn ébredt és nehe­^ zen eszmélt ezen a reggelen. Mindennek az az oka, gondolta, hogy este sokáig olvasott, azután meg lámpaoltás után állandó mo- foszkálást hallott a padlá­som', attól nem jött álom a szemére. Az egerek — motyogta, az egerek randalíroztak oda- fömm. Észrevette,, hogy'mos­tanában mind gyakrabban íbeszél magában. Például: megjegyzéseket fűz — han­gosan! — a rádióban hal­lottakhoz, vitatkozik a be­mondóval, a kommentátor­ral, a rádiójáték szereplőjé­vel. Aztán gyorsan körülnéz: nem hallotta-e valaki? Még pironkodik is szégyenlősen, zavartan, pedig itt ugyan ki hallaná? Az egerek a padlá­son? A verebek a rag alatt? A faluból idevetődő macska vagy kóborlkutya ? Nem szabad már olyan sokáig kaptatni a szemét — állapította meg, miközben báván a mennyezet repedé­seit nézte. És ki kellene ir­tani az egereiket a padláson —, de hogyan? Lépcső, lét­ra. nincs, hogy fölmehetne, így aztán túrja-fúrja oda­fenn az agyagvakoíatot a sok kis állat... A lecsukott zsalu apró hé­zagain át beszüremlétt a nappal világossága, s a fény furcsa cikomyákat vetett a falra. Az idős asszony feje körül, a párnán is játszott az árnyék, ahogyan a füg­göny meg-megl i bbent az ablak előtt. A présház kicsinyke szo­bájában hűvös volt ezen a reggelen. Nem csoda: építői nem úgy készítették, hogy lakható legyen, hanem hogy szüret, szőlőkapálás, borfej­tés idején menedéket adjon a gazdának, a szőlőmunká­soknak. A szobácskábán egyetlen fekhely volt mind­össze, aztán kecskelábú asz­tal, a fal mentén pad, két szék, apró vaskályha és — semmi más. A falon öreg naptárak, vasszögön lógó hé- bér, csap. A szobaajtó a présház fontosabb helyiségé­re nyílt: ott álltaik a ká­dak, a szőlőmunlkák eszkö­zei, s ott nyújtózott a vén­séges-vén bálványprés. Airról volt szó, hogy az öregasszony mindössze két hetet, legföljebb egy hóna­pot tölt el bátyja présházá­ban, aztán érte jön a lánya, és a húsvétot már együtt ünnepük. Másfél hónapja élt a prés­házban, s néhány nap múl­va húsvét. Ez alatt az idő alatt a lánya egyszer sem jött le a fővárosból. Csak leveléket küldött, összesen hármat, a ‘bátyja .címére, mert ide, a szőlőhegyre nem jár ki a postás. A levelek­ben arról is ír, hogy várjon türelemmel, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan tervezte, de hamarosan is­mét visszatérhet Pestre, a férj — az öregasszony veje ÖREGEK — hajlandóságot mutat a béküflésre ... K étszázötven kilométer. Még négy nap, s itt a húsvét. Az idén gyorsan jött, egy héttel József nap után már megérkezett. Ak­kor, ötven évvel ezelőtt 'bez­zeg váratott magára, emlé­kezett az öregasszony. Ápri­lis második vosámapjára esett. Egy héttel előbb, vi- rágvasámap szülte meg a lányát... Érdekes, morfon­dírozott,. akkor ez húsvét előbtre esett, noha április 2-át mutatta a naptár, most meg épp egy héttel húsvét után van a lánya ötvenedik születésnapja^ hát nem fur­csa?... ötven év! Huszonötévesen szülte a lányát — de sokan megszólták emiatt nemcsak őt, de még a szüleit is! Hogy későn, hozta a világra, előbb kellett volna. De ha egyszer akkor még nem volt „ábé- bizottság” ... Megkínlódott vele. Az orvos azt mondja, a szíve is azért rendetlen­kedik, mert a szülés túlon­túl megviselte. Inkább azok a dolgok viselték