Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-24 / 47. szám
1989. február 24., péntek INDOKOL AZ ÁRHIVATAL ELNÖKE Somogyi Néplap_________ 3 Videoton-kínálat Átalakulóban a számítógéppiac A vámkedvezmények visz- szafogása előbb-utóbb a számítógépek árának tíz-, esetleg ötvenszázalékos emelkedéséhez is vezethet. Manapság e^ég négyszer- ötször ki-beutazni a határon, s egy háromtagú család máinis több tízezer farimit vámkedvezményre tehet szert. A külföldi vásárlások enyhítenek a hazai számítógépínségen: részegységenként vagy darabonként nagy teljesítményű PC-k kerülnék az országba. A magánkereskedelem hátrányai közé tartozik, hogy rengeteg különböző berendezést és programot hoznak be. A Videoton Computer Leányvállalat ezt a lehetetlen helyzetet is szeretné feloldani; saját termékein kívül jelentős nyugati cégek portékáit is kínálja — hallottuk tegnap délelőtt azon a tanácskozáson, amelyet a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezete rendezett. Szolgál tatásként a gépek 95 százalékos üzembiztonságát garantálják, nyolc óráin belül az elromlott berende- zétsekhez sietnek a leányvállalat szerelői. A Videoton az évi 3,5 milliárd forintos magyarországi számítógép-forgalomból huszonöt-harminc százalékkal részesedik. Nem titkolják, hogy ezen az arányos szeretnénk javítani. Hazánkban egy vállalaton belül is általában többféle számítógéppel dolgoznak, ezek szervizelése, programmal való ellátása nehézkes. A leányvállalat csupán néhány típusú gépeit kínál, de ezekhez mindenfajta szolgáltatást, és ezen belül programokat is ad. Körösztös Vince, a leány- vállalat műszaki tanácsadója elmondta, hogy a Novell hálózati programrendszert most már a Videoton is kínálja. De rövidesen bemutatják a Dataeasy számítógépes nyilvántartó rendszert, amelynek kizárólagos forgalmazója a Videoton lesz. Ilyen a januári áremelések hatása Lapunk januar ,14-i szamaban a 4. oldalon Vajda |Imre- né (Kaposvár, Rippl-Rónai ti. 4.) nyílt levelet intézett az Országos Árhivatal elnökéhez, kérve, hogy \hozza nyilvánosság- ia az árintézkedéseknek a különböző rétegekre és körülmények között élőkre .gyakorolt hatását, és adjon magyarázatot arra, hogy miért érinti jobban <az áremelés, illetve j annak hatása a magasabb jövedelműeket, mint a többi társadalmi réteget, a ivárosban élőket jobban, mint a falusiakat... A kérdésekre levélben válaszolt dr. Szikszay Béla, államtitkár. Ezt adjuk most mációk sokak kérdéseiré adnak Tisztelt Vajda Imrénél Sajnos, meglehetős kéisés- sel jutott el hozzám a Somogyi Néplapban megjelent nyílt levele. Az abban felvetett kérdésekre ezúton válaszolok. A fogyasztói árszínvonal növékedésének tervezésénél — ezek között a központi árintézkedések előkészítéséhez — az Árhivatal, más kormányzati szervekkel együttműködve, számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy az idei árnövekedések havonta és személyens, Jitszen a benjte levő mfor- leleletet. ként átlagosan mekkora többletkiadást okoznak a lakosság egyes rétegeinél, A kormány ezek ismeretében hozta meg döntését az áremelésekről és a szociálpolitikai intézkedésekről. A ,számítások különböző érés jövedelemstatisztikákon, mindenekelőtt több ezer háztartás rendszeres, önbevallásos statisztikai megfigyelésen alapulnak. Az ön által nyilvánosságra hozni ’ kért legfontosabb adatok a következők: Az 1989. évi fogyasztói áremelkedésekből adódó többletkiadás terület és jövedelemnagyság szerint Ft fő hó Aktív Inaktív háztartások Budapesten I 120 980 Vidéki városokban 850 750 Községekben 690 570 Alacsony jövedelemű háztartásoknál 540 Közepes 