Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

2 Somogyi Néplap 1989. március 15., szerda Az Országgyűlés ünnepi ülése Interparlamentáris konferencia RENDEZZÉK A KÖZEL-KELETI (Foytatás az 1. oldalról) bármilyen szelektív, célza- tos értelmezése, csak az egyik vagy csak a másik vo­násának — más jelemzői- nek kárára történő — ki­emelése. Ez torzítaná a nem­zeti önismeretet. 1848 üze­nete tisztán és világosan cseng: haladni kell, áldoza­tok árán is, mert csak így boldogulhatunk. Az összefogáson akkor a nemzetiségi kérdés mentén keletkezett repedés. A ma­gyar nép függetLenségi har­ca nem mindenben harmo­nizált a nemzeti azonosság­nak elismertetéséért fellé­pőik törekvéseivel. A forra­dalomban rejlő igazi lehető­ségeket azonban az 1849-es nemzetiségi törvények jól mutatták. Ezek voltak az akkori Európában a leghala­dóbb jogi alkotások a nép­nek egyenlőségéről. Kos­suth Duna-konföderációs tervében pedig koFát meg­előzve annak esélyét kínál­ta, hogy Közép-Európa ne legyen az itt élő kisnépek szégy en k a lód á ja. 1848 elszakíthatatlan ré­sze Európa közös múltjá­nak, a földrész haladóbb hagyományainak is. A ma­gyarság nemzeti és társadal­mi küzdelméhez Európa adta a külső késztetést. A magyar március eszmei forrása a nagy francia for­radalom „szabadság, egyen­lőség, testvériség” ideája volt; közvetlen ösztönzője pedig a párizsi, a milánói és a bécsi felkelés, amelyek a Szent Szövetség építmé­nyét le ugyan nem döntöt­ték, de megrázták és elő­készítették széthullását. A magyar 1848 abba az európai forradalmi folyamat­ba illeszkedett, amelynek közös jellemzője és egyben legfőbb felhajtó ereje a né­pek nemzeti törekvése, füg­getlenségi vágya volt. A magyarság akkori harcát — másik szálon — a társadal­mi haladást is gáncsoló zsar­nokság elleni fellépés kap­csolta Európához. A magyar 1848 tisztán mu­tatta, hogy a társadalmi és a nemzeti szorosan összetar­tozik. 1848 az úgynevezett szer­ves út, vagyis a viszonyaink­nak legmegfelelőbb „pályá­ra állás” az Európa haladot­tabb feléhez való felzárkó­zás reményét csillantotta fel. A világosi fegyverletétel vi­szont az „elkanyarodást”, a civilizáció fő áramlatától történt ismételt leszakadást, jelentette. Az abszolutizmus, az önkényuralom újabb idő- veszteséggel sújtott minket. Ám egy bukott forradalom is elindíthatja a nemzeti és a társadalmi megújulás szü­lési fájdalmait. E történel­mi „.késleltetés” közbejötté­vel így lett eredménye 1848 —49-nek is a kiegyezés mű­ve és a magyar századfor­duló, amikor egy poros-sá­ros provinciából létrejön és belép Európa színpadára a modern Magyarország. A folytatást ígérő 1918 és 1919 után következő ne­gyedszázados országvesztő hatalom bukásával és rom­jainak eltakarításával. a felszabadulás utáni évek né­pi demokratikus átalakulá­sa ismét 1848 folytatásának esélyét kínálta fel. A to­vábbra is megoldatlan nem­zeti és társadalmi problémá­kat, úgy tűnt, lesz mód együtt, a legszélesebb nem­zeti összefogás bázisán, demokratikus folyamatban megoldani. Ám ezt a sajá­tosságainkhoz igazodó ígé­retes fejlődési pályát radi­kálisan kettétörte az a dik­tatórikus hidegháborús „for­dulat”, aminek máig ható súlyos következményei drá­mai figyelmeztetések is: so­ha nem volt elég csupán a jó és a rossz között válasz­tanunk. Legalább ennyire fontos tudnunk, számításba vennünk azt is, hogy külső erők is zsákutcás kényszer- pályára taszíthatják a nem­zetet, és a nemzetközi meg­határozottságok e csapdáját minden módon el kell ke­rülnünk. Kf«: ' _• __i____i v ező a háttér. Hazánk is­mét a haladás fő áramlatá­hoz kapcsolódik. Jó lehető­ségeink vannak arra, hogy hasznosan és harmonikusan cselekedjünk a magunk elő­rehaladásáért és egyben a különböző civilizációs kö­rök egymást termékenyítő közeledéséért. A most élő nemzedékek legfőbb feladata éppen az, hogy egészséges nemzeti fe­lelősséggel tegyenek meg mindent, hogy lezárják a nemzeti katasztrófák soro­zatát, olyan pályára vezes­sék a nemzetet, amely szer­ves folytatása az 1848-ban megnyitott útnak, és amely a mai viszonyoknak megfe­lelő kiteljesítése mindan­nak a nemes törekvésnek, ami népünket mindig is át­hatotta. Ma is érvényesek Kölcsey Ferenc szavai: „Hass, alkoss, gvarapíts, s a haza fényre defül." Március idusát — és ép­pen testületünk határozata szerint —■ immár felszaba­dultan ünnepelhetjük. E nap azonban a mi számunk­ra nem csupán — és első­sorba nem is kegyeleti al­kalom. Sokkal inkább a nemzeti önvizsgálat és a jövőtervezés, az elhatározás és a tett jelképe. Üjra és újra meg kell mérnünk önmagunkat: fel­nőttünk-e korunk embert próbáló feladataihoz — ha­sonlóan márciusi elődeink­hez —, 'hogy élhessen és gyarapodhasson a nemzet e hazán. A mi históriánkban nem volt még egy korszak, ami­kor a nemzetnek annyi óriása lett volna egyidőben, mint 1848—49-ben. Más évjáratokban a reformkori másodvonalból is múlhatat­lan tekintélyű vezető sze­mélyiségek lehettek volna. Ezért is kötelező, hogy er­kölcsi, eszmei magasságuk­hoz mindenkorra föl­emelkedjünk, legalább meg­kíséreljük’ ezt az emelkedést. Ne rettenjünk meg a szám- l.akészítéstől, ha esetleg azt mutatná, hogy ma nagyon kevés az ilyen politikusunk és közéleti emberünk. Épp ezért kell hozzájuk igazod­nunk, hogy a mában is le­gyenek olyanok, akik hason­lítanak rájuk. A még nem elegendőből, a kevésből így támasztható fel a legyen több parancsa. A felelősség borzongása futhat végig rajtunk, ha meggondoljuk, kik voltak elődeink az akkori magyar országgyűlésben. Távol áll tőlem, hogy akár csak futó­lag is összevetésre merész­kednék. Kerülöm • — és szándékosan — azokat a szónoki fogásokat, amelyek a reformok mai korát bár­milyen tekintetben az ak­kori reformkorral azonosít­ják. Más kor, más század, más történelmi feladat. Ke­resnünk csupán azt lehet, hogy Széchenyiek, Kossu- thék eszmeisége és erkölcse miképpen válhat felhajtó erővé a mai nemzeti gon­dok reményteljes megoldá­sában. Az „ország háza” — is­mét a népszuverenitás le­téteményese — legyen ma­ga is a nagy elhatározások és cselekvések színtere. Re- kesszen ki soraiból minden tehetetlenséget, minden csüggedést, hogy követhető példát mutathasson föl a társadalomnak. Folytasson késhegyig menő vitákat, de mindig a közös boldogulás érdekében, s ne engedjen teret a szűklátókörű, ener­giákat emésztő pártvillon­gásoknak, hogy az erőegye­sítés jelképe maradhasson. Hordozza vállain a nép ál­tal ráruházott teljes felelős­séget, de ossza is meg min­denkivel, aki részt kér a ha­talomból, hogy elöljárthasson az igazságos teherviselésben. A „nemzet gyűlése” szol­gálja alázattal és képviselje méltósággal a teljes nemze­tet, mindannyiunkat, akik magyarnak valljuk magun­kat e hazában és szerte a világon. S ugyanígy szol­mennyi más nemzetiségű honfitársunkat, akik e házá­nak tisztelettel övezett, egyenjogú polgárai. A jobb hazai teljesítmény nem nél­külözheti a képviselők szol­gálatát, mint ahogyan nem számíthat külhopi tekintély­re az a nép, amely nem be­csüli önmagát, és ugyanak­kor -nem tiszteli