Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
1989. március 15., szerda KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL: DR. KANYAR JÓZSEF TÖRTÉNÉSZ A nemzet legfőbb kincse a történelme Somogyi Néplap________________ ______________3 N yolcadik városunk: Fonyód (Folytató* az 1. oldalról) sége jelenti. Jelentős anyagi eszközök felhasználásával, átlagosan évi 1 milliárd forint állami forrás igénybevételével tudósok, szakemberek és helyi szervek közös erőfeszítésével napjainkra sikerült megállítani a Balaton vízminőségének a romlását. Csak következetes és folyamatos környezetvédő munkával érhetjük el, hogy Világhírű tavunk az előttünk álló években is állja a csúcsidőszakban itt üdülő egymillió- vendég rohamát és a 70—80 ezer lakosra duzzadó Fonyód is megfeleljen a fokozott környezeti terheléseknek. — A Balaton 18 kilomé-» tér hosszú partszakaszán számos vállalati üdülő, 18 strand, négy szálloda és sok más idegenforgalmi egység szolgálja a felüdülésre vágyó embereket. A város kulturált környezetéhez hozzátartozik — és számomra örvendetes —, hogy belterületén három helyen összesen 15 hektár erdő áll védelem alatt, jelentős, mintegy 70 hektár zöldterülettel. — Az elmúlt időszak körülményei nem mindig kedveztek a várossá válás folyamatának: a 60-as évek lendületes fejlődése után a település életében törést eredményezett a fonyódi járás megszüntetése, a járás működéséhez szorosan kapcsolódó igazgatási intézmények adminisztratív felszámolása. Fonyód vonzerejét mutatja, hogy a szakemberek igyekeztek ittmaradni, a további fejlődéshez jelentős szellemi potenciált szolgáltattak. Az oktaási intézményhálózatról szólva a miniszter elmondta, hogy Fonyód nagy figyelmet fordított az oktatás fejlesztésére, a jövő generációja tudásának megalapozására. A gimnázium és a szakközépiskola a környék legjobban felszerelt iskolái közé tartozik, a diákotthonnal együtt messziről érkezett fiataljainak is tanulási lehetőséget nyújt. Kulturális missziót lát el a zeneiskola és a több tízezer kötetes könyvtár is. A város jelentős szellemi alkotóműhely. — A telépülés és az itt tevékenykedő gazdasági egységek élete szorosan összefonódik — folytatta. — A gyorsan fejlődő idegenforgalmi lehetőségeket használta ki a Balatonnagybereki Állami Gazdaság, amikor hagyományos tevékenységét bővítette, s ezzel is a nemzetközi hírű gazdaságok sorába lépett. Az itt működő üzemek anyagi és erkölcsi támogatása is hozzájárult a városiasodási folyamathoz. Dr. Maróthy László így fejezte be ünnepi beszédét: — Várossá válni nemcsak címet, hanem a közösség elismerését is jelenti. Elsősorban annak a munkának és erőfeszítésnek a megbecsülését, amely az új minősítés mögött húzódik. Napjainkban ennek forrásai jórészt belülről, saját erőből, a városért tenni akaró polgárok erejéből teremtődnek meg. Egy várost az intézményi és közműfejlettsége mellett minősíti a város megjelenése, az új épületek, épületegyüttesek beilleszkedése a régi településszerkezetbe, a környezeti állapota, valamint a lakosság közreműködése rendezettségének kialakításában. Tág tere nyílik az országban az alkotómunkának, az érték- teremtésnek. Jelszó helyett tartalommá válik, hogy a város azoké az embereké, akik benne laknak, s elsősorban maguk javára építik, szépítik, gyarapítják azt. Kívánom, hogy a város el tudja érni mindazokat a . célokat, amelyeket terveiben felsorakoztatott. Dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke ,a megyei pártbizottság és a tanács nevében köszöntötte Somogy új városát, amelynek lakói nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy Bala- ton-parti lakóhelyük hírét tovább öregbítsék, s várossá tegyék Fonyódot. — Fejet kell hajtanunk a régiek előtt, akik már nem érhették meg ezt az ünnepi pillanatot, amely munkásságuk méltó koronája — mondta. — Ezek a pillanatok egy rövid megállásra, s gondolkodásra késztetnek, el kell tűnődni a múlton, amelyet lehet magasztalni, ostorozni, dicsőíteni és átértékelni, csak elfelejteni nem szabad. A holnaptól kezdődő hétköznapok nem lesznek könnyebbek az új város számára