930 Magas 1 480 Az 1989. évi fogyasztói áremelkedésekből adódó többletkiadás főbb kiadási csoportonként Ft tő hó Aktív Inaktív Lakosság háztartások összesen Élelmiszerek 230 260 240 Élvezeti cikkek 50 30 50 Ruházati cikkek 110 50 90 Fűtés, háztartási energia 60 90 70 Tartós fogyasztási cikk 100 30 80 Egyéb iparcikk 140 130 140 Szolgáltatások 140 120 130 Összesen 830 710 800 Válaszom terjedelmi korlátái nem teszik lehetővé az adatok részletes elemzését. Kezelésükhöz azonban hangsúlyoznom kell, hogy minden adat éves, átlagos szám. Ez két szempontból is fontos. Részben azért, mert az átlag mindig jelentős szóródásokat takar, az egyes családoknál — az eltérő fogyasztási szerkezet miatt — a hatások sohasem „átlagosak”. De fontos azért is, mert áremelkedéjsek időpontját máshogyan tükrözi a, statisztika és másként éli meg a lakosság. Ha például egy jelentős termék ára júliusban emelkedik, akkor ennek hatálsia az éves statisztikában csak fele részben szerepel (hiszen fél évig olcsóbb volt), a lakosság viszont — Okkal, joggal — teljes egészében érzékeli az áremelkedést. Tartósan persze nem lehet lényeges eltérés a kétféle érzékelés között, azt azonban a kormányzatnak tudnia kell (és tudja is), hogy egy adott időpontban és egy család konkrét fogyasztási viszonyai között a lakosság az áremelkedéseket lényegesen nagyobbnak érzi, mint amit az éves átlagos számítások mutatnak. Nyílt levelében ön annak indöklásáit is kéri, hogy az áremelkedések miért érintik jobban a városban élőket, mint a községekben lakókat és miért jobban a magasabb jövedelműeket, mint az alacsonyabb keresettel rendelkezőket. . Ezek magyarázata a fogyasztás eltérő összetételében és az áremelkedések eltérő mértékeiben rejlik. A táblázatok adatai jelzik, hogy az áremelkedések legnagyobb kihatása az élelmiszereknél' ' jelentkezik. Márpedig a városi lakosság zömmel vásárolja ezeket, míg a községlék lakóinál (húsból, zöldségből, gyümölcsből) jelentős a saját termelésű fogyasztás. A vátrosi lakosság többet költ szolgálttá tás okra; a vámosi közlekedés díjának emelkedése kiugróan maigas a nagyvárosokban, a nappali villamos áram díja csak Budapesten emelkedik stb. Mindezek együttesen magyarázzák az áremelkedések nagyobb forintkihatását a városokban (és főként a Budapesten) élőknél a kisebb településen lakókhoz képest. Némileg hasonló a magyarázata a magasabb jövedelműeknél jelentkező nagyobb összegű forintkihatásoknak is. A magasabb jövedelműek általában több húst, tejterméket fogyasztanák, s ezeknél volt magas a fogyasztói áremelkedés. Rendszerint többet költenék szolgáltatásokra, telefonnal rendelkeznek, magasabb a háztartásuk áramfagy as z tá sa, nagyobb lakásaikban több a fűtési költség stb. Ezért az áremelkedés forinthatása náluk nagyobb. Az áremelkedéseik abszolút kihatásai természetesen nem azt mutatják, hogy mekkora terheket jelentenek az egyes családaknák. A magasabb jövedelmű családoknál a havi egy főre jutó 1480 forint többletkiadás — adott esetben — kisebb tehertétel, mimt az alacsony jövedelműeknél az 540 forint. A magas keresetűeknél rendszerint a többletkiadások után is marad szabadon elkölthető jövedelemrész, tehát nem kényszerülnék fogyasztásuk módosítására, míg az alacsony jövedelműeknél nincs ilyen jövedelem, ezért jellemzően kénytelenek alapvető fontosságú termékekből, szoűgáltatásókból is vásárlásaikat módosítani, csökkenteni. Ez magyarázza — mint ahogy a tévéinterjúban is hamgisúlyóztam —, hogy az idei áremelkedések forinthatása ugyan nagyobb a magas jövedelműeknél, ezek a kisebb jövedelműeket mégis jobban sújtják, jobban