Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-10 / 8. szám
1989. január 10., kedd Somogyi Néplap 5 A félév nem volt gondtalan Váltakozik az iskola Közös irányítás a nagyatádi szakmunkásképzőben és a kollégiumban Zab Lajosné Fél éve, hogy közös irányítás alá vonták a nagyatádi 524. Számú Ipari- és Kereskedelmi Szakmunkásképzőt és a hagyományairól ismert, helyi József Attila Középiskolai Kollégiumot. A ikét „szomszédvár” — a két épület — egymás mellett áll. Hogyan értékelik az összevonás eddigi tapasztalatait ? Mohári Jenőnek, a szakmunkásképző intézet igazgatójának az irodájában, szembetűnő helyen egy pár bokszkesztyű van. Ajándék, de — ismerve a vállalkozó igazgató és munkatársainak, az intézet di-ákjaiinaik tevékenységét — jelkép is a kesztyű. Nagyatádon fölvették ... — A szakmunkásképzőnek szüksége volt kollégiumi háttérre. A József Attila kollégium lakóinak fele a mii diákunk. Az intézményi összevonás lehetővé teszi, hogy a tanulók egész napját megszervezzük, hatékonyabban foglalkozzunk velük. A vállalkozó iskola kollégium nélkül nehezen jutna előbbre; nyaranta építőtáborokat szervezünk, itt helyezzük el a diákokat. Vál- la-lkozásu nkat ki terj eszj tü k az idegenforgalomra is, fölújítjuk kollégiumunkat és nyáron kiadjuk az utazási irodáikon keresztül a vendéglőknek. Az igazgató nem álmodozó. Pontosan számol, hogy az oktatás feltételeit az eredményes gazdálkodás és az újabb vállalkozás ok révén miként lehet javítani. — Az áfészek részére fogunk középvezetőket képezni. A kollégium most nincs teljesen kihasználva, ezért két osztályt indítunk szeptemberben. Az áfészek kétmillió-kétszázezer forinttal járultak hozzá a feltételek megteremtéséhez. Az egész Dunántúl számára képezünk majd — idegen nyelvet is tanuló — kereskedőket. Tizenöt áfész eddig a partnerünk. A tavalyi évet is jó eredménnyel zárták a szakmunkásképzőben. Bevételük nyolcvan százalékát a kollégium felújítására fordítják. — Javult-e a szakmunkástanulók tanulmányi eredménye, észrevehető-e, hogy a nevelők „jobban 'odafigyelnek” rájuk? — A diákok fegyelmezettebbek, szorgalmasabbak, tanulmányi eredményeik is jobbak. Ez összefügg a vállalkozó iskola szemléletével, és az intézményi összevonás is hozzájárul a körülmények, feltételek javulásához. — Milyen a kapcsolata a szakmunkásképző nevelőinek a kollégiumban dolgozó pedagógusokéval ? — Véleményem szerint jó. A kollégium minden lakója és dolgozója tapasztalhatja, hogy előbbre léptek és további fejlődést biztosíthatunk még számukra. A kollégiumban délelőtt is találkoztunk diákokkal: azokkal, akik részt vesznek a felújítási munkálatokban. Nem a kollégisták dolgoznak itt, hanem azok a brigádok, akik részesei az intézet vállalkozásának. Kömpf Gyula oktató: — Itt ismertem föl, hogy az ember többre képes. Selmeczy Gyuláné élelme- zé'svezető: — A kollégium felújításában a legszükségesebb feladat a konyha korszerűsítésié, az ebédlő felújítása volt. Nagyon lerobbant munkahelyen dolgoztunk előtte. Eddig nem volt még pénz semmire, most hirtelenjében van mindenre, ami kell. — Ismételten kérde■ zem öntől, Palágyi úr, ki az a hölgy, lány, asszony, aki gyűjtőfogalomként a szeretőjének nevezhető? — Erre én is ismételten csák azt válaszolhatom, hogy nekem nincs semmiféle szeretőm. — Nincs?! A fenébe is! — kezdte hangerő dolgában főnökének tett ígéretét beváltani. — Ha így kezdi, azt nagyon rosszul teszi! Mert ezzeil engem arra kényszerít, hogy hatósági közeg, félrevezetése miatt őrizetbe vegyem. Azonnal rakjon ki mindent a zsebéből! — rivallt rá. — No, de kérem, őrnagy úr! — Nincs semmi kertelés! Magos erős hangjára belépett a főnöke. — Mi az, mi történt? — kérdezte? — Pusztán annyi, hogy őrizetbe veszem Palágyi urat és a fogdába kísértetem. — Míg ezt mondta, Palágyi kezdte a zsebeit ki- ürítgetni. — Siessen! — szólt rá az őrnagy. — Mindent kirakott? — Igen, őrnagy úr. — Álljon fel, kérem [Ettől fogva úgy beszélek önnel, minit fogollyal. — Ezután hozzálépett és megmotozta. Nem fölöslegesen. Főnöke némán nézte, amint Palágyi ruházatából, akár egy bűvész, elővarázsol két egymáshoz hasonló levéltárral, .amit aztán az asztalra helyezett. — Látja kérem?! Most is hazudott, amikor