Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
1989. március 25., szombat Somogyi Néplap 3 Gépek földközelben Drágán dolgoznak a repülők? KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL: SZENTÁGOTHAI JÁNOS AKADÉMIKUS Természeti és szellemi környezetvédelmünk Kevés a munkájuk a mezőgazdasági repülősöknek. Mondhatnánk azt is, hogy néhány napig egyáltalán nem száll föl egyik-másik műtrágyát szóró helikopter. A gazdaságoknak nincs pénzük, hogy kifizessék a légi- óra-díjat, az összekuporga- tott pénzekből megveszik a traktort a szórófejeket és inkább saját maguk, juttatják ki a vegyszereket a földekre. A MÉM Repülőgépes Szolgálat pilótái máskor ilyen tájt már javában szórták a földeket. Évekkel ezelőtt nem lehetett találni szabad brigádot, az üzemek mindenféle fondorlatot felhasználtak, hogy sikerüljön időben gépet szerezni, amelyik kiszórja a gyomirtót vagy a többi vegyszert a földjeikre. Ebben az évben már három brigádot számoltak fel a kaposvári területi központtól tudtuk meg Szemző Ernő termelésvezetőtől. Szerencsére az embereket még nem kellett elküldeni: a pilóták, a szerelők és a többi kiszolgáló más csapatokhoz csatlakozva a cégnél maradt. Lehetetlen helyzet, érzi ezt a repülőgépvezetö, a munkaszervező és a gazdaság is, amelyik anyagiakra hivatkozva nem vállalja tovább egy brigád gesztorságát. Tavaly előfordult, hogy az egyik üzemtől váltót kaptak a munkadíj fejében a repülősök: csaknem fái évig vártak, mire átutalták a befagyasztott értékpapír ellenértékét. A téeszek meg a gazdaságok nem tehetnek mást, abból a pénzből kell gazdálkodniuk, ami év közben csurran- csöppen, a bankokra legalább annyira nem számíthatnak, mint a többi cég, amelyiknek nem sikerül továbbhárítania a váltót. Az a gazdaság járt jól korábban, amelyiknek sikerült magához vennie egy brigádot, hiszen akkor nem kellett másoknál kuncsorognia a gépért, arról nem is beszélve, hogy a repülőket újra bérbe lehetett adni, amiből már tisztes bevétel ütötte a gesztorok markát. Általában több üzem állt össze, s közösen bérelték a brigádokat. Egy helikopterért több mint háromszáz- millió forintot fizettek a bérlők, akkor is, ha csak egy-kétszáz órát használta a gépet. A bűvös határt háromszázhatvan órában szabták meg: ezen felül nincs bérleti díj, . csak különféle járulékos költségek. A másodbérlőnek viszont azután is közel húszezer forintjába került egy órai helikopteres permetezés, míg a gesztor akkor már fele eny- nyiért dolgoztatott a saját földjén. A gazdaságok egyre-más- ra visszakoztak, nem újították meg az éves szerződéseket. A feltételekkel van a baj, ekkora összegeket nem képesek a növényvédelemre áldozni, őket nem segíti senki. Sokkal egyszerűbb egy rossz hozamú területet parlagon hagyni, mint sokszoros ráfizetéssel megművelni. Egy alacsony aranykorona értékű, nehezen művelhető földön lenne a legnagyobb szükség repülőgépes permetezésre. Nos, a gazdaságok nemigen veszik magukra a biztos veszteséget. A levegőből hamarabb észrevenni, de már az utak mellett láthatók magukra hagyott birtokok, amelyeken kivált a dudva nő és a mezei növények virágoznak. A repülőgépes szolgálatnak igencsak rosszkor jött a mezőgazdasági restrikció. Egy-két hónap múlva néhány amerikai helikoptert kap a szolgálat, s ezen belül a kaposújíaki területi központ is egyet. A felvett hiteleket minél előbb ki kell majd gazdálkodni és nemcsak az új géppel dolgoznak, hanem a régről maradt masinákkal is, amelyék közül a legfiatalabb is tízéves. A Kamov helikopterek gyártását például a nyolcvanas évek elején be is fejezték. A pilóták és a gépek mellett dolgozó szolgálatosok aligha érzik magukat biztonságban a cégüknél. Tavaly már elküldték a szolgálattól hat embert, az egyiküket éppen az új amerikai gépre képezték kii(?) A szolgálat gépeivel csak kivételes esetekben