Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
4 Somogyi Néplap 1989. március 25., szombat 31 FORINT A harmincegyforintos napidíj már a múlté. Nem kell többé szégyenkeznie senkinek munkatársai előtt azért, mert egésznapos hivatalos távolléte után még a napidíj rovatot is kitöltötte a kiküldetési rendelvényen. „Azzal a harmincegy forinttal akarsz meggazdagodni?” E lekicsinylő megjegyzéseket nem mindenki tűrte egyformán, mint ahogy azt sem, hogy az utóbbi időben igencsak szerény összegnek számító pénzből kellett szendvicset, üdítőt, netán kávét vennie. A rég megállapított napidíj fölött eljárt az idő. Ha jól emlékszem, legalábbjiat- nyolc éve, hogy először nyilvános fórumokon is elhangzott: a napidíjat a mindenkori árszínvonalhoz kellene igazítani vagy azonnal szüntessék meg, épüljön be a fizetésbe. Mások szerint viszont- már eleve hibás az az elmélet, hogy a járandóság összegét központilag határozzák meg, sokkal inkább járható út, ha ezt a felelősséget a munkáltató vállalja át. A vállalatok esetleg különbséget tehetnek az egynapos vagy a többhetes kiküldetés napidíja között. Másrészt pedig a cég gazdasági erejéhez mérten többet is fizethetne ellátás fejében a vidékre járó dolgozóinak, mint napi harmincegy forintot. A Minisztertanács legutóbbi ülésén többek között arról is döntött, hogy a későbbiekben a munkáltató maga határozhatja meg a napidíj összegét. Mondhatnánk: végül is meghallgatásra talált a régi igény, talán ezután a hivatalos utak többletköltségeiből nagyobb részt állnak a vállalatok. A korszerűsítés vagy liberalizáció mégsem ad teljesen szabad kezet a cégeknek, ugyanis . a rendelet két lényeges kitételt tartalmaz. Eszerint ha a munkáltató átalányt fizet sokat utazó dolgozóinak, akkor a napidíj összege nem lehet több nyolcvan forintnál. Ami tegnap harmincegy forint volt, az ma nyolcvan. Nem nehéz kiszámolni, hogy a most megállapított összeg még a korábbi díj eredeti értékét sem fedezi, de sokkal rosszabb az, hogy megint egy felső határhoz kell igazodni, amelytől csak lefelé térhetnek el a munkáltatók. Évekig nyűglődtünk azért, hogy a nevetségesen alacsony napidíjakat korrigálják, most viszont újabb — aligha időtálló — korlát került a korszerűsített rendeletbe. ' Fölöslegesnek látszik az a kitétel is, hogy a számlával elszámolható napidíj a mindenkori II. osztályú vendéglátóipari áraknak megfelelően határozható meg, hiszen tudjuk jól: az egyforma osztályba sorolt éttermek között legalább akkora a különbség, mint az étlapon feltüntetett árakban. Ezekután számomra egyetlen kérdés marad: egyáltalán szükség van-e továbbra is napidíjra? Aligha tudom elképzelni, hogy a munkáltatók gondolkodás nélkül kifizetnék a kiküldetésből megtért dolgozójuk két- háromszáz forintos ebéd- számláját. Elég lenne csupán az, hogy mindenkori bérek fedezzék a kiküldetések többletköltségeit, s akkor a kötelező távollétek után nem kellene kuncsorogni az ebédrevalóért. Faragó László KMIágítatlan 1rolt a gépkocsi Egy perc alatt zajlott le a tragédia Rossz látási viszonyok közepette egy percig sem lehet kivilágítatlan egyetlen jármű sem a közutakon — ez a legfőbb tanulsága annak a tavaly decemberben történt balesetnek, amelynek részleteit ez év márciusában bogozta ki a Kaposvári Városi Bíróság. Béresi András tehergépkocsi-vezető — 32 éves, büntetlen előéletű patalomi lakos — gondatlansága miatt végzetesnek bizonyult egy műszaki hiba. IFA típusú tehergépkocsijával Szabás és Kutas között kényszerült megállni. Vele szemben érkezett egy másik teherautó, amelynek sofőrje lefékezett a bajba jutott mellett. Béresi András kikapcsolta a saját gépkocsijának világítását és a rakodójával kettesben átment a frissen érkezetthez, hogy néhány szót váltsanak. Délután öt óra körüljárt az idő, ám — mivel tél volt —, már sötét volt. Az alig 45—50 másodpercre magára hagyott IFA mögött egy Trabant tűnt fel, amely 62- 66 kilométer/óra sebességgel közeledett a kivilágítatlan gépkocsihoz. A személygépkocsi vezetője későn észlelte az előtte tornyosuló akadályt, s már a fékezés sem segített: belerohant a teherautóba. „Az út másik oldalán látható tompított fény elvonta