Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-22 / 69. szám
1989. március 22., szerda Somogyi Néplap 3 Készülünk a megyei pártértekezletre Szervezni is kell Hitetlenkedve olvastam, hallottam a híreket a 16—18 órán át tanácskozó pártértekezletekről. Elhinni sem tudtam, hogy ilyet lehet tenni, amíg Kaposváron hasonló nem történt. Érdeklődtem a küldöttektől; hogy élték át mindezt, tudtak-e döntéskészen, éberen figyelni. szavazni éjfél után? A válasz megdöbbentett: a legtöbben úgy élték meg, mintha egy sorcsapást viseltek volna el. Erről senki nem tehet, legkevésbé ők és a többi résztvevő . . Mire figyelmeztet? Mire figyelmeztet bennünket a 18 óra? Arra, hogy nem tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Nehezen tudom elhinni, hogy a pártértekezlet szerveződ nem tudják, nem érzékelik, hqgy mennyi küldött kíván a vitában felszólalni. Hogyan lehet az, hogy nem vizsgálnak meg ilyen fontos dolgot? Ha viszont megtudták, hogy 50—60 ember akar szólni, akkor egyértelmű; a régi módon, plenáris szervezésben megoldhatatlan ésszerűen a tanácskozás. Súlyos hiba lenne, ha a küldötteket nem engednék szóhoz jutni. Épp azért, ha egy nap áll rendelkezésükre, akkor nem szabad a vitát plenáris szervezésben tartani. Ha látható előre, hogy a vita 10—12 órát igényel, és utána még személyi ügyek rendezésére, választásra is szükség van... Szekciókban többen is A plenáris üléseken maradhatnak az általános érdeklődésre igényt tartó hozzászólások, észrevételek. Ma már tudjuk, hogy az érdektagoltság a párton belül is érvényesül. Ha ezt elismerjük. akkor a pártértekezleteket nem szabad a régi módon szervezni! A felszólalókat szekciókra, csoportokra kell osztani: mindegyik csoport alakítsa ki álláspontját, ezt a plénummal ismertetni kell, esetleg el is kell fogadtatni. A szekciók a legjobb felszólalókat kérjék föl az összesített, összehangolt álláspont ismertetésére, így minden terület megismeri a maga legjobb szószólóit. és megfelelő káderszelekció történik, új arcok jelentkeznek, új emberek tűnnek fel . . . Ilyen szervezés esetén nem ismétlődnek a felszólalások, hisz az előre megírt szövegekben is ki tudják húzni a már elmondottat. A kisebb csoportban a feszültség is oldódfk, a beszéd is könnyebb, a vita célirányos lehet, a vélemények és ellenvélemények azonnal tisztázhatók. Ha a plenáris vita esetén 50—60 hozzászólónak 12—14 óra kell, a szekcióban 1—2 óra is elég. A közös véleményeket pedig egy óra alatt ismertetni lehet, ha 20 percet adunk egy-egy szekció képviselőjének. Milyen szekciókat javasolok? Pártélet, pártpropaganda, a sajtó, az ideológia, a gazdaságpolitika, az ipar, a kereskedelm, a mezőgazdaság, a pénzügy, az állam- igazgatás. a falu- és város- politika, a kultúra, a művelődés, az oktatás, az értelmiség, a szövetségi politika, a mozgalmak, a tömegszervezetek, a szociálpolitika, az egészségügy, a szakszervezet. Természetesen másképp is lehet tagolni, a résztvevők kívánsága szerint. A plenáris ülésre az ösz- szegezés és a személyzeti munka tartoznak. Hatékonyabban A kaposvári értekezleten a választás hét órát vett igénybe. Jó szervezés esetén ez is harmadnyi idő alatt hatékonyabban lebonyolódhatott volna. Kerülni kellett volna az átfedő jellemzéseket és a terjengős önéletrajzok ismertetését, korszerűen kellett volna szervezni a szavazást. Ha számítógépes programra történik a választás, perceket vesz igénybe, amíg a hagyományos módon több óra hosszat számláltak a szavazatszedők. Ha a számlálás idején a munka folyik, akkor is három óra megtakarítást érnek el .. . A közelgő megyei pártértekezletre készülve az eddigi tapasztalatokat hasznosítani kell — azért, hogy ne ismétlődjenek meg kisszerű hibáink, olyan szervezőket kell megbízni az előkészítéssel, a lebonyolítással, akik képesek előre nézni. A megyei pártértekezlettől sokat várnak nemcsak a párttagok, hanem mások is. Ha a szervezés nem lesz körültekintő, alapos és korszerű, az embereket csalódás éri, amit nem engedhetünk meg