Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLV. évfolyam, 63. szám Ára: 4,30 Ft 1989. március 15., szerda FÉNYES SZELLŐK Ha ,a naptár mást mond is, magyar földön a tavasz első napja 141 esztendeje (március 15-e. Ez a nap mindig verő- fényes (még akkor is, ha maradék téli szelek járnak csűr- döngölőt, (ha kormos az ég, vagy szakad az eső), mert nemzeti tudatunkban az: rügyfakasztó, bilincstörő tündökletes ünnep. Jelkép. Értelmezni oly egyszerű. (Vagy csak egyszerűnek tetszik?) Megújul a természet, s vele együtt a történelem is. Évszázados zsibbadások, görcsök oldódnak, mélységekben, titkon érlelt szavak mondatnak ki. A természet madárfüttyel, a nép himnuszokkal köszönti a szabadság napját. És a roppant tél ezen az ünnepen ugyancsak jelképpé válik: a népek szellemi és fizikai erejét fölprédáló zsarnokságé. Ál ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI ÜLÉSE A haza ismét ránk figyel A nemzet történelmének korszakos jelentőségű eseményére, az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve ünnepi ülés! tartott szerdán az Országgyűlés. A törvényhozó testület emlékezö-tisztelgö ülésén a képviselők, a kormány elnöke és tagjai, az országos hatáskörű szervek vezetői mellett részt vettek a politikai, a társadalmi élet vezető személyiségei, a diplomáciai képviseletek vezetői, neves közéleti személyiségek és a nemrégiben megalakult szervezetek képviselői. Az elnökségben helyet foglalt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, valamint az Országgyűlés tisztségviselői. A Himnusz hangjait követően a Magyar Országgyűlés nevében Jakab Róbertné alelnök köszöntötte a résztvevőket. Ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. A hagyományos kokárda l'eltűzése pillanatában neveket mondunk, ugyanazokat, mint apáink, nagyapáink. Petőfi: e tulajdonnév szinte rokonértelmű a „láng" szavunkkal. Vasvári, aki pár hónappal később — miként a Nemzeti dal szerzője is <— vérét adta a forradalom eszméiért. Jókai: a nagy idők krónikása s egy nemzet vigasztalója mély gyászában. A börtönből kiszabadított Táncsics Mihály, aki éveit tekintve idősebb volt a márciusi if jaknál, de politikai látása oly élesen pásztázta végig a szentszövetségi éjszakát, hogy pillantására szeme elé kapta öklét az önkény. Kossuth, aki a forradalom „háta mögött” megszavaztatta az új törvényeket, a „Tekintettes Karokkal és Rendekkel”, amelyek addig oly szívósan álltak ellent a reformtörekvéseknek, s a többi között Kölcseynek, Széchenyinek, Wesselényinek ... Megidézzük a szemben álló tábort is, és élén Habsburg V. Ferdinánddal, akinek csökött szellemiségét már uralkodása idején anekdoták hozták hírbe. De hiábavalónak bizonyult Metternich herceg ördögi okossága is ... Ökancellársága végül álruhában futott világgá a népek tavaszi láza elől. És Lamberg, kinek „szívében kés”, és Latour hadügyminiszter, kinek „nyakán kötél” és a pesti helytartótanács atyaúristene, aki „sápadt vala és reszketni méltóztatik” a márciusi zivatarban. Az úgynevezett vér nélküli polgári forradalmat követő szabadságharc — történelmünk dicső két esztendeje — sok áldozatot, vért követelt, majd tragikusan elbukott. Ám a helytállás példája örök fényű, s a nagy nap emléke ma már sallangmentes bennünk. Az idők során lehullt, Iepattogzott róla minden cikornya, aranyfüst, nacionalista máz. A márciusi ifjak nem tiltakozhattak, ha méltatlanok hivatkoztak rájuk, s a segesvári csatamezőn röggé vált Petőfi sem emelhette fel az öklét, ha a mindenkori önkény hozsannával gyalázta, amikor a demokratikus álarcban kellemkedő diktatúra kicifrázott „hazafisága” mögött a metternichi ma- china lapult fekete-sárgán, megannyi alakban... Ma már, úgy tetszik, valóban egyszerű az 1848-as forradalom történelmi jelentőségét értelmeznünk. Több mint négy évtizeddel meghaladták már a 100 esztendőt a márciusi ifjak. Még sincs matuzsálemi szakálluk, tizen- és huszonévesek ma is valamennyien. A magyar história pedig 1848 óta folyton Petőfi évszakát, a tavaszt hívja segítőtársul a mindent megújító, minden nyűgöt, elavultat útszélre söprő forradalmaknak. Örvendezzünk március idusán, mert a fényes szellők megint fölkerekednek, belehasítanak a mozdulatlan levegőbe, miután ímegtépett, lenyesegetett szárnyaikat újranövesztették. Fáradhatatlanok, Magyarország legeldugottabb zugait is bejárják, ha úgy akarja az