sem: ki kell szolgálni magas színvonalon a Fonyódra érkező külföldieket s főként meg kell felelni az itt élők igényeinek is. Hitet és erőt kívánok március idusának, a tiszta szellemű 48-as forradalom évfordulójának az előestéjén városépítő munkájukhoz. A somogyi városok üdvözletét dr. Gáti István siófoki tanácselnök tolmácsolta, a Karikás Frigyes Gimnázium NSZK-beli testvérintézménye, nevében pedig Helmut Dütsch, a bambergi Franz Ludwig gimnázium képviselője mondott köszöntőt. Az ünnepség végén dr. Komáromi József tanácselnök adta át a Fonyód városért kitüntetést Sütő Ödönnek, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatójának, a budapesti Híradás- technikai Szövetkezet képviselőjének a munkahelyteremtésért, a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolának és Szokola Károly- né dr.-nak, a település volt országgyűlési képviselőjének. A gimnázium új nagytermében a Szózatot énekelték el az ünnepség befejezéseképpen a városavató résztvevői. Tamási Rita Fotó: Kovács Tibor Somogy kimagasló erényének nevezte- dr. Kanyar József, a megyei levéltár nyugdíjas igazgatója azt a törekvést, hogy . egymás után jelenteti meg történelmi dokumentumait, a településtörténeti tanulmányokat. Kanyar József, a történelemtudományok doktora nyugdíjasként is aktív résztvevője nemcsak a tudományos életnek, hanem a politikai közéletnek is. Három éve — hetvenedik születésnapján — Állami Díjjal ismerték el'tu- dományos munkásságát. Közéleti tevékenységét pedig jelzi, hogy aktív tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének, Kaposvár város népfrontelnöke, és elnöke a népfront országos és megyei honismereti bizottságának is. Csendes dolgozószobájában, a Somogy Megyei Levéltárban kérdeztem arról, hogy a történelemtudomány, a honismereti kutató, feltáró munka miként válik embert formáló és nemzetet összetartó erővé? Ünnepelni együtt kell — 1848-nak minden korszak számára volt üzenete. Mondanivalója van a mi korunk számára is. ön szerint mit tartalmaz ez a márciusi üzenet? — A különböző történelmi korszakok március 15-e teljes mondanivalójából mindig csak egyes téziseket ragadtak ki: azokat, amelyek megfeleltek a társadalmának és a politikájának. A magyar íeudálkapitalista múlt is annyit vállalt csak 1848- ból, amennyit jónak tartott az ideológiája. Emlékszem például, hogy amikor a második világháború utolsó fázisában már recsegett-ropo- gott minden hazánkban, Csurgón ünnepelt a hungarista mozgalom: a nyilasok tábora óriási csinnadrattával a március 15-i ünnepségen még magyar feltámadásról beszélt akkor, amikor már minden összeomlani látszott. A márciusi gondolatból tulajdonképpen mindig csak részigazságot vettek át. Még most sem vagyunk egészen együtt, amikor teljesen nemzeti ünnepünkké lett március idusa. Pedig egy felnőtt, és európai rangú nemzetnek együtt kellene már ünnepelni. Ezt kívánná itt a hazánkban késhegyen nyugvó státusunk politikai törékenysége is. Somogybán, szűkebb hazánkban 1848—49 kapcsán sokszor feledkezünk el egy kiemelkedő eseményről, arról, hogy a megyei bizottmány 1849. május 14-én itt, a kaposvári megyeházán hirdette ki Kossuth kormány- biztosa, Noszlopy Gáspár a nemzet függetlenségi nyilatkozatát. — Erről keveset beszélünk nemcsak nemzeti ünnepeken, hanem a hétköznapokon is. — Nagyon szomprú dolog ez, bár azt gondolom, hogy a somogyi iskolák verzátu- sabb és olvasottabb tanárai tudnak erről, hiszen a teljes közlemény benne van a Harminc nemzedék vallomása Somogyról című kötetben, amely egy kicsit breviáriuma a somogyi iskoláknak. Gyönyörű szép hasonlatokkal vezette be mondanivalóját Noszlopy Gáspár: a teremtés első reggeléről szólt, ami ránk virradt. 1948—49- ben hallatlanul felfűtött, érzelmekkel telített, intenzív tradíciók alakultak ki. Jó lett volna a következő időszakban is folytatni ezt. Talán kevesen tudják, hogy 1945. március 15-én ehhez a történelmi dátumhoz kötődik a Debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945-ös ME rendelete, amely megszüntette a nagybirtokrendszert az országban. A feudál- kapitalista Somogybán e törvény hatására és felhatalmazása alapján egymás után mozdultak meg a községek földosztó bizottságai. Tör- vénvtárunkha az 1945 pi/i 6. törvénycikként került be — a nemzet akarataként — a földosztás. Öniimeret, azonosságtudat — Márciust az ifjúság és az iskola ügyét én mindig egységben látom, és úgy gondolom, hogy _a nemzetnek is egységben kell kezelni. 