Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-07 / 32. szám
2 Somogyi Néplap 1989. február 7., kedd Független szervezetek nyilatkozata a nemzeti közmegegyezésről Az utolsó szovjet katona is elhagyta Kabult (Folytatás az 1. oldalról.) A dokumentumot a Baj- ■csy-Zsilinszky Társaság, az Erdélyi Szövetség, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Jogász Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Független Kisgazdapárt Kovács Béla Politikai Társasága, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Márton Áron Társaság, a Raoul Wallenberg Egyesület, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága. a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a Veres Péter Társaság vezető testületet és tisztségviselői írtak alá. A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK NYILATKOZATA párt a társadalmi megbékélést kívánja és támogat minden olyan politikai lépést és megnyilatkozást, amely ebbe az irányba mutat — szögezi le a nyilatkozat. A Magyar Írók Szövetségének elnöksége úgy látja: 1956 megítélésében az éles ellentéték, az antagonizmu- sok elmélyítették a közéletben feszültségeket gerjesztő, a népet a politikai vezetéssel szembefordító bizalmi válságot. Így kezdődik az a nyilatkozat, amelyet — a közelmúltban nyilvánosságot kapott állásfoglalással kapcsolatban — az írószövetség elnöksége fogalmazott meg. Az írószövetség dokumentuma —- amelyet hétfőn juttattak el az MTIhez — rögzíti: „Üdvözöljük azt a kezdeményezést, amely a legújabb történelmi elemzések alapján oldotta az évtizedek során elmerevült antagonizmusokat. A népfelkelés fogalma valóban alkalmas arra, hogy a közvélemény, a tudomány és a politika ítéleteit, minősítéseit közelítse, s a kibontakozás az egész társadalmat átfogó reform nagy munkájában segítsen megalapozni a lehető legszélesebb nemzeti összefogást" — zárul a nyilatkozat. A MÜNNICH FERENC TÁRSASÁG INTÉZŐBIZOTTSÁGÁNAK KÖZLEMÉNYE A Münnich Ferenc Társaság közleményt juttatott el az MTI-hez; eszerint — jóllehet már korábban tett nyilatkozatában kijelentette, hogy nem 'hozott létre úgynevezett közélet tisztasága bizottságot, illetéktelen személy, vagy személyek ennek az úgynevezett bizottságnak az aláírásával röplapot terjesztenék. A Münnich Ferenc Társaság intézőbizottsága elhatárolja magát a röplapon szereplő felhívástól, és azt provokációnak tekinti. A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT NYILATKOZATA Szimbolikus jelentőségű lépést tett Pozsgay Imre az 1956-os események új politikai értékelése felé — állapítja meg az a nyilatkozat, amelyet a Független Kisgazdapárt hétfőn juttatót el a Magyar Távirati Irodához. Az 1956-os események népfelkelésként értékelése sokkal- közelebb áll a magyar közvéleményhez és- a Független Kisgazdapárt tényekkel alátámasztott véleményéhez, mint a korábbi megfogalmazások — hangoztatja a szervezet, ugyanakkor aggodalmának ad hangot az e reális megközelítést ellenző erők megnyilvánulásaival kapcsolatban. A Független Kisgazdapárt 1956 októberét nemzeti felkelésnek és a sztálinizmussal szembeni forradalomnak tekinti. Úgy véili: az októberi napok minden véráldozata nemzeti tragédiánk része. A Történelmi Albizottság Pozsgay Imre által ismertetett értékelését a társadalom számára elfogadható ’ kompromisszumnak ítéli. A Független Kisgazdalolyamatosan érkeztek az Afganisztánból kivont szovjet csapatok az üzbegisztáni Termez városába Vasárnap az utolsó szovjet katona is elhagyta az afgán fővárost — közölte a TASZSZ-hírügynökség a Pravda hétfői helyszíni tudósítására hivatkozva. Bár a múlt évben kötött genfi megállapodások alapján a Szovjetuniónak február 15-ig kell kivonnia Afganisztánból csapatait, a jelek szerint ez a folyamat a vártnál előbb fog befejeződni. Erre utal, hogv immár a szovjet határhoz érkezett az az óriási szovjet -konvoj, amelynek ünnepélyes fogadtatására