Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

2 Somogyi Néplap 1989. február 27., hétfő a tsz-konferencia Straub F. Brúnó hazaérkezett A japáni látogatás tapasztalatai (Folytatás az 1. oldalról) fönnmaradjanak az árképzé­si rendszer ellentmondásai; az, hogy a termelés gerin­cét adó alaptevékenység jö­vedelmezősége mindössze 5—6 százalék, miközben a pénz ,,ára”, a kamat 20 szá­zalék körüli. Ha ezen a helyzeten rövid időn beliül nem változtatnak, akkor a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés súlyos leépülé­se várható. Az agrárexport­ról szólva kifejtette, hogy — a tapasztalatok szerint — a kivitelnél és a külpia­ci értékesítésnél alkalman­ként elszenvedett hátrányo­kat a mai gyakoílat szíve­sen megosztja a termelők­kel, míg az export eredmé­nyeiben a szövetkezetek közvetlenül nem érdekeltek. Ez alapvető ellentmondást jelent és ellenérdekeltséget is szül. Egy másik kérdésről szólva a főtitkár leszögezte: a lakosságban hamis kény­szer,képzet él, az tudniillik, hogy a fogyasztói árak azért emelkednek, mert a mező- gazdaság drágán termel. Rámutatott: a gazdálkodók a termeléshez több mint kétharmados arányban külső forrásokból szerzik be az eszközöket, így a 'mezőgaz­dasági árak alakulásáért már régóta nem az agrár világa felelős. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy az utóbbi időben Váncsa. .lerifí; A vitában Váncsa Jenő áriról szólt, hogy a nyolcva­nas évek közepéig valóban „húzóágazatnak” számított a mezőgjazdaság, ám az üze­mi jövedelem már akkor sem volt megfelelő. Tavaly más népgazdasági ágazatok­nál jobban, négy százalék, kai nőtt a mezőgazdaság bruttó, s hat százalékkal nettó termelése, és az ag- ráintermelők jóvoltából 1,6 milliárd dollár éntékű áru került exportra, több mint 900 millió dolláros aktívum mellett. Ezek — mondotta a miniszter — jó teljesítmé­nyek, amelyek alapján va­lóban jobban el kell ismer­ni az agrártermelést. Mivel a konferencián töb­ben is kifogásolnák, hogy nemcsak a TOT, de az ága­zati vezetés sem tett eleget érdekvédelmi kötelezettsé­gének, az ágazati kötődés követelményeinek, Váncsa Jenő sorolta, hogy milyen kormányzati intézkedése­ket kezdeményezett a MÉM, részben a TOT-tal közösen. Tájékoztatta a konferen­cia résztvevőit arról is, hogy a jövedelemtermelő képes­ség fokozására a kormány­zat a jövőben állami intéz­kedést tant szükségesnek az árképzésben, az adókedvez­ményeknél, a kamatterhek csökkentésénél és vállalta, hogy szabaddá teszik a bé­rezési gyakorlatot. Hangsúlyozta: csakis komplex megoldás jöhet számításba, mert ha egyol­dalúan csak az árak emelé­sét szorgalmaznák — mint ahogyan azt több felszólaló javasolta —, úgy nem szü­letne meg a kívánt ered­mény. Kapcsolódva a konferen­cián felvetettekhez szólt ar­ról, hogy az agrárpolitikai tézisek kidolgozása után ké­szül a kormány megvalósí­tási programja. Ennek ki­dolgozásában a MÉM együtt­működik a TOT-tal. Hang­súlyozta: az MSZMP-nek el­évülhetetlen érdemei van. nak az agrárpolitika alakí­tásában, a magyar vidék, a falu felemelkedésében. Erre kell építeni a jövő agrárpo­litikáját. Mire tud vállalkozni a kormányzat? — tette fel a kérdést. Az újabb és a fo­lyamatban levő kormányza­ti döntéseknek sok tekintet­ben kedvező a hatása az agrártermelésre, ám senki végérvényesen „megfáradt” agrárpolitika „terméke” az is, hogy 150—200 tsz ma­napság a gazdasági ellehe­tetlenülés helyzetében van. Akadozik a vertikális integ­ráció is; annak ellenére, hogy a Fehér Lajos nevé­hez fűződő agrárpolitika immár két évtizede létre­hozta az élelmiszergazdaság egységes irányítását. A főtitkár a szövetkezet­politika alapvető kérdéseiről szólva így vélekedett: — Rö­videsen el kell jutnunk odáig, hogy a gyakorlatban a szövetkezeti tag tényleges tulajdonába kerüljön az úgynevezett oszthatatlan szövetkezeti tulajdon meg­határozott