a figyelmemet” — mondta a tárgyaláson Orsós Ferenc kiSbajami ilalkos, a személy-, autó vezetője, ö könnyebb sérülésekkel „megúszta” a balesetet. Utasa, Bogdán János — kisbajomi lakos volt — a helyszínen életét vesztette. Dr. Simon Margit bíró megkérdezte a tárgyaláson: az IFA-sofőr miért nem tette ki az elakadásjelző háromszöget? A válasz: „Azt gondoltam, gyorsan elhárítható a hiba.” A bíróság mérlegelve a vádlott büntetlen előéletét, valamint azt, hogy egyedül neveli a kiskorú gyermekét, 10 hónap fogházra ítélte a balese okozóját, továbbá 8 ezer forint pénzbüntetésre. A szabadságvesztés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Az ügyész az ítélet súlyosbításáért fellebbezett. (K. Gy.) Ha valaki Berzencéné lépi át a határt, az mindjárt Kaproncára igyekszik. Pedig — s ezt kevesen tudják — alig huszonöt kilométerre az első jugoszláv falutól van egy nagyon szép kisváros, Gyurgyevác, ahonnan Pod- ravina legendája származik. Az ezerkétszázas évek végén, az ezerháromszázas évek elején épült várat ma restaurálják. Emeletén működik a Gyergyevác Rádió szerkesztősége. Kolléganőnk, Andela Lenhard-Antoíin szerkesztő munkatársaival naponta négy órányi műsort sugároz a kicsi, de korszerű stúdióból. A helyi adó természetesen többnyire helyi híreket és hirdetéseket sugároz, de műsorukban helyet kapnak a régió érdekességei és sok zenét is közvetítenek. Nekünk talán unikumnak tűniik az ilyenfajta megoldás. Náluk ez természetes." Minden nagyobb településnek van saját hírközlő rendszere. Kolléganőnkkel arról beszélgettünk, hogy jóformán alig ismerjük egymást. Ná-' lünk kevesen tudnak a tyúk- vagy a kakaslegendáról — számomra rriind a mai napig megfejthetetlen, hogy melyikről van szó —, amelynek helyszíne Gyurgyevác. Történt, hogy a vár védőinek már alig volt élelmük, s az utolsó baromfit egy ágyúból az ostromló törökök közé lőtték. „Ha azoknak annyi élelmük van, hogy ezzel lődözhetnek, akkor mi elvonulunk” — így szól a mese, így lett a kakas Pordavina és a Podrav- ka gyár termékeinek jelképe, emblémája. — A piokiada nálunk a legnagyobb ünnep. A legenda kapcsán felidézzük az ostrom históriáját, amelynek részese a barcsi Boróka együttes is. Velük nagyon jó ÜNNEP ELŐTT LÁTOGATÓBAN JUGOSZLÁVIÁBAN utas. Egyre inkább kezdik felfedezni ezt a határátkelő helyet. Március 22-én több mint ötszázan keltek át ezen a határátkelő helyen. Ez persze közel sem jelent akkora forgalmat, mint ami március 15-én volt. Akkor kétezer utast számláltak. És. hol van még a nagyszombati forgalom. Ők mindenesetre felkészültek rá. Csak az utasok is így tegyenek, mert még mindig sokan indulnak el statisztikai lap nélkül és aláíratlan útlevéllel. Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László a kapcsolatunk. Mint ahogy a somogyi tűzoltókkal is, akik rendszeresen vendégeskednek a mi tűzoltó-egyesületünknél — hallottuk kolléganőnktől. — Gondolom, hogy többen is jönnének Gyurgyevácra, ha tudnák, hogy mit érdemes megnézni. — Való igaz, hogy jobban kellene eladnunk magunkat. Most gyorsan utánanéztem, de magyar nyelvű prospektusról senki sem tud. Van olasz, angol és német nyelvű, de magyar nincs. Ezt valóban pótolni kell. Azt már meg sem mertem jegyezni, hogy egyre többen mennének Gyurgyevácra, mert itt épül (közös vízierőművünk. Legyünk őszinték: mi sem sok szerbhorvát nyelvű prospektussal büszkélkedhetünk. Pedig hozzánk is jönnek szomszédok. Igaz, ők is többnyire ügy járnak át, mint mi. Mondják, bármennyire is romlik- a dinár — no meg a forint — árfolyama, bárhogyan is emelkednek az árak, még mindig érdemes sajtot vinni, mert nálunk százhetven forinttal olcsóbb egy kiló. mint náluk. Nekik megéri étolajat, margarint venni, de kávét már nem nagyon. Voltunk egy érdekes üzletben. Napközben állandóan nyitva tart, vasárnap délig, de ha a vevő mondjuk hajnali kettőkor csönget be, akikor is (kiszolgálják. Ez természetesen magántulajdonban van, Gyurgyevácon. a bank mellett. A határ közelében, So- mogyudvarhellyel majdnem szemben, egy Moldva nevű kis faluban Ivan Csekada másról is beszélt. — Nem jellemző a magyarokra, hogy megálljának egy éttermünkben. A dinárjaikból