Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
\ * AZ MSZMP SOMOGY MEGYE! BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLV. évfolyam, 48. szám Ara: 5,30 F* 1989. február 25., szombat Tanácskozik a tsz-ek rendkívüli konferenciája Pénteken az MSZMP Budapesti Bizottságának Politikai, Propaganda és Művelődési Központjában megkezdődött a termelőszövetkezetek kétnapos rendkívüli konferenciája. A tanácskozáson részt vesznek a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a tsz területi szövetségek és a tsz-ek meghívott vezetői, elnökei. Ott volt Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A tanácskozást Eleki János, a TOT főtitkára nyitotta meg. Emlékeztetett rá, hogy a termelőszövetkezeti közvélemény sürgetésére hívták össze a tanácskozást, amelyen megoldást keresnek a mozgalomban és a gazdaságban mutatkozó gondokra, és tárgyalnak az érdekképviseleti munka megújításáról. Vitaindító előadást Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke tartott. Szabó István vitaindító előadása Eleki János, a TOT főtitkára megnyitja a konferenciát balról Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Németh Miklós, az MSZMP PB tagja, a Miniszter- tanács elnöke, jobbról Szabó István, az MSZMP PB tagja, a TOT elnöke Nagygyűlés a sportcsarnokban GRÓSZ KÁROLY LÁTOGATÁSA BARANYÁBAN Bevezetőben szólt arról, hogy a tsz-ek helyzete több mint fél évtizede folyamatosan romlik. Több száz gazdaság válsággal küszködik, a bizonytalanság mindenütt fokozódik, és késnék a folyamat megállításához szükséges intézkedések. A tsz-ek legutóbbi, V. kongresszusa határozatának zöme nem valósult meg. A továbbiakban megállapította : elvitathatatlan, hogy 1956-tól az agrárpolitikára mindvégig jelentős hatást gyakoroltak a .reformeszméik és a pragmatikus gondolatok egyaránt. A legutóbbi 30 év agrárpolitikájának története — az eszmék szintjén — egyfelől a dogmatikus ideológia, másfelől a reformeszmékre támaszkodó szakszerűség küzdelmeként fogható föl. Az előadó foglalkozott azokkal a gazdasági sikerekkel is, amelyek — részben — az agrárpolitika helyes elméleti alapjaiból következtek. Sikerült az ésszerűségnek és a nép gondolkodásának, lelkületénék is megfelelő szövetkezeti modellt választanunk; ez lett a tálnsa- dailmasított mezőgiaizdaság egyik alapformája. Viszonylag korán megszűnt a népgazdaságnak ebben az ágában a direkt tervutasítás, szerepét kapott az anyagi ösztönzés. Fontos mérföldkő volt a tsz-törvénynek az a passzusa, amely kinyilvánította: a tsz-ek és az állami vállalatok jogilag egyenlő- ek. Az agrárpolitika szerepet juttatott a különféle tulajdonformáiknak, a kollektív és egyéni vállalkozásoknak. Szabó István így folytatta: agrárgazdaságunk progresszív vonásai leginkább 1966—1973 között, a gazda- sájgii mechanizmus reform- folyamatának menetében erősödtek meg. Az 1973-as esztendőt követő visszarendeződés sem tudta hatástalanítani ezt az erőgyűjtést. Egészen az 1980-as évek derekáig tartott az a lendület, amelyet abban az 5—6 évben vettünik föl. A sokáig lappangó bajok a felszínen csak ezután jelentkeztek a mezőgazdaságban, a tsz-ékben. A nemzeti termékelőállítás és a fogyasztás közötti egyensúlyhiány, az állam nagyarányú eladósodása következtében egyre erőteljesebb kormányzati törekvés lett a mezőgazdaság teherviselésének, aktív devizatermelésének erőltetett növelése. * A vitathatatlanul javításra szoruló nemzetközi versenyképesség fokozására és a hatékonyság kikényszerítésére alkalmazott fiskális módszerek, az egyre fokozódó közvetett és közvetlen elvonások, továbbá a terheket növelő egyéb intézkedések egy ideig ugyan kiváltottak eredményéket is; ezt követően azonban egyre inkább bebizonyosodott: a terhek növekedése, a jövedelem nagyarányú elvonása és újraelosztása immár el nem viselhető következményekkel jár. Leállt a fejlesztés és a termékbővítés, és a működ téltett tőke megtérülése mélyen az elvárható szint alá süllyedt. Gyakorlatilag megszűnt a termelők értékesítési biztonsága. A tsz-eket súlyos zavarba hozták a hitelforrásszűkítő intézkedések, az