Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
2 Somogyi Néplap 1989. február 25., szombat Tanácskozik a tsz-konferencia (Folytatás az 1. oldalról) ■' Mindezek után a TOT elnöke úgy ítélte meg, hogy p több évtizedes és kétségtelenül figyelemreméltó sikereiket is fölmutató agrárpolitika betöltötte történelmi és gyakorlati szerepét. Az új követelmények súlya alatt minden amellett szól, hogy új, radikálisain megújított agrárpolitikáit kell kiaalakífani. A koncepciók most formálódnak a tudományos, politikai és igazgatási műhelyekben. A kimunkálást késlelteti a gazdaságii modellváltás von- totottsóga és rendezetlen kérdéseinek nagy szórna. Sotkan énzik úgy, hogy a politika túl hosszan foglalkozik az új szociaűiizmus-mo- dell elvi kérdéseivel, míg a gazdaság, így az agrárgazdaság mély válságjelenségeinek felszámolásával eddig nem tudott megbirkózni. Kijelentette: elvárható, hogy a kormányzat ennék a jó adottságú ágazatnak a gondjait legalább olyan fokon kezelje, mint a vó'lsálgóigaza- tolkét, a bányászatét, a kohászatát és más ipart ágazatokét. Megnyugtatónak tartotta, hogy az MSZMP KB nyilvánosságra hozta az agrárpolitika megújítására hozott javaslatait, így most a konferencián mód nyílik arra, hogy igényeket fogalmazzanak meg, ösztönzést adjanak és hasznosítható gondolatokat továbbítsanak az új agrárpolitika végső kimunkálásához. Feltette a kérdést: milyen típusú agrárpolitikára van szükségünk? Személyes véleményét mondotta el — egyúttal a TOT elnökség álláspontját is tolmácsolva —: olyanra, amely az úgynevezett gondoskodó állami modelltől elszakadva összhangban van a demokratikus jogállami berendezéssel, és illeszkedik a szabályozott piacgazdasági környezetbe. Az új agrárpolitikának fel kell szabadítania és a gazdálkodás fő szervező erejévé, kell tennie a piac, méghozzá az áru-, a tőke- és a munkaerőpiac szunnyadó erőit. A szabályozásnak elsősorban a pályát keil kijelölnie a gazdasági élet növekvő számú szereplői számára, s verseny- és esély- egyenlőséget kell teremtenie, fenntartania. Mindez feltételezi a moncpolhelyzetek szigorú tilalmát, s azt, hogy nagyobb érdekeltsége legyen a termelőknek az agrárexportban is, ideértve a közvetlen piaci szereplés lehetőségét. Meg kell szabadítani az agrárgazdaságot a kötöttségektől, a piaci értékítélettől elszakadt diktált áraktól és a volt gazdasági mechanizmus tovább élő külkereskedelmi tilalmaitól. Szabó István ezután a gazdálkodást fékező néhány helytelen gyakorlatot tett szóvá; például azt, hogy túlhaladottak a földhasznosítás kötöttségei. Az elnök foglalkozott a szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatos kérdésekkel. Kifejtette, hogy valamiféle új földosztásnak, forradalmi tulajdonrendezésnek nálunk nincs realitása. Olyan v.i- nyokban vagyunk érdekeltek — mint állampolgárok és mint tsz-tágok —, amelyben a föld, mint értákkate- gória, a forgalom tárgya lehet, a vagyon részeként kezelhető és el is idegeníthető. A szövetkezeti tulajdon oszthatatlanságát illetően a rendező elv az lehet, hogy a szövetkezet: tagok vagyona a tagoké, éspedig azoké az aktív, illetve nyugdíjas, járadékos tagoké, akik most a szövetkezetekben vannak. Szabó István a továbbiakban arról szólt, hogy a szövetkezeti érdekképviselet eddig részt-vehetett a döntések előkészítésében, és ennek „ellentételeként'’ részt vállalt a végrehajtás segítésében, illetve a döntések elfogadtatásában. Ezt