Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLV. évfolyam, 42. szám Ara: 5,30 Ft 1989. február 18., szombat Töredező korlátok Sok vita folyik mostanában arról, merre forduljon a mezőgazdasági termelőszövetkezetek iszekere, mi lehet és mi legyen a sorsa az eredményes gazdálkodásra képtelen nagyüzemeknek, N miként újulhat meg a számos, hagyományosan haladó vonást hordozó szövetkezeti mozgalom. Javaslatok és ér vek csapnak össze, s nem kevés azok száma, akik a vállalkozói gyakorlat kiszélesítésében látják a célhoz vezető utat. Természetesen ennek módjáról, mértékéről és formájáról is igen eltérőek a vélemények. Vannak, akik azt hirdetik :, a mai parasztemberekből már régen kiégett a vállalkozói kedv, kihunyt a hajdani földszeretet. Mások úgy érvelnek, vállalkozói lelkesedés még lenne, a jogi és a közgazdasági Teltételeket is biztosítani lehet, . viszont nincs meg az eszközháttér. Ennek megteremtéséhez ismét csak pénz kell. A vita folyik, és közben olyan intézkedések születnek, melyek mindenképpen hozzájárulhatnak a legjobb, a legcélravezetőbb elhatározáshoz. A közelmúltban napvilágot látott egy jogszabály módosítása. A vállalkozói kedvet fékező, a kistermelők lehetőségeit szűkítő korlátok töredezni kezdtek. Miről van szó? A korábbi jogszabály szerint a kistermelőnek a birtokában lehetett egy kertitraktor és egy legföljebb harmincöt lóerős vontató vagy ennél nagyobb, de- lassú járműnek minősíthető traktor. Több nem. A rendelet szigorúan szabályozott. Ki, hol, hogyan számította ki, hogy ez az eszközállomány feltétlenül elegendő egy kistermelőnek, ezt nem tudom. Azt viszont igen, hogy kistermelő földjeinek megmunkálása, terményük elszállítása visszatérő és mindig is gondot okozó feladata volt a nagyüzemeknek. Mert a háztáji földeken is akkor kell szántani, vetni és a terményt betakarítani, amikor a nagyüzemben. S a szövetkezetek sem állnak jól — kivált itt, Somogybán — eszközökkel. Az integrátor segítsége viszont nélkülözhetetlen, mert a kertitraktorok — beszerzési áruk miatt — a termelők többsége számára elérhetetlenek. Becslések szerint az országban ma mindössze ezerháromszáz ilyen erőgép van a vállalkozók, a kistermelők birtokában. Maradt tehát végül is — mint annyi sok más vonatkozásban — a nagyüzem támogatása. A nagyüzemé amelynek nemcsak tehertételt jelent ez a kötelezettség, hanem még lattól a minimális haszontól is elesik, hogy kiselejtezett erőgépeit c-ladja. Most a Minisztertanács rendelete változtatott ezen. A módositott jogszabály nem korlátozza sem azt, hogy milyen teljesítményű, sem azt, hogy hány traktor lehet egy magánember, egy kistermelő birtokában. Figyelemre méltó újdonság az is, hogy meg szűnt egy hátrányos megkü lönböztetés: a kisiparoshoz és a kiskereskedőhöz hasonlóan, a kistermelői használat másfél tonnánál nagyobb teljesítményű teherautót. A megszorítás csupán annyi, hogy ezeket az eszközöket a saját céljaira használhatja, a bérszállításokhoz külön tanácsi engedély kell. A vállalkozói gazdálkodásról folyik a vita. A korlátok töredezése ebben az időszakban azonban mindenképpen csak segíthet. Vörös Márta Kaput nyitni Európára Németh Miklós megnyitotta a nemzetközi bankárképző központot Avatóünnepséget tartottak pénteken a magyar— francia együttműködéssel alakult Nemzetközi Bankárképző Központ Kft. várbeli székházában. Az intézményt 29 részvényes alapította, 130 millió forintnyi alaptőkével. Az ünnepségen előadást tartott Németh Miklós, a kormány elnöke. Bevezetőben szólt arról: bizakodással tölti el, hogy a múltat ítélőszék elé idéző, fájó sebeket feltépő és bizonytalanságot tükröző, néha viharosan kavargó közéletünkben most olyan eseményen vehet részt, amely a stabil fogódzót, a tartós értékek érvényesítését és vállalását is jelképezi. Biztató továbbá, hogy vannak olyan markáns erők, amelyek a maguk területén a siker ígéretével járulnak hozzá egy eltorzított ideológián alapult téves pálya helyreigazításához. Olyan pálya kialakításához, amely visszavezet a szerves fejlődés útjára, és kaput nyit Európára. Sokan gondolják úgy, hogy a fejlődés fő irányától Ke- let-Európa a második világháborút követően kanyarodott el. Aki azonban a történelmet és különösen a gazdaságtörténetet tanulmányozza, bizonyságot nyer arról, hogy ez már sokkal korábban megkezdődött. A világtól való elzárkózásunk es elzárásunk csak súlyosabba tette a