ifjúság 1989 tavaszán. Szapudi András — 1848. március 15-én. immár 141 évvel ezelőtt a magyarság történetének újabb drámai fordulójához érkezett. Egyenlőtlen harcra kényszerült a szabadságért, a független, önálló Magyarország megteremtéséért, a magát túlélt feudális viszonyok felszámolásáért, a megkésve, de nálunk is napirendre került polgári demokratikus átalakulás győzelemre segítéséért. Népünk emlékezete 141 éve őrzi március idusának emlékét. Múltunknak olyan kora volt s forradalom, amely egyszerre ígérte az akkori Európa fejlettebb részéhez való felzárkózást és függetlenséget. Hősies kísérlet volt a „magyar átok”, a „mi mindenben el- késünk”-sors megfordítására. 1848—49 a ma élő nemzedékek osztatlan öröksége — mutatott rá. 1848 jelképe mindannak, amit népünk ebben a hazában, Európának ezen a „huzatos” táján Szent István óta alkotott, elszenvedett, amiért harcolt és vérzett, hogy ne csak hírét hagyja a késői utódokra, hanem szabad nemzetként fenn- és megmaradjon. 1848 ezért kiapadhatatlan - erőforrás a kései korok számára is. 1848 ' szabadságeszmérfye nem elvont idea, és kivált nem harsogó retorika. Tartalmát a 12 pont foglalta össze tömören, közérthetően és nagy mozgósító erővel. Hatása azért volt szinte leírhatatlan, azért visszhangzott. a népben, mert azt öntötte szavakba, amit a nemzet vágyaiban már megfogalmazott. Március 15-ének hőse a fiatal Magyarország volt. A' márciusi ifjak, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és a köréjük sereglett „plebejus blokk” kiáltványa, a „Mit kíván a magyar »em- zet” volt az a szikla, amire a nemzet élére emelkedett Kossuth Lajos bizton építhette a társadalmi erők legszélesebb körű összefogására képes politikáját. Széchenyi kitartóan szorgalmazta az elmaradott Magyarország korszerűsítését; mindent megtett, hogy országunkat a békés fejlődés útjára vezesse.. Ezért vállalt tisztséget az első felelős magyar kormányban. De Kossuth és Petőfi sem volt romantikus politikus, romantikus álmodozó. Fejlődést akartak és nem feltétlenül forradalmat. Az utóbbira éppen azért kényszerültek, mert a haladás békés útját eltorlaszolták. A forradalom is azért csapott át nemzeti szabadságharcba, mert vívmányait, kibontakozását létében fenyegette a külső veszély. A harc kényszer volt és nem cél. És amikor ez a kényszer a polgári demokratikus forradalmat nemzeti szabadságharcba szorította, az ország, a nép a vívmányok védelmére kelt. — Vitathatatlan, hogy ennek a múltnak 1848—49 olyan hatalmas kilátópontja, ahonnan hátra és előre is igen nagy messziségbe lehet látni. 48 jelképiségében benne van Budai Nagy Antal, Dózsa György, Rákóczi Ferenc, de benne van Deák Ferenc és Ady Endre, benne van Károlyi Mihály és Jászi Oszkár, benne mindazok, akik a haza és a haladás jelszavával éltek és cselekedtek. Benne vannak, alMiknek a politikai . géniuszát esetleg meg sem értettük vagy nem tettünk elegendő kísérletet kiemelkedő munkásságuk 'törekvéseinek történeti elemzésére. Nem a mai nap feladata természetesen ez a mérlegelés. Ma az a kötelességünk, hogy erről a helyről is tudatosítsuk: mit jelent a nemzet jelene és jövője számára, ha vezetői * őszintén maguk mellett akarják érezni ama régi március hőseinek eszmei támogatását. 1848-ban a forradalomnak volt ereje leküzdeni a szélsőségeket; korlátozta, gátak közé vezette az érdekegyeztetésre veszélyes túlzásokat. Közben ösztönözte, sodorta a lemaradni hajlamosakat, a túlzottan fontolgatókat, a kevésbé bátrakat, a menetközben megdngottakat, a nem elegendően is kiegyezésre hajlókat. 1848 öröksége nem kisajátítható, nem felparcellázható, az a mienk, valameny- nyi magyaré. Mindenkié, aki vallja és vállalja szellemét, ahhoz hűen cselekszik itt és most. Méltatlan lenne március örökségének (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága Március 14-én, kedden ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület áttekintette a politikai pártok alapításáról, az alkotmánybíróság felállításáról, valamint a közigazgatási bíráskodás bevezetéséről készített előterjesztéseket. A javaslatok zömét elfogadta a további munka alapjául. Felkérte az előterjesztőket, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével rövid időn belül készítsék el az állásfoglalás tervezetét. A Politikai Bizottság megvitatta Magyarország világ- gazdasági nyitásáról és KGST-kapcsolataink