Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-17 / 41. szám
1989. február 17., péntek Somogyi Néplap 3 A parlamenti agrárcsoport tenni akar a faluért Milyen lesz 1989 ? Somogysámsoni vélemények Beszélgetés Pásztohy András képviselővel A parlament legutóbbi ülésszakán jelentették be, hogy a képviselők egy csoportja agrárszektort alakít. A napokban a csoport megtartotta az első, a vezetőségét is megválasztó tanácskozását. Pásztohy Andrást, a megyei képviselőcsoport vezetőjét, az agrárszektor egyik alapító tagját a kezdeményezés céljairól, az újonnan alakult képviselői közösség szándékairól kérdeztük. — A csoporthoz való csatlakozás szándékát hetven képviselő nyilvánította ki. Mi indította őket erre az elhatározásra? — A parlament új ügyrendje lehetővé tette, hogy a képviselők az érdekazonosság alapján, érdekazo- nossági céllal csoportokat alakíthatnak — mondta. — Nyomban hozzáteszem, hogy ez a fajta csoportosulás nem valaki mással vagy más csoporttal való szembehelyez- kedést jelent, hanem csupán az érdekek magasabb szintű kifejezését, az azonos célokért való szervezettebb összefogást. Elvi és lényegi meghatározó ez a munkánkban, ezért is hangsúlyoztuk ezt kezdettől fogva és az alakuló ülésünkön is. Cselekvést sürgető tények — Az ügyrend változása azonban csupán szervezeti feltételt jelentett a csoport létrejöttéhez. Engem inkább a tartalmi, az eszmei mozgatórugók érdekelnének. — A mezőgazdaságért, a faluért érzett felelősség hozta össze a csapatot. Nemcsak a szövetkezeti mozgalomért, az agrártermelés jelenlegi, súlyos gondjainak megoldásáért kívánunk tenni, hanem komplexen a magyar falvakért. Közismert, hogy a falu arculatát, a karakterét a hetvenes években a körzetesítés, a tsz- egyesülések során elvettük, megindult egy anyagi, kulturális, erkölcsi leépülés, amelynek aztán további lökést adott az agrárágazat erőteljes hanyatlása a nyolcvanas évek közepétől. Már az ezerháromszáz nagyüzemből ötszáz máról holnapra tengődik, nagyon sok helyen megindult a vagyon felélése. Riasztó tények ezek, s talán még nem elkésett lépést tenni ellene. — Csak az agrár szakemberek, agrárius képviselők csatlakoztak a csoporthoz? — Nem, mert a faluért nem csupán a mezőgazdasági vezetők tehetnek valamit! Van köztünk pedagógus, orvos, egyházi vezető, nyitott a csoport mindenki előtt, aki valami módon segíthet a vidék hanyatlásának megállításában. Nyitottak vagyunk más szervezetek, csoportok előtt is, amelyek valami módon kapcsolódnak a programunkhoz. Nem siránkozó, gyülésező szervezet akarunk lenni, hanem eszközeinkkel, a képviselői mandátumból adódó lehetőséggel dolgozni, tenni akarunk. — A csoport alakuló ülésén kialakult-e valami elképzelés munkájukat illetően? — Igen. Részben szervezeti, munkamódszerbeli dolgokról döntöttünk. Megválasztottuk a tizenegy tagú elnökséget, amelynek elsődleges feladata a kapcsolat- tartás a különböző parlamenti bizottságokkal. Megbeszélésünk nagyobb hányada azonban a tartalmi munkára vonatkozott. Kiindultunk egy helyzetelemzésből, amely a mai magyar agrárállapotokat jellemzi, és ennek alapján döntöttünk legfőbb teendőinkről. Valójában ez az agrárcsoport programja. A túlszabályozás ellen — Melyek a főbb célok? — Fontosnak tartja a'cso- portunk az agrártézisek megvitatását, és kezdeményezzük, hogy ez a parlament elé is kerüljön. Igen lényeges, hogy a mezőgazdaság túlszabályozottsága megszűnjön. Az alkotmányon és a szövetkezeti törvényen kívül más ne befolyásolja az önállóságot. Az állam a túlszabályozás helyett csupán adózással orientáljon. Ehhez persze tisztázni