Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
1989. február 25,. szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Boglárlelle váljék a körzet központjává Lokálpatriótának kiáltották ki A szék és az igazság Lakói figyelnek a városra Fodor Zoltán február 3- tól a boglárlellei pártbizottság első titkára. A Balaton környékén sokan ismerik, de múltjáról, . származásáról még a közelebbi munkatársak sem sokat tudnak. Székesfehérváron 1949-ben született, de sokáig Balaton- endréden élt, és mindig a Balaton-parton dolgozott. Tabon gépszerelő-szakközépiskolát végzett, s a katonaság után a balatonend- rádi tsz-ben dolgozott. Volt raktáros, gépszerelő, kom- bájnos, traktoros, majd KISZ-titkár. 1974-ben a járási KISZ-bizottság politikai munkatársa lett. — Mindig érdekelt a közösség. Ahhoz a generációihoz ‘ tartozom, amelyik ebben a rendszerben nőtt már föl, ezt ismeri, s azt tanulta, hogy ez progresszív társadalom, a párt pedig progresszív párt. Ez az indíttatás generációm gondolkodását is meghatározza. Szegényparaszti családból származom. Nálunk a gyerekeket munkára nevelték és arra, hogy mindenkit tisztelni, becsülni kell. Az ifjúsági mozgalomban — ahol később járási titkárként dolgoztam — , az valósult meg, amit a fiatalok meg tudtak valósítani. Az ifjúsági mozgalomnak ez az időszaka felfelé ívelő volt. Akkor született az ifjúsági törvény, a mi korosztályunk akkor kezdte alapozni egzisztenciáját, jövőjét. Sokan jutottak lakáshoz, házat építettek falun, városban. Hittünk abban, amit csináltunk, és mi még szeretnénk hinni abban is, hogy amit eddig dolgoztunk, az továbbvihető. — 1984. február 1.6-án, amikor Boglárlelle városi jogú nagyközség lett, a párt- bizottság titkárává választották. — Ha politikáról gondolkodom, mindig csak emberekben tudok gondolkodni: munkahelyen, oktatási intézményben, értelmiségi körben, munkás- vagy parasztkörnyezetben, falun vagy városon. Érdekeiket kutatva, megismerve közös nevezőt, hangot tudok találni velük. Azt gondolom, hogy a mostani politikai folyamatokban is ismerni kell a létrehozott értékeket, s továbbfejlődni az érték- hordozó, értékteremtő munka irányába kell. A múlt hibáival alsó szinteken is szembe kell nézni. Ha a párt politizálni akar, akkor nem a hatásköri listák alapján érhet el célt, hanem a politikai befolyásolás eszközeivel. Ez a meggyőzés, a mozgósítás. Boglárlellén a párt- és a tömegszervezetek a Balaton-parti jellegből adódóan az elmúlt időszakban is nyitottabb politikát folytattak. Jobban támaszkodtak a tömegekre, igénybe vették azokat a fórumokat, ahol a lakosság véleményét megismerhették. Ezt a nyitottságot kell továbbfejleszteni. A másik feladat Boglárlelle körzet- központtá válása: e téren vannak elmaradások, nagyobb szinkron kell ahhoz, hogy legalább a középfokú kereskedelmi ellátó szerepnek megfeleljen a város. — Az érdekek sokrétűek. — Aki tenni akar az itt élők boldogulásáért, azzal ésszerű, előrevivő párbeszédet folytatunk. Sok kérdésben meg lehet teremteni az egyetértést, s minden településnek szüksége is van arra, hogy a tenni akaró erőket mozgósítsa. Vannak olyan rétegérdekek — például azoké, akik csak a nyári idegenforgalomban érdekeltek —, amelyekre a Balaton-parti települések politikai, állami vezetése mindeddig nem fordított kellő figyelmet. A nyaraló- tulajdonosokat, az üzleti vállalkozókat a kölcsönös érdekek alapján aktivizálni kell. A gazdasági kibontakozás azt követeli, hogy a tőke úgy működjön a városban, hogy aki befektet, annak is legyen belőle haszna, de a városnak is! A politizálás Boglárlellén is élénkül. Ifjúsági kezdeményezésre alakult egy független közéleti klub, amely elnyerte a KISZ KB 30 ezer forintos pályázatát is. Az emberek jobban odafigyelnek arra, ami a városban történik. Egyre több ember fejti iki véleményét, mondja el javaslatát a különböző kérdésekről: a városfejlesztésről, a tájékoztatásról, a politikai eseményekről, a tanács döntéseiről, a HNF tevékenységéről. Igénylik az emberek a gyorsabb, megbízhatóbb tájékoztatást. Terveink között épp ezért szerepel a városi újság megindítása és a kábeltévé létrehozása is. — .. w . ,, Gyarmati László — Biztos abban, hogy kell ez a portré az embereknek? — fogadott kedvesen, hangjában azonban némi keserűséggel Tóth József, a fonyódi pártbizottság első titkára, — Mi nem a mai elsöprő folyamatok mellé tettük le a voksunkat. Sokan hosszú évek eredményeit kérdőjelezik meg manapság, sőt néhoL hibaként rójáik föl inekünk. A párt hibázhatott és nyilván hibázott is, de akkor is jó szándék vezette. S ahogy kimondta e néhány mondatot, szinte meg- „ könnyebbülten süppedt visszia a fotelba. Arcvonásai megszelídültek, hangja barátságossá vált: — No, még mindig kíváncsi ráim? — Őszintesége nem riasztott el. S ha nem is ismerhetem meg önt néhány órás beszélgetés alapján, de szeretnék többet megtudni éle-' téről. — Életem és pályám is Fonyódon. indult. Igazi munkáskáder-sors, amit sokszor emlegetnek tiszteletlenül. A főiskolát káderként kezdtük, a Ráfcosi-rendszer- ben váltunk okleveles taná- rokiká Budapesten. Fehérváron az iparitanuló-iskoilá- foam tanítottam, mielőtt 1954-ben a fonyódi párt- ailapszervezet titkára lettem. Elvégeztem a pécsi tanárképző matematika—fizika, később az ELTE fizikaszakát, 1975-ben pedig a politikai főiskolát. Közben voltam tanár, úttörővezető, tanulmányi felügyelő és a járási tanács elnökhelyettese. — Négy diplomájából három arra utal, hogy tanárnak készült... — Igen. Ügy érzem, szégyenkeznem a katedrán, töltött évekért sem kell. A tananyagi, a tudásom mellett a meggyőződésemet, a hitemet is megosztottam a diákokkal. — Mikor került a helyi pártbizottság élére? — 1970 májusában a fonyódi járási pártbizottság titkára majd 1974-ben az MSZMP fonyódi nagyközségi pártbizottság első titkára lettem. — Tehát tizenkilenc éve? — Májustól már a huszadik kezdődik — helyesbít. — Mivel jellemezné saját munkáját, az elmúlt két évtizedes tevékenységét? — Remélem, hogy nem hat szerénytelenségnek, ha azt mondom: mindig igyekeztem tisztességgel dolgozni. Hogy ez hogyan sikerült, majd az utókor értékeli. . — Mennyire hálás feladat ebben a székben ülni, illetve ebben a szobában döntéseiket hozni; számon kérni az eredményeket, tehát első titkárként dolgozni? — A székről renitens fogalmaim vannak: a szék magassága nem határozhat- jía meg az igazságiot; nemcsak ott lehet igaz és építő a vélemény. Ezt természetesen nem mindig és nem mindenhol fogadták kedvezően. — Kik vették zokon? — Maga egyrészt nagyon fiatal, másrészt pedig bizonyára nem somogyi — húzta föl szemöldökét, tekintete pedig szinte gyerekes bájjal, próbálta megértetni velem: nem akar erről többet mondani. Aztán meggondolta magát: — Én nem most lettem reformer; régóta „ellenzéki” vagyok, ami abban nyilvánul meg, hogy ■a központi és a magánvéleményem gyakran ütközik. — Szávaiból az vehető ki, hogy nem igazán népszerű ma első titkárnak lenni. Melyik időszakra gondol visz- sza szívesen? — Soha nem volt ez hálás funkció; az eredmények nehezen mérhetőek. Manapság pedig meg kell értetni az emberekkel, hogy nem a demóknátizmus és nem :a megújulás ellenségei vagyunk, csak nehezen, hosszú folyamat után válnak láthatóvá a kivezető út kontúrjai. De a pártot mindig jó szándék vezette. Egy görög bölcs találó szavaival élve: az eddig elért eredmények letipnásával és megtagadásával nem biztos hogy újat, joibbat lehet alkotni. S hogy mit tekintek az elmúlt húsz óv eredményének? Természetesen Fonyód két évtizedes, látványos fejlődését. — önt konok, céltudatos közéleti' vezetőnek tartják... — Ha mást nem tudnak felróni bűnömül, akkor azt mondják, hogy kiabálás vagyok. Ez valóban előfordul, bár az alaptermészetem vidám. A politizálás olyan mint a szerelem, tehát nem haragból, hanem a forró szenvedélytől kiabálok — magyarázta nevetve. — Csak a jó ügyért gorombáskodom. — Azt is mondják, hogy minden előrelépést szolgáló döntésben, fejlődést tükröző eseményekben „benne van a keze” ... — Ha ezt mondják, büszke vagyok rá. A konöksá- gom ezek szerint nem volt hiábavaló. Hogy egy településnek mi a rangja, és mit ér, azt a lakosság életlehetőségeinek, életkörülményeinek a színvonala dönti el. Úgy érzem, emiatt emelt fejjel hagyom el a küzdőteret, amelyen természetesen nem egyedül győztem: a fonyódiak segítettek. Igaz a mondás, hogy magányos tábornok hadsereg nélkül nem nyerhet csatát. — Fonyód fejlesztésével kapcsolatban soha nem érte vád? — De igen: túlzott lokálpatriótának kiáltották ki. — És nem az? — De igen — hangzott a vallomás —, ám soha nem mások .rovására. S nemcsak Fonyód fejlődésévél kapcsolatban, hanem a húszéves mozgalmi múltamban is gyakran renitens ellenzékinek számitottam. Soha nem tudtam hivatalnokként, sablonok szerint gondolkodni,_ s rájöttem, hogy fölfelé is" bírálhatók, csak azt hosszú ideig nem felejtik el. — Ügy tudom, apácák ne - vélték, tehát mindkét ideo- lógia, bár már-más életkorban, de meghatározta társadalmi nézeteit... — A fonyódi polgáriban apácák tanítottak. Igen, mindkét ideológiát ismerem annyira, hogy különbséget tudjak tenni köztük — tette hozzá malíciávall. Hálával beszélt feleségéről, aki több mint három évtizede asszonya; támogatója, segítője, a nyugodt családi légkör megteremtője és vigyázója. Két fiúgyermekük két unokával ajándékozta meg őket. S hogy mi lenne jó, mi lenne napjaink zavarainak a megoldás képletesen? A válasz bölcsességre és humorra vallott: — Igaz, hogy mindig lovas nemzet voltunk, de mi lenne, ha végre ahelyett, hogy a lónak hol az egyik, hol a másik oldalán állunk, végre a nyeregbe ülnénk... Tamási Rita KÉSZÜL A GOBELIN Kaposvári pénzintézet megrendelésére szövi öt négyzet- méternyi francia gobelinjét Honty Márta iparművész. Széchenyi munkásságára, illetve az államalapító István királyra utal a falikárpit Emlékek között Dr. Belényi Valterné uj- ján gyűszű fénylett, amikor a csengőszóra ajtót nyitott. Egy karádi párna utolsó virágját hímezte. Félretolta a mutatós kézimunkát, s hely- lyel kínált. Szinte maga sem hiszi: 12 év óta nyugdíjban van. Tanítani Gödében kezdett. Életének legszebb éveit töltötte ott. — 1952 szeptemberében kerültünk ebbe a kis somogyi faluba — meséli. — Férjem állatorvosként, én tanítóként helyezkedtem el. Akkor nagyobbították az iskolát, és kínálták az állást. Elsős—harmadikos, másodikos—negyedikes diákokat tanítottam. Kezdetben elég nehezen igazodtam el a több mint 50 gyerek között, de hamarosan igazi örömem volt minden tanóra. Az iskolai honismereti szakikor megalapítása, kétkötetes monográfia Gölléről, valamint a helyi vöröské- resztes mozgalom megszervezése fűződik a nevéhez. Az ot töltött majdnem két évtized azt bizonyítja: sokat tett Golféért. — Szeretem a falut, az embereket. Örülök, hogy tehettem valamit. Dr. Knézy Judit útmutatásával alakult meg az a szakkör; ennek alsó és felső tagozatos tanulók egyaránt a tagjai lehetitek. A gyerekek szívesen vállalkoztak a kutatásra, a gyűjtésre; nagy kedvvel foglalkoztak a néprajzzal, a népművészettel. Gazdag gyűjteményünket 1969-ben mutattuk be. Telente elsősorban a diákok részére ismeretterjesztő előadásokat szerveztem, amelyek az egészség megelőzését célozták. Később már a szülők is részt vettek összejöveteleinken, ahol a kaposvári orvosok voltak az előadók. Kis Ferenc tanácselnök támogatásával sikerült létrehoznunk az öregek otthonát. így próbáltunk segíteni az idősebb falusi emberek gondjain. Gölléből a megyeszékhelyre vezetett az út: egy városi intézmény váltotta föl a falusi iskolát. — Könnyen alkalmazkodott az új környezethez? — Amikor eljöttünk Gölléből, mindketten megsirattuk a tanulók szüleit és a gyerekeket. A hosszú évek sor^n szívünkhöz nőttek. 1970-ben kerültem a kaposvári Gárdonyii Géza Általános Iskolába. Az első évben felső tagozatosokat, ám később újra kicsiket tanítottam, foglalkoztam velük a napköziben. Igaz, a gyerekek mások voltak, de arra törekedtem, hogy a lehető legközelebb férkőzhessen! hozzájuk. Megpróbáltam belőlük előcsalogatni azokat a rejtett kincseket, tehetség- morzsáikat, amelyek Iköny- nyen elsikkadhatnak. .— Emlékszem, egyik farsangra egy népi játékot tanultunk és sikeres bemutatása nagyon nagy öröm volt számunkra. Részt vehettünk abban a lakodalomban .is, ahol a fehér ruhás gyermek- menyasszonyt és vőlegényt göllei gyűjtés alapján kérte ki az első vőfély. — Hogy telnek a napjai most, nyugdíjas éveikben? — Unokáimnak sokat kötöttem már. Bár szemeim romlanak, s ez néha gátol abban, hogy többet, kézimunkázzam, olvassak. Ilyenkor jön a zene. és az elmúlt hét évtized újnaélése. Ezek az emlékek éltetnek: á bűbájos gyermekarcok között eltöltött . évek eseményei adnak erőt a hétköznapjaimhoz. Lürincz Sándor