1848—49 márciusa bizonyította: a nemzet szembe tud nézni önmagával, ki tudja beszélni a történelmét, s ez nagyon fontos. Azok az európai nemzetek is ki tudták beszélni már történelmüket, szembe tudtak azzal nézni, amelyeknek nagyon sok és bűnös részük volt abban, hogy Európa nyakára zúdult a második világháború. Kelet-Európábán a személyi kultusz miatt ez nem történhetett még meg. Történészként, szülőföldemhez ragaszkodó emberként mondom, hogy egy nemzetnek a legfőbb kincse a történelme, és amelyik népnek olyan márciusa és olyan történelme van, mint a magyarnak, az már felnőtt korú nemzet Európa közepén. Erre a történelemre nagyon kell vigyázni és azt megismertetni és szembesíteni kell az ifjúsággal. Az iskolákban kitűnő történelemkönyvekből hivatástudattal és szakmai felkészültséggel rendelkező pedagógusoknak kell oktatni múltunk történéseit. Erre azért is szükség van, mert a nemzet tudatában az elmúlt 40 esztendő alatt összekuszá- lódtak a dolgok. Nagyon sok a hiányosság a nemzeti önismeretet és azonosságtudatot illetően. Választ adni az ifjúság kérdéseire — Ezért is olyan fontos, hogy az ország szembe kíván nézni az elmúlt 40 esztendő történetével. Politikai akarat alapján kezdődött meg ennek az időszaknak az értékelése, felismerve, hogy a honismerethez hozzátartozik a hon ismerete. — Tökéletesen egyetértek ezzel, s azzal is, hogy nagyon sok mindent kell a fehér foltok eltüntetése érdekében tenni, és nemzeti tudatunk környezetvédelmét mozgalommá kell fejleszteni. Ebben látom a magyar honismereti mozgalom jelentőségét. Olyan magyarságismeretre van szükség, amelyik egyszerre növeli a nemzeti tudatot és a népszere- tetet, a haza és a szülőföld szeretetét. A magyar honismereti mozgalom kisugárzó erejét tovább kellene növelni nemcsak országunk határán belül, hanem azon kívül is. Március 15. mindig iránytű volt a nemzet tudatában és európaiságunkban is. Március 15. soha nem volt provinciális, hanem igen nagy tartaléka, energiatelepe volt európaiságunknak. — Március 15-höz hozzá tartozik két jelző: a tavasz és az ifjúság ünnepe. Az ön megítélése szerint mit tud ma az ifjúság március 15- ről? — Az ifiiisáe sok mindent tudhat. A nagy bajnak en azt tartom, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon szürke, rossz tankönyveket adtunk a kezükbe, és nem adtunk március idusára végleges feleletet. Márpedig az ifjúság ilyen tekintetben is könyörtelen : mindig választ akar kapni kérdéseire, feleletet kétségeire. Ha nem kapja meg az iskolában, a családban, akkor elmegy valahova — lehet, hogy az utcára —, hogy feleletet keressen. Az elmúlt időszakban az ifjúság egy része éppen március idusának gondolati vagy propagatív hangoztatása miatt kapott a hatalom részéről itt-ott fenyegetéseket, ellenvéleményt. Ezt megjegyezte az ifjúság. Az idén nemzeti ünnepünkké lett március 15: nagyon remélem és bízom abban, hogy a nemzet egységessé válásában március idusa kohéziós erő lesz, de azt is gondolom, hogy ennek érdekében még nagyon sok a tennivaló ebben az országban. Hiszem, hogy a közeli időkben feleletet tudunk adni az ifjúságnak minden történelmi kérdésére. Nekem nincs valami nagy vélerfiényem Ferenc Józsefről, de az történelmi tény, hogy a szabadságharc letiprása után 15— 20 évvel kereste már a kiegyezés útját. A mai ifjúság tulajdonképpen az 1956-os események után született, és azt sem tudja, hogy mi történt akkor, tehát szembe akar nézni a maga múltjával, a történelmével. Ezért ma is keresi a választ, és nekünk meg kell adni azt. Adjunk igaz feleletet a kérdésekre: ez is feltétele am nak, hogy március 15-e — ahogy volt a nehéz történelmi korszakokban is — vízválasztó legyen ma is történelmünkben. Somogyi emlékőriők — Március 