a szerepet jelölte ki számára a politikai rendszer belső működési logikája és gyakorlata. Ez azonban már nem elégíti ki a gazdálkodók igényeit; a TOT-ot kritikák érték, amelyeket nem lehet elutasítani. Az érdekképviselet eddigi gyakorlatát a politikai fejlődés is túlhaladta, és bár kétségkívül eredmények is születtek, a továbbiakban az érdekképviselet monopóliuma nem tartható fenn. A TOT-nak eltökélt szándéka: új szerepet fog felvállalni, és válaszol mindarra a kihívásra, ami az érdekképviseletet érte — mondotta. Mivé lesznek falvaink, milyen sors vár az ott élőkre, ha tovább folytatódik a mezőgazdasági termelés gazdasági ellehetetlenülése — tették fel a kérdést a vitában felszólalók. • Megállapították: a kiszámíthatatlan módon változó, rövid távú Horváth László, a Somogy Megyei Tsz-Szövetség elnöke a megye 76 szövetkezete nevében kért szót. Elmondta: Somogybán a termelés növekedése ellenére 1984 óta évről évre csökken a tsz-ek nyeresége, egyhar- madukban pedig már kétmillió forintnál kevesebb a hitelteher nagysága, ugyanakkor már 1987-ben háromszorosa volt az eredménynek. A termőhelyi adottság húsz, az eszközellátottság 30 százalékkal gyengébb az országos átlagnál, a személyi jövedelem pedig 17 százalékkal alacsonyabb. — A tények igazolják — hangoztatta —, hogy a gazdasági helyzet alakulásában meghatározó szerepet játszottak a külső körülmények. Ezt azért is fontos leszögezni, mert az előrelépés Németh Miklós felszólalása: A vitáiban felszólalt Németh Miklós. Bevezetőben utalt aura, hogy Közép-Ke- let-Európa népei — köztük a magyarok — mindig különös érzékenységgel' és élénkséggel neagáiltaik az agrárpolitikára. Társadalmunk, közéletünk gyorsuló moizigóisbani van — mondta. — Politikai, társadalmi, gazdasági viszonyaink minden területére ‘ kiterjed a reform követelése. Célom, hogy a kormány politikai aktivitáséit a re- fonmcentrum irányvonala mentén fejtse ki, s eköré szervezze a különböző társadalmi, politikai intézmények, szervezetek reform iránt elkötelezett erőit. Hangsúlyozta: eddig minden tanácskozás kivétel nélkül arra a következtetésre jutott, hogy — a reformfolyamatokkal összhangban — elodázhatatlan az agrárpolitika megújítása. Manapság sokan- vannak, akik szelet vetnek. Holott magot kellene. Persze magvetők is vannak, csak ők csendben végzik doiigukait. Olykor meg is róják őket a hangosak, mondván: a vidéki tömeg csendes,, nem politizál! Pedig nagyon ás politizál! Csak másak az értékei és más a célrendszere. Nem az, ami a frissen támadt politikai hullámverés tajtékos habjain kicsapódik. A „csendes tömegnek” markáns politikai ákanata van, de nem hangoskodik. Szilárd talajt akar érezni a Iáiba alatt, és biztonságos jövőt látni maga előtt. Megújulást akar,- de nem felfordulást. Nem alaptalan a kérdés: lehet-e és szabad-e az átfogó gazdaságpolitikai koncepció mellett külön ágazati koncepciókat kidolgozni. Olyat nyilván valóan nem, amely a sajátosságok és sajátos érdekek túlihangérdekeket szolgáló szabályozórendszer, a növekvő elvonások, az ésszerűtlen támogatáspolitika következtében az egyébként nemzetközi színvonalon termelő, és fejlett, európai szintű élelmiszer-ellátást biztosító ágazat már nem képes önmaga fenntartására. Ezért olyan szervezett piaci ár-, bér-, adó- és támogatási rendszer kialakítását tartják szükségesnek, amely elősegíti a gazdaságok talpraállását, jövedelemtermelő képességük javítását, s