hétfőn kerül sor az üzbegisztáni Termez városában. Borisz Gromov altábornagy, az afganisztáni szovjet csapatkontingens parancsnoka szerint minden a terv szerint halad. Ugyanakkor a rendkívüli időjárás komoly gondokat okoz: a kivonuló csapatoszlopokra például vasárnap négy nagyobb lavina zúdult, s ezekben három személy életét vesztette, egy pedig megsebesült. Ezzel egvidőben a kabuli kormány ellen küzdő, pakisztáni székhelyű ellenzéki szövetség közölte, hogy mégsem lesz megbeszélés közte és Sevardnadze szovjet külügyminiszter között. Mint már jelentettük, a szovjet diplomácia irányítója a hétvégén érkezett Iszlámábádba, s egyes megfigyelőik úgy tudták, hogy r Kabul-ellenes csoportokkal való tárgyalás végett hosz- szabbította meg egy nappal ottani tartózkodását. Ellenzéki források szerint a találkozó azért hiúsult meg, mert Sevardnadze elutasította á Kabul-ellenes szövetség tárgyalási előfeltételét, azaz, hogy a külügyminiszter jelentse be: a Szovjetunió megvonta támogatását az Afganisztáni Népi Demokratikus Párttól. Stroessner Brazíliában A brazil kormány vasárnap politikai menedékjogot adott Alfredo Stroessner tábornoknak, Paraguay volt diktátorának. Stroessner felesége és Gustavo nevű ezredes rangú fia társaságában magyar idő szerint hétfőre virradóra a Lineas Aereas Paraguayas Boeing 707 típusú gépének fedélzetén Sao Paulo-ba érkezett, majd a brazil légierő gépén Goias állam Itumbiara nevű városába szállították, Rio de Ja- neirótól 1225 kilométerrel északkeletre. Több ezer emberi gyűlt össze a vilniusi székesegyház előtti téren, amikor a templom újraszentelési ünnepségét tartották. A székesegyház eddig képzőművészeti galériaként működött, de a Litván Minisztertanács visszaadta a Római Katolikus Egyháznak NYUGATNÉMET LAP: Magyarország Európára feirfnf A Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap hétfői vezércikkében megállapítja: Magyarország célja ma Európa, s ez emlékeztet a korábbi évszázadoknak arra a törekvésére, hogy a magyarok felzárkózhassanak a nyugathoz. Hogy Európa földrajzi fogalmán, az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő térségben kívü' mit értenek Európán a magyarok, azt legutóbbi davosi beszédében sejtette Grósz Károly, a magyar kommunisták főtitkára: — Nemzetem felemelkedése mindig Európa sorsához kötődött. Történelmünk során megéltük, eszünkkel értjük, szívünkkel érezzük, hogy sorsunk Európa — idézi a tekintélyes frankfurti újság a főtitkár szavait „Magyarország Európára tekint”'cím alatt. Grósz és vele együtt honfitársai — állapítja meg — Európán nemcsak a liberális gazdasági rendszert, hanem még hangsúlyozottabban a haT gyományt, a szellemi magatartást és a politikai stílust értik. A konzervatív lap ezzel összefüggésben országunk legutóbbi belpolitikai fejleményeit elemezve hangsúlyozza : — A magyarok sorskérdése nem azon múlik, hogy vajon az országban a kommunista párt vagy különböző szocialista pártok koalíciója van-e hatalmon, és azon sem, hogy Magyarország KGST- és VSZ-tag. Lényeg az, hogy mindez milyen a valóságban. Például: az a kérdés, hogy az országban állomásozó szovjet csapatok milyen magatartást tanúsítanak, fontosabb kérdés, mint az, hogy itt vannak. A leglényegesebb belpolitikai tényező az új alkotmány lesz, mivel ezzel dől el: miképpen kormányozzák majd a népet, függetlenül attól, hogy ki alakit kormányt. A lap úgy ítéli meg: a jövőt majd az a tényező is alakítja, hogy a kommunista párt miként foglakozik a történelemmel, akár a közelmúlt kérdéseivel is. Ezért van kiemelt jelentősége az MSZMP KB illetékes bizottsága kiadandó jelentésének a népköztársaság négy évtizedéről. A vezércikk erre vonatkozóan kitér vezető magyar politikusoknak az 1956-os események jellemzése kapcsán elhangzott állás- foglalásaira, az eltérő nézetek meglétére is, és a február 10-ikére összehívott központi bizottsági ülés feladatáról