vásárolni akarnak. Pedig nálunk sem drága egy menü. Neki pedig hinni kell, lévén, hogy magánvendéglős, aki szó nélkül teszi elénk az étlapot. Eszerint egy pohár konyak húsz forint, a kísérő négybe kerül, levest, főételt és salátát kétszáz- negyvenért kapunk, s utána egy üveg sör negyven forint, vagyis háromszáznégy . forintért, azaz harmincezernégyszáz dinárért máris jóllakhatunk. Ivan Csekada szerint ennyibe kerül ez ná- lunlT is. Tudja, mert tíznaponta jár nálunk sajtért, szalámiért, citromért, WC- papírért, üvegpohárért, no és ebédelni. Azt már nem kérdeztük, hogy tudja-e miről nevezetes a környék — nálunk. Mi viszont megtudtuk, hogy a Dráva mente náluk is híres vadászatáról. A nyugati vendég szívesen áll lesben őzre, szarvasra és vaddisznóra. Egy történet szerint maga Tito elnök is vadászott a vidéken. Hazafelé ismét megálltunk beszélgetni mindkét határ- állomáson. Jugoszláv útlevélkezelő rendőröktől hallottuk, hogy sok a magyar Egy rádiós szemével PIACI KÖRKÉP MOZGÉKONY NYUSZIÁRAK Por- és füstgázleválasztó A nyuszi mozgékony állat. Az ára is az: a pénteki kaposvári hetipiacon 100- 150 forint közöt mozgott a tapsifülesek ára. Azt már minden gyerek tudja, hogy a tojást nem a mozgóorrúak tojják ,— legfeljebb a csokitojást a csokinyuszik —, ám az így is húsvéti ajándéknak számít, hogy az ünnep közeledtével az árak nem szökkentek szokatlan magasságba: 2,40-ért, 2,50ért árulták a tojás darabját, elérhetőbb áron, mint az emlékezetes tojásdömping idején. Most csak a festett tojás volt viszonylag drágább: 12 forintért adták darabját. A tavasznak nemcsak a hóvirág a hírnöke, hanem a tavaszi fokhagyma is, ennek 80 forintért adták kilóját. őszi fokhagymát is kínáltak, kilogrammonként 30 forintért. A hagyma kilójáért a legtöbb standnál 12 forintot kértek, a krumpliért 10—12 forintot. A rét ék csomója 18 és 20, a legszebbje 30 forintért volt kapható. A salátafejekért 12-16-18-at kértek, a ’káposztafej darabjáért pedig 13 forintot. A salátának való uborka kilója 150 forintba került. Fehér répát a zöldjével együtt 20-ért kínáltak. A tarkabab kilójáért 70 forintot kértek, a fehér bab pedig 50 forintba került. Mákot 140-ért láttunk, ám az elárusítója megsúgta, hogy 120-ért is ad egy kilogrammot. A dió 240-280 forintba került. Jonatán almát 15-22 forintért kínáltak, starkingot pedig 25-ért. Gombából szegényes Volt a választék, mindössze laskagombát láttunk — kilogrammonként 90 forintért — s kucsmagombát, amelynek 10-12 darabjáért 20 forintot kértek. A halüzletben 85 forint volt az élő ponty kilója, és 150 forint a hasonló mennyiségű ponyt- szelet. A keszeg és a garda 45 forintba került. Élő fiatal csirkét darabonként 80-ért kínáltak. Bent, a csarnokban megjelent — 30 dekás csomagokban — a szamóca, 150 forintos áron. A másfél kilós bontott csirke darabját 140-160 forintért adták, s falusi sonka is kellette magát kilogrammonként 240 forintért. (K. Gy.) Por- és füstgázleválasztó berendezést építenek a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár három kúpolóke- mencéjéhez. A vállalat jelenleg Salgótarján legnagyobb légszennyezője. A három kúpolókemencéből évente mintegy száz tonna por, kéndioxid és szénmonoxid — a megengedett mennyiség sokszorosa — árad a levegőbe. Az elszívó-leválasz- tó berendezést az NDK-bell Gisag cégtől vásárolták. A körülbelül negyvenhárommilliós környezetvédelmi beruházást tizenkétmillió-hatszázezer forinttal támogatja a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium. A Siófok és Vidéke Áfész április 6-, 7-, 8-án nagy árkedvezménnyel kiárusítja használt bolti és. vendéglátóipari BERENDEZÉSEIT, gépeit közülietek és magánszemélyek részére. Ajánlataink: 8 tégelyes fagylaltgépek 10— 12 000 Ft 500 kg-os mérlegek 5 000 Ft háztartási hűtőszekrények 100— 500 Ft üzemi hűtők (800—1000 lit.) (üzemképtelen) 2— 5 000 Ft 200 literes olajoshordók 50 Ft Továbbá: vasvázas raktárszerkezet, árusítósátor, konyhai edények, söntéspult, hőtárolós és olaj- kályha, grillsütők, fagylalttégelyek stb. A kiárusítás helye: A szövetkezet központi raktára, Siófok, ipartelep. Nyitva tartás: 9—15 óráig, szombaton: 8—11 óráig. (105101)