a más nem­zethez tartozókat is. A haza ma ismét ránk figyel. Országgyűlésünk légyen mél­tó a várakozásokhoz és re­ményekhez. Legyünk új Po­zsony és új Debrecen is. Vál­laljuk a reformhétköznapok szívós munkálkodását, de le­gyünk képesek sorsfordító döntésekre is, ha a nép üd­ve, a haza sorsa, az állam függetlensége, a demokrácia és a szocializmus vállalt cél­jai ezt követelik. Nekünk úgy kell élnünk és dolgoz­nunk, hogy a kései unokák á mi neveinket is „áldó imádság” mellett mondják el. Én hiszem, hogy így lesz. S ha így lesz, Magyarorszá­got a poklok kapui sem dönthetik meg. Legyen béke az emberek között! Legyen békesség a földön! Szűrös Mátyás beszédét követően az ünnepi ülés részvevői elénekelték a Szó­zatot. A képviselők és a meghí­vott vendégek ezután a Kos­suth Lajos téren a katonai tiszteletadás mellett felvont állami zászló előtt tiszteleg­tek. Az ünnepi ülés befeje­zéseként a Magyar Ország- gyűlés nevében Szűrös Má­tyás, valamint Jakab Ro­hertrag és Horváth Lajos al- elnökök a Kossuth-szobor talapzatára koszorút helyez­tek el. A szalag felirata: „A magyar forradalom és sza­badságharc emlékére — a Magyar Országgyűlés”. Érdeklődők százainak je­lenlétében magyar nemzeti lobogót avattak kedden a Budai Várban, a Tóth Árpád sétányon. A Honvédelmi Mi-' nisztérium rendezte avatón ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tisztelgéssel vonták fel a csaknem húsz méter magas árbocra a hat­szor három méteres piros- fehér-zöld trikolórt. A zászlófelvonás ünnep­sége 11 órakor kezdődött, amikor a felsorakozott dísz­század parancsnoka je­lentést tett az esemény színhelyére érkező kato­nai elöljárónak. Krasznai Lajost vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettes katonai díszegyenruhában, rajta nemzetiszín kokárdá­val, ellépett a tisztelgő ka­tonák sorfala előtt. Az újonnan felavatott nemzeti zászlónál Krasznai Lajos vezérőrnagy mondott beszédet: — A zászló egy nemzet ereklyéje, sajátos jeliképe, amely megtestesíti a nép évszázadok során felhalmo­zott, átöröklésre érdemes történelmi-eszmei értékeit. A magyar népnek törté­nelme folyamán sokféle zászlója volt. Hosszú volt az út az Árpádok turulos vörös lobogójától a három­színű nemzeti zászlóig, amelyet ha megpillantunk, mindig felemelő érzés fog el bennünket. Viharos törté­nelmünk során ez a jelkép gyakran változott, majd a reformkor idején vált hiva­talos nemzeti jelképünkké az a három szín, amely har­monikus összhangjában a magyar történelem folya­matosságát, a nemzeti szu­verenitást, az összetartozást szimbolizálja, és a nemzet méltóságát hirdeti. Az 1848. évi törvénycik­kekben határozott követel­ményként fogalmazódott Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) pártmozgalom vezetői kép­zésének a korábbinál jóval nagyobb mértékben szüksé­ges kielégítenie a társadal­mi igényeket. A Politikai Bizottság meg­vitatta a KISZ XII. kong­resszusa előkészítésének leg­fontosabb politikai felada­tait. Az előkészületekről szó­ló tájékoztatót a Központi Bizottság soros ülése elé terjeszti. A testület ajánlja a Központi Bizottságnak, hogy álláspontja kialakítá­sakor az alábbiakat erősítse meg: A párt egyetért az ifjúsá­gi szövetség politikai plat­formjával és egyértelműen, határozottan támogatja azt. Az MSZMP meggyőződés­sel vallja, hogy a társadal­mi megújuláshoz nélkü­lözhetetlen az egész ifjúság cselekvő részvétele, alkotó közreműködése. A fiatalok élet- és munkakörülményei­nek javításában érdemi változást azonban csak a következetesen végigvitt gazdasági és politikai re­formok hozhatnak. Az MSZMP olyan ifjúsági szervezetek létrehozásában érdekelt, amelyek a szocia- lizmust elfogadó fiatalo­kat tömörítik és — a párt­tal politikai-stratégiai szö­vetségben — önállóan dol­goznak. Az MSZMP egyik legsürgetőbb feladatának tartja új. radikális ifjúság- politika megfogalmazását és végrehajtásának mi­előbbi megkezdését. A Politikai Bizottság úgy döntött, hogy március 29-ére összehívja a Központi Bi­zottságot. ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik”. Történel­münk egyik legnagysze­rűbb korszakában, amikor a haza és a haladás erői nem egymás ellen, hanem egymással vállvetve küz­döttek a nemzet és tágabb környezete felemelkedésé­ért, a törvényhozók régi nemzeti óhajnak tettek ele­get ezzel a döntéssel. Egy nemzet azonosságtudatá­hoz, kollektív nemzeti ér­zelmeihez hozzátartozik, hogy saját jelképei legyenek és azokat szabadon hasz­nálhassa. Ezt az ősi jogot követelte vissza magának a nép a szabadságharc idején, és ez a szimbólum azóta is mélyen bevésődött nem­zetünk érzelmeibe, tudatá­ba. E zászló felavatása tisz­telgés egész nemzeti múl­tunk előtt, s a költő szavai­val élve egyben jele annak is: „El magyar, áll Buda még”. Él, és arra törekszik, hogy a kedvező nemzetközi körülményeket kihasználva békés úton, törvényes mó­don. radikális reformokkal korszerűsítse politikai in­tézményrendszerét, gazda­ságát, társadalmi berendez­KÉRDÉST A Budapest Kongresszusi Központban kedden folytat­ta munkáját a 81. Interpar­lamentáris . Konferencia. Csaknem száz ország mint­egy félezer törvényhozója — ugyanannyi parlamenti szak­értő és más meghívott szak­ember közreműködésével — megkezdte a napirendi pon­tok megvitatását. A teljes ülés, Barcs Sán­dor' elnökletével, a gyerme­kek és a fiatalok jogainak védelmével foglalkozó nem­zetközi konvenció témájáról kezdett tárgyalást. James Grant, az ENSZ gyermek- alapja, az UNICEF igazgató­ja a vita megnyitásaként ar­ra hívta fel az egyes orszá­gok törvényhozóit, hogy tá­mogassák az új konvenció elfogadását a világszervezet­ben, ezt követően mielőbb ratifikálják annak előírásait saját országuk parlamentjé­ben, hozzák azokkal össz­hangba saját törvényeiket. James Grant kérte a küldöt­tektől, hogy segítsék elő an­nak az ENSZ-javaslatnak a megvalósulását, amelynek ér­telmében már a következő évben világszerte védőoltást adhatnának a legveszélye­sebb fertőző gyermekbeteg­ségek ellen. Felvetette, ren­dezzenek világméretű csúcs- találkozót a ‘gyermekek hely­zetéről. A kilencvenes évek legyenek az „emberarcú, sőt a gyermekarcú fejlődés” évei — jelentette ki az UNICEF igazgatója. A nagy fontosságú kér­désben számos ország ter­jesztett elő határozati javas­latot. Tekintettel a felszó­nyeihez igazítsa azokat. Krasznai Lajos szólt ar­ról is: a most felállított lo­bogó tisztelgés azok előtt a magyar, osztrák, német, angol és francia hősök előtt is, akik 1686-ban felszabadí­tották Buda várát a török iga alól. A zászló egyben őr­zi azoknak az emlékét is, akik csaknem 140 évvel ez­előtt tizenhárom napos ost­rom után ismét magyar nemzeti zászlót tűztek Bu­da bástyáira. Ugyancsak ez alatt a zászló alatt indultak harcba 44 éve azok a ma­gyar katonák is, akik hősie­sen részt vállaltak a Vörös Hadsereg oldalán a főváros és a vár felszabadításában s megtisztításában az euró­pai humanizmus minden alapértékét semmibe vevő idegen hatalom csapataitól. 