biztosítja a tagság megélhetését. Elmondták: megértik az ország gondjait, de nem tudják elfogadni az 50-es évek padlássöpréséhez hasonló pénzügyi politikát. Sokan szóltak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gondjairól, es ezzel összefüggésben a támogatáspolitika változtatásának szükségességéről. feltételeit is a külső körülmények megváltoztatásában kell megteremteni. Nem a szövetkezeti modell életképtelensége, a nagyüzemi munkaszervezési hiányosságok, nem is a tulajdonviszonyok alakulása vezetett a gazdasági hanyatlásunkhoz. A tagak ragaszkodnak a nagyüzemekhez, nem az egyéni vs,gy a farmergazdaságban látják jövőjüket. Szólt a túlzott mértékű központi szabályozás okozta hátrányokról, a téeszek önállóságának, gazdasági mozgásterének csökkenéséről, és arról is, hogy romlott az érdekképviselet hatékonysága. A kiélezett helyzetben nem erősödött, hanem csökkent a TOT orientáló, előremutató szerepe. Az új agrárpolitikáról szólva javasolta, hogy a mesúlyozásával és sajátos eszközök, preferenciáik alkalmazásaival keresztezi az átfogó koncepció cél- és eszköz rendszerét. De olyat igen, amely aiz átfogó stratégia céljaihoz igazodva megfogalmazza az ágazat eredményes működését szolgáló feladatokat és felrajzolja a perspektíváikat. A konferenciát foglalkoztató egyik kérdésről, ,/így vélekedett: Magyarországon a reformról gondolkodva csaknem minden területen beleütközünk a tüüajdanivi- sz anyák és a tulajdoni orrnak kérdésébe. Csaknem egyöntetű a vélemény, hagy a valódi tulajdonos, az igazi gazda nincs megszemélyesítve társadalmunkban. Emiatt hiányzik az igazi tulajdonosi, érdekeltség és magatartás, elmarad a reálisan elérhető eredmény. Ma már világos: az agrárszférában sincs előrelépés tulajdon; i'torm nélkül. Egyr i ti.műén stratégiai kérdésnek ítélte a miniszterelnök a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalati struktúrájának alakulását. Majd így folytatta: — Tudom, hogy Önöket most a stratégiai és koncepcionális kérdések mellett — ha lehet — még élénkebben foglalkoztatják a gazdaságaik Jelenét és közvetlen jövőjét befolyásoló szabályozók és intézkedések. A hitelszűke, a magas kamatok, a soknak tartott elvonás, á kevésnek tartott és csökkenő támogatás, a nyíló agrárolló, a veszteséges üzemek nagy száma. Ezek miatt erős, helyenként éles bírálat éri a kormányzatot. A bírálatoknak többnyire van alapja, de sokszor nincs igaza. Ma- ■ gam is úgy látom, hogy az alkalmazott eszközök vagy mértékek egy része kifejezetten célját tévesztett. Amit tudunk, azon változtatunk, ző,gazdasági termelésben a fő szervezőerő a piac legyen, ez szabja meg az árutermelés nagyságát és összetételét, de a nagyobb jövedelmezőségét is. Legyen állami feladat a piacfelügyelet és egy intervenciós alap létrehozása, működtetése. Fontos a szektor és szervezeti feltételek semlegességének megteremtése ásamono- polhelyzetek megszüntetése. Az új ármechanizmus bevezetésével el kell érni, hogy a lekötött töke hozadéka azonos legyen a népgazdaság más ágazataival. Ennek kiépítéséig adókedvezménynyel és támogatással kell segíteni az újratermelés feltételeit. Ez perspektívát adhat a kedvezőtlen térségben gazdálkodó szövetkezeteknek is. Nincs a világon olyan agrárpolitikai, amely ne támogatná a mezőgazdaságot. A kibocsátott termékek árában el kell ismerni a szövetkezetek által megoldott társadalompolitikai feladatok költségeit és az