Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
Somogyi Néplap 1989. február 18., szombat Kaput nyitni Európára Németh Miklós megnyitotta a nemzetközi bankárképző központot (Folytatás az 1. oldalról.) olyan szocialista gyakorlat forrásává vált, amelyet ha tovább folytatunk, akkor a modern ipari világ ellenpontja leszünk. A felzárkózás szándékával nekünk is követnünk kell a modern ipari világ fejlődési irányát; növelni kell a szolgáltatások súlyát, alkalmazottainak számát, és ösztönözni kell az értéktermelési folyamatok eltolódását a fizikai munkától a szellemi munka felé. A bankszakma helyének és presztízsének felértékelődése ebből a történelmi látószögből is elkerülhetetlen szükségesség. A modernizáció pénzügyi intézményi feltételeinek megteremtésében az elmúlt néhány évben három kiemelkedően fontos lépést tettünk. A 80-as évek elején, mintegy négy évtizedes szünet után ismét le-. hetővé vált értékpapírok ki- ■ bocsátása és forgalmazása. Ennek — a tőkeáramlás fel- gyorsításán kívül — kiemelkedő szerepe volt abban, hogy ráirányította a figyelmet a megtakarításoknak a pénzügyi egyensúly alkítá- sában játszott fontos szerepére. A pénzügyi intézményi rendszer modernizálásának következő állomása a kétszintű bankrendszer létrehozása volt. Megkezdődhetett a mai kor követelményeinek megfelelő monetáris politika és eszköztár kiépítése. Megteremtődött a lehetőség az üzleti banki tevékenységnek az államigazgatásról való leválasztására. A vállalatok a korábbi egyoldalú államigazgatási függés helyett egyenrangú üzleti kapcsolatba léphetnek a pénzintézetekkel. A pénz- és tőkepiac fejlődése szempontjából korszakos jelentőségű az idén hatályba lépett társasági törvény. Ennek alapján olyan szervezeti, tulajdoni formák alakulnak ki, amelyek nélkülözhetetlenek egy fejlett tőkepiac működéséhez. Lehetővé teszik a pénzügyi megtakarítások közvetlen bevonását a gazdálkodásba. Mindez az eddiginél sokkal nyíltabb, demokratikusabb, és ezáltal eredményesebb társadalmi ellenőrzést tesz lehetővé a tőkék befektetése és áramoltatása felett. A pénzügyi intézmény- rendszer megújulásával, a tőkepiac internacionatizálá- sával, majd a valuta-konvertibilitás fokozatos kialakításával szervesen összekapcsolódnak a bel- és külföldi folyamatok, s ezen keresztül a gazdasági élet szereplői nap mint nap szembesülnek a nemzetközi pénzvilág értékítéletével. Mivel a múltban ezeket a jelzéseket ,a gazdaság szereplői gyakran megszűrve és késleltetetten észlelhették, nem alakultak ki sem makro-, sem mikro- szinten a gazdaság világpiaci alkalmazkodásának elégséges feltételei. A nemzetközi pénzvilágról szólva a miniszterelnök kitért arra: számunkra kiemelkedő jelentősége van a nemzetközi pénzügyi szervezetékkel, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal fenntartott kapcsolatainknak. Ezek olyan időszakban épültek ki, amikor nemzetközi fizetési helyzetünk, több, egyrészt tőlünk független tényező hatására kritikussá vált. S ennek a kritikus helyzetnek az áthidalásában akkor semmi mással nem pótolható segítséget jelentett, hogy csatlakozhattunk ezekhez az intézményekhez és élvezhettük támogatásukat. Kapcsolatunk azóta is intenzív és korrekt. Remélem, ezt a minősítést ők is osztják. Nem tagadjuk: számítunk arra, hogy a gazdaság modernizálásához, a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez saját erő- fesztréseink mellett támaszkodhatunk a nemzetközi környezet, s különösen a Valutaalap és a Világbank támogatására. Tudatában vagyunk: egy ilyen együttműködés csak a könyörtelen realitások kölcsönös figyelembevételével folytatható. E realitásokba éppúgy beletartozik a gazdasági szerkezet átalakítására, a külső és belső pénzügyi egyensúly megteremtésére vonatkozó követelmény, mint a magyar gazdaság működési mechanizmusát befolyásoló objéktív adottságok, s a társadalmi, politikai viszonyokból adódó korlátók. Bármelyik ,oldalt vagy tényezőt hagyjuk figyelmen kívül, kudarcra ítéljük legjobb törekvéseinket. Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk: gazdaságunk még nem igazi piacgazdaság. Ráadásul birkózik azzal a nem könnyű feladattal, hogy belső piacán összekapcsolja a gyökeresen más értékrendet hordozó nyugati és keleti piacokat. Egy ilyen közegben természetesnek kell tekinteni, hogy egy „szabályos” piacgazdaságban jól kiszámítható hatással járó eszközök — például kamatlábemelés, valutaleértékelés, adókulcs- módosítás — nálunk alkalmazva nem ugyanazokat a reagálásokat és következményeket váltják ki. Ha erre nem vagyunk tekintettel, keserű csalódások érhetnek bennünket. A működési sajátosságok figyelembevételénél csak egy fontosabb: hogy jobbító törekvéseink magáit a működést nehogy lehetetlenné tegyék. Ez a veszély akkor áll fenn, ha a gazdasági racionalitás szempontjai elfedik előlünk az óhatatlanul keletkező társadalmi feszültségek kritikus értékét. Ezután kifejtette: tudnunk kell, hogy a pénzügyi intézményrendszer piac- gazdaságokból jól ismert eszköz- és szervezeti rendszerének kiépítése önmagában nem garantálja a gazdaság hatékony működését. A bankszakma presztízsének növeléséhez véglegesen meg kell haladni néhány, az ötvenes években kialakult, és azóta klisévé merevedett ideológiai tabut is. Air.ról van szó, hogy a vállalkozás ne tartozzon többé az erkölcsileg gyanús kategóriába, ellenkezőleg: a vállalkozás számítson erénynek. Rögtön hozzátenném, hogy nem a mai, kissé még zsibvásárra hasonlító formájában, hanem a holnap piaci kényszere által szabályozott alakjában. Fontos, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás társadalmi felelősségét az jelentse, hogy az emberek szükségleteit kielégítő javakat kell termelnie. A gazdálkodás tehát elsősorban ezen a ponton erkölcsi kérdés, és ha ezt az erkölcsi szabályi a gazdálkodás megszegi, akikor nemcsak veszteséges lesz, hanem erkölcstelennek is minősül. Meg kell végre haladni azt a tételt — és ez már közvetlenül a bankszakma: érinti —, hogy a gazdálkodók számára csak a munka erkölcsös, és a kereskedelem erkölcsileg veszélyes, a pénzkölcsönzés pedig kifejezetten tilos. Az ötvenes években az állam ugyanis ennek a felfogásnak a jegyében óvta meg a gazdálkodókat attól, hogy a kereskedelem és a pénzkölcsönzés bűnébe essenek. Állami monopóliummá tette a kereskedelmet és a banki tevékenységet is. Ez nemcsak a gazdasági energiák képtelen gúzsbakötéséhez vezetett, hanem szemléleti- leg is az ősrégi etikai tanok szintjére történő visszaesést jelentett. A helyzet most már más. A kétszintű bankrendszer, a vállalkozások újfajta szabályozása már az európai kultúrfejlő- dés mércéjén is mérhető szemlélet álapján történt. A régi ideológia maradványai azonban még nyomokban előfordulnak, és egy szociális demagógia fegyvertárába illesztve még veszélyessé is válhatnak. A piacgazdaság teljes intézményrendszerének egyik nélkülözhetetlen eleme, hogy a modern pénzügyi rendszer korszerűen és magas színvonalon képzett szakemberekre támaszkodjék. Egy diverzifikált bank- rendszerben mind a központi bankra,. mind az üzleti bankokra a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb felelősség hárul a pénzügyi fegyelem, a pontos és gyors pénzügyi információs rendszer kiépítése és a korszerű pénzügyi ellenőrzési módszerek meghonosítása iterén. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy magas szinten és széles körben elsajátítsuk a modern pénzügyi technikát. Emiatt is alapvető fontosságú a szervezett, intézményesített bankárképzés megteremtése. Ezt a célt szolgálja a Nemzetközi Bankárképző Intézet létrehozása. A nemzetközi bankárképző központ nemcsak a magyar felsőoktatás pénzügyi szakember- képzésére támaszkodik, hanem a legjobb értelemben vett tudásimportőr: a világ élvonalába tartozó pénzpiacok tapasztalatait kívánja közvetíteni a hazai szakemberek számára. Ehhez kiváló feltételeket teremt, hogy a bankárképző alapításában és munkájában francia szakemberek közvetlenül is részt vállalnak. Várható, hogy ez az intézmény rövid időn belül a bankáriképzés egyik kelet-európai centrumává fejlődik, s remélhető, hogy — céljainak megfelelően — néhány év távlatában közép-európai központtá is válhat. A fejlett piacgazdaságokból merített pénzügytechnika-import serkentően hathat gazdaságunkra, és kisugárzik környezetünkre is. A fejlett, harmonizált pénzügyi rendszer ugyanis nélkülözhetetlen infrastruktúráját képezi a kelet —nyugati gazdasági kapcsolatoknak és a keleti országok egymás közötti gazdasági kapcsolatainak egyaránt. így fejezte be: Magyar- országon többnyire nagyobb szimpátiát táplálnak a kiutat radikális politikai megoldásokkal kereső Kossuth, mint az Európához való felzárkózást a minőség, a magas szintű szakmai tudás és kultúra irányában kereső Széchenyi iránt. Mi mos: nem elszakadni — főleg nem leszakadni — akarunk, hanem integrálódni a modern európai nemzetekhez; ehhez Széchenyi szellemére kell sokkal fogékonyabbnak lennünk. HETI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT: Daniel Ortega nicaraguai elnök amnesztiát ígért a politikai elítélteknek — Andrés Rodrigupz, a Strössner diktátort megdöntő paraguayi tábornok elfogadta, hogy jelöltként induljon az elnökválasztáson — Norodom Szihanuk ismét elvállalta a kambodzsai ellenzék vezetőjének szerepét; VASÁRNAP: Kairóba érkezett az Európai Közösség három 'megbízottja — Európai kőrútjának első állomására Izlandra érkezett James Baker amerikai külügyminiszter; még ugyanezen a napon Bonnba utazott — Arafat—Mubarak-találkozó színhelye volt Kairó — Li Peng kínai miniszterelnök Benazir Bhutto pakisztáni kormányfővel tárgyalt; HETFŰ: Ismét elhalasztották Oliver North tábornok perét — Magyar—osztrák kormányfői határtalálkozót tartottak — Teng Hsziao-ping Sanghajban fogadta Benazir Bhutott — Salvadorban megkezdődött a középamerikai elnökök csúcsértekezlete — Dániában és Norvégiában tárgyalt Baker amerikai külügyminiszter, majd visszaérve (Bonnba, Kohl kancellárral találkozott; KEDD: Beiktatták hivatalába Michael Manley új jamaicai miniszterelnököt — Egyhónapos fogság után kiszabadult Vanden Boeynants volt belga miniszterelnök — Baker Törökországban tárgyalt — Az izraeli külügyminiszter Londonban tett látogatást; SZERDA: Általános választásokat tartottak Sri Lankán — Grósz Károly baráti munkalátogatást tett Csehszlovákiában — Szaharov akadémikus bejelentette: nem jelölteti magát egyetlen választókerületben sem — Befejeződött a szovjet kivonulás Afganisztánból — Szűrös Mátyás vezetésével magyar parlamenti küldöttség utazott Strasbourgba, az Európai Parlament székhelyére — Mitterrand francia elnök fogadta Rakowski lengyel kormányfőt; CSÜTÖRTÖK: Ladislaw Adamec csehszlovák miniszterelnök Moszkvába látogatott — Julij Voroncov, szovjet külügyminiszter-helyettes, afganisztáni nagykövet Üj-Delhibe érkezett — Diplomáciai feszültség támadt Anglia és Irán között, amiért Khomeini ajatollah halállal fenyegette meg Salman Rushdie írót — Brüsszel, Hága és Luxemburg szerepelt Baker kőrútjának programjában; PÉNTEK: Hazautazása előtt Párizsban tárgyalt az új amerikai külügyminiszter — A Magreb Unió megalakításáról döntöttek Marrakesben — Moszkvában Mihail Gorbacsov fogadta Etiópia külügyminiszterét — Tíznapos közel-keleti körútra indult Eduard Sevardnadzc szovjet külügyminiszter. A hét kérdése Ki az a Borisz Gromov? Egyszer sem nézett vissza, amikor áthaladt a 960 méteres Barátság hídján — mondta újságíróknak már az Amu-darja másik partján, szovjet területen. Ha megtette volna, akkor sem