vállalkozhatnak más feladatra. A legtöbbször nem is kapnak engedélyt különmunkákra, amelyek sok esetben hasznot is hoznának a cégnek. Legutóbb az egyetemi kar választott bikáját kellett volna fuvarozni vagy két kilométert, az egész nem tartana negyedóránál tovább. Persze, a kaposújla- kiak egyik brigádja nem kapta meg rá az engedélyt, de az egyetem _ közvetlen Budaörsről kérhetett volna egy gépet. Nincs mit csodálkozni azon sem, hogy a polgári repülősöket egyszerűen csak termelésirányítóknak hívják, hiába töltötték több ezer órát a levegőben. Elvesztették a presztízsüket a polgári repülésben részt vevő pilóták és kiszolgálóik. Ez az egyik alapja annak, hogy március 18-án, hosszúra nyúlt vita után megalakították a Magyar Polgári Pilóta Egyesületet. Az önsegélyező egyletnek a maiéves pilótáktól a hobbiból vitorlázókig minden répülő- gépvezető tagja lehet. Az alakuló ülésen részt vevő mintegy 120 repülős úgy döntött, hogy katonákat nem fogadnak maguk közé, hiszen elképzelhető, hogy az egyesület olyasmit kér majd a tagoktól, amelyet a szolgálati szabályzat tilt, s a katonák akkor úgyis megválnának az egyesülettől!, akkor meg minek belépni. Alakult egy magánpilóta- szakosztály is, igaz, nálunk még nem divat hogy valaki egyedül vállalkozna repülőgépes permetezésre, de előbb-utóbb ilyen is lesz. Az egylet egy nemzetközi egyesület ajánlásai alapján szerveződött. A tagok havonta háromszáz forintot fizetnek majd, a tekintélyes havidíjra azért van szükség, hogy az egyesület valóban önsegélyező maradhasson. A mezőgazdasági repülősök közül jó néhányan már most tagjai lettek a polgári pilóta egyesületnek. Faragó László Somogyi kötődéseiről, a Balatonról és szellemi környezetvédelmünk állapotáról kérdeztük Szentágothai János akadémikust, az Elnöki Tanács tagját csütörtökön Csurgón a városavató ünnepséget követően. Balatoni t»pa»italatok — önt agykutatóként ismerik világszerte, mostanában viszont szenvedélyes környezetvédőként tartják számon. Van a kettő között valami kapcsolat? — Nem hiszem, hogy direkt lenne. A környezetvédelmi szempontból híressé vált parlamenti beszédem is úgy keletkezett, hogy én mint az Akadémia annak idején való elnöke kerültem kapcsolatba a bős—nagymarosi üggyel. Azt megelőzően volt dolgom már vízügyesekkel környezetvédelmi kérdésekben a Balatonnal kapcsolatban: még 1979- ben szerepelt a tv-ben az, hogy betonmedencévé alakítják át a Balatont. Akkor durván összekaptam velük — mint az Akadémia akkori elnöke. Én akkor megrettentem attól, amit a tévében egy öreg halászmester mondott az öntisztulási folyamatról. A Balatonról korábban is volt fogalmam. Amióta a feleségemet ismerem, tehát a 30-as évek elejétől, minden nyarat Bala- tonlelle és Boglár határán egy szép kis villában töltöttem. Ilyen értelemben egy kicsit somogyi ember is vagyok. Ismertem ezenkívül Sebestyén Olga és Enz Géza híres könyvét is, amely 1934-ben jelent meg először és a Balaton életével foglalkozott. Abban le van írva — persze az akkori viszonyoknak megfelelően —, hogy mi az, ami egy ilyen nagyon sekély vizű tavat tisztán tart. Még ezt az óriási megterhelést is bírná a Balaton, ha meglennének a feltételek ahhoz, hogy szabadon hullámozzon a partra. A mai szemét — ami a vízbe kerül — más mint a régi volt: nagyon Az idegenforgalmi szezon kezdetére készül el Fonyódon az új ABC. A bolt mellett étterem is lesz majd. Tervezi kerthelyiség és parkoló kialakítását is az áfész. sok plasztik anyag kerül bele, és ezt a természet nem tudja földolgozni. A gyerekekkel viszont össze lehetne szedetni. Akkor akasztottam tóhát én először lőcsöt a vízügyesekkel, és írtam egy drámai levelet Aczél Györgynek, aki miniszterelnök-helyettesként az Akadémiával foglalkozott. A levelet továbbküld- te mindjárt Kádár Jánosnak, ő pedig Lázár György miniszterelnöknek, aki