új agrárpolitikának érdemi módon kell segítenie a vertikális integrációt. Nem tartható az az állapot, ameiy Somogybán is jellemző: amíg az élelmiszert feldolgozó vállalatok tisztes nyereséget érnek el, az alapanyagtermelő szövetkezetek tönkremennek. Horváth László fölszólalá- sa végén azt mondta: a kritikus helyzetbe került somogyi szövetkezeteknek szükségük van központi segítségre; hitelelengedésre, a vagyon feletti jogok bővítésére. Kifejtette: változatlanul az az álláspont a megyében, hogy a mezőgazdasági termelést a nagyüzemekre kell alapozni. Éppen ezért halaszthatatlanná vált az új szövetkezetpoliti'ka kidolgozása is, a vagyon feletti rendelkezési jog erősítése és az is, hogy a belső érdekeltségről önkormányzati úton dönthessen a szövetkezet. megújítása s ebben segít a bírálat. De a nehezményezett intézkedések nagy részét olyan körülmények kényszerítik ki, amelyeken vagy nem tudunk, vagy amiken nem is szabad változtatni. Amin nem tudunk, az a külső és belső pénzügyi egyensúly javításának követelményéből fakad, amin nem szabad, az a hatékonyság növelésének kényszere, a differenciálódás réme és ígérete. Nem tudunk lemondani a támogatások csökkentéséről, de fokozatosan javítani akarjuk a hitelezést, és enyhíteni a kamatterheket. Minél inkább sikerül törekvéseinket a valósághoz igazítva megfogalmazni, annál jobban el tudjuk kerülni, hogy állandóan módosítsuk céljainkat, és eszközeinket. Csak így felelhetünk meg annak a teljesen jogos várakozásnak, hogy a kormányzat magatartása kiszámítható, a szabályozás pedig a lehetséges mértékben stabil legyen. A falusi ember a fontos dolgokat tudja. Maga kíván berendezkedni failvaiban, saját szokásai és törvényei szerint. Bízom benne, hogy mint annyiszor a magyar történelem során, most is nemzetmegtartő erőként dönt, és cselekszik, mondta befej zésül. A szövetkezeti tagság örömmel értesült arról, hogy az . MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az agrárpolitika megújításának kérdéseivel foglalkozott •— mondták a felszólalók. Fontosnak ítéltékj hogy az új agrárpolitikában kapjon nagyobb hangsúlyt, 3 egyben törvényi, alkotmányos garanciákat is á szövetkezeti önállóság. A konferencia ma folytatja munkáját. (MTI) Horváth László a megyei tsz-szövetség elnöke Kedvezőtlen külső körülmények Elodázhatatlan az agrárpolitika GRÓSZ KÁROLY LÁTOGATÁSA BARANYÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) te a mecseki bányászoktól, hogy gondjaikat ezután is jelezzék, de értsék meg, hogy a párt; a jövőben nem vállalhatja át az állam feladatait. Grósz Károly ezután. a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat gazdasági és politikai vezetőivel tartott megbeszélést a két vállalat helyzetéről, gondjaik megoldásának lehetőségeiről. Csethe András, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója elmondta, hogy a mecseki kókszszén iránti Igény 1992-ig fokozatosa^ megszűnik, így a széntermelés félmillió tonnával csökken, és emiatt 3000 dolgozójától — köztük 500 lengyel bányásztól — kell megválnia a vállalatnak. Ez még akkor is feszültségek forrása, ha a „szénfalakon” munkaerőhiány van. Együttműködésünknek újabb tartalmat, ösztönzést ad a mindkét országban kibontakozó reformfolyamat. — Az MSZMP és a JKSZ között tartalmas együttműködés alakult ki. Rendszeressé vált a főtitkárok találkozója, a legutóbbinak 1987- ben Budapest volt a színhelye. Mindkét részről