Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
1989. február 27., hétfő Somogyi Néplap 3 ,,Á józan parazzti ász ehhez kevés'' Vasárnap az adóhivatalban NAGYKORÚVÁ LETT KÖZÖSSÉG „Ide Urtoiuok szellemiekben, lelkiekben” Február 28.: adóbevallási határidő. Közelsége miatt vasárnap is ügyfélszolgálati ügyeletet tartottak az adóhivatal megyei központjában. Nagy volt. a nyüzsgés: délelőtt fél tízig már mintegy 70-en keresték fel az ügyeletet. Sejthető ebből, hogy még mindig sokan adósak adóbevallásukkal. — Mint minden határidő esetében — s erre számítottunk —, most is az utolsó napokban van a hajrá — mondta dr. Kaposy Tamás, az igazgatóság osztályvezetője. — Az, hogy most ügyelétet tartunk, nem csupán az állampolgárnak nyújtott gesztus, hiszen nekünk is érdekünk, hogy az adóbevallások időben és minél kevesebb hibával érkezzenek be. — Mi volt a tapasztalatuk az eddig beérkezett adóbevallásokkal? — A személyi jövedeLem- adó bevallásokban a vártnál kevesebb hiba van, több volt viszont a gond a vállalkozói adókkal. A most jő. vő ügyfelek többsége ilyen vállalkozói bevallást hoz. — Melyek a típushibák? — Sok bizonytalanság van az ingatlanértékesítések kapcsán, s általában azokban az esetekben, ahol a jövedelem megosztására van lehetőség. Hasonlóképpen azoknál, akik munkaviszonyban állnak és csak személyi jö- vedelemadó-bevallóist kell készíteniük, ám a munka során saját eszközeiket használják és költségeik adódtak. Többen azt. hitték, hogy az így fölmerült költségeiket bizonylatok nélkül is elszámolhatják. — Előfordult-e, hogy az állampolgárok az adózással szembeni „ellenérzéseiket” az ügyintézőkre zúdították? — Egyetlen kirívó eset sem volt — mondta Kiss Anikó, az adófelügyelőség osztály vezetője —; előfordult azonban emeltebb hang. Ilyenkor emlékeztettük az ügyfelet, hogy miránk is kötelezőek a jogszabályok, amelyéknek csak végrehajtói vagyunk, s arra is, hogy mi sem ússzuk meg az adófizetést. Megértjük hát, hogy nem népszerű az adó, s azt is, hogy tapasztalat híján sokaknák a bevallás puszta technikája is gondot okoz. Ezért igyekszünk segíteni. Tegnap már negyedszer járt a hivatalban a Kapos - soft nevű kétszemélyes gmk „teljes” gárdája. — Írástudó emberek vagyunk, hiszen .számítástechnikai ügyvitelszervezéssel és programozással foglalkozunk, a vállalkozói adóbevallásunk elkészítése mégis meghaladta a képességeinket — mondta Ács József. — Az első két alkalommal csak tájékozódni jöttünk;ha úgy tetsziik, tanulni az adózást. Harmadszor a bevallást hoztuk, amiben még volt hiba. Most talán' végleg sikerül elkészíteni. Mindez arra utal. hogy az adóztatás jelenlegi rendszere tűi bonyolult. Ehhez kevés a józan paraszti ész. Az adónak persze mi sem örülünk. Ha már azonban mindenképpen kell, legalább azt örömmel nyugtázhatjuk, hogy az adóhivatal munkatársait korrekt seigítőkészség jellemezte. IDgész könyvelésünket készségesen végigbo. garáiszták, így ma azzal a megnyugtató érzéssel mehetünk el, hogy egy esetleges revíziótól sem kell tartanunk. Neiling József kaposvári vízvezeték-szerelő tanácstalanul nézegette az adóív rubrikáit. — Olyan volt ez számomra, mint egy rejtvény. Csak ceruzával mertem kitölteni. Az ügyemet az bonyolítja, hogy másodállásból, szárma, zó jőve delinem és költségem is volit. Örömmel értesültem a vasárnapi ügyeletről, hiszen most sorbaállás nélkül elintézhetem a bevallásom leadását. Az ügyintézők munkáját figyelve azt tapasztalom, hogy közvetlenek, segítőkészek és emberségesek. Szóval jobbak, mint a hírük. Ma, hétfőn és holnap a hivatal nyújtott nyitva tartási időben egész nap várja a késlekedő adóalanyokat. Azt is megtudtuk, hogy a következő, egy ben végső határnap, március 20-a előtt is tartanak majd szombati és vasárnapi ügyeletet. Bíró Ferenc Leírtam nemrég, mert úgy kikívánkozott belőlem az a sok hasznos, szép dologi, amit az embernek a közösséghez való tartozás ad. Nem azért írtam, hogy' egy nyugdíjas, Végh Péter neve valahol is szerepeljen. Talán részben azért, mert ez a marcali kertbarátkor, ha fiú lett volnál, most nagykorúnak nevezhetné magát. Megalakulásának most van az évfordulója — a tizennyolcadik. Akkor tizenhatan alakították a csoportot, most