azután az asztalra ütött, és akkor eresztettek össze bennünket a vízépítőkkel. Megismertem, hogy a vízépítők miként gondolkodnak, és megtudtam, hogy nem ismerik a Balaton biológiájával összefüggő alapvető kérdéseket. Ha nincsen szabad tér, ahová a hullámzás kivesse a szemetet, ha a nádasokat nem tudjuk helyreállítani, akkor a Balaton nem tud tisztulni. A mélyen tisztelt horgászok, ugye, mindenütt kivágják a maguk stégjének a helyét a nádasban, és a zárt fronton megbontják. Ez pedig pusztítja a nádast. A Balaton esetében millió ilyen apró tényezőt kell figyelembe venni. — A Balatonért az utóbbi években sok minden történt: elkészült a kis-balatoni szűrőrendszer első üteme, sok intézkedés szolgálja a víz terhelésének csökkentését. — Távolról sem mentették még sajnos meg a Balatont. A romlás sebessége csökkent, de nem állítottuk meg és nem fordítottuk vissza. Mint egy felelős magyar állampolgár — aki mellesleg gyerekkora óta nyaral a Balatonnál — tudtam már egy pár természetes tényt. Például azt, hogy a 20. század végén nem érvényes az, ami igaz volt a 30-as évek elején vagy közepén. Használjak, károsítjuk — Milyennek látja most a Balaton jövőjét? — Most rossznak, mert valamiféle további érdekek miatt újra megengedték a Balaton körül az építkezést. Én tudom, hogy mindenki, akinek pénze van Magyarországon, vagy aki még több pénzt akar keresni, az a Balaton-part közelében szeretne építeni valamit. Ott van az a gyönyörű Káli-medence a sok malommal, az egész terület módjával még mindig parcellázható lenne. Nem zseb- kendőnyi parcellákra gondolok persze. Aki a Balaton környékén nyaral, annak úgyis van gépkocsija, és öt perc alatt el tud jutni a vízhez, hogy fürdőzzék, vitorlázzon vagy szörfözzön. Továbbra is maximálisan ellene vagyok, hogy — eltekintve a luxusszállótól, ami valutát hoz az országnak — privátépítkezést megengedjenek a parttól 500 méteren belül. Hiába csinálták a csatornázást, továbbra is szennyeződik a Balaton. Nézetem szerint a Balaton mindenkié, de azért valamiféle módot kellene találni arra, hogy úgy használják az emberek, hogy ne Fotó: Gyertyás László károsítsák. Például letusolnának, mielőtt bemennek a vízbe, és a tusolóvíz ne folyjék vissza megint a Balatonba. Elnöke vagyok egy akadémiai bizottságnak, amely a környezetvédelem és egészségügy kapcsolatával foglalkozik; nekünk vannak ajánlásaink például a szalmonellafertőzés megelőzésére, a tej, a hús higiéniájának javítására, az étkezési alapanyagok gombafertőzésének megelőzés sére. Ezekkel az ostoba rákellenes csodaszerekkel kapcsolatban emlegetik azt az adatot, hogy ebben a betegségben Magyarországon évente 30 ezer ember hal meg; ez szomorú. De honnan a betegség szaporodása? Kéremszépen, a parasztember fölvitte a padlására a gabonát, jó szellős helyre tette, és onnan vitt pár zsákkal a malomba feldolgoztatni. Ezek a gabonák nem voltak olyan sérülékenyek, mint a mai nagy teljesítményű fajták. A maiak sokkal jobban fertőződnek mindenféle gombával, s hogy ezt megelőzzék, jönnek a kémiai szerek: a repülőgépről szórt műtrágyák, a gyomirtó szerek. Ezek mind terhelik a környezetet. Tudom, hogy enél- kül nem lehet ma már termelni, de a használatukat lehetne szűkíteni, és főleg ott nem szabad alkalmazni, ahol közvetlen vízfolyás vezet be a Balatonba. Szerintem a Balatonnak továbbra is, és a következő pár évszázadban még inkább, ki kell elégítenie a nyaralás iránti igényeket. — igen, de ennek feltételei vannak. — Ennek az a feltétele, hogy az ember ésszerűen viselkedjék, és a Balatonon például ne zsebkendőnyi telkeken építsük azokat a kis kulipintyókat, mert az nem jó. Gyönyörű területek vannak ugyanakkor például Lelle, Boglár vagy Fonyód mögött a belső területeken. Szerintem ma már mindenütt medencékben fürde- nek az embereik, tehát sókkal kisebb bajt