kell az árkérdéseket is, amelyekről én magam a parlament 1987. évi szeptemberi ülésén is szóltam már. Nem kevésbé lényeges feladatunk, hogy elősegítsük a vertikális integráció szélesítését, a termelő, a feldolgozó és az értékesítő közös érdekeltségének megteremtését. Ennek hiánya ma rendkívül sok nehézség forrása. A parlament elé kívánjuk vinni, szakértők bevonásával külön meg akarjuk vitatni a földtörvényt. Kezdeményezzük az erdőről, a vadászatról szóló törvény tárgyalását is. A megyéből magam is igen sok levelet kaptam. Gazdasági vezetőtársaim joggal teszik szóvá, hogy a tetemes vadkárok a mező- gazdasági üzemeket sújtják, ugyanakkor a vadból származó haszon máshová kerül. A második félévben akarunk foglalkozni a kedvezőtlen adottságú térségek támogatásának elveivel, ezzel párhuzamosan a rövid, és hosz- szú távú településfejlesztési kérdésekkel, s azzal is, hogy a kormány oktatás- és tudománypolitikája miként szolgálhatná jobban a falu fölemelkedését. Ma ugyanis — kivált az elmaradott térségekben — a legsúlyosabb gond az, hogy ezekről a vidékekről hiányzik a kreatív értelmiség. Számos somogyi példát lehetne erre említeni. Somogyból öten — Miben látja a csoport létének, működésének hasznát, eredményességét? — Abban, hogy egységesek vagyunk. Támogatunk minden olyan témakört, amely akár interpelláció során, akár más vonatkozásban vagy a törvényalkotásnál merül föl, és a fő célunkat, a falu fölemelkedését szolgálja. Nem valamiféle méltánytalan előnyök kiharcolása a célunk, csupán az, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás arányában kapjon Visz- sza a falu. Hozzávetőleg négy és fél millió ember él itt, elengedhetetlen a társadalmi igazságosság megteremtése. — Tiszteletre méltóak a törekvések. Somogy képviselői közül hányán kívánnak részt venni a csoport munkájában? — öten csatlakoztunk: Fenyvesi Henrik, Horn Péter, Horváth Ferenc, Mészáros Győző és jómagam. Vörös Márta 1988 nem volt sikeres év Somogy mezőgcpdaságá- ban. A kiesések fő oka majdnem mindenhol az aszály, de gyakran hivatkoznak a teljesítményre nem ösztönző gazdasági szabályozókra is. A gazdaságok vezetői tudják, hogy az új év sem kecsegtet sok jóval, és lehetőségeikhez mérten igyekeznek felkészülni a nehézségekre. Mit éreznek, mennyit tudnak mindebből a dolgozók? Mi az, ami a leginkább foglalkoztatja őket munkahelyükön és a háztájiban? A kérdésekre a somogysámsoni Marótvöl- gye Termelőszövetkezetben kerestük a választ. A termelőszövetkezet értékelte az 1988-as évet ágazati szintéken is. Az eredményt küldöttközgyűlésen ismertette a dolgozókkal. Minimális eredményt értek el, nyereségük kétmillió forint körül van. Ennek mintegy hetven százalékál elviszi a nyereségadó. Az idén a nyereségadó ötven százalék, s ennek negyven százalékát visszatarthatja a gazdaság, tehát kedvezőbb a helyzet. Másrészt azonban drágább az alapanyag, s nem nőtt az előállított termékek ára. „Megkérdezem, hogy miért!!” Bóka Ferenc, a téesz szarvasmarha-telepén takar- mányos. — Ezekről a dolgokról csak keveset tudok. Tudom, hogy .nem volt könnyű a műit év, és azt hiszem, a mostani sem lesz köny- nyebb. Csak a saját munkámból és a fizetésemből tudom lemérni a helyzetet; ha jobban megy a téesznek, én is többet keresek. Mivel az én fizetésem is a tej- mennyiségtől függ, attól, hogy a fejők hogyan dolgoznak, erre figyelek elsősorban. Ha csökken a tej- mennyiség — hiába vagyok takarmányos — megkérdezem, hogy miért. Nemrég új takarmányt próbáltak ki, és sikerült is növelni a tej- mennyiséget. Egyszer csak elfogyott, újat nem hoztak, mást kellett