Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

1989. március 15., szerda KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL: DR. KANYAR JÓZSEF TÖRTÉNÉSZ A nemzet legfőbb kincse a történelme Somogyi Néplap________________ ______________3 N yolcadik városunk: Fonyód (Folytató* az 1. oldalról) sége jelenti. Jelentős anyagi eszközök felhasználásával, átlagosan évi 1 milliárd fo­rint állami forrás igénybe­vételével tudósok, szakembe­rek és helyi szervek közös erőfeszítésével napjainkra sikerült megállítani a Bala­ton vízminőségének a rom­lását. Csak következetes és folyamatos környezetvédő munkával érhetjük el, hogy Világhírű tavunk az előt­tünk álló években is állja a csúcsidőszakban itt üdülő egymillió- vendég rohamát és a 70—80 ezer lakosra duz­zadó Fonyód is megfeleljen a fokozott környezeti terhe­léseknek. — A Balaton 18 kilomé-» tér hosszú partszakaszán szá­mos vállalati üdülő, 18 strand, négy szálloda és sok más idegenforgalmi egység szolgálja a felüdülésre vá­gyó embereket. A város kul­turált környezetéhez hozzá­tartozik — és számomra ör­vendetes —, hogy belterüle­tén három helyen összesen 15 hektár erdő áll védelem alatt, jelentős, mintegy 70 hektár zöldterülettel. — Az elmúlt időszak kö­rülményei nem mindig ked­veztek a várossá válás fo­lyamatának: a 60-as évek lendületes fejlődése után a település életében törést eredményezett a fonyódi já­rás megszüntetése, a járás működéséhez szorosan kap­csolódó igazgatási intézmé­nyek adminisztratív felszá­molása. Fonyód vonzerejét mutatja, hogy a szakembe­rek igyekeztek ittmaradni, a további fejlődéshez jelen­tős szellemi potenciált szol­gáltattak. Az oktaási intézményhá­lózatról szólva a miniszter elmondta, hogy Fonyód nagy figyelmet fordított az okta­tás fejlesztésére, a jövő ge­nerációja tudásának meg­alapozására. A gimnázium és a szakközépiskola a környék legjobban felszerelt iskolái közé tartozik, a diákotthon­nal együtt messziről érkezett fiataljainak is tanulási le­hetőséget nyújt. Kulturális missziót lát el a zeneiskola és a több tízezer kötetes könyvtár is. A város jelen­tős szellemi alkotóműhely. — A telépülés és az itt tevékenykedő gazdasági egy­ségek élete szorosan össze­fonódik — folytatta. — A gyorsan fejlődő idegenfor­galmi lehetőségeket használ­ta ki a Balatonnagybereki Állami Gazdaság, amikor hagyományos tevékenységét bővítette, s ezzel is a nem­zetközi hírű gazdaságok so­rába lépett. Az itt működő üzemek anyagi és erkölcsi támogatása is hozzájárult a városiasodási folyamathoz. Dr. Maróthy László így fe­jezte be ünnepi beszédét: — Várossá válni nemcsak címet, hanem a közösség el­ismerését is jelenti. Elsősor­ban annak a munkának és erőfeszítésnek a megbecsü­lését, amely az új minősí­tés mögött húzódik. Nap­jainkban ennek forrásai jó­részt belülről, saját erőből, a városért tenni akaró pol­gárok erejéből teremtődnek meg. Egy várost az intéz­ményi és közműfejlettsége mellett minősíti a város megjelenése, az új épületek, épületegyüttesek beillesz­kedése a régi településszer­kezetbe, a környezeti álla­pota, valamint a lakosság közreműködése rendezett­ségének kialakításában. Tág tere nyílik az országban az alkotómunkának, az érték- teremtésnek. Jelszó helyett tartalommá válik, hogy a város azoké az embereké, akik benne laknak, s első­sorban maguk javára