Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

1989. március 18., szombat Somogyi Néplap Megkezdődött a KISZ küldöttértekezlete .. / ne >%. (Folytatás az 1. oldalról) ■ Az ifjúsági intézmény- rendszer átalakulása, más ifjúsági szervezetek megje­lenése, a társadalompolitikai intézményrendszer és a gaz­daság változása mind-mind hatással van a KISZ-re is. A több ifjúsági szervezet versenyhelyzetet teremt. Ez ellentmondás, azonban a KISZ-nek is érdeke, hogy így legyen. A legnagyobb ki­hívás önmagunk; a magunk csinálta korlátok, amelye­ket össze kell törnünk. Csak­is így lehet meghaladni ko­rábbi önmagunkat. Mihalics Veronika szerint megindult ez a folyamat: lassan, bátortalanul, diffe­renciáltan, helyenként a vá­rakozás miatti sodródásban felmorzsolva jó néhány szer­vezetünket. Mégiscsak ösz- szeálltak mára a területi és rétegérdekeken alapuló, ön­magukat definiáló, célokat megfogalmazni tudó új szer­veződések alapelemei. A tét nagy: politikai hi­telképességünk visszaszer­zése, megerősítése a jelen­legi tagságunk, a szervezet­ben csalódott, attól elfordu­ló fiatalok körében, de az egész társadalom körében is. Ezért mihamarabb le kell zárni a szervezés idő­szakát, hogy politikai szer­vezet módjára tudjunk vi­selkedni. Azaz: legyen nyil­vános, a tagság véleményére, akcióképességére alapozott álláspontunk mindenről, ami helyben vagy országo­san fontos politikai kérdés, s azt képviseljük a döntés­hozó testületekben. Az első titkár szerint a májusi pártértekezlet az MSZMP-ben is fordulatsze­rű folyamatot indított el, mára azonban még nem vált azzá a párt, amivé len­nie kell. Sokszínű, ellentétes tendenciákkal terhes ez a mozgalom is, hitelessége, akcióképessége csökkent, hatása a fiatalok körében is jelentősen gyengült. A KISZ és az MSZMP belső változásai, a társadal­mi mozgások kölcsönhatá­sai indokolják a párt és if­júsági szervezete viszonyá­nak újragondolását. A di­rekt módszerek helyett a közös tagjaink általi befo­lyásolás, a partneri politi­kai párbeszéd, a szervezeti, tartalmi, személyzeti és anyagi kérdésekben való önállóság és függetlenség a cél. Megkezdődött az együtt­működés más alapokra való helyezése, de egyelőre csak példák és nem tartós folya­mat jelzik ezt. A párbe­széd, a közösség akcióképes vállalása, az egymástól elté­rő tételek nyilvános képvi­selete — pártprogramot föl­tételez. Ezt reméljük, hogy az áprilisi megyei pártérte­kezlet megalkotja. Városi küldöttgyűléseink, réteg- szervezeteink többsége úgy fogalmazott: a KISZ (illet­ve annak utódszervezete) az MSZMP-vel szövetségesi vi­szonyban levő ifjúsági szer­vezet. Nehezen indult a vita a két beszámoló fölött. Első­sorban a iközösségi célú munkavállalás elterjesztése, az úttörőkre való hatás nö­velése szerepelt a hozzászó­lásokban, s az is szóba ke­rült, hogy mennyire készült föl a KISZ a választásokra. (A tartalmi kérdésekre hét­fői lapunkban bővebben visszatérünk.) Mihalics Veronika a vita­záróban annak fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy: az egymással való szövetség- kötéshez a tanácskozás má­sodik napján megtalálják a közös nyelvet. Mivel vita volt a megyei KISZ-bizottság (tevékenysé­gének megítéléséről, erről külön szavaztak a küldöttek. 15 tartózkodással, 8 ellensza­vazattal azt az értékelést fo­gadták el, amely a beszámo­lóban szerepelt. A megyei bizottság és a pénzügyi el­lenőrző bizottság egész be­számolóját 16 tartózkodással és 2 ellenszavazattal fogad­ták el a küldöttek. A küldöttgyűlés ma reggel folytatja a munkáját. L. G. NEM AZ ESZMÉT TAGADJUK. HANEM A MODELLT Kérdéseinkre Hern Gyula államtitkár, ax MSZMP KB tagja válaszol Nagy hatású előadást tar­tott Horn Gyula külügyi ál­lamtitkár. az MSZMP KB tagja Siófokon a város és környéke pártalapszerveze- teinek küldöttértekezletén. Ezúttal főként belpolitikai kérdésekkel foglalkozott Sorsunk a reform című elő­adásában, elemezve azt a történelmi folyamatot, amely a felszabadulástól napjain­kig különböző nehézségek elé állította az országot. A többi között hangsúlyozta: 1945-től kezdve Magyaror­szág külkapcsolataiban is jelentős torzulás következett be. 1975-ig változatlanul ha­tottak a hidegháborús „ma­radványok”, az egy irányba való orientáltság következ­ménye, amely erőteljesen befolyásolta fejlődésünket politikai gondolkodásunkat, tudatunkat. A NEMZETEK RANGSORÁBAN Lényegében a hagyomá­nyos partnerektől szakítot­ták el az országot. Az a pangás, amely a 70-es évek elejétől végbement nálunk, döntően a politikai rendszer mozdulatlanságára vezethe­tő vissza. Arra a mozdulat­lanságra, mely a többi kö­zött a tekintélyelv uralko­dásában jutott kifejezésre. A nemzeti jövedelem növe­kedése nem érte el az évi 2 százalékot, márpedig ilyen körülmények között az or­szág nem fejlődhet. Nincs lehetősége sem az újrater­melésre, sem azoknak a szükségleteknek a kielégíté­sére, amelyek az ország szá­mára nélkülözhetetlenek. 20 évvel ezelőtt a nemzetek rangsorában a legfőbb mu­tatók tekintetében a 24. he­lyen álltunk, jelenleg a 46. helyen vagyunk. Termelé­kenység, infrastuktúra stb. szempontjából pedig az utol­só helyek egyiken Európá­ban. (Egy-két mutató szem­pontjából csak Albániát előzzük meg.) Feltétlenül elgondolkodta­tó a rendszer életképessége szempontjából, hogy 1939- ben Ausztria 40—50 száza­lékkal volt elmaradva Cseh­szlovákiától fejlettség te­kintetében. ma viszont for­dított az arány Ausztria ja­vára. A Szovjetunió és Magyar­ország, de a többi szocialis­ta ország helyzetét is figye­lembe véve azt kell mon­danunk, hogy alapvetően a rendszerrel van a baj. Ezzel nem a szocializmus eszmé­jét tagadjuk, hanem a gya­korlati modellt. A rendszer életképtelennek bizonyult elemeit kell megváltoztatni és minél sürgősebben. MIÉRT SORSUNK A REFORM? — A hogyan tovább? ma mindenütt, minden szinten vitákat kawir. Sokan vall­ják; először a politika szer­kezetét kell megváltoztatni ahhoz, hogy gazdasági éle­tünk is átalakuljon, korsze­rűvé váljon. Mások úgy vélik, miközben a politikai intézmények megváltoztatá­sával van elfoglalva a tár­sadalom, a gazdaság „moz­dulatlansága" gyógyíthatat­lan bajokat okozhat. — A párton belül és kí­vül alapvetően fontos: meg kell valósítani, mégpedig minél gyorsabban a politi­kai reformokat — felelte kérdésünkre Horn Gyula. — A gazdaság ugyanis nem véletenül tart ott, ahol tart, nem arról van szó, hogy a magyar ember nem tud, nem akar dolgozni. Tény viszont, hogy a gazdaság el­maradottságát a rossz poli­tikai döntések, a gyakorlat, a hozzá nem értő irányítás okozta. Meggyőződésem tehát, hogy minél gyorsabban meg kell változtatni az egész po­litikai intézményrendszert, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a legsúlyosabb gondo­kat jelenleg a gazdasági problémák okozzák. Na­gyobb az adósságállomá­nyunk, mint a tavalyi év elején tudtuk’ és az elkép- zeltnél lényegesen súlyosab­bak a nagyberuházásokkal kapcsolatos döntések követ­kezményei is. A kormányzat és a párt gazdaságpolitikája egy kényszerpályára került, s ennek velejárója a nép­szerűtlen intézkedések tö­mege. A belső feszültségek, ellentétek, a hangulatrom­lás tehát nem is annyira a politikai, hanem a gazdasá­gi, szociális körülményekre vallanak. Ez okozza, hogy az emberek nem éreznek A takarékosságot és a hatékonyságot szolgálja Szövetség lesz az SZMT-ből A jelenlegi szakszervezeti megyei tanácsok szövetséggé alakulnak át az országos szakszervezeti tanácskozás határozata alapján. Az SZMT december 14-i ülésén alakult meg a szövetséget előkészítő kilenctagú koor­dinációs csoport. Két tagjá­tól — Svajda József SZMT- titkártól és dr. Galabár Emiltől, a Medosz megyei titkárától kérdeztük: hol tartanak az előkészületek­kel? — Elkészült az első írá­sos tervezet — kezdte Svaj­da József. — Véleményt mondtak a szakmai-ágazati megyebizottságok vezetői, egy sor alapszervezet, mun­kahely. Azt szeretnénk, ha a somogyi szakszervezeti ta­gok igényeinek, érdekeinek megfelelő szervezet jönne létre. Kis létszámú szakértő gárdával lássa el feladatát, s elsősorban az érdekvéde­lemmel foglakozzék. Az ősz- szel várhatóan megszűnik az elnökség, és az SZMT. Tartalmában is más lesz az új szervezet. A tagságot el­sősorban nem a szerkezeti rend és a testület érdeklik, hanem az, hogy valós érde­keket képviselő, feltáró ie- g.ven a szakszervezeti mun­ka. — A Medosz megyei bi­zottságának álláspontja sze­rint szükség van egy szö­vetségre — mondta dr. Ga­labár Emil. — Ez teljesen más szervezet lesz, mint a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, tehát helyénvaló az a megfogalmazás, hogy az SZMT megszűnik. Az új szövetségnek ténylegesen a tagság, az alapszervezetek érdekvédelmi szervezete­ként kell működnie, össze­hangoljuk a különféle ága­zatok saját dolgozóinak ér­dekeit. s továbbítjuk az il­letékes szerveknek, szerve­zeteknek. Ezt egy ágazat a saját hatáskörében nem tud­ja eredményesen érvényesí­teni. Ez a szervezet össze­gyűjtve képviselné ezeket az érdekeket. Ennek a szer­vezetnek éppen ezért a fel­adatokhoz kell igazodnia összetételét, nagyságát ille­tően. — A SZOT a közeljövő­ben ajánlásokat tesz a szö­vetség felállására, szerkeze­tére, tartalmára — folytatta Svajda József. — Ezt ne­künk nem kell másolnunk: a keretet somogyi tartalom­mal kívánjuk megtölteni. — Kisebb lesz az appará­tus is? — Egy országos döntés értelmében 50 százalékos csökkentést kell június 30-ig végrehajtani. Hat ember marad az SZMT jelenlegi apparátusából: lesz egy ve­zető, titkárok nélkül, és olyan jól képzett szakembe­rek. akik íogalkoztatás-poli- tikával, munkanélküliséggel, szociálpolitikával, szolgálta­tásokkal, életszínvonallal- a munkanélküliek alapszerve­zeteivel foglakoznak. Fontos, hogy a szövetség gazdálkod­jon a szakszervezet vagyo­nával, s annak a hozadékát használjuk fel nemes célok­ra. Elképzelhető, hogy lesz saját munkanélkülisegély­alapunk. Dr. Galabár Emil: — Tag­ságunk véleménye szerint nincs szükség párhuzamosan tevékenykedő apparátusok­ra. Ezt egy módon tudja hatásosan befolyásolni, még­pedig azáltal, hogy a tag­díjrészesedést csökkenti. A Medosz központi vezetősége például úgy foglalt állást. hogy az előző évi 55 száza­lékos részesedés helyett az első félévben 45 százalékot ad át a központnak, a má­sodik félévtől pedig az alap­szervezetek 40 százalékra csökkentik a hozzájárulást. Még az sem végleges: ha a tagság úgy látja majd. hogy még túl sokan és pazarló módon élnek az átutalt pénzből, akkor tovább csök­kenti a hozzájárulást a kongresszus után. — Ez is kényszerítő erő? — Ez nagyon nagy kény­szerítő erő — helyeselt Svajda József. — Gazdál­kodnunk kell a vagyonnal. Akár kockáztatni is, és amit keresünk, azt a tagság ja­vára fordítani. A szövetség­gé válás az őszig bonyoló­dik le. Mi csak elképzelése­ket gyűjtünk össze: a végső szót a tagságnak, az alap szervezeteknek kell kimon­dani. Lesz olyan, aki csat­lakozik a szövetséghez, és olyan is, aki nem. — Hogyan kérdezik meg az alapszervezetek vélemé­nyét? — A Medosz megyei bi­zottságánál a titkári tanács­kozás jogosult minden tes­tületi feladatkör ellátására. Ezért itt foglalunk állást a szövetséghez való csatlako­zásról. Ezt megtehetik kü- lön-külön is az alapszerve­zetek. az utóbbi időben azonban megerősödött az a vélemény: az összes alap­szervezet egységesen csatla­kozik. s bejelentené az ér­dekeltségét a szövetség meg­alakítására. — Ez azt is jelenti, hogy bármilyen szakszervezeti csoport, alapszervezet, amely elfogadja az alapszabályt, csatlakozhat ehhez a szö­vetséghez — egészítette ki Svajda József az elhangzot­takat. Lajos Géza lényegi elmozdulást a gaz­daságpolitikában, a gazda­sági helyzetben. Legutóbb is azt hangsú­lyoztuk, hogy a kormány­zatnak diktatúrát kell gya­korolnia a piaci mechaniz­musok kiépítése érdekében. Nem tűrhetők immár a végtelen egyeztetések, a megalkuvások, a kibújások a felelősségre vonás alól. .. Nos, ezen az úton épp hogy megkezdte a kormány a kö­vetkezetes munkát. Itt utal­nék ismét a politikai szer­kezet megváltoztatásának szükségességére. Amíg le­hetővé teszi a rendszer, hogy bizonyos nagyvállalatok, ágazatok „kijárhassanak” maguknak előnyöket, addig nem lehet rendet tenni a gazdaságban. Ide tartozik az is, hogy — bizonyos vé­lemények ellenére — nem amiatt késlekedik a tőke, mert bizonytalannak érzi belső helyzetünket, hanem mert nem képes elviselni azt a bürokráciát, amely változatlanul létezik gazda­sági életünkben. KONTRA­SZELEKCIÓ, BÜROKRÁCIA — A politikai élet elsivá- rosodásához jelentősen hoz­zájárult a kontraszelekciós gyakorlat a káderkiválasz­tásban. Ez azonban nemcsak a párt- és KlSZ-apparátu- sok elbürokratizálódását okozta, hanem a gazdaságra is kedvezőtlenül hatott, hi­szen sok gazdasági vezető ezekből az apparátusokból került vezető posztokra a cégeknél. Ok azok, akik a tanulóéveket mindjárt első vagy második számú veze­tőként töltötték egy-egy szakmában, vállalatnál. Er­ről mi a véleménye? — Kétségtelen, a gazda­ságban is súlyos károkat okozott a kontraszelekció. Az egyik legnagyobb baj, hogy nem oda való vezetők irányítanak. A legtöbben közülük még