nyolcvanan vagyunk. Sokfelé panaszkodnak manapság a csökkenésről, a fogyásról, az elnéptelenedésről. Nálunk fordított a helyzet, mert kedvünket leljük abban, amit teszünk. Azért leljük a kedvünket, mert van értelme, látszata a munkánknak. A szőlőhegy szinte megújult a korszerűen telepített ültetvényekkel. Azért történhetett így, mert megújult az a szakmai hozzáértés is, amelynek, segítségével művelik ma a hegyet. Általában kéthetente jövünk össze, a két nyári hónap kivételével. Tavaly például huszonkét foglalkozásunk volt. Van, aki jobban kedveli az elméleti ismeret- terjesztést; van, aki a gyakorlati bemutatók néHkülöz. he,tétlenségére esküszik. Ügy gondolom, a kettő együtt lehet igazain eredményes. Meg úgy, hogy folyamatában szerezzük meg a tapasztalatokat. Példáiul a tavaszi metszési bemutató után megnézzük ősszel azt is, hogy melyik metszési mód vált be a legjobban. No meg, persze, kirándulunk. Mivel a tagság többségét a szőlőtermelés érdek. li. minden évben felkeresünk egy-egy országos hírű borvidéket. Azt hiszem, nem egyedül vallom azt: ezek a kirándulások a közösségi életünk legszebb emlékei között maradnak meg. Persze versenyezhetnek ezekkel az emlékekkel a mi összejöveteleink is! Nagyon kedveltek, kedvesek ezek a találkozások. Megkóstoljuk egymás borát, értékeljük a másik munkáját... Barátságok szövődnek. Évente kétszer — májusban és Kata- lin-nap táján, év végén — bátyus bált tartunk. Jönnek a családtagok, a barátok. Közelebb kerülnek egymáshoz az emberek... Mekkora szükség van erre manapsáig! Nem is lehet ezt szavakban kifejezni... Nem vagyunk mi „szakbarbárok”. A körhöz való tartozás nekünk nemcsak azt jelenti, hogy szakszerűbben ápoljuk ültetvényeinket, műveljük kertjeinket. Mi éppen ilyen nagy figyelmet szentelünk arra, hogy például miként kell adózni vagy hogy mi a helyzete, gondja, hogyan alakul', fejlődhet tovább az a település, ahol élünk. Most nyolcvanan vagyunk. S azt hiszem, nemcsak az évek miatt, hanem valóban nagykorú a mi közösségünk. Mert az idetartozás szellemiekben, lelkiekben értéket ad az embernek. Hát ezért kívánkozott ki belőlem, amit leírtam. Mostanában nem csattog vidáman ez a metszőolló. Nem volt tél, nem volt csapadék... Szorong az ember, mit hoz majd ez a rendellenesség. Hált Így vagyunk ... Lejegyezte: Vörös Márta Töprengő, felvilágosításra váró adófizetők Séta a számítástechnika körül Vállalkozó Somogyker Fájó tény, hogy a magyar gazdaság sok területen elmaradt a világszínvonaltól. Többek között a számítás- technika alkalmazásának terén is. Körképünkben néhány jó példát, törekvést próbálunk bemutatni, illusztrálandó, hogy így is lehet. Hozzátehetjük: sajnosa jobbak is csak kínok árán és sok bukdácsolással jutottak el oda, ahová eljutottak. -S ilyenkor fölhorgad a kétely: te jó ég, ha ezek a jobbak, akkor milyen a többi? A Somogy Kereskedelmi Vállalat igazgatója, Sümegh Nándorné mondta: — 1982-ben kezdtük megalapozni a gépesített adat- feldolgozást, mivel a kézi csak későn követi az eseményeket, viszont a vezetőknek a jó döntésekhez gyors információ kell. Nagy volt a lendület, de nehezen birkóztunk meg a feladattal. — Mi okozott gondokat? — A kereskedelemben nem voltak hagyományai Magyarországon a gépeknek. Mi az akkor favorizált Robotronokat kezdtük használni, ám mára kiderült, hogy ezek nem igazán jók. A gépekhez való programok is hiányosak. A kereskedelemben jártas profi szervező cégek szintén hiányoztak, így csak adaptálni lehetett egy nem igazán testre szabott rendszert. Ma ezekkel a gépekkel oldjuk meg a számviteli feladatokat. Arra jók. De valami egészen másba kellett belefogni. — Pontosan mibe? — Egy nagy tudású, vezetői informáoiós rendszer kiépítésébe. Sokféle Összetételű, napra kész adat kell ma minden vezetőnek ahhoz, hogy sikeres üzletmenetet tudjon kialakítani. A programot elindítottuk. Mintegy tízmillió forintot kell rááldoznunk. Berecz Károly, aki szabadúszó rendszerszervezőként kereste a kenyerét jódarabig, a Somogy Kereskedelmi Vállalatnál kiépülő rendszer egyik megalkotója. — Teljesen olajozott, gyors és minden szükséges adatot azonnal szolgáltató rendszert igyekszünk kiépíteni. Az is fontos, hogy ez