Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
Somogyi Néplap 1989. március 23., csütörtök A megye 494 munkahelyén van lehetőség arra, hegy a dolgozók megebédeljenek. A tehetősebb vállalatok, szövetkezetek, gazdaságok saját konyhát tartanak fenn, mások vendéglátó vállalatok kezelésébe adták az üzemi étkeztetést. Nagyon sok vendéglátóhely is szívélyesen látja azokat, akik közétkeztetésben vesznek részt. Az SZMT adatai szerint 1980 óta növekszik azoknak az aránya, akik igénylik az üzemi étkeztetést a kedvezmények miatt, s tavaly már elérte a 48,7 százalékot. A legtöbb áremelés hatása munkahelyenként eltérő, mai összeállításunkban erről adunk képet. VÁLTOZÓ ÉTLAD Kicsik az adagok Az év elején számottevően megemelkedtek az alapvető élelmiszertermékek árai. Emiatt az üzemi étkeztetés térítési díjai is növekedtek. Valószínű, hogy ennek ellenére még mindig ez maradt a legolcsóbb étkezési lehetőség, de vajon mennyire olcsó most már? — kérdeztük Szokol Józsefet, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi gyáregységének munkaügyi osztályvezetőjét. — Az áraink folyamatosan nőttek, most 36 forint 40 fiiér egy ebéd. Ebből a vállalat 10 forintot térít. Egyébként a konyhánkat bérbe adtuk, a Mecsek és Vidéke Áfész üzemelteti. — Kizárólag saját dolgozók étkezhetnek itt? — Igen, a 350 alkalmazottból 180-an veszik igénybe a konyhát. — Nem, kevés ez? — Végül' is nem, mert az irodai dolgozóink 20—24 százaléka itt ebédel, a munkásaink viszont két műszakban dolgoznak, ezért közülük sokan inkább otthon étkeznek. Egyébként majdnem mindig 3 fogás közül lehet választani. Az étlapon most is háromféle étel szerepel, de azért, hogy az angol mondás tartja, a pudingnak az a próbája, ha megeszik. Marosi Zsuzsanna adminisztrátor helyesel: így van, ám itt nem a minőséggel van baj, hanem a mennyiséggel! Nekem még csak- csak elég ez az adag — mutat rá a túrós metéltre —, de egy fizikai dolgozónak már aligha. — Én csak jót mondhatok! — válaszolja Tóth Tamás üzemvezető-helyettes. — Igaz, kissé elfogult a véleményem, ugyanis vegetáriánusvagyok; eddig még mindig segítettek a konyha dolgozók, hogy az is maradjak. nek is köszönhető, hogy nem csökkent äz étkezést igénybe vevők száma. Siófokon például az ipartelepen van a saját konyhánk, amely két vállalati éttermünk' mellfett az OKGT- üdülőt és a KW dolgozóit is ellátja. Itt a dolgozó 20, a vállalat 19 forintot fizet egy ebédért. Tavaly a dolgozók 17 forinttal járultak hozzá a költségekhez. Nem így érintette az áremelkedés néhány alacsonyabb kategóriájú étkezőhelyünket, ahol a vállalati hozzájárulás megemelkedett, de a dolgozóknak nem kell többet fizetniük, mint korábban. Siófokon három menü közül lehet választani, s közülük egy úgynevezett kímélő. A minőséget nem mindenki értékeli egyformán. Van, akinek ízlik, mások jobbat szeretnének. Érdekes volt viszont, hogy amikor az év elején két hétig, tatarozták a konyhánkat és máshonnan biztosítottunk ebédet, dolgozóink visszasírták a saját konyhánkban készült ételeket. — Mennyit költ a vállalat a dolgozók étkeztetésére? — A saját dolgozóinknak nyújtott étkezési költségek tavaly Siófokon 3 millió 319 ezer forintot tettek ki. A dolgozók 1 millió 604 ezret fizettek be. Vidéki üzemeinknek külső konyhákról vásároljuk az ebédet, tavaly erre a célra 1 millió 423 ezer forintot fordítottunk. Emellett speciális tanfolyami étkeztetésre (amikor bentlakásos vállalati tanfolyamokon vesznek részt a dolgozók, s napi egyszeri, vagy háromszori étkezést biztosítunk) a múlt évben 473 ezer forintot fizettünk. Általában igyekszünk