tovább! Stamler Imre A * •• rr JOVO a fiataloktól is függ Itt tanított valamikor Csokonai — ennyit tudtam jó másfél évtizeddel ezelőtt a mai legfiatalabb városunkról. Tudhattam volna többet is? Talán igen, ha nem kellett volna határsávengedélyeket kérni; ha több barátom, ismerősöm lett volna ezen a vidéken. Amikor először találkoztam Csurgóval, úgy mentem, hogy csak a híres alma materről tudtam. Így most, a sokadik — újbóli — találkozásnál is természetesen oda siettem először. Laczó János, a nagy hírű gimnázium igazgatója — miközben relikviákat mutat — a jövőről is mesél. Kísérletező iskola az övék; szeretnék középiskolás fokon megkezdeni a pedagógusképzést, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy bevezetnék a nyolcosztályos gimnáziumi képzést is. — Ha ez sikerül, akkor az általános iskola negyedik osztálya után hozzánk kerülnének a gyerekek, a velük való foglalkozásban részt kapnának a pedagógiát hallgatók. Olyan iskola- rendszert teremthetnénk, amey alkalmazkodik a tíztől tizennyolc éves gyerekek képességeinek egyenletes terheléséhez. Ez a jövő, amely mögött élénken ott él a múlt. Pandúr József, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának festő tanára a régi könyvtárba kísért el. — Megfogott Csurgó a szellemével, szívesen jövök ide akár látogatóba is. Először előadásra hívtak, most kiállításra; Farkas Béla és Bauhofjer József barátommal rendeztük közösen. Mindannyian ötvenévesek, hajdani egri diákok vagyunk, de nem véletlenül jöttünk el ide. Csurgó azt sugallja, ami a szívünkhöz közel áll. Lapozgatunk az öreg nyomtatványokban. Bakonyi Ibolya, a könyvtáros meséli, hogy húszezer kötetet sikerült megmenteni a második világégéskor; Má- téfy Gyula tanár úrnak köszönhető ez. Számos ritkaságot őriznek, a legértékesebb , Comenius 1450—1500 közöt kiadott könyve; ez még az Országos Széchenyi Könyvtárnak sincs meg. Mit kamatoztathatnak a diákok ebből a szellemi örökségből? Laczó János szerint: sokat! Társadalmi összefogással megkezdődött az ősnyomtatványok restaurálása, így egyre többen férhetnek hozzá ehhez az anyaghoz. S mert a múlt Szoknya és blúz Kanadába Bedolgozókat keres a Kapos szövetkezet A kisnyugdíjasok, a gyesen levő kismamák, a háztartásbeliek vagy a sok szabadidővel rendelkező asszonyok részére a jövedelem- kiegészítés mindig segítség. Leginkább olyan munka felel meg, amit kötetlen munkaidőben, otthon végezhetnek. Erre teremt lehetőséget a Kaposvári Ruhaipari Szövetkezet, gondoskodva a gépekről és az alapanyagról. — A szövetkezet három körzetben foglalkoztat bedolgozókat: a dombóváriban, a Kaposvár környékiben, és a nagyatád—babó- csaiban. A hét egyik napján, általában hétfőn van a „terítés” és a készáruk behozatala — mondta Molnár András elnök. — Ezt túra- járatokkal oldjuk meg. Heti egy alkalommal a bedolgozók' részére „eligazítást" tart a részlegvezető, a végzett munka minőségéről és mennyiségéről. — Gondolom, többnyire nyugdíjasok jelentkeznek. — Varrónőként 53 személyt alkalmazunk. Tíz százalékuk nyugdíjas. Egy részük valamikor teljes munkaidős volt, a többiek háztartásbeliek, gyesen levő kismamák. Ez utóbbiakat csak akkor vesszük fel, ha a gyermek már betöltötte a másfél éves kort. A kereseti lehetőség 1988-ban átlagosan 21 000 forint volt. Ez természetesen a végzett munkától függ. — Megéri-e bedolgozókat alkalmazni? — A szövetkezetnek több okból is. A kapacitásbővítés és új munkahelyek kialakítása nélkül valósul meg, a bedolgozói rezsi pedig kisebb, mint a benti, s ez természetesen termékeink árában is megmutatkozik. Elsősorban a Szovjetunióba varrunk, főleg egyszerűbb és könnyebb fazonokat: kétrészes ruhákat, illetve hálóingeket, szoknyákat. — Szándékukban áll-e növelni a bedolgozók számát? — A lehetőségekhez mérten. Erre az évre a kapacitásunk már le van kötve, de a sok munka miatt még húsz embert tudna foglalkoztatni a szövetkezet. A feltétel: a jelentkezőknek legyen otthon háztartási varrógépe. Ezt ugyanis nem tudunk adni. Mindenki kap egy varrandó