8 — Ez a zászló örök fi­gyelmeztetés arra is — amíg a nemzet ezt magáénak vallja —, hogy a nemzeti egység jelének kell lennie, s nem a nemzeti megosztott­ságé — fejezte be avatóbe­szédét a honvédelmi mi­niszterhelyettes. Az ünnepség a Szózat hangjai után a katonák dísz­lalásra jelentkezett képvise­lők nagy számára, a konfe­rencia éjszakai ülést is tart kedden, hogy minél széle­sebb körben vitathassák meg ezt a kérdést. A plenáris üléssel párhu­zamosan a konferéncia első számú bizottságában meg­kezdték a vitát a napirend­re hétfőn felvett javaslatról, arról, hogy a parlamentek segítsék elő nemzetközi kon­ferencia összehívását a kö­zel-keleti kérdés rendezésé­re. A téma napirendre tűzé­sét a szocialista és az arab országok javasolták. A szo­cialista országok által be­terjesztett közös határozati javaslattervezet, amelynek ajánlói között hazánk is ott van, leszögezi: a konferencia összehívása iránt már most is széles körű nemzetközi támogatás nyilvánul meg. A közel-keleti konfliktus, amelynek gyökerét a palesz­tin probléma jelenti, igaz­ságos és átfogó rendezést követel, ez‘ sürgető feladat — állapítja meg a tervezet, amely javasolja, hívjanak össze az ENSZ égisze alatt nemzetközi konferenciát, valamennyi érdekelt fél, köztük a PFSZ, valamint a Biztonsági Tanács öt állan­dó tagja részvételével. A ter­vezet javasolja, hogy a kon­ferencia üdvözöljön minden olyan kezdeményezést, amely a konfliktus rendezésének meggyorsítására, az érdekelt felek közötti párbeszéd meg­kezdésére, a rendezés útjá­ban álló akadályok elhárítá­sára irányul. A közel-keleti rendezést, a nemzetközi konferencia ösz- szehívását sürgető javasla­tot az interparlamentáris konferencia bizottságában széles körű egyetértés fogad­ta. A bizottság 18 felszóla­lást hallgatott meg erről, s a véleményt nyilvánítók túl­nyomó többsége úgy ítélte meg: a parlamentek képvi­selőinek állást kell foglalni­uk ebben a világ sorsa szem- . pontjából rendkívül fontos kérdésben. Javasolták, hogy a végleges állásfolgalás ter­vezetét, a szocialista orszá­gok javasatainak figyelembe­vételével, külön szerkesztő- bizottság dolgozza ki. A plenáris üléssel párhu­zamosan tartották meg ked­den a küldöttek nem 'hivata­los -tanácskozását az idősek helyzetéről. Ez a téma már több ízben szerepelt hasonló nem hivatalos eszmecserék napirendjén s ezúttal első­sorban az idős nők helyze­tét vitatták meg a tagcso­portok képviselői. Mint a legidősebb amerikai képvise­lő, Claude Pepper írásban előterjesztett vitaindítójában kiemelte: az idős nők szá­mos problémával küszköd­nek: sok esetben alacsony nyugdíjból kénytelenek meg­élni, nem kielégítő a szá­mukra nyújtott egészségügyi ellátás, nem megfelelő táp­lálkozásuk s a magányon kí­vül sok esetben a nem kel­lő megbecsülés is- sújtja őket. A konferencián részt vevő parlamenti csoportok tagjai több más megbeszélést is tartottak, így sor került re­gionális megbeszélésekre és tanácskoznak a különböző országokban működő, de nagyjából hasonló politikai programot képviselő pártok küldöttei is. A csaknem száz ország parlamenti képviselői szer­dán megkezdik annak meg­vitatását, hogyan járuljanak hozzá a világ törvényhozói a gyarmati rendszer teljes felszámolásához, a fajüldö­zés és a faji elkülönítés minden formájának meg­szüntetéséhez. A kérdés vitá­jában szó -lesz a nemzeti ki­sebbségek helyzetéről, joga­ik védelméről is. Ugyan­csak szerdán tartják meg az európai biztonsági folyamat 35 részvevője parlamenti képviselőinek külön megbe­NEMZETI LOBOGÓT AVATTAK BUDAPESTEN

Next

/
Thumbnails
Contents