része. A későb­biek folyamán pedig teljes egésze; ez a mi szövetkezet­politikánk alapja. Az érdékképviselet meg­újulásáról szólva elmondta: a TOT erős és egyértelmű­en gazdasági jellegű érdek- védelemmel kíván foglalkoz­ni. Koalíciós érdekképvise­let kialakítására törekszik, ám mindazokkal vitában van, atoilk nem a szövetkeze­ten belül ajánlanak megúju­lási formákat. Nincs reális alapja ás a műszaki feltéte­lek sem adottak egy új föld­osztásnak,. vagy egy farm típusú mezőgazdaság kiala­kításának. Kizárólag a sző. vetkezetek belső korszerűsí­tése lehet célravezető. ltod a János siófoki tsz-elnök: A szövetkezet a tagoké A kétnapos vita utolsó felszólalója, Boda János sió­foki tsz-elnök mondta:- A mi összejövetelünk lényegesen több, mint egy országos termelési tanácsko­zás. Igen lényeges társada­lompolitikai változások ta­núi vagyunk, ezért döntően fontos, hogy indulatok nél­kül, higgadtan értékeljük, értelmezzük a helyzetet, és határozzunk tennivalóinkról. Ha az érzelem felülkereke­dik az értelmen, félő, hogy rosszul fogalmazzuk meg stratégiánkat. Emlékeztette a részvevő­ket arra, hogy amikor Sza­bó Istvánt, a TOT elnökét a Politikád Bizottságba vá­lasztották, akkor a mozga­lom ezt sikernek könyvelte el, ma viszont éppen e tény miatt éri kritika munkáját. Felhívta a konferencia fi­gyelmét arra, hogy igen megfontoltan döntsön a kon­ferencia a kongresszus idő­pontjának meghatározása­kor. — Meg kell jól — fontol­ni — hangoztatta —, nehogy elsiessük vagy nehogy elkés­sünk! Mint ahogy igen nagy felelősséggel kell kimunkál­A konferencia állásfoglalása Ezután Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese terjesztette elő a konferen­cia állásfoglalását. Ebben kifejezésre jutott, hogy a magyar szövetkezeti mozga­lom a szövetkezeti paraszt­ság a megújulás, a követ­kezetesen végrehajtott re­formok elkötelezett híve. A szövetkezeti parasztság ma­gáénak tudja és érzi a szö­vetkezeteket, a szövetkezeti mozgalmat, és boldogulását a jövőben is e szervezeti formától, a jövedelmező ag­rártermeléstől várja. Igény­li, hogy a szövetkezetek va­lóban önállóak legyenek, és erősödjék a tagi, tulajdo­nosi önrendelkezés és érde­keltség. Igényli továbbá azt is, hogy a magyar agrár- és szövetkezetpolitika alakítá­sában véleménye meghatá­rozó legyen, A szövetkezetek hazánk jelenlegi nehéz gaz­dasági helyzetében vállalják az arányos teherviselést, vi­szont visszautasítják azo­kat a torzulásokat, amelyek az utóbbi években a nemze­ti jövedelem elosztásában, a szövetkezeti és paraszti jö­vedelmek lemaradásában és a közös vagyon kényszerű felélésében nyilvánultak meg. A konferencia — mint ír­ja az áLlásfogJalás — egyér­telműen kifejezésre juttat­ta: a szövetkezeti paraszt­ság összefogást keres a tár­sadalom legjobb erőivel, a gain un k, és ha jó, el kell fogadnunk a felkészült fia­talok véleményét, de figye­lembe kell vennünk az idő­sek bölcsességét is. Tárgyal­ni kell mindenkivel, aki okosat tud mondani. Vár­tam, de a két nap során senki sem szólt arról, hogy a mozgalomnak jubileuma van: harminc évvel ezelőtt alakultak meg a termelőszö­vetkezeteik. Az eltelt három évtized alatt korszerű mező- gazdasági nagyüzemek jöt­tek létre, sok tekintetben a világ élvonalába került a magyar mezőgazdaság. Ezt a mostani konferenciát jelké­pesen egy országos, jubileu­mi közgyűlésnek is tekin­tem, ahöl fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk a múltunkról, legyünk büsz­kék az eredményeinkre, és vessük el, ami rossz volt. Javaslom: a konferencia do­kumentumaiban is örökítsük meg, hogy elődeinkre, az alapítókra a legnagyobb el­ismeréssel gondolunk, mély megbecsüléssel és tisztelet­tel emlékezünk meg róluk. A részvevők hosszan tar­tó tapsa minden szónál job­ban kifejezte a javaslattal való egyetértést. Szabó István zárszavában ismételten aláhúzta: megtört a termelőszövetkezetek fej­lődésének lendülete, ám tel­jesítményük még így is fi- gyelmre méltó. Straub F. Brúnó, az El­nöki Tanács elnöke szómba" ton este Japánból való el­utazása előtt nyilatkozott az MTI tokiói tudósítójának. Az államfő benyomásait összegezve elmondta: az el­hunyt japán császár temető" se több volt gyászszertar­tásnál. Az a körülmény, hoigy államfők és helyette­seik rendkívül nagy szám­ban vettek részt az esemé­nyen és összesen 163 ország képviseltette magát magas szinten a temetésen,, érzé­kelteti: a világ úgy tekint Japánrai, mint hatalmas gaz­dasági erejű országra, amely mindenkinek nagyon fontos partnere lehet. Straub F. Brúnó látogatá­sának kiemelkedő eseménye­ként említette, hogy az új japán császár audiencián fogadta öt. Nagy fontossá" gúnak tartatta a Takesita Noboru miniszterelnökkel folytatott mintegy 20 perces megbeszéléíst is. George Bush amerikai el­nök szombaton érkezett Pe- kingbe negyvenórás munka­látogatásra, s vasárnap reg­gel azzal kezdte rendkívül zsúfolt programját, hogy is­tentiszteleten vett részt a kí­nai főváros legnagyobb re­formátus templomában. Az amerikai elnök másfél évti­zeddel ezelőtt, amikor Pe- kingben dolgozott az ame­rikai összekötő iroda vezető­jeként, ugyanabba a temp­lomba járt családjával. Genrge Bush vasárnap délelőtt találkozott és meg­beszélést folytatott a kínai parlamenben Li Peng mi­niszterelnökkel és Teng Hszia-pinggel, a Központi Katonai Bizottság elnökével, Kína vezető politikusával. Az első jelentések szerint mindkét találkozón véle­ményt cseréltek a bilaterális kapcsolatokról és közös ér­deklődésre számot tartó glo­bális és regionális nemzet­közi kérdésekről. A megbe­széléseket a nyíltság és a ba­Elnöki Tanács elnöke el­mondta: a japán kormányfő konkrét, gyakorlati témákat is felvetett. Kikérte például az államelnök véleményét arról, hogy milyen változást lát 1958-as első japáni láto­gatásához képest a környe­zetvédelem terén Japánban. Takesita a kereskedelmi kapcsolatokra is kitért, és hangsúlyozta, hogy a világ­banki hiteleket kelj igény­be venni hazánk gazdasági helyzetének a javításához. A „világtalálkozóról" Straub F. Brúnó" elmondta: egyebek között sikerült szót váltania George Bush-sal, az Egyesült Államok elnö­kévek Francois Mitterrand francia, Richard von Weiz­säcker nyugatnémet, Hájim Herzog izraeli, Hoszni Mu­barak egyiptomi és Geor- giosz Vasziliu ciprusi elnök­kel. Az Elnöki Tanács el­nöke találkozott Anatolij Lükajanovval, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének első elmöikhelyette- sével is. rátság légköre jellemezte — mutattak rá kínai források. Teng Hsziao-ping hangoz­tatta: reméli, hogy Bush módot talál arra, hogy meg­felelő időpontban hivatalo­san is látogatást tegyen Kí­nában. Az amerikai elnök kijelentette: érdekes megbe­szélést folytatott Li Peng miniszterelnökkel. Rámuta­tott, hogy mosani rövid lá­togatását egyrészt jó lehető­ségnek, másrészt kihívásnak tekinti, mert ,roppant érde­kes időpontban tartózkodik Pekingben. örül annak — mondotta —, hogy Mihail Gorbacsov szovjet vezető is Kínába látogat. Savardnadze Khomeininél Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője vasárnap fo­gadta Eduard Sevardnadze szovjet külügyminisztert, aki háromnapos hivatalos láto­gatásra érkezett Iránba. A megbeszélésen az iráni for­radalom vezetője arra sür­gette a Szovjetuniót: épít­sen ki „szilárd kapcsolato­kat” Iránnal, hogy közösen szállhassanak szembe a Nyugat „ördögi cselekedetei­vel”. Az imám teheráni ottho­nában lezajlott találkozón a szovjet külügyminiszter is­mertette Mihail Gorbacsov üzenetét, amelyben a szov­jet vezető az ajatollah ja­nuár 4-ikén hozzá intézett levelére válaszolt. A szovjet diplomácia irányítója hang­súlyozta, hogy a két vezető közötti üzenetváltás „egye­dülálló jelenség” a