meg, tette hozzá meggyőződéssel az öregasszony, amelyek azóta történtek vele... Az utóbbi i tíz—tizenöt évben állandó­sult a civakodás a család­ban, mígnem itt kötött ki, a faluin élő bátyja szőlő­hegyi présházában. Betegen, s félelemmel tele. Most már napok óta penki se nyitotta rá az ajtót. Élelemmel még úgy ahogy e‘l van látva — bátyja unokái égy hete be­vásároltak részbe a falu boltjában —, gyógyszere vi­szont már nincs egy darab sem. És a szorítások egyre más­ra ismétlődnék a szíve tá­ján. Ilyenkor leült, elővette imaiköny vét, a rózsafűzért, és imádkozott. Ha nem esne olyan mesze a présház á templomtól, vasárnapomként bement volna misére, talán még litániára is. Ahogyan Pesten tette — a veje csú­folta is emiatt eleget. Itt viszont mem teheti. Nincs hozzá ereje, egészsége ... Felült az ágyon, s egyet fordult vele a szoba. Szé­dült. Mozdulni látszott a falon a Flora terpentin színszappamt népszerűsítő plakát („Okos legyen! Nagy- mosáshoz (Fllorát vegyen!”), s nem tudta elolvasni a Kneipp malátakávét és a Franck kávépótlékot hirdető szöveget sem, amit egyéb­ként kívülről tudott („Adjon Isten búzát, jó bort / friss erőt és egészséget, derű­ben és boldogságban / tölt­sük el az egész évet. Ahol jól főzik a kávét, , ott fa­kad csak igaz jólét: íze­sítse a kávénkat / zamatos Franck kávépótlék!”) Erq és egészség, derű és boldogság, no és a jólét... Az öregasszony körül meg­állt a szoba, megállapodtak a falak, ám a szorítás nem szűnt. Az ablakhoz botor­kált, kinyitotta a táblákat, kitárta és kitámasztatta a zsaluszárnyakat. A friss levegő az arcába vágott, mély lélegzettel jó- Ikorát szívott belőle. Jólét — motyogta —, és reménykedő ■ pillantást vetett a falu irá­nyába. Finom illatot hozott a szél: hóvirág és ibolya, jázmin és nárcisz korán nyílt, s cseperedett az idén a kertekben, s ezek mintha mind ott pompáznának most a kicsiny szobában, olyan sűrű illat tölti meg az apró helyiséget. — Aggyisten! Az öregasszony megrez­zent. A ház sarkánál bátyja állt, kezében kampósbot, vállán tarisznya. — Bort vinnék az ünne­pekre. Meg téged, ha bírod a járást • ■ • Mivel a lányod­nak, vejednek úgy látszik, nem kellesz, s hogy itt kint töltsd a húsvétot, az még­sem járja. Hamarosan itt lesznek az unokák is, azok majd cipelik a holmidat, csak addigra pakolj össze. Aztán megmutathatod, tudsz-e még olyan szépen tojást hímezni, mint ré­gen ... Beszéltünk otthon rólad és abban maradtunk, hogy beköltöző) hozzánk, amíg a lányod jelentkezik. No. készülődj. Az öregember az utolsó szavakat már az ablaknál mondta. A két testvér tekintete talán még sohasem kaptáo- lódott egymásba így, mint most. Mire gondoltak? T alán réges-régi húsvé- tokra. Amikor Virág­vasárnap hetében ezt a tör­ténetet hallották öregjeik­től: „Ha figyeltek, láthatjá­tok, hogy nyúl-anyó már a fűzfabokorba hordja a fé­szeknek valót. Megegyezett a búbos, a kendermagos meg a kopasznyakú tyúkkal, hogy azok majdi sorra-rend- re oda tojják tojásaikat, ő meg szépen megfesti, híme­zi azokat...” Az öregember meg az öregasszony így találkozott ezen a koratavasai reggelen. Mintha hosszú-hosszú idő" után most váltottak volna szót először ... Hernesz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents