Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

A magyar zászló színei Napjaink embere talán el sem tudja képzelni, hogy valamikor, nem is olyan ré­gen, a népeknek nem voltak nemzetiszínű zászlóik. Or­szággá válásukkor ugyanis királyuk lett az államhata­lom megtestesítője. Az ural­kodó pedig saját színeit, ábrázolásait használta zász­lóján, mint például a fran­cia Bourbonok a liliomot. Minthogy az uralkodónak mint államfőnek a kiemelt szerepe később is megma­radt, túlélte a középkort, címere és zászlaja -lett az ország felségjelvénye. A zászló egyidős a törté­nelemmel. Nomád szimbó­lum, a népvándorláskor Eu­rópát elözönlők harci jel­vénye. Kézai Simon, IV. (Kun) László királyunk (uralkodott: 1272—1290) krónikása szerint a magya­rok turulos zászlók alatt harcoltak. Később — a Ké­pes Krónika színes illuszt­rációja tanúsítja — a kirá­lyok és királyi hercegek zászlóin piros-fehér csíko­kat vagy zöld halomra ülte­tett kettős keresztet látunk. A piros-fehér tehát az Ár­pád-házi királyi család szí­ne, amelyet egymás alatti sávokban — vágásokban — viseltek zászlóikon és ter­mészetesen pecsétjeiken. A kettős kereszt legkoráb­bi ábrázolásainkon lebeg, de a XIII. század vége felé már van talapzata, mégpe-' dig a hármas ívű zöld ha­lom, amelyet a XIV. század­tól már rendszeresen oda­helyeznek a piros háttérben megjelenő fehér kereszt alá, s tulajdonképpen így már össze is állt a három szín. A kereszt töve nyitott, le­veles koronából magasodik föl. A XVI. század elejére a piros-fehér vágásokhoz, majd később a zöld hármas hegyhez érdekes magyará­zat kapcsolódott. Eszerint az államcímer az országot mint területet szimbolizálja, a négy fehér (ezüst) vágás pedig az ország négy nagy folyóját, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát. Nem lehetetlen, hogy ez hatott arra, hogy a koráb­ban hétszer vágott pajzs mellett II. Mátyás uralko­dása alatt (1608—1619) fel­tűnik és évszázadokig hasz­nálatban marad a nyolcszor vágott változat is. Ez azt jelenti, hogy az addig pi­rossal kezdődő és fehérrel végződő sávozat helyett pi­rossal (vörössel) kezdődő és azzal is végződő csíksor ala­kul ki, ami így tisztábban ábrázolta a négy folyót. Macedo portugál író 1687- ben a hármas halmot, ame­lyen a kereszt áU, Magyar- ország legnagyobb hegyei­ként értelmezte. A XVIII. századtól a Tátrát, a Fátrát és a Mátrát értették a há­rom halom alatt. A magyar zászló zöld sávja azonban valószínűleg nem a hármas halom zöld­jéből született. Hogy hon­nan, azt ma sem tudják pontosan a szakértők. Tény, hogy II. Endre (1205—1235) okiratait már piros-fehér- zöld fonallal fűzték át, és később, a vegyes házbeli és Habsburg uralkodók idejé­ben e háromszínű fonal do­minált a hivatalos iratokon. E három szín jelképezte te­hát Magyarországot. Ezt húzza alá, hogy II. Mátyás koronázásakor Pozsonyban piros-fehér-zöld szövettel vonták be s díszítették azt a fahidat, amely a Szent Márton (koronázó) templom­ból vezetett ki, továbbá a Szent Mihály-kapu előtti emelvényt és korlátját, ahol a király letette a hűséges­küt. t Az első piros-fehér-zöld zászlók azonban csak a XVIII. században jelennek meg, ám ezeket nem hasz­nálták rendszeresen, hiszen majd csak az 1848. XXI. törvénycikk mondja ki, hogy a „nemzeti szín, és ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik”, és elrende­li, hogy „minden középüle­teknél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden ma­gyar hajókon a nemzeti lo­bogó és ország címere hasz­náltassák ...” Ugyanezt ren­deli az 1907. XXVII. te. a népiskolákra. Ez a honvéd­ségnek és minden magyar állami polgári hatóságnak is a zászlaja. A magyar országgyűlés 1848-ban elvetette 'a Habs­burgok családi heraldikáját megtestesítő birodalmi jel­vényt. Helyette az első ma­gyar királyi család színei­ből az egész nemzet zász­lójává vált, történelmi cí­merrel ékesített trikolort tette a magyar állam, a ma­gyar nemzet szimbólumává. Csonkaréti Károly 1989. március 15., szerda Somogyi Néplap Petőfi Sándor: 15-dik Március Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyugodott, Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolataink szárnyai, Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. Szánjatok szét a hazában, Melyet eddig láncotok Égeti karikájában Kínosan sirattatok. Szabad sajtó!... már ezentúl Nem féltelek, nefnzetem, Szívedben a vér megindul, S éled a félholt tetem. Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság, A hon a halálórában Bennek lelte orvosát. Míg az országgyűlés ott fenn, Mint szokása régóta, Csak beszélt nagy sikeretlen: Itt megkondult az óra! Tettre, ifjak, tettre végre, Verjük le a lakatot. Mint sajtónkra, e szentségre, Istentelen kéz rakott. És ha jő a zsoldos ellen, Majd bevárjuk, mit teszen; Inkább szurony a szívekben, Mint bilincs a kezeken! Föl szabadság nevében, Pestnek elszánt ifjai!... — S lelkesülés szent dühében Rohantunk hódítani. És ki állott volna ellen? Ezren és ezren valánk, S minden arcon, minden szemben Rettenetes volt a láng. Egy kiáltás, egy mennydörgés Volt az ezerek hangja, Odatört a sajtóhoz és Zárját lepattantotta. Nem elég ... most föl Budára, • Ott egy író fogva van, Mert nemzetének javára Célozott munkáiban. S fölmenénk az ős Budába, Fölrepültünk, mint sasok, Terhűnktől a vén hegy lába Majdnem összeroskadott. A rab írót oly örömmel S diadallal hoztuk el, Aminőt ez az öreg hely Mátyás alatt ünnepelt! — Magyar történek múzsája. Vésd ezeket kövedre. Az utóvilág tudtára Ottan álljon örökre. S te, szívem, ha hozzád . férne, Hogy kevely légy, lehetnél! E hős ifjúság vezére Voltam e nagy tetteknél. Egy ilyen nap vezérsége, S díjazva van az élet. . . Napóleon dicsősége, Teveled sem cserélek! (Pest, 1848. március 16.) Európának művelt népei közé... „Tekintetes Vármegye Közönségei Tisztelt Polgár Gyű­lés! Országunknak 5 hónapig tartott gyűlése április Il-én lön berekesztve... az új időknek európai győzelme monda ítéletet nálunk is a hűbérségből eredt helyzet vénsége fe­lett.. . E megyének mi voltunk küldöttei — kiszámíthatat- értékű azon kincs, melyet a magyar Haza összes milliói között Somogy vármegye majd harmadíélszázezer népének is hazahozni mi lettünk szerencsések. Kevés napoknak óriási, egy pár lépése mind azon nagy­ság, mellyel ezen 1848-i törvényhozás e szerencsés korszak­nak áldásteli jövendőjét, önmagának, a szeretett Hazának kezeibe adta vissza, midőn negyedfélszázad viharos küzdé­seinek minden óhajtásait egyszerre hozta teljesülésbe az időnek kibontakozott hatalma s amely váratlanul — oly nagyszerűen ugyanis, valamint a múlt évszakoknak sok türelemmel építgetett sérelmi sánczait, úgy ezen ország­gyűlés első 4 hónapjának fárasztó munkálatait s feszített \ ivasait is egyszerre lépte át az utolsó 1 hónap, melynek európai lelke Magyarországot-nemcsak a polgárosodás egyik tényezőjévé, de némi tekintetben kiválasztottévá is emel­te.. . magokban törtek szét e nép millióit sok századok óta >oivasztó hűbériségnek gyűlölt láncai,... egyszerre tűntek el ■ • - az igazságot kijátszó kiváltságok,... egyszerre lőnek a nagy hazának szabad polgáraivá és szabad tulajdonosai- » va a milliók,... Európának mívelt népei közé emelked­tünk. , 1847 48-i orszá.ggyűlés két somogyi lenteseböl.) KuueieneK je­Az első katonai győzelem: ia pákozdi csata. (Korabeli k got, nyilván elromolhatott, mert újabban egyre inkább egyformán látunk. Azok a „felnőttek”, akik az ifjúság gondos