szólhatna senki egy szót sem — a 45 esztendős altábornagy katonai pályafutása szorosan kapcsolódik Afganisztánhoz, öt évig állt a 100 ezres létszámú szovjet csapatok élén, s a kilenceszten- dös katonai kalandból a legkevesebb reményre okol adó időszak — igaz a csapatok hazatérésének öröme is — neki jutott. Ezrek lelték halálukat a nehéz terepű országban, s Gromov családi élete is e reménytelen s ma már egyértelműen elhibá- zottnak minősített háború függvényében alakult: felesége egy katonai helikopter Borisz Gromov vezérőrnagy, 14 éves fia társaságában — azután, hogy utolsónak átlépte a szovjet—afgán határt Salman Rushdie, indiai származású brit regényíró dolgozószobájában. A „Sátáni versek” című új művéért az iszlám törvények alapján halálra ítélték szerencsétlensége következtében vesztette életét. Borisz Gromov altábornagy volt az utolsó szovjet katona, aki ezen a február 15-én — mely nap kétségkívül bevonul a szovjet külpolitika történetébe — elhagyta Afganisztánt, s a mindig és mindenre kíváncsi riportereket nagyon is izgatta, vajon mire gondolt a hídon áthalad tában? „Azokra, akik már nem térhetnek haza” — mondta la- konikus rövidséggel, s ezt mindenki elhiszi neki. Kérdés persze, hogy még mi mindenre? Hogy a kilencéves vérontást, amelynek végül is a jobb belátás és ennek megfelelően a kivo- lás vetett véget, vajon kudarcként éli-e meg az altábornagy, aki katonai pályájának felfelé ívelését mégis csak ennek a háborúnak köszönhette? S vajon gondolt-e Borisz Gromov arra, mit hagytak hátra a szovjet csapatok, mi vár erre a sokat szenvedett népre, ha majd a szovjet fegyverek nem adnak nagyobb nyo- matékot a törvényes kormány hatalmának? Ami azt illeti, a világ — miután egykor a szovjet bevonuláson, később a Géniben kötött megállapodáson, a szovjet külpolitikai gondolkodás változásán rágódott már eleget —, most inkább azt lesi feszült figyelemmel, mit hoz a jövö? Gyors megbékélést, könnyű felejtést bizonyosan nem. Gondoskodnak erről azok az ellenzéki szervezetek, amelyek a szovjet csapatok távozása után most már több reménnyel támadhatnak a hátrahagyott törvényes kormány ellen. S nem biztos az sem, hogy nemzetközi téren egyértelműen egyszerűsödik a helyzet. Igaz, szovjet katonák nincsenek már Afganisztánban, de az egymással szemben álló erők, a kormánypártiak és az ellenzékiek támogatása „kívülről” is lehetséges. S az utóbbi napok nyilatkozataiból világosan kitűnt: a szovjet kivonulás nem jelenti egyúttal azt, hogy a szövetségesek — így az Egyesült Államok — cserbenhagynák a fegyveres akcióikra Pakisztánban készülődő ellenzékieket. A LENGYELTÓTI ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 1989. április 1-jétől 3 évre, 1992. március 31-ig szerződéses üzemeltetésbe adja az alábbi kereskedelmi egységeit: 1. sz. Kék Tó étterem (II. o.) melegkonyhás Lengyeltóti, Rákóczi u. 5. sz. italüzlet (III. o.) Lengyeltóti, Kossuth u. 8. sz. italüzlet (IU. o.) Somogyvár, Kossuth u. 10. sz. italüzlet (IV. o.) Somogyvámos, Fő u. 11. sz. italüzlet (IV. o.) Pamuk, Petőfi S. u. A versenytárgyalás időpontja: 1989. március 22-én 9 óra. Helye: az ÁFÉSZ központi irodája, Lengyeltóti, Bem u. 2. sz. A jelentkezéseket kérjük, 1989. március 20-ig küldjék be a szövetkezet címére. Részletes felvilágosítást a szövetkezet főkönyvelője ad. (104692) PÁLYÁZAT A Dél-dunántúli Nyersanyag-hasznosító Vállalat pályázatot hirdet tahi telepének telepvezetői állására FELTÉTEL: — kereskedelmi vagy műszaki középiskolai végzettség — kereskedelmi vezetői gyakorlat — erkölcsi és politikai alkalmasság A pályázat tartalmazza a pályázó részletes önéletrajzát, eddigi tevékenységét, jövedelmét. A pályázatot a vállalat személyzeti és oktatási osztályára kell benyújtani (7624 Pécs, Dr. Doktor Sándor u. 14.), a hirdetés megjelenését követő 2 héten belül. (104715)