építik, szépítik, gyarapítják azt. Kí­vánom, hogy a város el tud­ja érni mindazokat a . célo­kat, amelyeket terveiben fel­sorakoztatott. Dr. Gyenesei István, a me­gyei tanács elnöke ,a megyei pártbizottság és a tanács nevében köszöntötte Somogy új városát, amelynek lakói nem kevesebbre vállalkoz­tak, mint arra, hogy Bala- ton-parti lakóhelyük hírét tovább öregbítsék, s város­sá tegyék Fonyódot. — Fejet kell hajtanunk a régiek előtt, akik már nem érhették meg ezt az ünne­pi pillanatot, amely mun­kásságuk méltó koronája — mondta. — Ezek a pillana­tok egy rövid megállásra, s gondolkodásra késztetnek, el kell tűnődni a múlton, ame­lyet lehet magasztalni, osto­rozni, dicsőíteni és átérté­kelni, csak elfelejteni nem szabad. A holnaptól kezdő­dő hétköznapok nem lesz­nek könnyebbek az új vá­ros számára sem: ki kell szolgálni magas színvonalon a Fonyódra érkező külföl­dieket s főként meg kell fe­lelni az itt élők igényeinek is. Hitet és erőt kívánok március idusának, a tiszta szellemű 48-as forradalom évfordulójának az előesté­jén városépítő munkájukhoz. A somogyi városok üdvöz­letét dr. Gáti István siófoki tanácselnök tolmácsolta, a Karikás Frigyes Gimnázium NSZK-beli testvérintézmé­nye, nevében pedig Helmut Dütsch, a bambergi Franz Ludwig gimnázium képvise­lője mondott köszöntőt. Az ünnepség végén dr. Komáromi József tanácsel­nök adta át a Fonyód vá­rosért kitüntetést Sütő Ödön­nek, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatójá­nak, a budapesti Híradás- technikai Szövetkezet kép­viselőjének a munkahelyte­remtésért, a fonyódi Kari­kás Frigyes Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépis­kolának és Szokola Károly- né dr.-nak, a település volt országgyűlési képviselőjének. A gimnázium új nagyter­mében a Szózatot énekelték el az ünnepség befejezése­képpen a városavató részt­vevői. Tamási Rita Fotó: Kovács Tibor Somogy kimagasló eré­nyének nevezte- dr. Kanyar József, a megyei levéltár nyugdíjas igazgatója azt a törekvést, hogy . egymás után jelenteti meg történelmi do­kumentumait, a településtör­téneti tanulmányokat. Ka­nyar József, a történelemtu­dományok doktora nyugdí­jasként is aktív résztvevője nemcsak a tudományos élet­nek, hanem a politikai köz­életnek is. Három éve — hetvenedik születésnapján — Állami Díjjal ismerték el'tu- dományos munkásságát. Köz­életi tevékenységét pedig jel­zi, hogy aktív tagja a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa elnökségének, Kapos­vár város népfrontelnöke, és elnöke a népfront országos és megyei honismereti bi­zottságának is. Csendes dolgozószobájá­ban, a Somogy Megyei Le­véltárban kérdeztem arról, hogy a történelemtudomány, a honismereti kutató, feltá­ró munka miként válik em­bert formáló és nemzetet összetartó erővé? Ünnepelni együtt kell — 1848-nak minden kor­szak számára volt üzenete. Mondanivalója van a mi ko­runk számára is. ön sze­rint mit tartalmaz ez a már­ciusi üzenet? — A különböző történel­mi korszakok március 15-e teljes mondanivalójából min­dig csak egyes téziseket ra­gadtak ki: azokat, amelyek megfeleltek a társadalmának és a politikájának. A ma­gyar íeudálkapitalista múlt is annyit vállalt csak 1848- ból, amennyit jónak tartott az ideológiája. Emlékszem például, hogy amikor a má­sodik világháború utolsó fá­zisában már recsegett-ropo- gott minden hazánkban, Csurgón ünnepelt