szemvizsgálói voltak, egyszerre csak törölgetni kezdték a saját szemüvegü­ket, lehelték, tisztogatták, s ni csak, mit látnak?! A garázda elemek, akik eddig nem voltak nacionalizmus­nak sem híján, s évről év­re — úgymond — randalí- rozásra használták föl nem­zeti ünnepünket, egyszeri­ben jogos és nemes nemze­ti identitásból járják végig a forradalom emlékhelyeit s tűzik hajtókájukra a nem­zetiszínű szalagot és a Kos- suth-címeres jelvényt. Csakugyan érdekes hát, milyen sokat számít, jó-e a szemüveg. Habár azt hi­szem, a szemüveget a szem teszi, és azt is, hogy jól lá­tunk-e, illetve hogy ki lát jól... Most az ifjúság és a fel­nőttek egyformán jól lát­nak. S ami talán ennél is fontosabb: mindenki a sa­ját szemével lát(hat). Ma­ga dönti el, kikkel, hol és hogyan kívánja megünne­pelni a magyar szabadság napját. Ez óriási eredmény. Leg­alább is az én szemüvege­men át nézve, vagyis az én szemem szerint. Boldogság tölt el, látván, hogy március 15-e megün­neplése immár személyes hazafiúi érzelmeire bízatott. Netán épp oly sokfélének látszunk majd ezen a na­pon, amilyennek más egy­szerűbb napokon? Petőfi Sándor megírta naplójában, hogy a márciusi ifjak ho­gyan viselkedtek 15-én reg­gel. Voltak, kik az ifjúság' kávéházában búsan politi­záltak, Vasvári Petőfi botjá­val hadonászott, majd a Bulyovszky és Jókai által szerkesztett proklamációval „lelkesedéssel és a sors irán­ti bizalommal” mentek visz- sza a kávéházba. Az idei márciusra, akár csak arra a régire, sokan fognak nagyapa korukban is emlékezni. S minthogy tu­dom, hogy a legkeservesebb időszakban, amikor a mai­nál nagyobb veszéllyel járt, milyen sqkan írtak naplót, bizonyos, nogy 1989. már­cius 15-ének eseményei is rákerülnek 15-én este a magántörténelmeket őriző naplók lapjaira. Mit jegyeznék a naplóm­ba én? Azt, hogy bár már elmúl­tam negyven, először látha­tom ezt a napot ünnepi szemüvegen keresztül. A saját szememmel! Gulay István Nem hordok szemüveget, szemem (lekopogom) ép; közel s távol egyaránt jól látok. Mondom én. . De hányszor mondták má­sok (míg ifjú voltam, gyűj­tőnevük az volt: a felnőt­tek), hogy rossz szemüvegen nézem a világot! Ez jut eszembe, amikor azt látom, hogy az új és régi szervezeteknek és azok tagjainak nem mindegy, kivel ünnepeljék március 15-ét. Már arra is felfigyel­tem, hogyan lett az 1848-as forradalom és szabadság- harc kitörésének napja pi­ros betűs ünnepünk. Az a bizonyos szemüveg, amit hosszú ideig rossznak minő­sítettek „a felnőttek”, Grósz Károlyon és Huszár Istvá­non kívül, akik a piros be­tűs ünnep érdekében az or­szággyűlésen felszólaltak, ezreket, tíz- és százezreket láttatott mögöttük. Ezek a tömegek az én szemüvege­men át nézve évtizedek óta a legkülönbözőbb módon ki­fejezték óhajukat, hogy már­cius 15-e piros betűs ünnep legyen, aminek nem lehe­tett más oka, mint hogy a tömegek minden egyes tag­ja évtizedekig rossz szem­üvegen át nézte a-világot. Az utóbbi hónapokban azonban megjavulhatott a szemem vagy a szemüve­gem. Azoké meg, akiknek eddig jó volt, mert jó szemüveggel nézték a vilá­Mátyáa Ferenc: Úl MÁRCIUS Ha tüske van a szívedben, szórd ki, ne fojtsd el, bátran ,mondd a szót ki, akárha (testvéredre .célzód, hol /illám dördül, tiszta' ég ott derülhet csak, ,az igaz szándék gyógyítja sebünk, ,ami ifáj még, veled a halottak beszélnek, ha a vádjukat (kibeszéled, bíráld ,a rosszat! - Jva bíráilod, megváltozhat az alkotmányjog, egy csöppke szivárvány is nyarat csinál, s jnyomábain (kisüt a map, te alkotsz jtt, törvény a hangod, ha lélek húzza a harangot, igaz szavaddal nyiss ablakot, levegőt nem adhat, csak a jog. IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Ünnepi szemüveg

Next

/
Thumbnails
Contents