lehetőségeinkkel úgy gazdálkodni, hogy a szociális ellátás szintjét megőrizzük, sőt, néhány területen még javítsuk is. Előfizetéses vacsorát is vállal a Béke Kaposváron a Béke—Füredi lakótömb melletti házak koszorújában bújik meg a jól ismert étterem, a Béke söröző. Somogyvári János üzletvezető szerint a közétkeztetés szempontjából is előnyös, hogy sűrűn lakott, forgalmas helyen vannak, de legtöbben mégiscsak a környékbeli vállalatoktól fizetnék be náluk. A gyógyszer- tárák és a Zselic Áruház dolgozóinak nagy része például idejár ebédelni. — Ez hány embert jelent napotnta? — Erősen függ attól, hogy aznap mi szerepel az étlapon. Ügy 160—200 személyre mindig lehet számítani. Ha második fogásként valamilyen finom húsétel kerül terítékre, szinte biztos, hogy itt van minden előfizető. No, persze ez sem örökérvényű igazság!... Tavaly például nagypénteken is hús volt, és bizony akkor derült ki, hogy sokan betartják a böjtöt. Most a 3—4 héttel előbb megtervezett étlapon tonhal szerepel nagypénteken. Valamilyen módon azonban mindenap kerül hús az asztalra. Sőt, ha belefér, a hét egy-két napján még süteménnyel is szolgálunk. — Es mindez mennyibe kerül? , — Nálunk pénteken van befizetés a következő hétre és naponta 38 forintot kérünk személyenként. — Ebből mennyi a nyersanyagnorma? — Egészen pontosan: 22 forint 72 fillér, ebből kell kigazdálkodnunk a menüt. — Ügy hallottam, megfelelő jelentkező esetén nemcsak ebédre, hanem vacsorára is lehetne előfizetni. — Igen, ha legalább ötven személy fizetne be erre a szolgáltatásra, akkor elindítanánk. Az áremelkedéseknek ugyanis olyan erős hatása volt, hogy sziinte már a közétkeztetésből tartjuk fenn az éttermet, ezért próbálkoznánk meg ezzel is. A nyolcszáz dolgozóból 170-en ebédelnek a Mechanikai Művek marcali gyáregységének üzemi étkezdéjé- .ben. — Azért csak ennyien, mert a dolgozók nagy része három műszakban dolgozik — mondja Jádi Béla, a munkásellátási csoport vezetője. A vidékiek sietnek, hogy elérjék a buszt. Nem töltik ebédeléssel a szabadidejüket. A marcaliak pedig otthon ebédelnek. A Mechanikai Művek gyáregységében a nyersanyagnorma emelkedésével egyidejűleg mechanikusan megemelték a vállalati hozzájárulást is. Így elérték, hogy a dolgozók mindössze 1 forint 70 fillérrel fizetnek többet fehruár elseje óta egy ebédért. Azelőtt a 29 forint 40 fillérből 13 forintot térített a vállalat, most a 33 forint 60 fillérből 15 forint 50 fillért. Nem is mondta le senki az ebédet azok közül, akiik február elseje előtt is itt étkeztek. Gondot okoz, hogy a gyáregységnek két helyen van üzemi étkezdéje. 110-en ebédelnek a fémtömegcikküzemben, míg 60-an a másfél kilométerre levő Elco- ban. így célszerűbb hozatni, mint megfőzni az ebédet. A szakmunkásképző konyháján háziasán és jól elkészítik az ételt — mondják. A 21 forintos nyersanyagnormából kohozzák, hogy hetente háromszor kerül hús az asztalra. A mai nap tész- tás napnak számít a szil- vásderelye miatt, de a bablevesben van hús. Tegnap cigánypecsenye volt tíz deka hússal. Korábban lencse- főzeléket ettek a dolgozók. — Nem látja, milyen szépek lettek tőle az asszonyok? — térfálkozik Jádi Bála. Amit lehet, vállal a vállalat Siófokon sajátos helyzetben van a Gáz- és Olaj- szállító Vállalat. A mintegy 2300 dolgozó az ország különböző részeiben végzi munkáját. — Hogyan tudja a vállalat segíteni a dolgozók étkeztetését? — kérdeztük a siófoki központban Szabó Lajost, a személyzeti és szociális főosztály vezetőjét. — A vállalat mintegy 5000 kilométer hosszú vezetékhálózaton végzi a szénhidrogének nagy nyomású (hat