szólva kifejti: — Bármiben látja is majd az ülés feladatát, a KB nem személyekről és fogalmakról fog határozni, hanem a pártnak a történelem iránti szavahihetőségéről, mindenekelőtt pedig Magyarországnak Európában betöltött helyéről. A Frankfurter Allgemeine Zeitung külön budapesti tudósításban is jelzi, hogy a KB albizottsága még a Központi Bizottság ülése előtt nyilvánosságra hozza javaslatait az 1956-os események értékeléséről. Egyben ismerteti Pozsgay Imrének azokat a szavait, amelyekkel pontosította, árnyalta a bizottság által ajánlott egyik megfogalmazás, a népfelkelés kifejezés használata kapcsán kifejtett véleményét. A lap idézi azt a megállapítását, hogy a néppel való megbékélés szellemében a bizottság által ajánlott megfogalmazás nem veszi át az ellenfelek szóhasználatát, és nem kívánja elijeszteni Magyarország szomszédait és szövetségeseit. Figyelembe veszi a népi hatalom fenntartásáért hozott áldozatokat is. Ugyanakkor — idézi a lap — elutasítja azt az erőszakos gyakorlatot, amelyet egy oligarchikus csoport 1949-től a nép nevében kívülről kényszerített rá a rendszerre szosializmus vagy proletár diktatúra elnevezéssel. A Süddeutcshe Zeitungban is olvasható tudósítás Pozsgay Imre mostani közléséről, valamint Berend T. Iván akadémikusnak a Népszabadságban megjelent hasonló témájú interjújáról. Kerékasztalra jt Lengyelországban A közelmúlt gyakorlatában gyökerező jelen létező szocializmusának tagadása az egyetlen kohéziós erő, arftely közös platformja lehet az össznépi lengyel •vitának, azaz még mindig nem a jövő társadalmi, gazdasági és politikai modelljének kirajzolódó képe. Csak a változások elkerülhetetlen sz ü k s égszer ű s é gébé vetett közös hit az, ami a közös, kerek asztalhoz ülteti hétfőn a lengyel társadalom legkülönfélébb világnézeti és politikai irányzatainak képviselőit. Az immár szimbólum -értékűvé nőtt kerekasztal valódi tartalmát tekintve éppen nem a nemzeti egységet, hanem e nemzeti egység hiányát jeleníti meg. már önmagában azzal, hogy célul tűzi ki a közmegegyezés kimunkálását a hogyan tovább legalapvetőbb kérdéseiben. Eme össztársadalminak szánt érdekegyeztetés; amelynek valameny- nyi résztvevője által deklarált célja „Lengyelország megmentése”, valójában az első jelentős lépés lesz a hatalom újraelosztása felé. A feladat tehát nem más, mint új arányok kialakítása a hatalmat eddig gyakorlók és az abból eddig kirekesztettek között. Csak ezen alapelv kölcsönös elfogadása tette lehetővé a kerékasztal megkezdését, azaz a kompromisszum, amelynek lényege: a hatalomból eddig- nem részesülők lemondjanak a teljes hatalomra tartott igényükről és a hatalom gyakorlói a hatalom kizárólagos monopóliumáról. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kerékasztalnál is helyet foglaló szövetségesei, akik önmagukat elősze— retettel nevezik a „lengyel baloldal” képviselőinek, alighanem minimális célként e baloldal politikai hatalmának megőrzését tűzték ki, míg a kerékasztal .„másik oldalán" helyet foglalók egyelőre megelégedni látszanának a LEMP egyeduralmának felszámolásával, e monopólium széles koalícióra váltásával. A baloldali koalíció politikai vezető szerepének megőrzése a LEMP szemszögéből az ország további szocialista fejlődésének zálogát jélenti, míg a másik oldal számára a legális, intézményes lehetőségek létrejöttét e fejlődési irány befolyásolására, beleértve természetesen az irány megváltoztatását is. E minimális konszenzus létrejötte tehát egyáltalán nem fog sem idilli, sem egy statikus állapothoz vezetni. Sokkal inkább arra lesz alkalmas, hogy nyíltan, nyilvánosan, vagy ha úgy tetszik, alkotmányosan és törvényesen szabja meg a minden bizonnyal folytatódó politikai harc kereteit, játékszabályait. Ezzel1 természetesen mindenki tisztában van és a kerékasztal valamennyi résztvevői látják a veszélyeket is. A létező, vagy inkább ma még