fejleszthető legyen, hiszen alkalmazkodnia kell majd a gazdasági változásokhoz. — Könnyű megalkotni egy ilyen információs bázist? — Először is: a legtöbb vállalati vezető nem számítógépes szakember. Nem is kell annak lennie. Űgyhogy a szervező még mielőtt bármibe belefogna, vallatóként kell kezdenie a munkát. Ki kell faggatnia mindenütt a cégek vezetőit, hogy mit is szeretnének, de föl kell hívni a figyelmüket arra is, ha esetleg túl keveset akarnak, ha nem értik pontosan, hogy milyen kincs van a kezükben. Nagy küzdelem, sok Berecz Károly vita — természetesen alkotó vita — során születik meg az eredmény. Sümegh Nándorné tehát bizonyára ilyen viták után mondta büszkén: — Azt hiszem, ha a világhoz képest el is késtünk, de a kereskedők közt az országban mi vagyunk az elsők. Referenciarendszernex szánjuk a miénket és később védett árucikk is válhat belőle, más kereskedelmi cégek vehetik meg. A vállalatok nagy részénél egyelőre még jobbára csak az ügyvitel, a könyvelés használ számítógépet. Jó, hogy használ, ám a gépek, ha megtanítják őket rá, ennél jóval bonyolultabb feladatok megoldására is képesek. (Folytatjuk.) Luthár Péter A hitel ára Egyre gyakrabban kerül szóba a mezőgazdaság helyzete. Ezen belül is a háztáji, kistermelői integráció. Legtöbbször a nagyüzemileg veszteséges ágazatok háztájiba adása kapcsán. Sok olyan ágazat van ma hazánkban — főként az állat- tenyésztésben —, amely nagyüzemi szinten veszteséges vágj’ csak éppen el tudja tartani önmagát. Magánkézben ugyanakkor szép pénzeket hoz ez a tulajdonosoknak, hósznot az államnak. Hagyjuk most azt, hogy aki háztájiban tart állatot, tudja, hogy a legkisebb mulasztás is a saját veszteségét növeli, ezért aztán komolyan veszi a munkáját, nem úgy, mint némelyik tsz-ál- latgondozó, aki csak azit várja, hogy leteljen a munkaidő. Az igazsághoz tartozik, hogy a nagyüzemi állattenyésztés nem dúskál a magasan képzett munkaerőben. Egy hozzáértő vállalkozó, akinek az a szándéka, hogy állatokat tart, ehhez van istállója is és minden más, ami szükséges, „csak” az indulótőke hiányzik, annak érdemes latolgatnia a lehetőségeit. Azt már szépen kikalkulálta: ha minden átlagosan megy, akkor egy év alatt nyolcvanezer forint üti a markát tisztán és adómentesen. Igaz, hogy mindennap komoly munkát ad, de hát manapság nem köny- nyű egy év alatt ennyit keresni. Minden rendben tehát: megvan az állomány, az istálló, a takarmány is. Irány a bank; vegyünk fel kölcsönt! Választék van bőven. Menjnük először is a legnagyobbhoz. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. ügyintézője nagyon készséges: közli, hogy két kezes jelenlétében hajlandó a kért összeget hitelezni, 22 százalékos kamatra. Emberünk, elhűl, és gyorsan számol: mennyi is ez forintban? Kétszázezer kell, akkor a kamat 44 ezer. Űr- isten, ez a felét elviszi a nyereségnek! Nézzük meg máshol, hátha kedvezőbb feltételeket talál! Az Agrárbankban kedvesen tudtára adják, nem áll módjukban jelenleg magán- személynek kölcsönt folyósítani. Májusban ismét lesz rá lehetőség. Mennyi kell? Kétszázezer? Sajnos, ilyen kis tételekkel ők nem foglalkoznak; ha legalább félmillió kellene.. . Egy házzal odébb a Mezőbank Rt. Nevéből ítélve ez emberünk bankja. íme, a feltételek! Szükséges egy ingatlan — ami nem lakás, mert ezt megterhelik záloggal —, biztosítékul, ha esetleg nem tudná törleszteni a részleteket. Van? Van! Kötelező biztosítást kötni a Garancia biztosítóval, amely arra vállalkozik, hogy fizet az adós helyett, ha az nem tud. Mennyibe kerül ez? Cirka tízezer. Kötelező továbbá valamelyik biztosítónál az állományt és az épületet is biztosítani elemi és egyéb kár esetére. Mennyi is ez? Körülbelül nyolc-tízezer. Emberünk újra összead, oszt és kivon; év végére marad tizenöt-húszezer forint tiszta nyeresége. Hát ezért kockáztasson? Ezért kösse le egy évig minden szabadidejét? Vajon ki vállalkozik erre? A megoldás tehát: csak az vágjon bele ilyen vállalkozásokba, akinek a kezében van az induló tőke, mert az kamatmentes. Ha viszont ezt a tőkéjét a banknak adja kölcsön, akkor az ujját sem kell mozdítania, s legalább annyi nyereséghez jut. Ebben az országban termelőkre van szükség. Varga Ottó