szovjet- iráni kapcsolatokban, és megállapította: „immár min­den feltétel adott ahhoz, hogy e kapcsolatok új sza­kaszba lépjenek és minden területre kiterjedjenek". Munkástanácskozást tartottak február 25-én a fiatal munkások, a Fidesz és több demok­ratikus munkáscsoport szervezésében Budapesten a Jurta Színházban. Vass István, a Munkások a demokráciáért csoport vezetője tartott előadást ni új stratégiánkat is. Véle­ményem szerint ennék tör­vényi garanciával tartalmaz­ni kell, hogy a szövetkezet a tagoké! Az agrárpolitiká­ban a folyamatos viták hí­ve vagyok. Meg kéül hall­Ez utóbbi találkozóról az Bush Pekingben A kormány megvalósítási programja se higyje, hogy az anyagi eszközök korlátlanul állnak majd a termelők rendelke­zésére, miivel ezek a forrá­sok amúgy is szűkösek — mondta. A támogatást a kormány fent kívánja tar­tani, s a miniszter kéhte a TOT-ot, hogy erre vonatko­zóan mielőbb tegye meg ja­vaslatát. Váncsa Jenő lé­nyeges állásfoglalásokról, döntésekről számolt be. A szektorok közötti korláto­kat le kívánják bontani, biztosítva a vagyon szabad mozgását, a földdel együtt. Szükség van apra, hogy a magántenmeliés is beépüljön az élelmiszergazdasága rend­szerébe- Cél az is, hogy a kistermelők, magánvállal­kozások a nagyüzemekhez hasonló feltételekkel tevé­kenykedhessenek. Váncsa Jenő a továbbiak­ban hangsúlyozta: a kor. mány nem. szándékozik kez­deményezni semmiféle új érdekvédelmet, annak alul­ról1 kell építkeznie. A vitában általános igény­ként fogalmazódott meg: ke­rüljön közelebb egymáshoz az alapanyagtermelós és a feldolgozás. Többen javasol­ták, hogy a szövetkezetek hasznosítsák a kereskedelem kihasználatlan raktárait, hű­tőházait. így nagyobb ha­szon maradna a termelőknél. Sokan kifogásolták, hogy a feldolgozó és a kereskedel­mi vállalatok aránytalanul nagy hasznot fölöznek le, míg .mások ama hívták fel a figyelmet: a termelés gaz­daságosságát a műszaki színvonal fejlesztésével le­het javítani. Ellentmondás, hogy a szövetkezeteknek alig van pénzük beruházásokra és esetenként drágábban jut­nak hozzá a hazai gépekhez, mint az importszerkezetek­hez. Sürgették, hogy tegyék szabadabbá a külföldi tech­nológiák beszerzését. A különféle kedvezményes hitelek, kamatpreferenciák ideig-óiráig segítik csaik a nehéz helyzetben levő gaz­daságok továbbélését, a gon­dokat azonban alapvetően nem oldják meg — hang­súlyozták többen is. A konferencia második napján is élesen vetődtek fel az érdekvédelem kérdé­sei. A TOT hibája — mond­ták többen —, hogy a tes­tület a mezőgazdáságra hát-- rányos intézkedések megho­zatala előtt . nyilvánosan nem hallatta a Kan a iát. munkásokkal, az értelmiség­gel, hazánk javát akaró hon­fitársainkkal. Az állásfoglalás kimond­ja egyebek között, hogy meg kell állítani a parasz­ti munka leértékelődésének folyamatát és azonos félté teleket kell teremteni a pia­ci versenyben. Üj földtör­vény kidolgozására van szükség. A szövetkezetpoliti­ka megújulásával kapcsola­tos feladatokat is sorolja a határozat. Ezek" szerint a szövetkezetpolitika ~ meg­újulásának fő iránya az, hogy a szövetkezetben ki­bontakozzék a teljes körű tulajdonosi önállóság, auto­nómia. Követelményként fo­galmazódott meg: az állam­polgárok szövetkezés! sza­badságát, annak formáit — az alkotmány ás a szövet­kezeti törvény keretei kö­zött — csak maguk a szö­vetkezetek szabályozhassák. Fontos, hogy szövetkezeti oszthatatlan közös alapok működtetése az önkormány­zat, a tagság hatáskörébe kerüljön. A szövetkezetek érdek- képviseleti rendszerének továbbfeljesztését elodáz- hatatlannak tartja az állás­foglalás, amely hangsúlyoz­za: a jogállamiság fejlődése nyújthat garanciát a szövet­kezeti és tagi érdekek kép­viseletére és védelmére. A konferencia az állásfogla­lást — módosításokkal — el­fogadta. (MTI) Befejezte munkáját

Next

/
Thumbnails
Contents