mindig nem érzik a „saját bőrükön”, hogy jól avagy rosszul dol­goznak-e. Nem bocsátják el őket, nem csökken a jöve­delmük. Ám ez nemcsak a vállalatokra, hanem a mi­nisztériumokra is vonatko­zik. Ha egy minisztérium valamit nem tesz meg, ab­ból különösebb hátránya nem származik. Nos, meg kell változtatni a gazdaság­ban a vezetők kiválasztásá­nak módszerét és a döntés- hozatal folyamatát is. A gazdaság, mint említettem, a korábbi hibás politika miatt alakult ilyenné, ami­lyen, s ebben a rossz dön­téshozatal mechanizmusa meghatározó volt. A rossz döntések nemcsak a konk­rét beruházásokkal, intézke­désekkel kapcsolatosak, ha­nem a káderpolitikával, a kiválasztással is. A gazda­sággal összefüggésben a po­litika elsődlegességét azért is hangsúlyozom, mert nem beszélhetünk gazdasági megújulásról, ha mozdulat­lan marad a politika. Az MSZMP nem azért vállalta fel a többpártrendszert, mert valaki, valakik kény­szerítették erre. Az élet kényszerítette rá, mert az egy párt rendszer a gyakor­latban nem bizonyított. Nem tudunk „felmutatni” a vilá­gon olyan egypárt-berendez- kedésü országot, mely tartó­san fejlődni tudott volna. Az egypártrendszer nem te­szi lehetővé a társadalmi ellenőrzést, a párt nem le­het önmaga kontrollja. KOALÍCIÓT AKART — Ön tagja annak a bi­zottságnak, amely 1956 tör­ténelmi értékelését tűzte ki célul. Előadásában is foglal­kozott ezzel a témával, majd számos kérdést intéztek ön­höz, például Nagy Imrével kapcsolatban. Mások Kádár János históriai szerepéről kérték véleményét. — Dokumentumok bizo­nyítják, hogy ’56 után Ká­dár János pluralista, de­mokratikus kormányzást akart. A Szovjetunióban ez időben nagy viták dúltak a XX. kongresszus értelmezé­séről, s két irányzat léte­zett a vezetésben. Többen attól tartottak, hogy ha a magyarországi koalíciós mo­dell teret nyer, annak a Szovjetunióra és a szövet­ségesekre is óriási hatása lesz. Az akkori kínai veze­tés pedig kategorikusan fel­lépett mindenfajta érdemi változtatás ellen, s ezt a környező szocialista orszá­gok is nehezen viselték vol­na el. A nyugat-európai kommunista pártok ugyan­csak keményen bíráltak minden pluralista szándé­kot, elképzelést. Mindez je­lentős mértékben befolyá­solja a Nagy Imre-pert. Ma már nyilvánvaló a bi­zottság előtt, hogy abban az időben elindult egy XX. kongresszus ellenes hullám, mely végigsöpört az egész nemzetközi munkásmozgal­mon. És azzal „tetőzött”, hogy a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége ’58. má­jusában előállt egy prog­rammal, melyet a többi pártok, illetve azok többsé­ge revizionistának minősí­tett. Nagy Imréékkel mint­egy példát statuáltak a re- vizionizmussal való leszá­molásra ... Ami Kádár Jánost illeti; kétségtelen, nagy formátu­mú személyisége ő a ma­gyar történelemnek, a mun­kásmozgalomnak. De tény: az utóbbi 10—15 év pangá­sa is a nevéhez fűződik. A február 20—21-i központi bizottsági ülésen Kádár Já­nos kiállt a távollétében ho­zott határozatok mellett, s ez nyilvánvalóan ugyancsak fontos szempont, ha szemé­lyiségét, történelmi szerepét értékeljük. — Köszönöm a vélemé­nyét. Szapudi András Befejeződött Somogyjádon a posta épületének felújítása. A Pécsi Postaigazgatóság 1,1 millió forintot fordított a költsé­gekre.

Next

/
Thumbnails
Contents