csak formálódó lengyel baloldal számára a kereik- asztal és főleg a kerékasztal utáni időszak nem jelent mást, mint óriási politikai felelősséget az ország megtartására a társadalmi-gazdasági fejlődés baloldali irányzatai mellett, a ma egyre nehezebben definiálható, de szocialista úton. Mindezt a kerekasztal utáni korszakiban immár nem a szocialista modellt tagadók „egyszerű elnyomásával”, hanem a velük folytatott mindennapos, mindenre kiterjedő, nyílt politikai harcban, remélhetőleg a parlamenti demokrácia civilizált körülményei között. Hogy a kerékasztal mellett mennyire a hatalom kérdéséről lesz szó, azt mi sem bizonyítja jobbam^ mint az az éles vita, amely mindkét táborban az utóbbi hetekben kibontakozott a politikai és a szakszervezeti pluralizmus, de lényegében maga a hatalom kérdése körül. Az ellenzék, a „Szolidaritás" köreiben árulónak bélyegzik a szélsőségesek Walesát, amiért a hatalom megragadására való törekvés helyett megelégedni látszik a hatalom megosztásával, míg a másik oldalon a hatalom megosztását egyenértékűnek tartják a hatalomról való lemondással. Itt kevésnek, ott soknak tartják a kompromisszumot. Itt is. ott is rendkívüli kongresszusért kiáltanak egyesek. A párt köreiben meglevő aggályt jól jellemezte a LEMP KB legutóbbi ülése, a törvényes szakszervezeti mozgalom, az OPZZ számos állásfoglalása. A LEMP-en belüli realista, vagy reformszárny és a „szocializmusért aggódók" közötti különbség leegyszerűsítve az, hogy az aggályoskodók nem tartják lehetségesnek a hatalom megőrzését a teljes demokrácia körülményei között, míg a reformerek a jelenlegi formációt látják veszélyesebbnek a hatalomra nézve és bíznak abban, hogy éppen az új modellel menthető át a koalícióba tömörülő baloldal tényleges vezető szerepe. A két irányzat közötti ellentét ma áthidalhatatlannak látszik. A Polityka című lengyel hetilap legújabb száma „Lengyelország Ny ina And- rejevnájának” nevezi Stanislaw Kocioleket, aki még a 80-as évek elején is magas pártfunkciókat töltött be és a Zycie Literacki című lap hasábjain éles bírálatban részesítette az elmúlt hét év lengyel fejlődését. burkoltan, de helyenként nyíltan a szocializmus eszméjének elárulásával vádolva a LEMP jelenlegi vezetését. Ugyanebben a lapban a fő- szerkesztő glosszájában Lenint idézi: „A megszerzett hatalmat nem lehet visszaadni”. Ugyanez a szerző másutt a lengyel gyárak kiárusításával vádolja Mie- czyslaw Rakowski kormányfőt NSZK-beli tárgyalásai után. Hozzáteszi: „Gomulka valószínűleg forog a sírjában". A vádakat Rakowski élesen utasította vissza televíziós beszédében, de persze nehéz a vágtató infláció, a krónikus áruhiány,' a változatlanul nehéz életkörülmények között harcba szállni a reformpolitikát „a munkáser- dekek háttérbe szorulásával" azonosító, demagóg jelszavakkal, jöjjenek azok akár a párt balszárnyáról, vagy a pozíciót féltő hivatalos szakszervezetektől. A nézetek változatlanul mély 'ellentétét tükrözte a LEMP szombaton véget ért háromnapos elméleti és ideológiai országos konferenciája is, amelyet Marian Orzechowski, a LEMP KB PB tagja, a KB ideológiai titkára kompromisszum jelleggel igyekezett összefoglalni. Nagy nyomatékkal figyelmeztetett — „az ellenőrzött politikai pluralizmus szükségességének elismerése” mellett — arra, hogy Lengyelországban megjelentek azok a politikai erők, amelyek nemcsak a hatalom megosztására, de megszerzésére is törekednek. Egyelőre a LEMP kezében van a válasz: Lengyelország a szocialista fejlődés útján halad-e tovább”. Az elméleti konferencia nem szabadulhatott a konkrét, napi politikai problémák nyomása alól és a Lengyel Egyesült Munkáspártot a dolgozók pártjának nevezi, amely elsősorban a munkásosztály érdekeit képviseli és ezért nem tudja elfogadni a munkanélküliséget, mint a termelékenység növekedésének, vagy a szerkezeti átalakításnak a következményét. Zsebesi Zsolt