Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
1989. február 18., szombat Somogyi Néplap 3 Legyen rugalmas a tervezés! — új szellemben Űj csomagolóeszközök A korábbinál jóval könnyebb és kisebb térfogatú, alapanyag- és energiatakarékosán előállítható új műanyag rekeszek gyártását kezdték meg az NSZK-beli Schöller cég terve alapján a Pannonplast mű- anyagipari vállalat gyárában. Az első tízezer darabos szériával már megkezdődtek a hazai szállítási próbák. Elsősorban mezőgazdasági termékek, hús- és növényfélék szállítására, tárolására használják. A hírek keverednek az álhírekkel Létszámcsökkentés a tabi Videotonban Két és fél órás vita A megújított kaposvári városi pártbizottság a közelmúltban tartotta meg első ülését, és az eddigiektől teljesen eltérően — hosszú és alapos vita után — fogadta el idei munkaprogramját és -tervét. Weisz Zoltánnal, a városi pártbizottság titkárával az ülés főbb tapasztalatairól beszélgettünk. — Sajátos helyzetben vagyunk, ugyanis még nincs végrehajtó bizottság, nincsenek munkabizottságok, a jelölő bizottság még most beszélget a tagokkal és az összegezés alapján tesz javaslatot. Ugyanakkor szükséges volt, hogy a városi pártértekezlet feladatterve alapján elkészítsük a munkaprogramot és a hozzá kapcsolódó munkatervet. Ezen a pártbizottsági ülésen szinte folytatódott a pártér- tekezletí vita, kifejezve az igényt a széles körű demokratizmusra. — Miben nyilvánult meg ez? — A korábbi években általában túl nagy vita nem szokott lenni, amikor a testület a munkaprogramot és -tervet tárgyalta. Most viszont a tagok — elsősorban az újak — közül nagyon sokan hozzászóltak, véleményt mondtak a két és fél órás vitában. — Mit kértek elsősorban? — A testület tagjai felelősséget éreznek a pártbizottság tevékenységéért. E hozzászólásokat a tenniaka- rás jellemezte, s. kiemelem még a kritikai szellemet. Az az igényük a pártbizottsági tagoknak, hogy a jövőben szeretnének részt venni a munkaprogram és -terv kidolgozásában is. Erre különböző módszereket ajánlottak, többek között azt, hogy ne csak levélben kérjünk javaslatokat, hanem alakuljon ki személyes kapcsolat velük, mondhassák el a véleményüket és a javaslataikat. A demokratizmus és a tenniakarás jegyében azt kérték: adjunk előzetes elképzelést, s ehhez kapcsolódjanak a pártbizottsági tagok. így könnyebb. A jövőben bele akarnak szólni, hogy a témajavaslatokat milyen munkabizottságok, ad hoc bizottságok készítik elő. Ezt most a következő ülésre terveztük, mivel még nincs vb és még nincsenek munkabizottságok. Az egyik felszólaló szerint a pártbizottsági tag maga válassza meg: a munkatervben szereplő témák közül melyiknek az előkészítésében, kidolgozásában akar részt venni. Ez azt jelenti, hogy esetleg egy-egy tag 2—3 téma előkészítésében is közreműködne. Olyan igény is volt, hogy a munkabizottságokon kívül kisebb csoportokat is alakítsunk az érdeklődésnek, a fölkészültségnek megfelelően. A pártbizottság bízza meg őket egy-egy jelentés elkészítésével; esetenként a végrehajtó bizottság, a munkabizottság szűrőjét kikerülve ők terjeszthetnék elő az anyagot a testület ülésén. — Milyen vélemények hangzottak el még? — Több hozzászóló javasolta, hogy a munkaterv legyen rugalmas. Elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozzunk, amelyek a párttagságot foglalkoztatják a városban és a környékén. Az is elhangzott: ne csak tárgyaljon a pártbizottság bizonyos témákat, ne csak határozatot hozzon, hanem alakítson ki állásfoglalást, s ezt ismertessük meg a pártszervekkel és a párttagsággal. Ez arra is vonatkozik, ha állami vagy más tömegszervezetekkel tárgyalunk. Jogosan kérték, hogy az eddigieknél sokkal több kérdéssel foglalkozzunk a megváltozott körülményeknek és helyzetnek megfelelően. Sürgető például, hogy kidolgozzuk: mi a pártbizottság, a pártszervek feladata a lakóhelyi politikai munka fejlesztésében. Nekünk is készülnünk l^ell a tanácstagi, az országgyűlési képviselői választásokra. Ezek olyan tennivalók, amelyeket nem szabad elodázni. Sürgették még a munkatempó fel- gyorsítását. Nem kell mindig várni a központi utasításokra; ha úgy érezzük, hogy valamilyen gond, probléma van a térségünkben, akkor tárgyaljuk meg. Azt