etetni, és 400 literrel visszaesett a termelés. A gyár nem tudta biztosítani a kért takarmánymennyiséget, ezért most lemondták, így megint eltelik két hónap, mire a tehenek visszaállnak a régire. Addig kevesebbet keresünk. A másik, ami közelről érinti az embert, a háztáji. — Régebben voltak disznóim, de most már nem éri meg. Csak annyit tartok, amennyi a családnak kell. A Bóka Ferenc tápok megdrágultak, s hiába emelték egy kicsit a fel- vásárlási árat, az csak arra, elég, hogy a végén egy ösz- szegben megkapjam, amit egész évben rá költöttem. Vállaltam egy darab szőlőt, azt művelgetem; ha jó lesz a termés, megéri. Ezek a saját gondjaim, de azt hiszem, ami kicsiben gond, az a nagyüzemben is az. Most megint emelkedtek az árak; ezt falun nem érezzük any- nyira, mint a városiak. Legfeljebb egy disznóval többet nevelek. De mit csinál az, aki lakótelepen él? „...áthidaljuk a nehézségeket” A traktorosnak a tél holt- idény. A műhelyben egyikük sem szeret igazán dolgozni, ők a kampányidőszakban találják meg inkább a számításukat. — Már ott sem igazán — mondta Vida László, a téesz fiatal traktorosa. — Hiába látom, hogy bruttó tizennyolcezret kerestem, amikor a borítékban csak tizenkettő van. Ezért a pénzért pedig sokszor hajnaltól késő estig a földeken vagyunk. Ilyenkor, műhely- időszakban az alkatrészhiány foglalkoztat bennünket. Már most sem kielégítő az ellátás; mi lesz akkor, ha hirtelen a kampány közepén lesz szükség valamilyen fődarabra? Nemcsak a saját házunk táját nézem; tudom, hogy nehéz évnek nézünk elébe. De én még fiatal vagyok, s hiszek abban, hogy tervszerű, komoly munkával át tudjuk hidalni a nehézségeket. Addig járok tovább az erdőre fát vágni az erdészetnek, hogy ilyenkor is megkeressem a megélhetéshez szükséges pénzt. „Örülünk, ha talpon maradunk” Lovász Lajos agronómus a növénytermesztési ágazat munkáját segíti. — Milyen lesz ez az év? Azt hiszem, az előzőnél csak jobb lehet. Mert még egy 1988-hoz hasonló alapjaiban ingatná meg a szövetkezetét. Ezért várok én jobbat, pedig a tények erre nem jogosítanak fel. Mostanában Az Országos Béketanács hasznosnak tartja, hogy a Honvédelmi Minisztérium — a januári parlamenti döntés, alkotmány módosítás után — tájékoztatást adott az alternatív katonai szolgálattal kapcsolatos műhelymunka jelenlegi állásáról. Az OBT tapasztalatai szerint a bejelentés formája azonban félreértésekre adhatott okot, mivel a tervezett lépéseket a közvélemény tényként értékelte — rögzíti az OBT nyilatkozata, amelyet csütörtökön ismertettek az MTI-vel. Az Országos Béketanács a Honvédelmi Minisztérium államtitkára által ismertetett elképzelésekkel kapcsolatban szükségesnek tartja leszögezni, hogy a polgári szolgálat tervezett 36 hónapos időtartama aránytalanul hosszú és büntető jellegű. A békemozgaminden a hozamok forintá- lis csökkentését hozza. Emelkedik a termeléshez szükséges alapanyagok ára, egyre jobban távolodnak egymástól az ipari és a mezőgazdasági termékek árai. Rosszul kezdődött az év a növénytermesztésben: már most csapadékhiány gyengíti a gabonát. Nem is tudom, mi lenne, ha hirtelen erősen lehűlne a levegő? A munkaerőt tekintve sincsenek jó kilátásaink. Eddig sem volt vonzó a téesz, s most, hogy a jövedelemadó elviszi a kampánymunkában dolgozók pénzének nagv részét, még nehezebb lesz jó munkaerőt találni és azt megtartani. — Több gazdaságnak okozhatnak nehézségeket a magas kamatok. — Nagyon sokan csak kölcsönökből tudunk gazdálkodni, mert nincs elég tartalékunk, örülünk, ha talpon mairadunik, s ezt a bankok igyekeznek minél jobban kihasználni. Mi