okoz, ha medencéket építenek a parton. Az szükséges, hogy egy kicsit gazdálkodjunk, és kezdjünk rendszerben gondolkodni. A rendszerelmélet a mai társadalmak létezésé- nek alapfeltétele. Nyelv a rajz, a zene — Az ember környezetvédelméről beszéltünk eddig, ön a szellemi környezetvédelemnek is lelkes híve. Azt gondolom, nagyon sok a tennivalónk ezen a területen is, mert nagyon sok >a káros hatás. — Úgy érzem, hogy nagyobb súlyt kellene adni a művészeteknek: az irodalomnak, a költészetnek, a zenének. A költészet Magyarországon jó színvonalú, az irodalom egészétől az utóbbi időben nem vagyok így elragadtatva. Bár van néhány egészen kiemelkedő író, és persze ma nagyon nehéz az életfeltétele az írónak. Én több lehetőséget adnék az íróknak, de arra ösztönözném őket, hogy — udvariatlanul fejezem ki — ne szemét emberek szemét problémáit írják meg szemét nyelven. A félbűnöző emberek nyelvezete, életformája, mint érdekesség szerepelhet persze irodalmi témaként, de irodalmi igénnyel földolgozva. A képzőművészetben nagyon kitűnő illusztrátoraink vannak, és én úgy látom, vannak kitűnő rajztanáraink is. Az iskolában sokkal több figyelmet fordítanék a rajzra, a szabadkézire is, az ábrázoló geometriára is. A szabadkézi rajz elengedhetetlen ahhoz, hogy oldal- és felülnézetben, kereszt- metszetben lehessen gondolkodni. Ez a képesség pedig a természettudomány és technika minden ágában létfeltétel. Fölvesznek olyan gyereket orvostanhallgatónak, mérnök- és fizikushallgatónak, akinek sejtelme, elképzelése sincs arról, hogy valami keresztmetszetben hogyan nézhet ki. Ezt a képességet gyerekkorban lehet csak megtanítani: 7— 8 éves kortól, amikor az a spontán ákombákomos gyerekrajz révén a gyerek önkritikája fejlődni kezd. Akkor még nem tudja úgy ábrázolni a folyamatot, mint ahogyan látja, de olyankor kellene a rajzoktatásnak belépni — hiszen ezzel egy újabb nyelvet tanítanának meg a gyereknek. Ahogy a zene a kottában jelen van, és egy hozzáértő belülről is hallja, hogy milyen a muzsika, ugyanúgy egy újabb nyelv a kép is. Mindig elrémülök, amikor tapasztalom, hogy a hallgatóim közül mennyien nem tudják elképzelni, hogy milyen a keresztmetszete például egy vesének. Hogy érti meg az az orvos a kóros elváltozást akkor, ha nem tudja elképzelni a térben az emberi szervezetet? Szóval a szellemi környezetszennyezés abban áll, hogy rengeteg szemét, selejtes elem, sekélyes produkció kerül elénk. A gyermekfilmek is visszaléptek Walt Disney óta, pedig nálunk igen kitűnő animáto- rok vannak, de túlságosan absztrakt, túlságosan csicsás irányba mennek el. Az nem baj még, ha ilyen is van. De amikor már csak ez van, akkor az környezetszennyező, mert a gyermek nem kapja meg az igazán jó Disney-szinten. Csokonai-sors — Jóleső érzéssel hallottam — megvallom, meg is lepődtem egy kicsit azon —, hogy kedvenc költője Csokonai, és kedves verse a Jövendölés az első iskoláról a Somogybán. — Gyönyörű vers! Elszomorítja az ember szívét a tudat, hogy életében gyakorlatilag szinte semmit nem tudott közölni, nem tudta verseit nyilvánosságra hozni. Mégis megajándékozott bennünket egy gazdag életművel, s benne a Dorottyával. A tuberkulózistól fenyegetve — mert ugye, tény, hogy minden testvére tuberkulózisban halt meg, még az apja is, aki kitűnő seborvos volt Debrecenben —, nyúlfark- 1 nyian rövid életében olyan hatalmasat tudott alkotni. Ehhez kirobbanó tehetség kellett! Megértem a szorongásait, az életérzését, az én családomból is — pedig hát őseim a középosztályhoz tartoztak — mindenkit, akár fiatalon, akár öregkorban halt meg, a tuberkulózis vitt el. El nem tudjuk ma már képzelni ezt a betegségfajtát. Fenyegetettségével élni és közben alkotni — bármilyen kevés időt is hagyott neki a sors —, csak isten áldotta tehetséggel lehetett. — Köszönöm a véleményét. Kercza Imre