közös az igény arra, hogy, ez terjedjen ki a párt- és állami vezetők szélesebb körére. — Gazdasági kapcsolataink a kéf országban meglevő belső gondok ellenére is stabilak. A magyar—jugoszláv árucsereforgalom 1988-ban 540 millió dollár volt, ami 7,5 százalékkal meghaladta az előző évit, és a szolgáltatásokkal együtt a külkereskedelmi forgalom elérte a 710 millió dollárt. Fontos, hogy a teljes forgalom mintegy 35 százalékát a hosszú távú és koopePécsett a városi sportcsarnokban aktivisták nagygyűlést tartottak, Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának részvételével Az MSZMP főtitkára péntek délelőtti programjának befejezéseként a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházéban Baranya megye országgyűlési képviselőivel folytatott megbeszélést. Grósz Károly délután az MSZMP Baranya megyei végrehajtó bizottságának tagjaival és a testület üléseinek állandó meghívottai- val találkozott, majd a délutáni órákban beszédet mondott a pécsi sportcsarnokban összegyűlt háromezer baranyai pártaktivista előtt. Beszédében a reform gaz^ dasági, politikai és ideológiai-szellemi területei közti összhang kialakításának feltételeit elemezte. Hangoztatta, hogy a pártnak 20—25 évre szóló hosszú távú programját is meg kell alkotnia, ugyanakkor rámutatott, hogy a pártértekezlet óta eltelt tíz hónap alatt több történt, mint korábban évek során át. A gazdaság súlyos helyzetére utalva azt mondta, hogy a szerkezetátalakítás forrásait — akár politikai kompromisszumok árán is — meg kell találni. Hazánk és a külvilág kapcsolatairól szólva kiemelten foglalkozott közelgő jugoszláviai látogatásával, a két ország kapcsolataival. — A magyar—jugoszláv kapcsolatok — mondotta Grósz Károly — az élet minden területén kiegyensúlyozottak, jelentősebb és főleg megoldhatatlan problémák nem terhelik. További gazdagításukhoz, élőbbé tételükhöz mindkét országnak komoly érdeke fűződik, s ehhez számos, kölcsönösen kiaknázható lehetőséggel rendelkezünk. rációs egyezmények keretében szállított termékek teszik ki. 1988-ban helyezték üzembe a két ország villamosenergia rendszerét ösz- szekötő távvezetéket. Megegyezés jött létre a Jugoszláviába irányuló gáz-tranzitszállítások növelésében. Jugoszláviai építőipari vállalatok végeznek nálunk jó minőségű munkát. A közvetlen gazdasági együttműködésben további nagy lehetőségeket látunk. — Széleskörűek és tartalmasak a tájékoztatási, kulturális, oktatási és tudományos kapcsolataink. Ezeket a történelmi tradíciók és a jelenkori szükségletek egyaránt további bővítésre teszik alkalmassá. — Rendszeres a két ország lakosságának tömeges érintkezése. Ez nagyban elősegítette, hogy népeink reális képet alakítsanak ki egymásról. — A magyar—jugoszláv együttműködésben egyértelműen stabilizáló tényező a két országban élő nemzeti kisebbségek hídszerepe. Sajátos érdekeik érvényesítése jó irányban fejlődik, formái gazdagodnak. Van tehát mire alapoznunk, amikor ezen a téren is kölcsönösen törekszünk a kapcsolatok minőségileg magasabb szintre emelésére.. Magyar részről ennek szellemében is készül az új alkotmány, és előrehaladott állapotban van egy önálló nemzetiség törvény előkészítés_é. A Szózat hangjaival véget ért nagygyűlést követően Grósz Károly kétnapos baranyai látogatásának utolsó programjaiként Pécs vezetőivel találkozott, majd pedig a sajtó helyi munkatársait tájékoztatta látogatásának* tapáisztailiataiiról.
