Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
Somogyi Néplap «*»• február 25., szombat Pi ül tmm. v msMmssm &m m ' . . • : : s' . . •- - •»-■■• MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS SZIRMAY ENDRE VÉGKÉPP ITT MARASZT A 60 éves FODOR ANDRAS köszöntése Még csak hatvan és máris hatvan... miféle erő tvan hatalmadban hogy az idő árkait jgy léphetted át- ha meghallottad a jegenyék dalát tudtad, hogy Mérőben merre jár a Nap vagy Fonyódon a zöld víz partra csap. A dalt, a ritmust sosem vétetted el időd és .hited verseddel énekel s lettél a (szépség mágus-hírnöke vérző remények sejlő égöve mert Bartóktól tanultál diszharmóniát s a somogyi földtől szeretni a hazát. Az emlékek gyakran megejtenek gyémánttá tört zsongitó éneked félre hajtott fejed józan megadás ez a hatvap év villogó varázs — a szülőháza most is fogva tart szavaid szárnyán messzire szánhattál de szerelmed bilincse végképp itt maraszt. Folyóirat-tallózó Ha azt a szót hadijuk ma: reform, mindenki rábólint. És ugyanakkor természetesen sokan sokfélét értünk rajta, s a feladatokat is sokféleképpen látjuk. A lehetséges és a szükséges reformokról a legtöbbet egyelőre a lapokból és folyóiratokból tudhatjuk meg, s így a sajtó nemcsak tájékoztat a reformhelyzetről, hanem maga is annak a terméke. Mindez jelen van az irodalmi és a kulturális sajtóban is. A Mozgó Világ idei első száma — a tavalyi évkezdéshez hasonlóan — nem ad irodalmat, hanem teljes egészében a magyar társadalommal foglalkozik. Az összeállításnak majd a felét az a kerékasztal-ibeszél- gatés teszi ki, amelyet Andies Jenő (MSZMP), Bihari Mihály (Űj Márciusi Front), Medgyessy Péter (kormány), Miszlivetz Ferenc (Hálózat), Orbán Viktor (Fidesz) és Baló György folytattak Merre mentünk, merre megyünk, merre menjünk? címmel, még 1988 Októberében. A dátum is szerepet kap a beszélgetésben, hiszen a résztvevők tisztáiban vannak az^al, hogy mire az anyag • — három hónap múlva — megjelenik, sok szempontból túlléphet rajta az idő. Andics Jenő ugyan két-három évet tart szükségesnek az átmenethez. Bihari Mihály szerint viszont „hetekben, hónapokban kell gondolkodni a feladatokat illetően”. Az igazi vita nem is abban volt és van, hogy merre menjünk, hanem inkább abban hogy most miképpen és milyen mértékben szánjuk el magunkat arra, hogy elinduljunk arrafelé, amerre szükséges. A radikalizmus és a fontolva haladás hívei és érvei csapnak össze, de egy olyan helyzetben, amikor a válság már olyan mély, hogy az életszínvonal romlása lassan már minden megfontolást nélkülöz. E vitával azonos címe is lehetne a Hitel február 1- jei, harmadik számában Csurfca István írásának, amely Az MDF országos gyűlése előtt címmel indí- rtot rovatban kapott helyei (Kiegyezés — „most vagy soha” ...). Gsurtka programadó cikkének alaphangja a józanságé. Illúziótlanul, de hittel gondolkozik és fogalmaz. Kiegyezést kíván (a nép és a hatalojn között), mert „csak ez a józan, mértékletes kiegyezés vezethet el bennünket a magyar demokráciába. A reformkorszak a viccekben is csak reformokat jelent. Ezt most nem viccből mondom, hanem Katona Imre elemzése alapján állapítom meg. A Forrás januári számában 1987-es közéleti vicceinket vizsgálja, s össze is veti azokat több évtizedes gyűjtési tapasztalataival. AR& AS avagy dráma egy ív papíron A pillanatot s a hangulatot megragadó munkáival naponta találkozunk az utcád: a h i rdetőoszlöpokon és -táblákon szembeötlő jellegzetes ceruza