is igényelték a pártbizottság tagjai, hogy behatóbban foglalkozzunk a különböző rétegekkel: az ifjúsággal, a fiatal párttagokkal, a szociális helyzetüknél fogva rossz körülmények között élőkkel, a falusi emberek gondjaival. — Úgy halottuk, szó volt a nagyobb nyilvánosság megteremtéséről is. — Igen, ez szinte minden hozzászólásban megfogalmazódott. Azt kérték, hogy a pártbizottság munkájáról lehetőségeink szerint tájékoztassuk a párttagságot. Ha lehet, akkor a sajtóban; ha lesz, a városi televízióban is, de a párttitkárok révén mindenképpen. Azt mondták: javítsuk a párt belső tájékoztatási rendszerét. Olyan javaslat is elhangzott, hogy alakítsuk ki a szóvivői rendszert.. A társadalompolitikai titkár, Miha- lics Veronika mint szóvivő, rendszeresen adjon tájékoztatást a pártbizottság üléseiről. Ugyanakkor azt is megfogalmazták a felszólalók, hogy a pártbizottsági tagok szintén érezzék a felelősségüket, s tájékoztassák az őket küldő pártszerveket a testület munkájáról. L. G. A Videoton Ipari Rt. április végéig összesen ezer- kétszáz embertől kénytelen megválni, a vállalat vezetői ezt a lépést közvetlenül a haditechnikai megrendelések visszafogásával magyarázzák. A Videoton Számítástechnikai Gyár tabi gyáregységéből az előzetes tervek szerint mintegy negyven dolgozónak adják vissza a munkakönyvét. Számítanak az önként távozókra A gyáregységek közösen vállalják a leépítéssel járó kellemetlen terheket. Az el- bocsátanidók létszámáról nem Tabon döntöttek: a vállalati központ utasításait vették figyelembe. Az előzetes tervek szerint minden gyáregységre érvényes az az elv, hogy a szélnek eresztett munkatársak nyolcvan százaléka tartozzon a kisegítő, az adminisztratív-műszaki és a fejlesztési területhez. A gyáregységeknek gyakorlatilag semmilyen alternatívát nem kínáltak. Később azonban a vállalati központnál is belátták, hogy ésszerűbb a ta'biakra bízni, kiket és milyen területről küldjenek el. Csak az a fontos, hogy minél előbb kevesebben legyenek a Videotonnál. A vállalat újságjából tudják a dolgozók, hogy a mostani leépítés csak a kezdet: három év alatt ösz- szesen csaknem háromezer embertől szeretne megválni a cég. Kudich Antal, a tabi gyáregység igazgatója cáfolta, hogy valójában negyven dolgozót küldenek el a gyáregységtől. Számítanak ugyanis arra, hogy néhány ember amúgy is itthagyja a vállalatot, és nyugdíj előtt állnak legalább húszán. Ha sikerülne nekik a korenged- ményit biztosítani, akkor az így nyugdíjba ment munkatársak is beleszámítanának a negyven főbe. Azt viszont az igazgató is megerősítette, hogy a következő időszakban további létszámcsökkentés várható: ahogy az elektronika integráltsági foka növekszik, úgy lesz egyre kevesebb élőmunka- erőre szüksége a vállalatnak. Ehhez tartozik még a hadiipari megrendelések további csökkenése, bár ez a tabi gyáregységet közvetlenül nem érinti, mert — ahogy az igazgató hozzátette — januártól semmilyen haditechnikai alkatrészt nem gyártanak Tabon. Tiltakozik az szb A gyáregység szakszervezeti bizottsága ezek után sem fogadja el a létszámleépítést. Tiltakozó levelet juttattak el a Videoton Számítástechnikai Gyár igazgatójához és az újságokhoz, többek között a Somogyi Néplap szerkesztőségéhez. Ebben sérelmezik, hogy a gyáregységi bizottságnak nincs semmilyen beleszólási ■joga az elbocsátásokba, sőt a gyáregység vezetőit sem hívták meg semmilyen egyeztető tárgyalásra. A szakszervezet szerint először feladatokat kellett volna keresni a fölöslegessé váló embereknek. Tabon nehéz elhelyezkedni. Olach Jánosné, a gyáregység szb-titkára levelet mutat: Gerlai Mátyás, az elektronikai gyár igazgatója válaszol a tiltakozásukra. A vállalat hajthatatlan: a meghatározottak szerint csökkenteni kell létszámot. Ideiglenesen viszont Tabon is vállalhatnak bérmukát és előbbre hozták két hónappal egy új termékük sorozatgyártását is. A szakszervezeti bizottság titkára szerint tiltakozásukkal nem azit akarták elérni, hogy a hanyagul dolgozók, a fegyelmezetlenek maradjanak a vállalatnál. Azért emeltek szót, mert a szakszervezetet egyáltalán nem vonták be a határozat- hozatalba. Mindenki tudja, hogy embereket később is küldenek el. Mi lesz akkor, amikor „elfogynak” a rosz- szul dolgozók? Akkor milyen elvek alapján választják ki azokat, akiket elküldenek? 