szabványt, s a kész minta alapján döntünk a felvételről. Az export minőségi szintjének emelkedése minket is rákényszerít, hogy csak olyan munkavállalók jelentkezését fogadjuk el, akik ezt a szintet elérik. — Egyéb terveik? — Most tárgyalunk egy kanadai megrendelővel, 20 000 szoknya és blúz elkészítéséről. Az év második felében kezdjük gyártani. Spanics Gábor Egy cseppnyi kötelez, a legkorszerűbb számítógépes rendszereket is oktatják. Ehhez a környékbeli üzemektől sok segítséget kapnak. Csurgónak is kellenek a jól képzett szakemberek, nem sajnálnak áldozni az oktatásra. Szeptemberben megkezdik a szociális gondozók képzését, s ehhez saját tankönyvet adnak ki — példátlan módon — helyi segítséggel. Csurgó napról napra változik — hallottam legutóbbi beszélgetésünkkor Gál Endre tanácselnöktől. A káros „örökség” miatt nem volt ipara. Ha nem lett volna a Napsugár, akkor sokáig munkalehetőség sem nagyon kínálkozott volna. A csurgóiak sokfelé próbálkoztak, de igazán jó partnerre eddig nem nagyon találtak. Ennek ellenére országos hírnévre tett szert a Faktor szociális foglalkoztató, a Metallux korszerű termékekkel jelentkezik a piacon, a termelő- szövetkezet pedig melléküzemágat is életre hívott, újabb munkaalkalmakat teremtve, mert meg kellett állítani az elvándorlás folyamatát. Akik eddig elmentek Csurgóról, azok nem a mai városkép miatt hadakoztak, hanem jobb megélhetési lehetőségeket kerestek. Erről beszélgettünk dr. Horváth Ferenc körzeti állatorvossal, a térség országgyűlési képviselőjével. — Csurgón nyílt titok, hogy a korábbi országgyűlési képviselő személyes érdeme is, hogy megnyíltak a lehetőségek a település fejlődése előtt. — A mai, viharos körülmények között mit tehet egy képviselő a városért? — Nagyon fontos dolognak tartom, hogy abban az időszakban lehetek képviselő, amikor elindult a település dinamikus fejlődése. Olyan időszakban váltunk várossá, amikor nem központi pénzekből fejlődött a település, hanem az itt élők nyúltak a saját zsebükbe, hogy megteremthessék az infrastrukturális feltételeket. Azt például, hogy a lakások nagy részében ott van a vezetékes gáz, hogy csatornáztunk. Alakul a kábeltévé-hálózat, megnőtt a közéleti fórumok száma, a város kezd igazi közösségi életet élni. Ezzel segíti az én képviselői munkámat is. Hogy mennyire pezsgő Csurgó közélete, arról Bi- hariné Asbóth Emőkétől, a művelődési központ igazgatójától is hallottam. Az elmúlt években gyakran hívott fórumaikra, kiállításaikra, .különböző rendezvényeikre. Intézményük a gimnázium mellett a város második szellemi központja. Azt már csak kevesen tudják, hogy mennyi jó ötlet indult innen útra. Kitalálták a szabadidőközpontot, amelynek megépítéséhez egyesületet szerveztek. Ök a gazdái a Csokonai di- ákszínjátszó-napoknak, s ebben a műhelyben készül May Győző vezetésével a Csurgó és Környéke című lap is. Tőlük tudom, hogy az ünnepélyes városavatót március 23-án délután két órakor tartják Csurgón, és a városi címről szóló dokumentumokat majd Szent- ágothai János akadémikus nyújtja át. Csurgó szerényen akar ünnepelni, de várja mindazokat, akik rokonszenveznek terveivel. A csurgóiak sokáig berzenkedtek településük majdnem tudatos elsorvasztása miatt. Elkerült innen minden közintézmény, amikor a korábbi járásból sokadrangú központ lett. Hamvas János, Nagyatád tanácselnöke írja ünnepi köszöntőjében: „Őszintén remélem, hogy a várossá nyilvánítással megszűnik Csurgó lakóiban a közigazgatási átszervezést követő ellenérzés Nagyatáddal szemben, bővülnek a két város társadalmi, gazdasági és emberi kapcsolatai.” — Az új utakat járó Csurgón mennyire jó ma csurgói fiatalnak lenni? — kérdeztem a diákváros KISZ- bizottságának titkárát, Lő- czi Jánost. — Vannak napi gondjaink, s vannak konkrét elképzeléseink. Részt kérünk a közéletből, s szervezzük a dolgainkat úgy, hogy mindenkinek megfelelő programot ajánlhassunk. Csurgó jövője a fiataloktól is függ. Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László ^3) 3