a hunga­rista mozgalom: a nyilasok tábora óriási csinnadrattával a március 15-i ünnepségen még magyar feltámadásról beszélt akkor, amikor már minden összeomlani látszott. A márciusi gondolatból tu­lajdonképpen mindig csak részigazságot vettek át. Még most sem vagyunk egészen együtt, amikor teljesen nem­zeti ünnepünkké lett már­cius idusa. Pedig egy felnőtt, és európai rangú nemzet­nek együtt kellene már ün­nepelni. Ezt kívánná itt a hazánkban késhegyen nyug­vó státusunk politikai töré­kenysége is. Somogybán, szűkebb ha­zánkban 1848—49 kapcsán sokszor feledkezünk el egy kiemelkedő eseményről, ar­ról, hogy a megyei bizott­mány 1849. május 14-én itt, a kaposvári megyeházán hir­dette ki Kossuth kormány- biztosa, Noszlopy Gáspár a nemzet függetlenségi nyilat­kozatát. — Erről keveset beszélünk nemcsak nemzeti ünnepeken, hanem a hétköznapokon is. — Nagyon szomprú dolog ez, bár azt gondolom, hogy a somogyi iskolák verzátu- sabb és olvasottabb tanárai tudnak erről, hiszen a teljes közlemény benne van a Har­minc nemzedék vallomása Somogyról című kötetben, amely egy kicsit breviáriu­ma a somogyi iskoláknak. Gyönyörű szép hasonlatok­kal vezette be mondanivaló­ját Noszlopy Gáspár: a te­remtés első reggeléről szólt, ami ránk virradt. 1948—49- ben hallatlanul felfűtött, ér­zelmekkel telített, intenzív tradíciók alakultak ki. Jó lett volna a következő idő­szakban is folytatni ezt. Ta­lán kevesen tudják, hogy 1945. március 15-én ehhez a történelmi dátumhoz kötődik a Debreceni Ideiglenes Nem­zeti Kormány 600/1945-ös ME rendelete, amely meg­szüntette a nagybirtokrend­szert az országban. A feudál- kapitalista Somogybán e tör­vény hatására és felhatal­mazása alapján egymás után mozdultak meg a községek földosztó bizottságai. Tör- vénvtárunkha az 1945 pi/i 6. törvénycikként került be — a nemzet akarataként — a földosztás. Öniimeret, azonosságtudat — Márciust az ifjúság és az iskola ügyét én mindig egységben látom, és úgy gondolom, hogy _a nemzet­nek is egységben kell kezel­ni. 1848—49 márciusa bizo­nyította: a nemzet szembe tud nézni önmagával, ki tudja beszélni a történelmét, s ez nagyon fontos. Azok az európai nemzetek is ki tud­ták beszélni már történel­müket, szembe tudtak azzal nézni, amelyeknek nagyon sok és bűnös részük volt ab­ban, hogy Európa nyakára zúdult a második világhábo­rú. Kelet-Európábán a sze­mélyi kultusz miatt ez nem történhetett még meg. Tör­ténészként, szülőföldemhez ragaszkodó emberként mon­dom, hogy egy nemzetnek a legfőbb kincse a történelme, és amelyik népnek olyan márciusa és olyan történel­me van, mint a magyarnak, az már felnőtt korú nemzet Európa közepén. Erre a tör­ténelemre nagyon kell vi­gyázni és azt megismertetni és szembesíteni kell az ifjú­sággal. Az iskolákban kitű­nő történelemkönyvekből hivatástudattal és szakmai felkészültséggel rendelkező pedagógusoknak kell oktat­ni múltunk történéseit. Erre azért is szükség van, mert a nemzet tudatában az elmúlt 40 esztendő alatt összekuszá- lódtak a dolgok. Nagyon sok a hiányosság a nemzeti ön­ismeretet és azonosságtuda­tot illetően. Választ adni az ifjúság kérdéseire — Ezért is olyan fontos, hogy az ország szembe kí­ván nézni az elmúlt 40 esz­tendő történetével. Politikai akarat alapján kezdődött meg ennek az időszaknak az értékelése, felismerve, hogy a honismerethez hozzátarto­zik