következményeket. Ez olyan tény, ami nem könnyíti, hanem nehezíti a visszakanyarodás történelmi léptékű feladatának megoldását. S azt igényli, hogy erőinket ne szétforgácsoljuk, hanem összefogjuk; és összefogjunk mindazokkal, akik ebben, az összeurópai fejlődési folyamat sikerében érdekeltek. Vissza akarunk kerülni a főútra, és keressük az odavezető ösvényeket. Amihez el szeretnénk jutni, az a modern jogállam, a plurális politikai intézményrendszer keretében jól működő demokrácia, a hatékony, vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaság. Ez utóbbi irányába már régebben is tettünk — némileg tétova — lépéseket. Már a 60-as évek közepén mgszületett az a felismerés, hogy a naturális, mennyiségi célokon és utasításokon alapuló központi tervezés nem képes pótolni a piac szerepét. De ebben az időszakban a piacfelfogás még leszűkült az árupiacra. Hosz- szú út vezetett ahhoz — a világnak e táján eredetinek ható — felismeréshez, hogy a gazdasági folyamatok ösz- szehangolásának és a társadalmi kontroll érvényesítésének a piacnál nincs jobb színtere és a pénznél nincs jobb eszköze. De végül ez nyitotta meg az utat ahhoz, hogy aktívan hozzálássunk a pénz- és tőkepiac intézményi,' szervezeti és működési feltételeinek kialakításához. Ezután utalt arra, hogy a modern ipari világban a gazdaságok szerkezete, az azokban betöltött funkciók átalakulóban vannak. Ahhoz hasonlítható fordulat megy végbe, mint amikor a termelés kikerült a család Köréből és szervezett társadalmi folyamattá vált; Most a termelésről leválnak a szolgáltatások. így nemcsak az oktatás szerepe nő, hanem a kutatásigényes termékek és az értékesítési, szolgáltatási folyamatok jelentősége is.. Így folytatta: Nálunk évtizedeken keresztül ismételgetett tétel volt: „Az anyagi termelés a nemzeti jövedelem növelése révén teremti meg a pé/izeszközöket az oktatás, a kultúra, a művelődés, a tudomány, az egészségügy támogatásához. Először tehát a gazdasági termelő szférát kell rendbe tenni, s majd utána foglalkozhatunk a nem termelő területekkel.” Ezzel a tétellel nemcsak az a baj, hogy téves, hanem az is, hogy (Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista' Munkáspárt Politikai Bizottsága február 20-ára, hétfőre ösz- szehívta a Központi Bizottság ülését. A tanácskozáson az új alkotmány koncepciójáról szóló napirend előterjesztője Fejti György, a KB titkára. Iványi Pál, a KB titkára ismerteti az agrár- politika megújítására vonatkozó tervezetet. A városi és a megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések főbb politikái tapasztalatairól készített jelentés előadója Lukács János, a KB titkára lesz. A Központi Bizottság napirendjén személyi kérdések is szerepelnek. A vizsga: a népszavazás Alkofmánytanóra — képviselőknek Rendhagyó „alkotmány- tanórával” kezdődött az országgyűlési képviselők meárei csoportjának pénteki ülése. Az alkotmányozás gyötrelmeibe kóstoltak bele megyénk képviselői, segítségül híva az Igazságügyi Minisztérium szakértőjét, dr. Somogyvári Istvánt, aki szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy nem a minisztérium álláspontját akarja „eladni” a honatyáknak. Sőt, inkább vevő lenne minden olyan ötletre, javaslatra, amely számukra is eligazítást ad a számtalan lehetséges variáns közt. Gyanítható, hogy képviselőink e tekintetben nem könnyítették meg a minisztériumi stáb dolgát, mert egyelőre maguk is csak kóstolgatták, hogy például államforma dolgában a köztársaság, a népköztársaság, netán valami más jelzős szerkezet lenne-e kifejezőbb. Nem lesz könnyebb a választás az államelnöki poszt egyéni vagy testületi birtoklásai, állami jelképeink, az egy- vagy kétkamarás parlament, a képviselőválasztás alternatívái között sem. Annyi bizonyos: mindezt és még számos más kérdést úgy kell elrendezni, hogy a most következő társadalmi viták, majd őszre remélhetőleg már alkotmánytervezetté érő koncepció a jövő évben két olvasatban a parEgyesület lesz a kertbarátszövetség JAVASLAT A FALVAK ÉRDEKVÉDELMÉRE Hogy pontosan hány kistermelő van Somogybán, erre nehéz lenne választ adni a mozgalom ellentmondásai miatt. Az viszont tény: a piacra kerülő portékák egy- harmadát a kisgazdaságokban termelik meg. Minderről szó volt tegnap délután Kaposváron a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában is, ahol a somogyi kertbarátok és kiste- nyésztők