terhelik. A kormány tisztában van azzal, hogy a . lakosság a gazdasági kibontakozásért jelentős áildoziaitokat hoz, s hogy a vállalt terhek nehezen viselhetők. Átmenetileg — egy nagyobb baj elhárítása érdekében — nem volt más választásunk. Okos gazdaságpolitikával, ésszerű gazdálkodással:, növekvő teljesítménnyel azonban úrrá lehetünk problémáinkon. S hiszem, hogy leszünk is! További, részletesebb számításokkal, adatokkal hivatalunk készséggel áll rendelkezésére. Dr. Szikszay Béla oz Országos Arhivatal elnöke Nem bezárni, nyitni kellene Ki fizeti a veszteséget? A Balaton-parti tanácselnökök ugyancsak megdöbbentek, miután kézhez vették a Kapos Kereskedelmi Vállalat igazgatónőjének, dr. Bor Lajosnénak lévaiét. A többi között azt írja, hogy a cég vesztesége a Balaton- parti tevékenysége miatt 1988-ban meghaladta a 20 millió forintot. S mivel „1989-ben várhatóan a belső terület nem lesz képes ellensúlyozni” a Balaton- parti veszteségeket, s mert „1989. január 1-jétől megszűnt az idényjellegű élelmiszer- és vegyeskiskereskedelmi üzletekre vonatkozó 3 százalékos árbevétel-ai'á- nyos nyereségadó-kedvezmény — mely részben elismerte a szezon forgalmazás többletköltségeit — a vállalat újszerű cselekvési program megvalósítására szánta el magát. Az utóbbi lényege, a levél szerint: a nem rentábilis üzletek más módon való hasznosítása, illetve fokozatos felszámolása. Az említettekkel kapcsolatosan azt kéri a Kapóskor, hogy az illetékes tanácsok végrehajtó bizottságai ítéljenek meg 3 százalékos támogatást a területükön működő élelmiszerboltok éves forgalma után 1989. január 1-től, s fogadják el, támogassák bizonyos üzletek felszámolását, illetve átszervezését. Siófokon például a következő „átszervezést” tervezi a Kaposker: A Tünde utcai (411-es) boltot visszaadná a Pannóniának (csináljon vei, amit akar), a szabadi városrész két boltját idényjellegűvé alakítaná át, a Bethlen utcái állandó üzletet is csak a szezonban üzemeltetné (s az egyik szabadi üzletet, ha lehetséges, valutabolttá szervezi át), a 443-as úgynevezett oktatóboltot — tekintettel a tanulók nyári vakációjára — az idényben zárva tartaná. (Ez a város legnagyobb lakótelepének, a Foki-hegynek egyetlen élelmiszerboltja. Mellesleg ugyancsak a Fokihegyen a város legkorszerűbb húsboltját is megszüntetné.) Továbbá: „a 444-es számú állami gazdasági boltot visszaadjuk az állami gazdaságnak. A 455-ös számú Széchenyi utca 19. szám alatti boltot a tanács költségvetési üzemének adjuk vissza. Az 542-es számú Munkásőr sori boltot bérleti üzeméltetésben kívánjuk hasznosítani, jelentkező hiányában azonban felmodjuk a bérletét...” Nos, szép kilátások! — Az említett üzletek- egytől egyig olyan helyen vannak, ahol több ezer az állandó lakosok száma — mondta dr. Gáti István, Siófok tanácselnöke. — Beláthatatlan ellátási zavarokat okozna, ha ezeket csak idényben működtetnék, illetve megszüntetnék. Ráadásul a felsorolt boltok jelentős részét a városi tanács anyagi segítségével valósították meg. Például a Foki- hegyi húsboltot teljes berendezésével, valamint az ugyancsak itt lévő élelmiszerüzletet. A tanács 3 százalékos támogatására nem tarthat igényt a vállalat, mert a tanácsnak erre nincs pénze. Ezután az következhetne, hogy a Volán, a Dé- dász, a víz- és csatornamű- vek stb. is benyújtaná igényét. Ügy gondolom, ha a többi cég, például az Áfész (mely sokkal előnytelenebb helyeken tart fenn élelmiszerboltot) képes haszonnal működni, valami módon talán a Kaposkernek is sikerül majd ... — Mi is megkaptuk a levelet — mondta Tóth János, a Balatonföldvári Községi Közös