állandósuló pénzügyi zavarok. összességében is az egyszerű vagy csak a szűkített újratermelés vált a gazdálkodás jellemzőjévé, és manapság, lassan-lassan immár a túlélés is teljesítménynek számít. Noha az érdekképviseleti szervezet e folyamatok jellegét ás a végső kifejletei időben fölismerte, tevékenysége azok megfékezésében erőtlennek bizonyult, erős ellenállásba ütközött, és eszközei sem bizonyultak elegendőnek. (Folytatás a 2. oldalon) Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát pénteken reggel a Mecseki Szénbányáknál Csethe András vezérigazgató és Deák László pártbizottsági titkár fogadta; ezután az üzemet képviselő dolgozókkal folytatott eszmecserét. Bischof Antal, Komló bányaüzemi brigádvezető a munkások és a pártvezetők közti párbeszéd lehetőségeként üdvözölte a látogatást, s egyebek közt elmondta : a mecseki szénbányászok azért sürgetik az ágazat helyzetének hosszú távú tisztázását, mert nyugodt körülmények között szeretnének dolgozni munkahelyükön, amely nem válhat politikai küzdelmek színterévé. Telek Zoltán Ist- ván-aknai bárnyalakatos azt szorgalmazta, hogy a párt vezetői gyakrabban találkozzanak a dolgozókkal, azért is, mert a helyzetükről kapott reális kép a párttagsággal való kapcsolatukat is erősítheti. Nemes Gyula Zabák-aknai vájár hangoztatta], hogy a bizonytalan helyzet legfőbb veszA Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. A testület megtárgyalta a Minisztertanács előterjesztését, határozatot hozott hazánk csatlakozásáról a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyaztesei közé tartoznak a bá- * nyászok, akik jövőjét egy hosszú távú energiastratégia teheti biztossá, Dénes János Zobák-aknai brigád- vezető a párttagoknak azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy ne állandóan változó, hanem időtálló programot kapjanak. Grósz Károly válaszában egyebek között hangsúlyozta, hogy a párt vezetése és tagsága közötti párbeszéd akkor hatékony, ha nemcsak egyirányú. Szólt arról, hogy a gazdaság stabilizálását célzó program a 90-es évek elejéig megvalósítható, de ß korszerű gazdaság megteremtése 1,5—2 évtizedet igényel, s a reform egyelőre nem kecsegtet látványos eredményekkel, mert nem közvetlenül az egyes embernek, hanem a társadalom egészének származik belőle haszna.' Mint mondta, a hosszú távú energiaprogramot maga is szorgalmazza, és annak kidolgozása már folyik. Befejezésül azt kér(Folytatás a 2. oldalon) menyhez, valamint az ahhoz tartozó 1967. évi New York-i jegyzőkönyvhöz. Az utóbbi évek eseményei fel- veteték azt az igényt, hogy az átmenetileg hazánkban tartózkodó, hazájukba visz- szatérni nem kívánó, menekültnek tekintendő külföldiek jogi helyzete megoldást nyerjen. A csatlakozás egyben kifejezi a Magyar Népköztársaság emberi-jogi és humanitárius politikáját, és azt, hogy gyakorlatát az ENSZ által biztosított univerzális keretekhez kívánja kapcsolni. Az Elnöki Tanács, januári kezdeményezésének megfelelően, tájékoztatót hallgatott meg az igazságügy- miniszter előterjesztésében a katonai szolgálat megtagadása miatt elítéltek ügyéről. A testület a tájékoztatóval egyetértett, és tudomásul vette a mintegy 70 személyt érintő szabadságvesztés-büntetés félbeszakítását, majd elengedését a később hozandó jogszabály alapján. Az Elnöki Tanács a továbbiakban államtitkári felmentésekről és kinevezésekről határozott, bírákat mentett fel és választott meg, majd kegyelmi kérelmek ügyében döntött. * * * A Népközztársaság Elnöki Tanácsa dr. Szikszay Béla államtitkárt 1989. február 28-ai hatállyal — saját kérésére — tisztségéből felmentette. 