gyökeres megújításáról szóló előterjesztést. Egyetért azzal, hogy a magyar gazdaságpolitika középpontjába a világgazdasági nyitást kell helyezni. Ez csak a gazdaság liberalizálása és a külgazdasági fordulat révén érhető el. A nyitás feltétele továbbá a kemény, igényes belföldi versenypiac kiépítése. Elengedhetetlen KGST-kapcsolataink újrafogalmazása is, mindenekelőtt a magyar —szovjet gazdasági kapcsolatok gyökeres megújítása. Szovjet partnereinkkel — az érdekek kölcsönös figyelem- bevételével — erről haladéktalanul meg kell kezdeni a tárgyalásokat. A Politikai Bizottság megtárgyalta a pártoktatás 1989—1990. évi feladatait. A testület alapvetőnek tartja, hogy — igazodva az átmeneti helyzethez — a pártoktatás tartalma s szervezeti keretei megváltozzanak. A pártoktatás középpontjában a következő időszakban a „Mire törekszik az MSZMP?” cselekvési program áll. A (Folytatás a 2. oldalon) Világhírű tavunk állja a vendégrohamot Nyolcadik városunk: Fonyód „Város leszünk? Legyünk emberhez méltó fészek. A természettől őrizni kapott értékek otthona”.. . (Fodor András) Fonyódot számos jelzővel illették már, státuszát tekintve pedig volt halászfalu, kis-, nagyközség, emlegették a Balaton és Nagyberek gyermekeként, Volt járási székhely s ezt a címet váratlanul vették el tőle. Tegnaptól város. Somogy nyolcadik városa. Az avatóünnepségen a vendégeket a helyi zeneiskola és az önkéntes tűzoltók fúvószenekara fogadta a megszépült Karikás Frigyes Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola előtt. Az impozáns nagyteremben dr. Komáromi József fonyódj tanácselnök köszöntötte az ünnepi tanácsülés résztvevőit, a vendégeket, többek között dr. Sarudi Csabát, a megyei pártbizottság megbízott első titkárát, dr. Gyenesei Istvánt, a megyei tanács elnökét és a somogyi városok képviselőit. Fodor András József At- tila-díjas költő Fonyód ünnepére írt verset s ezt a városavató ünnepség megnyitójaként a Himnusz után mondta el. Dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter adta át az Elnöki Tanács várossá nyilvánítást tanúsító oklevelét, s ezt mondta: — A kibontakozás tavasza még nem is egy éve, 1988 májusában, a pártértekezlet politikai földrengésével kezdődött. Ezt követően mindenki számára napról napra világosabbá vált, hogy a sztálini modell maradványaitól, annak elméleti és gyakorlati következményeitől kell próbálnunk minél hamarabb megszabadulni. Ezzel párhuzamosan ki kell építeni egy új, demokratikus _ szocialista fejlődés lehetőségeit. A létező szocializmus megreformálhatósá- ga korunk legsúlyosabb kérdése. Meggyőződésem, hogy ez az út létezik, s ez az út humanista, emberközpontú eszmeáramlatok által történelmileg kialakított szocialista alapértékekhez való radikális visszatérés. Ennek központi mozzanata manapság a szocialista demokrácia sokágú, tagolt politikai intézményrendszerének kialakítása. Fonyódról így beszélt: — Történelmi fordulat következett be Fonyód életében. Egy település várossá válása sokban olyan, mint az ember életében a házasságkötés. A pillanat a felelősséget terjeszti ki egy új, minőségében magasabb szintre. Egymásért. Minden település a társadalmi-gazdasági fejlettségnek csak egy meghatározott szakaszán kapja meg a városi címet. Döntő jelentőségűek a település adottságai, a múltja, a termelésben és a térségben betöltött szerepe, de különösen fontos az ott élő emberek tenniakarása, a közösség részvétele a település formálásában. — Fonyód városa történelmi tájhoz kötődik. A honfoglaláskori vérszerződés jogán Koppány ősei uralták ezt a földet. Fonyód városát hosszú ideig sikeresen védte a török ellen Magyar Bálint várkapitány. A reformkor és a kiegyezés korszakának a mai utódok által is élvezett gyümölcse a hajókikötő és a vasút. Mégis, az ország közvéleménye számára Fonyód mindenekelőtt varázslatos földrajzi környezetével — a Balatonnal azonosul. Kossuth Lajost idézve mondta: „Szép ez a Balaton ... Ki a mindenható mosolyát egy földi képben látni sóvárog, ezt nézze meg.” — Fonyódról gyönyörű kilátás nyílik a Balaton egész nyugati medencéjére — folytatta. — A település ÜOOéves történelme szorosan kötődik az emberi élethez nélkülözhetetlen vízi környezet formálásának történetéhez. Napjainkban Fonyód számára legnagyobb értéket a Balaton és annak vízminő(Folytatás a 3. oldalon) MÁRCIUS 15. AZ EGÉSZ NEMZETÉ!