a hon ismerete. — Tökéletesen egyetértek ezzel, s azzal is, hogy na­gyon sok mindent kell a fe­hér foltok eltüntetése érde­kében tenni, és nemzeti tu­datunk környezetvédelmét mozgalommá kell fejleszte­ni. Ebben látom a magyar honismereti mozgalom jelen­tőségét. Olyan magyarságis­meretre van szükség, ame­lyik egyszerre növeli a nem­zeti tudatot és a népszere- tetet, a haza és a szülőföld szeretetét. A magyar honis­mereti mozgalom kisugárzó erejét tovább kellene növel­ni nemcsak országunk ha­tárán belül, hanem azon kí­vül is. Március 15. mindig iránytű volt a nemzet tuda­tában és európaiságunkban is. Március 15. soha nem volt provinciális, hanem igen nagy tartaléka, energiatele­pe volt európaiságunknak. — Március 15-höz hozzá tartozik két jelző: a tavasz és az ifjúság ünnepe. Az ön megítélése szerint mit tud ma az ifjúság március 15- ről? — Az ifiiisáe sok mindent tudhat. A nagy bajnak en azt tartom, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon szürke, rossz tankönyveket adtunk a kezükbe, és nem adtunk március idusára végleges fe­leletet. Márpedig az ifjúság ilyen tekintetben is könyör­telen : mindig választ akar kapni kérdéseire, feleletet kétségeire. Ha nem kapja meg az iskolában, a család­ban, akkor elmegy valaho­va — lehet, hogy az utcára —, hogy feleletet keressen. Az elmúlt időszakban az if­júság egy része éppen már­cius idusának gondolati vagy propagatív hangozta­tása miatt kapott a hatalom részéről itt-ott fenyegetése­ket, ellenvéleményt. Ezt megjegyezte az ifjúság. Az idén nemzeti ünnepünkké lett március 15: nagyon re­mélem és bízom abban, hogy a nemzet egységessé válásá­ban március idusa kohéziós erő lesz, de azt is gondolom, hogy ennek érdekében még nagyon sok a tennivaló eb­ben az országban. Hiszem, hogy a közeli időkben fele­letet tudunk adni az ifjú­ságnak minden történelmi kérdésére. Nekem nincs va­lami nagy vélerfiényem Fe­renc Józsefről, de az törté­nelmi tény, hogy a szabad­ságharc letiprása után 15— 20 évvel kereste már a ki­egyezés útját. A mai ifjúság tulajdonképpen az 1956-os események után született, és azt sem tudja, hogy mi tör­tént akkor, tehát szembe akar nézni a maga múltjá­val, a történelmével. Ezért ma is keresi a választ, és nekünk meg kell adni azt. Adjunk igaz feleletet a kér­désekre: ez is feltétele am nak, hogy március 15-e — ahogy volt a nehéz történel­mi korszakokban is — víz­választó legyen ma is törté­nelmünkben. Somogyi emlékőriők — Március 15. mindig ün­nepe volt a hazaszeretetnek, á szülőföld szeretetének. — Igen, és az egész me­gyében nagyon szép akció­kat lehetne csinálni: az 1848—49-es emlékművek­hez kapcsolódva el lehetne jutni például Üjvárfalvától bármelyik somogyi közsé­gig, ahol 1848-as események történtek, ahol 1848—49-es honvédek nyugszanak a te­metőkben. Egyre több so­mogyi faluban állítanak em­lékműveket a második vi­lágháborús halottaknak is. A községekből egymás után kapom a tervezeteket, és az avatásokra való meghívót is: örülök annak, hogy az emlékműavatásokon nem­csak a honismereti mozga­lom résztvevői vannak ott, hanem a falu apraja-nagy- ja, s nem egyszer az egyház lelkészei fölszentelik ezt az emlékoszlopot. Végre ezen az úton is megkezdődött a magunk történelmének ki- beszélése. Nincs még távol az az idő, amikor a máso­dik világháború halottaiért is tilos volt