1986—87-ben alakított ki a Marcali Városi Tanács a Rózsa Ferenc utca déli oldalán 30 telket. A lakásépítő fiatalok 90—110 ezer fcí- rintért vásárolták a villanynyal, vezetékes vízzel és szilárd útburkolattal ellátott építési telkeket. A múlt őszre már 20 család beköltözött a 110—130 négyzet- méteres, gázos lakásokba. Most építik az ötödik ötlakásos épületet, és szervezés alatt van a hatodik, utolsó épülettömb. A f iatalok kedvelt építési formát választva a külső határoló falakat és a tartószerkezetet kalákában készítették el, a lakás belsejét pedig a saját elképzelésük szerint — és anyagi lehetőségükhöz mérten — egyénileg alakították ki. A lakások ára 1,2—1,5 millió forint között alakult. Az utolsó két társasház fölépítésével kialakult a városképbe illő, szép utcasor. Tájékozatlan emberek Tabon rémhírek járnak enrol, hogy a Videotonban a központtól érkezett vezetők mutatnak rá a névsorból valakire és aztán kiállítják az elbocsátó papírt. Az ilyen híresztelések akkor kaphatnak szárnyra, ha a dolgozók sem ismerik az üzemen belüli ügyintézést. A gyárban nem kérdezhettem meg az embereket: az szb-titkár ugyanis az igazgató távollétében nem látta ezt helyesnek. Agyár- kapun kívül vártam a munkából távozókat. Látszott, hogy az emberek tanácstalanok. Többen mondták: már a kávé sem esik jól nekik a szünetekben. Mindenki a másikat mérlegeli; találgatják, hogy ki kapja meg a mukakönyvét. Rggel azzal mennek el dolgozni, hogy végre hallanak biztosat az elbocsátásokról. Eddig csak a listát készítették el azokról, akiket elküldhet- nek. Egy középkorú művezetőnő szerint sohasem baj az, ha elhullik a férgese. — Nem arról van szó — tette hozzá mindjárt —, hogy éljenezzük az elbocsátást, de mindenki tudja: évek óta vannak nemtörődöm emberek is nálunk. Olyanok, akik nem tudják teljesíteni a feladatokat, nem jönnek be dolgozni. Arra meg nincs lehetőségünk, hogy fegyelmezzük őket. Vonjam meg a prémiumát ...? Két tizenéves lány szinte megrémült, amikor az elbocsátásokról kérdeztem őket. Betanított munkások: fogalmuk sincs, hogy hová mennének dolgozni, ha innen elküld enék őket. Ha város lesz Tab — szerintük — talán könnyebben el tudnak helyezkedni. — Elkéstek ezzel, ha hamarabb elzavarnak néhány embert, ma nem itt tartunk. Tudja', így van az egész országgal, nehogy azt higgye, hogy ez csak Tab ügye; mi csupán egy kis pont vagyunk ebben. Viszont most nekünk fáj a legjobban^ A fiatal művezető is jobbnak látta, ha nem árulja el a nevét. Azt mondta, hogy tavaly év közben, amikai megneszelték az elbocsátásokat, szólt néhány munkatársának: próbáljanak másutt keresni állást. Jelenleg a gvár kapacitásának csaknem hatvan százalékát lekötik a megrendelések. Egyesek szerint akár száz embert is elküldhetné- nek a nyolcszázból, akkor is időben végeznének a munkával. Bár az is igaz, hogy ha rájuk szakadnak majd a vásárlók, nem lesz kit a gépek mellé ültetni. Az már biztos, hogy áprilisig egyetlen dolgozónak sem mondanak fel, mert még nem jelentették be a tanácson s be kell tartani a kilencven napos határidőt. Az önállóság lépcsőfokai Legfrissebb értesüléseink szerint a vállalat vezetői és a gyáregység igazgatója közötti tárgyalások nem jártak eredménnyel. A Videotonnak nincs anyagi fedezete, hogy korkedvezménnyel nyugdíjba küldjön néhány embert, sőt abba sem egyeztek bele, hogy né- hányan csökkentett munkaidőben dolgozzanak. Kudich Antal gyáregység-igazgató azt fontolgatja, hogy kilép a szakszervezetből: egy gazdasági vezető mégsem lehet tagja a dolgozók érdekeit — akár a főnökeikkel szemben — védő szervezetnek. Ahhoz viszont, hogy a dolgozók a szakszervezettel felvértezve, megvédjék magukat, nagyobb önállóságra volna szükségük. Talán az egész gyáregységre igaz lehet ez a megállapítás. X Faragó László f A Posta Kísérleti Intézetében folyó fejlesztőmunka során a kutatók olyan berendezéseket készítenek, amelyek lehetővé teszik á hazai hír- és távközlés felzárkózását a világ- színvonalhoz, illetve a külföldi fejlett technológiák meghonosítását. Képünkön: számítógéppel tervezik a korszerű városi távbeszélő-hálózatot TÁRSASHÁZAK MARCALIBAN