azt mondta, hogy Zab Lajosné másfél évtizedes tanácsi irányítói munka után pedagógus képzettséggel került a kollégium élére, az összevont intézmény hat igazgatóhelyettese közül ő az egyik. — Megszerettem a kollégiumi nevelőmunkát. Egyszerűnek látszik, de annál felelősségteljesebb ez a munka. A tanulók tanórán kívüli életét gondoskodással igyekszünk megszervezni, irányítani. A családot igyekszünk pótolni. A szakmunkásképző nagyon sokat tesz körülményeink javítása érdekében. Ebben látom az összevonás előnyét. Csodá- szép intézményünk lesz, ha végeznek a felújítással. Tőlünk azt várják, hogy kiegészítsük a szakmunkásképző oktató-nevelő munkáját. Szeretném megtalálni a helyemet itt a kollégiumban én is. Ki kell járni az útját annak, hogy zökkenő kiürítette minden zsebét. Na, most már leülhet. Ó maga is visszaült a helyére. Darabonként átnézte Palágyi személyes tárgyait. A két tárcában talált iratokat, miközben figyelmesen olvasta, azért talált rá módot, hogy közben Palágyi arcát figyelje, aki egyre izgatottabban leste az őrnagy mozdulatait. Na, gondolta Magos, ebben a tárcában rejtegethet valamit, ami ha felszínre kerül, halomra dönti eddigi hazugságait. Feltételezésében nem csalódott. Ugyanis a tárca belső rekeszében talált egy nagyon csinos fiatal nőről készült levelezőlap nagyságú fényképet. Megfordította. A hátán ezt olvasta: „Halálomig hűséges élet- itársad, Kati.” Szót sem szólt, csak félretette és tovább böngészett. Egy kis cetlin mindössze egy utcanevet talált: Mohai út. A két tárcát kívülről- belülről megvizsgálta. Valami nem tetszett neki, hirtelen felállt, kinyiitatta az ajtót és bekérette az egyik helyi nyomozótársát. Főnöke még mindig nem szólt semmit, csak csodálkozó te/kintettel figyelte- Magos műveleteit. — Légy szíves — szólt a bejövő kollégához — kísérd át Palágyi urat a kapitányságra, őrizetbe vettem. . Palágyi nehézkesen állt fel és mikor már az ajtóhoz ért hirtelen megfornélkül haladhassunk a feladatok megvalósításában. Végül Dezső Lászlónétól, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjétől kértünk véleményt: — Az összevonást a megyei tanács művelődési osztálya javasolta már évekkel ezelőtt. Ennek 1988-ban, teremtődtek meg a feltételei. A Nagyatádi Városi Tanács is úgy látta, hogy a két intézmény együtt többet érhet el, mint külön-külön. A nevelési, oktatási szempontokon túi figyelembe vettük azt is, hogy a romló gazdasági helyzetben nekünk nagyon szerencsés, ha a vállalkozó iskola segíti a kollégiumot. A kollégium továbbra is ki tudja elégíteni a gimnáziumba jelentkező vidéki tanulók igényét. Nem telt gondtalanul az elmúlt félév, de az eredmények többet nyomnak a latba. Horányi Barna dúlt: — őrnagy úr —mondta nagyon szelíden —, ne haragudjon, nem ltudok tovább hazudni. Láttam az ön kezében a fényképet, meg a feljegyzéseimet, tudom, megtalálta a címet is. Kérem, nagyon kérem, ne kísértessen el, hallgasson meg. — Csak nem a szeretőjéről, Katiról akar beszélni? — De igen. — Ha úgy gondolja, hogy érdemes meghallgatnom, ák|kor tessék, üljön- vissza a székre! • — Őrnagy úr, kérem szépen, én- hazudtam, valóban nem a feleségemnél, odahaza • aludtam — kezdte szégyenlősen —, mint aki valami nagy vétket árul el — Palágyi. — Ezt eddig is tudtam. Azt mondja meg, akkor hol a-lult? — Katinál, a barátnőmnél, a Mohai úton. Kérem, őrnagy úr, őt ne avassák be ebbe a dologba. Tizenkilenc éves, fiatal lány, ő nem tudja, hogy én nős, kétgyerekes apa vagyok. Nagyon, nagyon szeretjük egymást. Palágyi szavai alatt a már indulófélben levő főnök visszaült és továbbra is szótlanul- figyelte Magos őrnagy „küzdelmét” az igazság felszínre hozásáért. Hirtelen kinyílt az ajtó, a helyi nyomozás vezetője jelent meg. — Mi van itt? — kérdezte. — Erre majd Magos őrnagy felel neked — válaszolta a főnök. — Menj! — HÁG BÉR TÁLAK /jEgy éjszaka története ^ TY-NÉZÓ BUMM! Ki ne próbálkozott volna?! Legalább telefonéin r. Nyertesnek számított már az, aki vonalhoz jutott és kapcsolták, játszhatott. Szere tüftk }át#zaní. Na és akkor? Bumm! A televízió ' megújulásának, népszerűségének nem ártott a Bumm! — a héten a Torpedó következik —, de ne ezen a játékon mérjük le, md