15. mindig ünnepe volt a hazaszeretetnek, á szülőföld szeretetének. — Igen, és az egész megyében nagyon szép akciókat lehetne csinálni: az 1848—49-es emlékművekhez kapcsolódva el lehetne jutni például Üjvárfalvától bármelyik somogyi községig, ahol 1848-as események történtek, ahol 1848—49-es honvédek nyugszanak a temetőkben. Egyre több somogyi faluban állítanak emlékműveket a második világháborús halottaknak is. A községekből egymás után kapom a tervezeteket, és az avatásokra való meghívót is: örülök annak, hogy az emlékműavatásokon nemcsak a honismereti mozgalom résztvevői vannak ott, hanem a falu apraja-nagy- ja, s nem egyszer az egyház lelkészei fölszentelik ezt az emlékoszlopot. Végre ezen az úton is megkezdődött a magunk történelmének ki- beszélése. Nincs még távol az az idő, amikor a második világháború halottaiért is tilos volt elmondani még egy rekviemet is. Az emlékhelyek kialakítása hozzátartozik ahhoz, hogy nemzeti tudatunkat naevkorúvá teevük. a szülőföld szeretetét erősítsük, emberségünket növeljük. Nagyon sok persze még a tennivaló. Ezek a gondolatok nagyon szépen integrál- hatók, s a jövőnket szolgáljuk vele. Szép gondolat lett volna egy közös emlékhely felépítése, amely őrizné az 1848—1849-es honvédek emlékét az első világháború hőseinek és a második világháború áldozatainak az emlékét. —: Múltunk — benne szülőföldünk múltjának — megismerése iránt nőtt az igény. Miként mérhető ez le innen a levéltári kutatóhelyről? — Ez a megye hihetetlen energiát fordít arra, hogy a levéltár falain belül történeti kutató- és alkotóműhely alakuljon ki és fejlődjön. Ezt a kutatást én alapvetőnek tartom, hiszen most készül Somogy megye új történelmének szinte az alapvető monográfiája. Némi büszkélkedéssel mondhatom azt, hogy ebben az esztendőben jelentetjük meg a megye múltjának fejezeteiről szóló Levéltári Évkönyv huszadik kötetét, a Somogyi Almanach sorozatban pedig az 50. kötetet. Én úgy látom, Somogy megye központi történeti intézményében és természetesen más közgyűjteményeiben is folyik feltáró munka. Ugyanakkor egymás után- jelentetik meg történeti monográfiájukat és tanulmányköteteiket Somogy községei és települései. Ez maga is bizonyítja, hogy itt reneszánsza van a szülőföld történeti kutatásának. Emlékexők és emlékeztetők — Ez gazdag kínálat a múlt iránt érdeklődők számára. Mennyire fogadják ezeket a könyveket az iskolákban, a bonismereti mozgalomban? — A kérdés mögött nagyon sok jogos aggodalom is van. Szerintem az iskolai oktatás sokat tesz. Ezzel nem azt mondom, hogy nem tehetne többet. A történeti olvasókönyv — a „Harminc nemzedék vallomása Somogyról” — elfogyott. Második, bővített kiadása nyomdában van. A levéltárnak van egy kiadványsorozata. az Iskola és levéltár. A honismereti mozgalomban a kitűnő szakemberek — tanárok, sokszor kétkezi parasztemberek — majdnem minden településen ott vannak. Ott vannak Somogy megyében a honismereti mozgalomban és teszik a dolgukat, gyűjtik a falu múltját. Somogybán egy kicsit intenzívebb a nemzetnék és a tájnak a szeretete. Erre gondolok, és örvendek nyaranként, amikor — az országos honismereti bizottság elnökeként — a honismereti akadémia megnyitóján veszek részt. Amikor Kaposváron rendeztük a honismereti akadémiát, akkor nyilvánítottuk nemzeti emlékhellyé So- mogyvárt. Milyen jó, hogy akkor így döntöttünk. Most készülünk az 1991-es emlékünnepségre, s ez nemcsak Somogyvárnak, hanem Somogynak és az egész országnak is jelentős eseménye lehet. Készül a megye is Széchenyi István születésének bicentenáriumára, 200. évfordulójára. Édesapjának Marcaliban volt a birtoka, Széchenyi Istvánnak pedig — talán egyedül az országban — Kaposváron szobra készül. Kaposvár főutcájának egyik végén Kossuth Lajos szobra áll, a másikon pedig a nemzeti bank előtt, Széchenyinek tervezzük felállítani a szobrát. Jelképnek is szép, hogy a város legszebb területén — az ékszerdobozban — a reformkor két nagy alakjának állít emléket Kaposvár, Somogy megye, hirdetve a szülőföld, a haza szeretetét, s a tettrekészséget. — Köszönöm a véleményét. Kercza Imre