lehet a megoldás? Most lesz arra lehetőség, hogy mégy-öt igazén hozzáértő ember megvásároljon egy tehenészetet, és eredményesen működtesse. A stabil gazdaságokat még sta'bila|bbá kell tienni; ahol pedig nem megy a szövetkezeti munka, abba kell hagyni és váltani — jobban működő formára. Akkor dolgozik jól a magyar paraszt, ha látja az értelmét, és tudja, hogy van értelme a munkájának. Vélemények, kétkedések, remények. Az emberek dolgozni akarnak — és látni munkájúik gyümölcsét. S míg végzik mindennapi teendőiket, töprengenek: hogyan lehentne másképp, eredményesebben. lom — korábbi álláspontjának megfelelően — rövi- debb idejű polgári foglalkoztatást javasol, és egyúttal kezdeményezi azt is, hogy vizsgálják meg a sorkatonai szolgálatát teljesítők esetében a tartalékos szolgálat időtartamának — jelenleg 18 hónap — rövidítésére nyíló lehetőségeket. A tervezet szövegének nyilvánosságra hozatala — a társadalmi szervezetek, köztük az OBT korábbi kérésével összhangban — szükséges ahhoz, hogy a közvélemény még a parlamenti döntés előtt véleményt nyilváníthasson, s a különböző érvek és ellenérvek nyilvánossá válhassanak. Ennek érdekében az Országos Béketanács — miként a polgári szolgálat tavalyi , kezdeményezése időszakában — több vitafórumot kíván szervezni — adja tudtul a nyilatkozat. Villanófény A téli gépjavításokról készítettem fotókat a Kőolajvezeték-építő Vállalat ipartelepén. Az egyik munkás, amikor meglátta, hogy fényképezni akarom, az arca elé emelte a kezét. Oda is kiáltott: „«Ehelyett (mármint a felvétel helyett) munkanélküli-segélyt adjon”. A hangsúlyból, a magatartásból félreérthetetlenül érződött: a „felsőbbségnek”, a közelebbről meghatározatlan vezetésnek szánta a megjegyzést, aztán a „jól megmondtam neki” kifejezés ült ki az arcára. Magatartásából valamiféle kívülállást éreztem: azt, hogy ami rossz ebben az országban, az kizárólag a vezetéstől származik, s a munkapad mellett álló ember nem tehetett semmit. Vitatkozom ezzel a magatartással általában is, és konkrétan ebben az esetben is. Éppen a Kőolajvezeték-építő Vállalat vezetői tették nagy erőfeszítéseket azért, hogy senkitől se kelljen megválni a múlt év elején, amikor szorult helyzet alakult ki. Akit lehetett, tisztességgel nyugdíjaztak, és közben munka után talpaltak. Nemcsak azt tartották szem előtt, hogy legyen mit dolgozni, hanem azt is, hogy növekedjen a dolgozók jövedelme, ha emelkedik a teljesítményük. Joggal jelentette ki Zábrák Sándor igazgató az év végi munkásgyűlésen: a KW dolgozóinak Siófokon nem kell szégyenkezniük a jövedelmük miatt. Ennyit a kőolajvezeték- építőkről. Mindehhez hozzá tartozik még az is, hogy nemcsak a vezetés az oka annak, hogy az ország szekere göröngyös utakra tévedt. Nem vitatva a vezetők fokozott felelősségét, a munkapadok mellett, a műhelyekben, a földeken dolgozók tevékenysége sem közömbös. Miközben ezt átgondoltam, a csarnok szomszéd műhelyében né- gyen-öten is támasztották a falat, jóízűen beszélgetve. Ügy tapasztaltam, nem volt ez a beszélgetés halaszthatatlanul fontos, hiszen a kívülről jött ember láttán abbamaradt, gyorsan akadt dolga mindenkinek. A jelenség nem egyedi, és tudom azt is, hogy a szóban forgó műhely dolgozóinak egész tevékenységét nem minősíti ez, de az emberek magatartását igen. A munkaidő kihasználása érdekében van mit tenni ebben az országban. A vezetők dolga a muka feltételeinek biztosítása, de a feltételek adta lehetőségeket ki is kell használni. Sz. N. Varga Ottó Javaslat és kezdeményezés OBT-nyilatkozat a polgári szolgálatról Lovász Lajos Vida László