atmoszféra fölötti) szállítását, s emellett vagonokban is szállítjuk a termékeket. Munkaterületünkön szinte az egész országra kiterjed, így nálunk nem is lehet egységes közétkeztetésről beszélni. A kollektív szerződés szerint telephelyeinken a dolgozóknak a helyszínen biztosítunk étkezést, a vidékre járók pedig saját maguk oldják meg étkezésüket. Közülük azok, akik rendszeresen távol vannak, úgynevezett kiküldetési átalányt kapnak. Emellett különféle pótlékok segítségével is igyekszünk javítani dolgozóink közérzetén. A mintegy 250 gázátadó állomásunk legtöbbje lakott területektől elszigetelt egység, ahol 4—5 ember áll alkalmazásban. Többnyire sikerült megoldanunk, hogy legalább ételmelegítésre le- gyen lehetőség. A hagyományos közétkeztetést ösz- szesen mintegy 600 dolgozónk veszi igénybe. Nekik különböző helyszíneken, a telephelyektől függően biztosítjuk az étkezést. Az áremelkedések nagy részét a vállalat magára vállalta, enMechanikus emelés A minőséggel van a gond Háromnegyed tizenkettő körül siető férfi jön felénk. — Nyitva van? Nincs? Persze, csak délben nyitják ki az ajtót! Mindez a Kaposvári Villamossági Gyár ebédlője előtt történik. Kalauzom, Végh János személyzeti és szociálpolitikai osztályvezető hozzáteszi: — Ilyenkor már mindenki éhes. Sajnos, meg kell várni a tizenkettő órái, előbb nem lehet bemenni. Mi is kivárjuk, s a dolgozókkal együtt megyünk a megszépült étterembe. — Amikor önállóvá váltunk, első tennivalóink közt volt, hogy felújítottuk az ebédlőt. Ügy érzem, sikerült megfelelő környezetet teremtenünk az ebéd tálalásához és elfogyasztásához. Az ablakok előtt hosszú sorban várakozó alkalmazottaknak szintén ez a véleményük. Néhányan elfoglalták már helyüket az asztaloknál, tőlük érdeklődöm, milyen az ebéd minősége. — Változó. Néha úgy érezzük, mintha valamit kihagytak volna az ételből, vagy a hús nincs kellően elkészítve, de van, amikor egészen ízletesre sikerül. — Nézze meg, ez az adag az óvodás kisfiamnak is kevés lenne! Végh János továbbkalauzol, megnézzük a konyhát, majd az irodájában foglalunk helyet. — A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat üzemelteti a konyhát, mi csak az éttermet adjuk hozzá. Hat- hétszáz adagot főznek, a felét helybeli fogyasztásra, a másik részét megrendelésre. — Hányán fizetnek be ebédre? — 1100 a vállalati létszám, ebből 350-en étkeznek itt rendszeresen. Fele alkalmazott, fele fizikai állományú. Hetenként fizetünk be a kirakott étlap alapján, de korlátozott számban aznap reggel is lehet venni ebédjegyet. A leves egységes, azon felül háromféle menüből lehet választani. A hét öt napjából négy nap húsos az étel, egy nap pedig tészta van. — Gondolom, az áremelések az ebéd árán is éreztetik hatásukat. — öt forint hetvennel emelkedett egy napra az ebéd, ebből három forint hetvenet vállal a gyár. így most 41 forint 30 fillér az ebéd, a dolgozók 22 forintot fizetnek, a többit a gyár állja. — Változott-e a minőség a drágulással? — Az adag nem lett kisebb, fizikai munkásokra van méretezve. A minőség általában megfelel, de lehetne változtatni rajta. Én úgy képzelem el, hogy az adagok lennének talán kisebbek, de fontosabb lenne a minőség. — Van, akinek most sem elég az ebéd. — Tudja, nem azonosak az igények, van, akinek több kell, más kevesebbel is beéri. Szerintem megfelelőek az adagok. Állandó létszámhiánnyal küzd a konyha, ez hatással var) az ételek minőségére is. — önnek hogy ízlik a koszt? — Nem ízlik mindig. Mivel végül is én vagyok az összekötő kapoc§ a konyha és a dolgozók között, így véleményemet a konyhán mindig szóvá teszem.