1989. március 1- jei hatállyal Dunai Imrét Gnmbocz Zoltánt kereskdel- mi minisztériumi államtitkárrá, dr. Baráth Etelét közlekedési, hírközlési és építésügyi minisztériumi államtitkárrá és dr. VisSi Ferencet, mint az Országos Arhivatal elnökét államtitkárrá kinevezte.. (MTI) A tsz-konferencián az állásfoglalás előtt Meg kell újítani ax érdekképviseletet (MUNKATÁRSUNK TELEFONJ ELENTESE) Az utóbbi hónapokban országszerte széleskörűen elemezték a mezőgazdaság hanyatlásának, elszegényedésének okait. Szabó István, a TOT elnöke így fogalmazott: „Az agrárgazdaság áldozattá vált, a költségvetési-külgazdasági egyensúly elsőbbségének oltárán. így joggal mondható, hogy sorsdöntő rendeltetése van a pénteken reggel kezdődött tsz-kon- ferenciának. Reménnyel és kétséggel féltő felelősséggel érkeztek ide.a szövetkezeti vezetők, választ és megoldási • módot várva megsokasodott gondjaik23 KÜLDÖTT SÖMOGYBÓL Somogy 23 szövetkezeti küldöttének a Budapestre történő utazás közben és a 1 tanácskozást megelőző estén a szálláson sem volt más témája, mint az, hogy milyen állásfoglalásra kellene jutnia ennek a jövő szempontjából meghatározóan fontos fórumnak. A tegnapi tanácskozás szüneteiben ezért tettem fel egyetlen kérdést néhány szövetkezeti vezetőnek. A kérdés így hangzott: A konferencia első napjának feladata az, hogy az előter- . jesztések és a vita alapján szombat reggelre kidolgozza az állásfoglalás-tervezetét. Véleménye szerint mi az, aminek feltétlenül szerepelni kell ebben a tervezetben? Berend Ferenc puszta- kovácsi tsz-elnök: — Kiemelt figyelmet keli fordítani a gyenge termőhelyi adottságú üzemek helyzetére, gondjainak megoldására. Én ilyen üzemben dolgozom, számomra ez a legfontosabb. Az, ide tartozó" falvak lakóinak tisztességes élet- feltételeket kell biztosítani. — Csatlakozom éhhez az igényhez — szólt közbe Árvái József karádi elnök —, de én hozzáteszem: szűnjön meg az igazságtalanság. A KÉSÉS IS HIBA — Mire gondol? — Arrai, hogy a mi hatezer hektáros szövetkezetünk ugyanannyi nyereséget képes csak elérni, mint a helyi takarékszövetkezet. Ott dolgozik tizenegy ember, hozzánk nyolcszáz tartozik, s róluk kell gondoskodni. Milyen gazdasági, piaci és értékviszonyok ezek?! Ezt az igazságtalanságot fel1 kell oldatni az állásfoglalás- tervezetben. — Ügy évelem, ma itt az az egyik leglényegesebb kérdés — vélekedik dr. Pallér Endre barcsi elnök —, hogy miként újuljon meg az érdekképviselet. A szövetkezeti tagság a kialakult nehéz helyzet magyarázatát egyrészt a kormányra, másrészt az érdekképviseletre vezeti vissza. Ez TOT-konferen- cia, itt az érdekképviselet megújulását kell elérni. Saját hibánknak tartam, hogy bár jó egy éve látjuk az ezzel kapcsolatos gondokat, mégsem készültünk fel annyira, hogy most itt, az érdekképviseletről érdemibo megbeszélést folytassunk. Döntően fontosnak tartom ezért, hogy minél előbb összeüljön a szövetkezetek kongresszusa, aho'l határozunk az új agrárpolitikáról, a szövetkezetpolitikáról, az érdekképviseletről, és természetesen a személyi megújulásról is. — Ha egy mód van rá, kapcsolódik a gondolathoz Kovács Ferenc tabi elnök —, még ebben az évben össze kell híyni a kongresszust, különben további lépéshátrányba kerülünk. — A konferencia szerkesztőbizottságának tagjaként ön az „első vonatból” is hangot adhat ennek az igénynek. — Feltétlenül teszem is. Azt is képviselem az állásfoglalás-tervezet kialakításánál, hogy a mező- gazdaság egységét fenn kell tartani. Keresni kell a partneri viszonyt más alakulatokkal, például a kamarával. Végsősoran pedig együtt kell működni minden olyan szervezettel, amely a mezőgazdaságért, a mi érdéke- linkért, a mi jövőnkért bármilyen vonatkozásban tenni akar. NEM KERÜLT, HOZTAK — A mozgalom számára a legfontosabb az — válaszolta a kérdésre Takács Dezső mernyei elnök —, hogy szakítani kell a monopolhelyzettel. Ahogy ma itt nyilvánosságira került, meg kell szűnni annak, hogy versenyhelyzetben a mezőgazdaság alárendelt szerepet játsszon. — Adó- és árreform! Ez a legfontosabb — szólt közbe Tóth László somagy- jádi elnök —, mert nem a mezőgazdaság került rossz helyzetbe, hanem rossz helyzetbe hozták! Hat szövetkezeti vezető véleménye. A mozgalom helyzete, jövője érdekében szinte mindegyikük más és más tennivaló megfogalmazását várja a konferencia állásfoglalásától. Amikor ezeket a sorokat diktálom, még fo- 'ltyik a vita. És ha egy-etgy fölszólalás mondanivalója egybecseng a somogyiakéval, bízvást állíthatom: örül a lelkűk és bíznak. Vörös Márta Ülést tartott az Elnöki Tanács