tanácskoztak. Dr. Jasinka János, a megyei kertbarátszövetség elnöke egyebek között elmondta, hogy a jogos kritikákat elfogadva, tavaly több sikeres akciót is szerveztek. Előadásokkal, kiállításokkal és termékbemutatókkal támogatták a gazdákat. Munkájukhoz • sok ' segítséget nyújtott több megyei nagy- vállalat is, ezeket tegnap oklevéllel jutalmazták. Az idén is több támogatást ígérnek a kistermelőknek. Áprilisban például Nagyatádon szervezik meg a kertbarátok és- kistenyész- tők harmadik dél-dunántúli találkozóját. Itt olyan előadások hangzanak majd el, amelyek segíthetik a zöldségtermelés föllendülését, újabb ötleteket adhatnak a bogyós gyümölcsökkel foglalkozóknak és beavatják az érdeklődőiket a sokat vitatott burgonyatermesztés rejtelmeibe is. Márciusban növényvédelmi tájékoztatót szerveznek, s megtartják hagyományos, augusztusi termékbemutatójukat is. Sólymos Endre, a szövetség titkára új javaslattal állt a kertbarátok elé: alakuljanak át egyesületté, mert ez könnyebbséget jelenthet a gazzdálkodóknak. Gyorsabban juthatnak megfelelő magvakhoz, növényvédő szerekhez és az értékesítésnél tapasztalható bizonytalanságokat is megszüntethetik. Ugyancsak ő terjesztette elő azt az indítványt is, miszerint meg kellene alakítani a magyar faluszövetséget. Az ötlet még február elején született meg Siómaroson a Kossuth Körben. A magyar falvak ismert gondjai miatt szeretnék, ha a közeljövőben megalakuló városok szövetsége mellett a kistelepüléseknek is lenne érdekképviselete — jövőjük érdekében. A Hazafias Népfront állásfoglalása szerint az érintett lakosság nem látja elégségesnek a tanácsok által kifejtett képviseletet, sokkal többet kellene tenni azért, hogy a magyar falu visszanyerje régi rangját. Az elképzelések szerint ennek a szövetségnek nem egyének, hanem közösségek lesznek a tagjai. Viszont a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a tanácsnak kellene lakosonként három forint tagdíjat fizetnie. Ez már csak azért is furcsóllandó javaslat, mert a tanácsok egyre inkább a pénzszűkében vannak, sokszor fontos dolgokra sem jut. JÓ ötlet, hogy a majdani szövetség plusz szolgáltatásokat akar felvállalni a falvakért, csupán azt nem fogalmazták meg az előterjesztésben, hogy mit akarnak tenni. Igazság van abban a tegnap elhangzott mondatban, miszerint a továbbiakban már tényleg á szövetség munkájától függ a tekintély megszerzése. De ahhoz konkrétumok is kellenek. lament elé kerülgessen. S ez után következik majd az „alkotmánytanvizsga”, a népszavazás. A márciusi ülésszak két másik témáját — a Munka törvénykönyvének módosításáról és a munkabeszüntetésről szóló törvénytervezetet — együttesen vitatta meg a képviselőcsoport, minthogy a köztük levő ösz- szefüggés nyilvánvaló. Az ehhez segítségül kért főhatósági szakértő — Dr. Fekete Zsuzsanna, az Állami Bér- és Munkügyi Hivatal munkatársa — elmondta: alapelv, hogy a munkáltatók és a munkavállalók viszonyát az eddiginél szű- kebb körben szabályozzák a törvény eszközeivel. A vitás ügyek többsége legyen alku tárgya a két érdekelt fél között. Erre pedig az érdekegyeztetés fórumai a legalkalmasabbak. Ha pedig végiképp niem sikerül dűlőre jutni, végső eszközként számításba jöhet a munkabeszüntetés. A képviselők kérdései a mai bonyolult valósággal szembesítették a két törvénytervezetet. Például, az, hogy a munkahelyi érdek- egyeztetés legfőbb fórumán, a kollektív szerződés vitájában ki tekinthető a dolgozók képviselőjének? A szakszervezet? És melyik, ha netán több van belőle annál a vállalatnál? A válasz szerint erről a dolgozók titkos szavazással dönthetnek. A törvénytervezet viszont megvonná a képviselet jogát a nem szakszervezetként működő érdekképviseleti szervektől. Ebben a kérdésben, gyaníthatóan, a parlamentnek kell kimondania az utolsó szót. A következő téma bős— nagymarosi képzeteket keltett a képviselőcsoport tagjaiban. Pedig csak arról van szó, hogy a parlamenti ülésen elhangzik majd egy tájékoztató a bécs—budapesti világkiállítás előkészületeiről. Némelyek éppen ebben sejtették a csapdát: a parlamentnek nem kell döntenie — a döntést majd másutt hozzák meg —, áín a tízmilliárdokban mérhető költségeket végül mégis a képviselőknék kell megszavazniuk. A többség úgy határozott, hogy meghallgatja ugyan a tájékoztatót, annak tudomásul vételét — biztos, ami biztos — kézfeltartással nem fogja megerősíteni. Berkics János