elmondani még egy rekviemet is. Az emlékhelyek kialakítá­sa hozzátartozik ahhoz, hogy nemzeti tudatunkat naevkorúvá teevük. a szü­lőföld szeretetét erősítsük, emberségünket növeljük. Nagyon sok persze még a tennivaló. Ezek a gondola­tok nagyon szépen integrál- hatók, s a jövőnket szolgál­juk vele. Szép gondolat lett volna egy közös emlékhely felépítése, amely őrizné az 1848—1849-es honvédek emlékét az első világháború hőseinek és a második vi­lágháború áldozatainak az emlékét. —: Múltunk — benne szü­lőföldünk múltjának — meg­ismerése iránt nőtt az igény. Miként mérhető ez le innen a levéltári kutatóhelyről? — Ez a megye hihetetlen energiát fordít arra, hogy a levéltár falain belül törté­neti kutató- és alkotómű­hely alakuljon ki és fej­lődjön. Ezt a kutatást én alapvetőnek tartom, hiszen most készül Somogy megye új történelmének szinte az alapvető monográfiája. Né­mi büszkélkedéssel mondha­tom azt, hogy ebben az esz­tendőben jelentetjük meg a megye múltjának fejezetei­ről szóló Levéltári Évkönyv huszadik kötetét, a Somogyi Almanach sorozatban pedig az 50. kötetet. Én úgy látom, Somogy megye köz­ponti történeti intézmé­nyében és természetesen más közgyűjteményeiben is folyik feltáró munka. Ugyanakkor egymás után- jelentetik meg történeti monográfiájukat és tanulmányköteteiket Somogy községei és települései. Ez maga is bizonyítja, hogy itt reneszánsza van a szülőföld történeti kutatásának. Emlékexők és emlékeztetők — Ez gazdag kínálat a múlt iránt érdeklődők szá­mára. Mennyire fogadják ezeket a könyveket az isko­lákban, a bonismereti moz­galomban? — A kérdés mögött nagyon sok jogos aggodalom is van. Szerintem az iskolai oktatás sokat tesz. Ezzel nem azt mondom, hogy nem tehetne többet. A történeti olvasó­könyv — a „Harminc nem­zedék vallomása Somogyról” — elfogyott. Második, bőví­tett kiadása nyomdában van. A levéltárnak van egy ki­adványsorozata. az Iskola és levéltár. A honismereti moz­galomban a kitűnő szakem­berek — tanárok, sokszor kétkezi parasztemberek — majdnem minden települé­sen ott vannak. Ott vannak Somogy megyében a honis­mereti mozgalomban és te­szik a dolgukat, gyűjtik a falu múltját. Somogybán egy kicsit in­tenzívebb a nemzetnék és a tájnak a szeretete. Erre gon­dolok, és örvendek nyaran­ként, amikor — az országos honismereti bizottság elnöke­ként — a honismereti aka­démia megnyitóján veszek részt. Amikor Kaposváron rendeztük a honismereti aka­démiát, akkor nyilvánítottuk nemzeti emlékhellyé So- mogyvárt. Milyen jó, hogy akkor így döntöttünk. Most készülünk az 1991-es emlék­ünnepségre, s ez nemcsak Somogyvárnak, hanem So­mogynak és az egész ország­nak is jelentős eseménye le­het. Készül a megye is Szé­chenyi István születésének bicentenáriumára, 200. évfor­dulójára. Édesapjának Mar­caliban volt a birtoka, Szé­chenyi Istvánnak pedig — talán egyedül az országban — Kaposváron szobra ké­szül. Kaposvár főutcájának egyik végén Kossuth Lajos szobra áll, a másikon pedig a nemzeti bank előtt, Szé­chenyinek tervezzük felállí­tani a szobrát. Jelképnek is szép, hogy a város legszebb területén — az ékszerdoboz­ban — a reformkor két nagy alakjának állít emléket Ka­posvár, Somogy megye, hir­detve a szülőföld, a haza sze­retetét, s a tettrekészséget. — Köszönöm a vélemé­nyét. Kercza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents