Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

I

Somogyi Néplap

1989. február 25., szombat

AZ IFJÚSÁG ELFTE

KISZ-FIDESZ PÁRBESZÉD

Közös törekvések, eltérő alapállás

A napokban egy nyilvános vitafórumon első alkalommal szembesítették véleményüket a KISZ és a Fidesz kaposvári vezetői. E találkozót követően kértük beszélgetésre dr. Kovács Lajost, a városi KISZ-bi- zottság első titkárát és Nagy Zoltánt, a Fidesz helyi választmányának tagját.

— Sikerült-e megismerniük egymás álláspontját és föltérképezni a közös és eltérő gondolatokat?

— E nyilvános találkozás előtt is kölcsönösen korrekt partneri viszonyra törekedtünk, s jórészt már ismertük egymás álláspontját. E jó viszony megnyilvánulásának éreztem, hogy a KISZ első számú megyei és városi vezetője is kész volt velünk a párbeszédre, növelve is ezzel a találkozó súlyát.

— Természetesen nem az volt a cél, hogy itt valamiféle megállapodás szülessen, sőt még az sem, hogy kinyilvánítsuk egymás iránti érzéseinket, egyszerűen — s ezt jól szolgálta a találkozó — igyekeztünk —, s már nem csupán dokumentumokból — megismerni a másik fél véleményét, köztük azokat is, amelyek lehetővé teszik a közeledést. A beszélgetés sok irányú volt, s ennyiben óhatatlanul felszínes is, az mégis egyértelműen kitűnt, hogy mindkét részről megvan a szándék az elmélyültebb véleménycserére.

— Kiderült-e, hogy hol húzódik a határvonal a két szervezet egyező és ütköző nézetei között?

— Az alapállásunk és a nézőppntunk is más — felelte dr. Kovács Lajos — A konkrét törekvéseinkben sok a közös. Az oktatásfejlesztéstől a lakásgondokig, vagy a nyilvánosság szélesítésétől a demokratikus választásokig több kérdésben hasonló az álláspontunk.

— Jóllehet nem ugyanarra a pártra fogunk szavazni — tette hozzá Nagy Zoltán. — Azt rokonszenv- vel nyugtázzuk, hogy a KISZ az MSZMP-n belüli reformerők mögött kíván felsorakozni, ugyanakkor úgy tapasztaljuk —, s ez nem a kaposvári KISZ-ve- zetésre vonatkozik —, hogy a szavak és a tettek a KISZ-ben sok helyen máig sem esnek egybe. A KISZ-en belüli álláspontok sem egységesek, s vannak, akik partneri viszony helyett legszívesebben lesöpörnék az alternatív szervezeteket. Kétségeim vannak, hogy a KISZ megújulási törekvései .belülről fakadnak, vagy csupán a külső körülmények kényszeréből.

' — A Fideszben — s kivált annak kaposvári csoportjában — pozitívnak értékelem az együttműködési szándékot más szervezetekkel — mondta dr. Kovács Lajos. — Azt is, hogy frissen reagálnak valamennyi időszerű politikai kérdésre. A múlt jobb megismerése is közös érdekünk, még ha az egyes történelmi események megítélésében vitáink is vannak. A köztük levő viták egyik kulcskérdése, hogy míg a Fidesz a demokráciát egy elérendő célnak tekinti, addig mi a célhoz vezető eszköznek-. Föltételnek és nem valamiféle abszolutizált értéknek.

— Nincs olyan érzése, hogy a Fidesz nem játékos, csupán kibic?

— Nincs. Azt nem tudom, hogy a miénkhez hasonló helyzetben az adott feltételek között — a Fidesz többét tudna-e tenni'tagságáért, mint a. KISZ.

— Ha a Fidesz már hegemén szerepben lenne, a

tagságáért akkor tehetne legtöbbet, ha lemondana arról — tette hozzá Nagy Zoltán.

— Nem érzi úgy, hogy a Fidesz legfőbb vonzereje a „másság", s hogy nem terhelik azok az előítéletek, amelyek okkal vagy ok nélkül 32 év alatt a KISZ-szel szemben kialakultak?

— Mivel az alternatív ifjúsági szervezetek közül elsőként léptünk föl egy radikális demokrata programmal, sokan pusztán mint a KISZ ellenlábasait skatulyáztak be bennünket. Valójában, azóta számos egyéb ifjúsági szerveződés is létrejött, s mi korántsem törekszünk a KISZ ellenzékének szerepére. Csak egy kívánunk lenni a különböző szerveződések között, és semmiféle vezető szerepre nem törünk. Annál is inkább, mert a demokráciát a sokféleség egységének tartjuk. Minél többen vitatkoznak vélünk eltérő ^érdekeik alapján, annál közelebb kerülünk az általunk vallott társadalmi ideálhoz.

— A KISZ sem akarja azt, hogy csupán ő legyen a pályán és mindenki más legföljebb „megtűrtként” a pálya szóién — mondta dr. Kovács Lajos. — Mi is örülünk a kialakulóban levő nyílt politikai küzdőtérnek. Meggyőződésem, hogy ez a kihívás serkentően hat a KISZ-re. Tény, hogy köny- nyebb ma azt megmondani, hogy kié a Fidesz, mint azt, hogy kié a KISZ. Hogy ez utóbbit ki és miért tartja vagy nem tartja magáénak Nyíltan szembe kell hátnéznünk az elmúlt 32 évünk értékeivel és hibáival, azzal is, hogy a KISZ nem azért kell, hogy a különféle intézményekben végzett látszat- politikai csatározásoknál eggyel többen üljenek, hogy ezt vagy azt kijárjon, vagy szabadidős rendezvényeket szervezzen, hanem elsősorban azért, hogy politikai programot adjon, hogy ily módon váljon az említett küzdőtéren tényezővé. Ez nem azt jelenti; hogy a KISZ ne vállaljon szerepet például az érdekképviseletben, ám azt igen, hogy az eddigi „mindent felvállalással” szakítani kell, akkor is, ha ezzel elveszítünk olyan fiatalokat, akik mondjuk csak a szabadidős rendezvényekért voltak tagjai a KISZ-nek.

— A demokratikus jelszavakon túl van-e a Fidesznek olyan programja, amely cselekvés alapja lehet?

— Olyan programunk országosan sincs, amellyel ha úgy tetszik „kormányképesek” lennénk. Erre tehát nem kell bennünket figyelmeztetni. A Fidesz a saját szerepét abban látja, hogy elősegítse a társadalom alkalmassá válását egy többpártrendszerű parlamentáris demokrácia megvalósítására. Jól látjuk azt is, hogy ha most valamely alternatív szervezet vagy majdani párt a kormányzást átvenné, abból az állampolgárnak semmilyen haszna nem származna. Demokráciát ugyanis felülről senki sem tud bevezetni. Ez csak a sokat emlegetett alulról építkezéssel képzelhető el. A mi programunk ezt a folyamatot szolgálja. Itt helyben például szeretnénk katalizátor szerepet betölteni a különféle szerveződések között, abból kiindulva, hogy a Fidesz tagsága világnézetét, vagy politikai pártállását tekintve is heterogénebb, mint más alternatív szervezeteké.

Bíró Ferenc

ÉLETRE

NEVELŐ FAKULTÁCIÓ

Háztartási ismaratek

A női egyenjogúság elismerése és tiszteletben tartása mellett általában elvárjuk — kivált, ha a feleségünkről van szó —, hogy otthonosan mozogjon a háztartásban is. Igen ám. de hol tanulja meg egy fiatal lány ezeknek a munkáknak a csínját-bínját, ha esetleg nincs a családban türelmes, hozzá értő nagymama? Gyékényesen ehhez kapnak segítséget a hetedik-nyolcadikos lányok a háztartási ismeretek fakultáció keretében.

Amint azt Kovács Géza igazgatótól megtudtuk, az ötletet a régi kihasználatlan iskolaépület adta, s az, hogy a fölmérések szerint a legtöbb tizenéves lány még csak nem is konyított a háztartási munkákhoz.

Hetedik osztálytól tanulják a tantárgyat, s először a varrás alapismeretéit sajátíthatják el. Az öltések megtanulása után már varrógépen folytatják a munkát, majd a kötésfajták következnek. Nyolcadikban kapcsolódik be a főzés, a befőzés, valamint savanyúságel- tevés fortélyainak megismerése.

Az iskola szerény költség- vetése nem engedett meg

nagyobb beruházásokat, csak a legszükségesebb fölszereléseket vásárolták meg. Két pedálos varrógép, valamint egy kétlapos villany- rezsó, szolgálja ki a tanulókat. Ez nem sok ugyan, de a modernebb gépeket pótolja a gyerekek határtalan lelkesedése. Csak a sütő hiányzik nagyon — kesergett az igazgató —, hiszen álmuk, vágyuk, hogy egyszer igazi süteményt is készíthessenek.

Az egyre drágább alapanyagokat legtöbbször otthonról hozzák a gyerekek, de van az iskolának gyakorlókertje is, ahol sok mindent megtermelhetnek. A „tananyag” tartalmaz olyan hasznos tudnivalókat is, mint például lakáskultúra, valamint a családi költség- vetés készítése. Ez takarékosságra neveli a jövendő háziasszonyokat.

A tanteremben a hetedikes lányok éppen a félév végén esedékes vizsgamunkájukon dolgoztak Horváth- né Náray Mária tanárnő vezetésével.

— Ebben a félévben az alapöltóseket tanultuk, és ezeket mutatjuk be egy vizsgamunkán — avatott be a munkájába Csontos Margit. Mindenkinek ugyanaz a feladata, hogy egy monogra- mos zsebkendőt varr, amelyiken minden tanult öltésfajta szerepel.

— A gyerekek szeretik csinálni, önként választották ezt a fakultációt — mondta a tanárnő. — örülnek, ha valami olyant tanulnak meg, melynek használati értéke is van. Segítség ez a pályaválasztásban is. Többen varrónők szeretnének lenni, ők már itt elsajátíthatják az alapokat. A következő félév anyaga a kézi kötés, már nagyon várják, hogy a családból valakinek köthessenek akár csak egy pár kesztyűt is.

Közben Ivanics Marika elkészült, s a tanárnő dicsérő szavai után új munkába fog.

— A vizsgamunka sem követelmény, ezt csak én

találtam ki, hogy sikerélményt szerezhessek a tanít- váinyaimnak. A legszebbekei kiállítjuk az iskolában egy vitrinben.

A nyolcadikosok már komolyabb feladatokra is vállalkoznak, ők varrták az iskolai boltosok kötényét is, ám a legnagyobb sláger a főzés. Nem is csoda, hisz azonnal elbírálható, mert a kész munkákat a tanulók elfogyaszthatják.

A kezdeményezés Gyékényesen nagyszerűen bevált, a gyerekek láthatóan önállóbbá, komolyabbá váltak általa. Legalábbis a visszajelzések ezt bizonyítják. Talán a városi iskolákban is találnak módot a követésre, mert azt hiszem, itt még kevesebb lehetőség van arra. hogy a gyerekek otthon megszerezzék ezeket az ismereteket. Szükség pedig mindenképpen van rá, hiszen a lányokból nemcsak vezető szakember válhat egykor, hanem gyakorló háziasszony is.

Varga Ottó

Három hónap tulipánországban

„Egészségesebb életre

Tartózkodó, nyugodt magatartás, a csillogó szempárból azonban szinte sugárzik a természetkedvelő emberek életereje. Nem véletlenül mondom ezt Fejes Jánosról, aki a kaposvári állattenyésztési kar másodéves hallgatója. Hiszen azok, akik régebbről ismerték, észrevehetik rajta a változást. A hollandiai farmon eltöltött három hónap mély nyomokat hagyott a fiatalemberben. Testben megedződve, lelkében pedig egy szép új világgal tért haza Kaposvárra. Beszélgetés közben többször megállít, magyarázza az előbb leírt mondatot. Érezhető a feszültség benne, s ez nehezen .oldódik. Pontosít, majd ismét pontosít, föltétlenül tárgyilagos képet akar megrajzolni. Szinte minden mondatából kicseng e kis nép iránti szeretet, megértés.

— A kiutazásról csak any- nyit, az Agrártudományi Egyetem állattenyésztési kara szervezte meg számomra. Március 15-én repülővel utaztam a királyi székvárosba, Amszterdamba, ahonnan a farmer és családja vitt az alig 40 kilométerre fekvő otthonába. A körülbelül Dunántúl nagyságú országban egyetlen alkalommal sem volt nyelvi problémám. A „tengerek királynőjének” népéből majd mindenki beszél anyanyelvén kívül németül, angolul vagy franciául. Például az angol nyelvtudás annyira jellemző, hogy egyetlen ember

volt, akivel nem tudtam ezen a nyelven szót érteni, csak németül. Mire leendő otthonomba érkeztünk, kiderült, hogy az egész gazdaságot két ember kezeli, gondozza.

— Mekkora volt a szarvasmarha-állomány ?

— Egy emberre nálunk 83 kifejlett állat vagy borjú jutott. No persze, nemcsak az élő. állományról gondoskodtunk, hanem a legelőkről és a kaszálásról is. A farmon 100 hektárra majd öt traktor jutott, és ez még viszonylag alacsony érték, hiszen a holland átlag 9 és fél.

— Milyenek voltak az első napok, gondolom hajnalok hajnalán kellett kelni?

— Óráról órára értek egyre újabb meglepetések___és

bizony az akkori látásmódommal azok kellemetlenek voltak. Szerencsére a gazda nem volt korán kelő, de nekem azért a fél hatos ébresztőt is meg kellett szoknom. Az elején nekem sok minden idegen és néha megrázó is volt. De most már tisztázódott bennem, hogy amit láttam és átéltem, nem volt más, mint rendkívüli racionalitással megtervezett egészséges életforma. Ennek megteremtésére nekik a pénzre, csak mint eszközre van szükségük. Job"ban érzékeltessem?! — elém a repülőtérre az év autójával jöttek, ugyanakkor márciusban már nem fűtötték a szobákat. Vagy más — á farmer felesége a szülést követő második napon már otthon volt és ellátta a házimunkát. Félreértés ne essék, ezek az emberek a legjobb hollandiai mezőgazdasági egyetemen végeztek. A mi szemünkben sokszor puritán, egyszerű életforma mégis oly sok harmóniát rejt, amit sok magyar család megirigyelhetne. A pazarlást, a kapkodást szinte nem is ismerik ezek a farmercsaládok. Nyugodtan, stresszmentesen éltem át ezt a három hónapot és a kinti élmények óriási hatással voltak az itthoni életemre.

Egy pillanatra megáll, mint az aki úgy érzi, hogy a beszélgetőpartnerét nem tudja igazán meggyőzni!

— Várjon egy csöppet1 Mutatok fotókát, amik kint készültek.

A fényképek tükrözik a holland emberek hétköznapjait, a nagy városok forgatagával megszínezve. A másik sorozat: a legelők finom zöldje szinte beleolvad a tengertől elhódított területek kanárisainak kékségébe. A holland valóság néhány örökre kimerevített pillanata. Érezheti rajtam a változást — hiszen örömmel mutatja a következő fotót. A számomra ismeretlen arc, mint kiderül, a holland királynő életközeli portréja. A képekről ránk tekintő arcokról sugárzik a hajózó őseiktől örökölt, génjeikben hordozott büszkeség és önérzet — „kicsiny, de életerős nemzet a hollandoké”.

Csapó M. Péter