és tollvonásai senki máséval össze nem té- veszthetők. Ám valószínű, kevesen veszik a fáradságot, hogy a színházi plakátok — merthogy arról van szó — valamelyik szögletében megkeressék és elolvassák alkotójuk betűkbe és pitotogrammba rejtett nevét: — Ár & Ás —, A rébusz megfejtése: Árendás József grafikusművész, aki bár Budapesten ét, lassan tíz esztendeje a zalai színházi élet népszerűsítője. — 1972-ben végeztem a főiskolán, egy éve pedig ismét odajárok, a mésterké.p- zőini tanítok — kezdte beszélgetésünket. — Zalaegerszeggel 1980-ban az Egervári esték révén kerültem kapcsolatba, e rendezvény- sorozat grafikai tervezését, propagandaanyagait ugyanis én készítettem. Az első igazi színházi munkám azonban az előévad nyitó- plakátja — a meghajoló színész, aki kalaplevéve tiszteleg a leendő publikum előtt — volt. Ettől kezdődően jegyeztem el magam a Hevesi Sándor Színházzá'. Korábban filmplakátokat gyártottam. Az utolsó szót gunyorosan ejtette ki, ami nem Árendás József (szemből) és Boncz Barnabás műsorfüzetet állítanak össze csoda, hisz e műfajjal — mint mondta — főkóntmű- vészi okokból szakított. — Nálunk a mozi fokozatosan elamerikanizálódott, s ami szomorú, a filmekkel együtt megkövetelik a tengerentúl sajátos reklártiozá- sá szokásait is. Következésképpen majdhogynem ugyanazokat a plakátok a* kell megrajzolni a grafikusnak, mint odaát. Legyen rajt sok vér, egy kis szex, a „csíz” mosollyal vigyorgő vágy épp elszánt pofával szembenéző főhősök, amit ilyenkor elvárnak az embertől. Persze a magyar filmekről készülő falragaszokkal sem lehetünk megelégedve. Mégpedig azért nem, mert a tervezésbe állandóan beleszól a rendező. Sőt az is előfordult, hogy kivett egy kockát a filmből, odaadtta, s tessék, ebből csináld meg. Hát ez nem nekem való, ,s így nem voltam hajlandó dolgozni, hisz ezeknek a műveknek a merkantil reklámfunkción kívül semmiféle művészi kulturális értéke nincs. — Ezzel szemben a színházi plakátnak... — Egy pillanat! — vágott közbe. —, Már ahol van színházi plakát. Magyarország 30 színháza közül ugyanis jó ha 5-6 áldoz ilyesmire. Igaz, a többiek, a maradék huszonegy néhány is költ propagandáira, de még azt is sókallják, azt hiszik, elveszett, kidobót1 pénz. Pedig igényes, nívós propagandáira lenne szükség mindenütt, hagy a közönség némi előképet szerezzen az ■imarii/á ft M adott darabról, arról nem is beszélve, hogy az ezt közvetítő plakátok valamikor színháztörténeti rekvi- zítumök is lehetnék. A Hevesi Sándor Színház darabjaihoz készülitek minden bizonnyal betöltik majd e funkciót, hisz azon túl, hogy több elismerést hozták alkotójuknak, a világ számos országában láthatták, s láthatják ma is ezeket. Így a lengyelországi Wi- Lanowban, ahol a világ legnagyobb plaikáitgyűjteménye található, és Nyugat-Euró- pában, az Egyesült Államokban, s Japán kiállító- termeiben is. 1984-iben Az év legjobb piákéit ja kiállításon a legjobb ötlet díját kapta a Túsz-szedők című drámához készült munka, a békéscsabai alkalmazott- grafikai biennálén fődíjat nyert a Fortunatus, * ugyancsak 1988-ban Az év legjobb plakátja címet nyerte el az Egmont. A sí- „ kér mögött — milyen egyszerű — a tehetség és a teljes alkotód szabadság rejtőzik. — Valóban senki nem szól bele a munkáimba, de ez nem jelenti azt, hogy Az év legjobb plakátja csak a magam feje után megyek. Mindenekelőtt elöl,vasom a darabot, s az olvasópróbára már szállítom is az első terveket. A rendezővel, s a dramaturggal konzultálok ezután — mert gondoljunk csak bele, hányféle íz van egy műben? — majd leülök, s megrajzolom. A plakát mellett tervezője a zalaegerszegi színház image-jének, vagyis arculatának is. — Boncz Barnabással, a színház titkárával — akit az Egmontért alkotói közreműködői díjjal is kitüntettek — dolgoztuk ki azt az egységes jel1- és tipográfiai rendszert, amelyet — a borítéktól a levélpapíron át a műsorfüzetekig és a társulatról kiadott évad eleji ismertetőkig — mindenütt alkalmazunk. Legbüszkébb azonban, a műsorfüzetre vagyok. A színház egykori dramaturgjával, Böhm Gyurkával találtuk ki a formátumot, amelyen azóta sem változtattunk. Pajor Csaba Az őszt szeretem legjobban. A nyáir heve kimerítő, a tavasz latyakos és szeles; nem mondom, őszidőben is végigszá- guldanafc a városon a hirtelen támadt fergetegek, de a hőmérséklet általában kellemes, a nap is süt-, meg kellőképpen hűvös is van, azonkívül ott az a sok lehullott falevél, a száraz, zörgő avar, látszatja van az ember munkájának. Mindig is kényes voltam a rendre és ' a tisztaságra. Szegény, megboldogult anyáim sokszor emlegette, hogy aprócska gyermekkoromban például az utamba akadó kerti kavicsokat sorba raktam, szobánk szőnyegéről szüntelen felszedegettem a szöszt; • kamaszodván is folyvást rendezgettem mindent; beszélgetés közben az aszitalon hol a térítőt simítottam el, hol valamely tárgyat tettem odább, el- igiazgattam a virágokat a vázákban, de mindezt csak úgy öntudatlanul. Nem kétséges, hogy mindig a rendre fordítottam a legnagyobb figyelmet. Eleinte furcsáiLLották mániámat, de megszokták; a családban elterjedt rólam, hogy híresen nagy rendrakó vagyok, bár meg is mosolyogtak ezért. Mint fiúgyermek, megleptem rokonaimat a pedantériámmal. Ha náluk vendégeskedtem vakációk idején, láthatták, micsoda türelemmel helyezem este- lente a szék karfájálra élere hajtott nadrágomat, mint akasztom vállfára kabátomat, és mennyire vigyázok, hogy a zsebeimből kitett apró holmijaim glédában álljanak az éjjeliszekrényen. Az asszimetria mindig is bántotta a szemem, lelki gyötrelmet okozott egy-egy ferdén függő kép látványa, különösen, ha nem igazíthattam meg; vagy mondjuk, amint beléptem egy vendéglőbe, a kiválasztott asztal felé tartva sorra helyre tologattam a széttaszigált székeket; így tettem idegen lakásokban is, hol ehhez nyúltam, hol ahhoz, legtöbbször nem is tudván róla, hogy kéretlenül rendezkedem. Amikor állás után néztem, hogy megéljek, sok mindennel. próbálkoztani, de sehol sem tudtam megmaradni. Akár hivatalba kerültem, akár üzembe vagy kereskedésbe, mindenütt annyi összevisszaságot ta pasztáitam, hogy időm java része a dolgok és az ügyek ráncbaszedésével telt el; ám ahelyett, hogy méltányolták volna gondosságomat, mindenhonnan kipenderítettek, mondván, hogy buzgalmam miatt elhanyagolom a reám bízott munkákat, minek avatkozom be mindenbe, törődjem csupán azzal, ami rám tartozik. Már-már attól féltem, kenyér nélkül maradok, amikor egyszer megláttam egy utcaseprőt. A buszmegállóban várakoztam a tömegben, ő meg ott sepregetett körülöttünk; jól esett rajta nyugtatni a tekintetemet, és nézni, milyen takaros mozdulatokkal tisztítja meg ci- rokseprűjévei a járdát a sok szeméttől. Ekkor világosodott meg bennem, hogy mi is lehetne az én feladatom. Ott, annak az embernek az akkurátus munkája láttán határoztam el magam. Jelentkeztem a Köz- tisztaságinál; felvettek. Seprőt és lapátot kaptam, és egy foszforeszkáló, narancs- színű mellényt. Kijelölték a körzetemet. Végre szenvedélyemnek élhettem. Tudom, kevesen vannak a világon, akik elmondhatják magukról, hogy -megtalálták a helyüket, a legtöbben gyűlölik, amit tenniük kell, alig várják, hogy leteljen a munkaidejük, lesik, mikor jön el a hosszú hétvége vagy a szabadság ; én éppen ellenkezőleg vagyok mindezzel. A munka kezdetét várom türelmetlenül; mindig repülnek az órák, ha dolgozom; a munkaszüneti napokon szenvedek. Talán nem is csak a tevékenység hiánya miatt, hanem mert látom, vagy ha nem, hát elképzelem, micsoda sok szemét gyűlik fel azalatt, míg pihenek. Milyen nagy rendetlenség támad: plakátok csücskét tépik le, ferdén hagyják a szemétgyűjtőket az utcákon, nemcsak csikkeket szórnak el, de zacskó kát, műanyag dobozokat, újságokat is; elhanyagolt lesz a város, ráadásul ilyenkor, ősszel még az a sok lehullott falevél is beborítja a járdát. Ott vannak például a buszmegállók. Hiába sűi'ű a járat, egv-ketjpre összejön a tömeg, a várakozók idegesek, dohányoznak, hamburgert majszolnak, sült burgonyát csipegetnek színes staniclikból vagy fagy- lalltoziniak, aztán amikor befut a kocsi, gyorsan eldobják a félig szívott cigarettát, megszabadulnak a papírszalvétáktól vagy a fagylalt tölcsérének elázott végétől. Percről percre gyarapodik a tennivalóm. Csakhogy emiatt soha nem panaszkodom. Sürgök-forgok az emberek között a seprőmmel1, észre sem vesznek, bár kerülgetnek, mint afféle akadékot. Legjobb esetben gépiesen utat engednek nekem, elhúzódnak a felkavart poir elől, de rám se hederítenek, talán meg se látnak, személytelen vagyok, de ez cseppet sem bánt. Nem várok elismerést. Még a főnökeimtől sem. Senkitől. Tudom, ha elmulasztanám a takarítást, innen is, onnan is rám zúdulna a méltatlankodás, erre azonban nem adók okot. item is adhatok, mert nem a kötelességtudat hajt, amibe bizony belefáradhat az ember, hanem valami különös, belső kényszernek engedelmeskedem. Azért néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne —, amit persze soha nem tennék meg! —, ha abbahagynám a seprést? Mondjuk. a buszmegállóban. Néhány órán belül bokáig érne a szemét. Estére térdig járnának benne, másnapra, harmadnapra pedig mindent ellepne a kosz, kitörne a pánik. Mert tudom, istenem, hogy senki sem fogna seprőt a kezébe, hogy takarítson helyettem. Am hagyjuk ezt. Sem hencegésre, sem túlzott megelégedésre nincs okom. Az áldozatos ság mezében som kell feszíteni. Amit teszek, arra senki sem kért, magam választottam a dolgomat. Elegendő a lélek öröme: miközben szenvedélyemnek hódolhatok, hasznára válók másoknak. Néha késő este végigjárom a városit. Alkonyatig mindent eltakarítok szépen, nézhetem a lámpafényben a tiszta járdát, a felseper úttestet. Ha meglátok egy- egy csikket, papírfecnit, felszedem, ne rontsa, ne törje meg a harmóniát. Megbámulnak a kései járókelők, bolondnak vélhetnek, mi más lehetne az, aki csip- csup szemetekért • hajladoz az éjszakáiban? Nem törődöm vele, hogy mit tartanaik felőlem. És még csak azt sem mondom az embereknek, hogy ne szemeteljenek. Hiszen szemetelés nélkül nincs élet! Hogy mégis a tisztaságra törekszem, az az én dolgom. Nem esik nehezemre, csak seprő és lapát legyen mindig. Csak a látásom ne romoljon, hogy mindent észrevegyék, ami piszkossá teheti a várost. Csak a szemem legyen jó ezután is mindig, s akkor^ takarítom, seprem, seprem az utcát, elseprem a szemetet, seprem, amíg bírom erővel. SS? Az utcaseprő