Tanács elnöke. — A település központjában lévő ABC (a 440-es számú), éves forgalmának 3 százalékát, kéri a Kaposker a tanácstól, támogatásként, függetlenül attól, hogy nyereséges-e az üzlet, avagy sem. Nos, ez az ABC egész évben nyitva tart, tudomásom szerint ■ a legjobban működő bolt Földváron, és nyereséges is. Ezért teljesen érthetetlen a Kaposker „ultimátuma”, mely szerint, ha nem kap támogatást, bezárja az üzletet. A községben ez az egyetlen Kaposker-bolt. A többit a Csemege Kereskedelmi Vállalat és a szárszói Áfész tartja fenn. Megelégedésünkre. — Elfogadhatatlannak tartom, hogy 3 százalékos támogatást nyújtson a tanács egy olyan cégnek, amply arra hivatott, hogy kereskedelmi tevékenység révén jusson ehhez az ösz- szeghez — mondta Szabó József, Boglárlelle tanácselnöke. — A leilei vasútállomás közelében, a 432-es számú boltot két éve bővítették. A Belkereskedelmi Minisztérium által meghirdetett pályázatnak — a városi tanács támogatása révén — a Kaposker lett a nyertese, s a bővítést anyagiakkal is — kétmillió forinttal — segítette a tanács. A lakosság ellátása végett tette ezt, és nem azért, hogy most Idényboltot csináljanak belőle. — Fonyódon és Fenyvesen 1987-ben már bezárt három üzletet a Kaposker — mondta dr. Komárami József, Fonyód tanácselnöke. — Ezek közül az egyik a fenyvesi vasútállomásnál, a legforgalmasabb helyen működött az idényben. A másik a fo- nyódi hajóállomásnál, nem kisebb forgalmú helyen. Ezeket korszerűtlenség, elavultság okán zárták be. A Vasvári Pál utcai pavilont a Köjál szüntette meg. A levél szerint most további négy bolt sorsa vált kérdésessé. Ezek közül az egyik a fonyódligeti térség egyetlen ellátó egysége: 8 évvel ezelőtt tanácsi pénzből újították fel. A másikat idegenforgalmi alapból létesítette a vállalat a tanács segítségével, a harmadikat ugyancsak. A negyedik „veszélyeztetett üzlet” Alsó- Bélatelep egyetlen ellátó egysége: ha ezt bezárják, a vásárlónak 3—4 kilométert kellene megtennie a következő élelmiszerüzletig. Területünkön a Kaposkeren kívül a Balaton Fűszért, a Csemege Kereskedelmi Vállalat, az Áfész, és egy maszek kereskedő (az ő cégtáblája kuriózum a parton) vesz részt a lakosság és az üdülők ellátásában, s úgy tetszik, boldogulnak. A Kaposker viszont ráfizet a boltra, s nem a mi feladatunk megállapítani, mi okból.- Tény azonban, hogy a Balaton-parton kétszer annyi élelmiszerbolt sem volna sok, mint amennyi most van, tehát nem bezárni, hanem éppen ellenkezőleg: nyitni kellene. Ezért talán érdemes lenne még egyszer átgondolni azt a bizonyos „cselekvési programot”. (Folytatjuk) Szapudi András Van elegendő burgonya Nem okozhat ellátási gondot a jelentős mértékű Somogy megyei burgonyaromlás, ugyanis az ország másik nagy burgonyatenmesz- tő körzetében, Szabolcs- Szatmárban van elegendő mennyiségű áru a tárolóhelyeken, ahonnan szükség esetén azonnal pótolni tud ják a kiesett több ezer tonnát. Kovács István, a Szabolcs- Szatmár Megyei Zöldért vezérigazgatója az MTI munkatársának kérdésére válaszolva elmondta: a piacon ugyan volt kisebb felvásárlási láz, de az aggodalom fölösleges, hiszen a téli tárolókban jelenleg közel 700 vagon burgonya vár eladásra. A tárolók hőmérsékletét és páratartalmát elektronika felügyeli, s az állandó ellenőrzés mellett Szabolcsban nem fordulhat elő a somogyihoz hasonló, példátlan mértékű romlás. A nyírségi zöldért vállalat egyébként felajánlotta segítségét a Somogy megyeieknek, akik azonban nem tartottak igényt a szabolcsi burgonyára, mondván: a helyi ellátást a több ezer tonna áru kiesése ellenére is meg tudják oldani.