Változott. A televízió az elmúlt héten több időt, figyelmet követelt, mint eddig. A kettesen nap mint nap este héttől egészen- jó filmeket láthattunk. Igen á-m, de így lemaradtunk a Híradóról, igaz, a kettes 17 óra tájtól kezdett rászoktatni, hogy ami információra szükségünk van,az;t még a Bumm! előtt megkapjuk. A kettes csatorna úgynevezett soro- zátfiimeket kezdett, három estére odaszögezte a nézőt a képernyő elé. Az egyes csatorna profilja ugyan- valamicskét masabb, jobban kapcsolódik a napi éltet eseményeihez, á-m a dobodból itt is sikerült elővenni néhány jó filmet. Csupán emlékeztetőül : pénteken- késő este láthattuk az indiai Genesis című alkotást, szombaton állta a versenyt — gondolom — a cseh bűnügyi filmmel az angol Megtalált álmok című tévéfilm. Kathleen Quinlan — Sarah szerepében—■■ nemcsak a szomszéd gróf szívébe loplta be magát, -hanem a néző is megkedvelte.-A két csatorna megújhodása versenyt is jelent a két stúdió között — a nézőért. A néző pedig eltöprenghet: -mit nézzen? Jól választott? Megérezvén- az ebben rejlő konfliktusveszélyt, szombaton műsorváltoztatásrakényszerült a kettes csatorna, megvárták, míg befejeződik a Megtalált álmok, csak aztán — tíz perccel a kiadott, műsornál később — kezdték el vetíteni a Vörös napot, a -kettes újabb színészsorozatát, amely a népszerű Charles Bronson szerepeit eleveníti föl hétről hétre. A mai Tv-néző is eltér az eddigiektől, hiszen nem egykét filmről, műsorról szól, hanem a megváltozott struktúrából igyekszik arra következtetni hogy az eddiginél színesebb, gazdagabb választékot kínál a két csatorna. A tizenkilenc részes Mi- tu-ház, avagy a mindentudó háztartás befejező adására vasárnap délelőtt került sor. Aki eddig néz.te, nem hagyta magát elcsábítani a kettes Tévémagiszterével, legföljebb belepis-larílott, mit kínál az új művelődési magazin. A Mi-tu-ház sok apró tanáccsal látta el eddig a fiatalokat, hogyan főzzenek finom teát, a foltot miképpen lehet eltüntetni, ahová éppen esett stb. A befejező adás mintha az eddigiek paródiája lett volna. Terítés címén olyan ötleteket mutattak be, amelyek enyhén szólva nem asztalra valók* Bizonyára nagyot nézne ebéd- vagy vacsoravendé- gem, hogyha az asztalon egy földíszített pohárban fölfedezné feleségem nem igazgyöngy láncát, amit egy hete a színházban még a nyakán viselt. Az ilyen- és hajsomló ötletek nem a mi ízlésünk szerint valók. Megújhodott A hét is. Januártól a Híradó és A hét szerkesztősége összeolvadt, a főszerkesztő Aczél Endre. Sándor István vezette az első adást, amely — azt hiszem — hiteles képet igyekezett f-esteni hazánk állapotáról. Arra is figyelmesek lehettünk, hogy a mit mondunk mellett milyen fontos a hogyan mondjuk. Es amit fölismert máris Sándor István: többet fogunk a tévé előtt ülni, mint eddig, s ennek nemcsak a két csatorna versenye az oka. Öva intett bennünket attól, hogy leszokjunk az olvasásról, a moziba, a múzeumiba járásról, a kirándulásról, mert mindent a megújult tévé sem tud nyújtani. És nem is törekszik erre. Horányi Barna intett az őrnagynak és erre Magos, és a százados kilépték a szobából. — Mit akarsz te tulajdoniképpen ? — kérdezte kint a rendőrsiz/ázadas. — Palágyi művezetőt már el kellett volna engedni. Milyen jogon vetted te őrizetbe? — Nézd — válaszolta- Magos kissé ingerülten —, ti úgy tízen, vagy többen is relggeltől estig itt voltatok, és jelenleg is itt vagytok. Megvizsgáltátok a helyszínt, sokakkal beszélgettetek is. Megettetek három-négy kiló gyulai kolbászt és hozzá vagy négy darab kétlkilás kenyeret. De ennél többre nemigen jutottatok... — Az a mi dolgunk, hogy mit csinálunk — vágott bele mérgesen Magos szavába a százados. — Csak volt a ti dolgotok, ezután már a miénk. Ha már idejöttünk, szeretnénk tiszta képet kapni erről a kegyetlen gyilkosságról. Én tehát folytatom, amit megkezdtem, a többit pedig beszéld meg a főnökömmel, aki egyébként neked is feljebbvalód. M-agos sarkon • fordult és Palágyi előtt virágnyelven jelezte főnökének, hogy miről volt szó. — Te csak folytasd a megkezdett munkádat, én majd intézkedem. — És kiment a szobából. Már addigra elmúlt éjfél, de Magos energiája nem csökkent. Pal-ágyi két 'tárcáját beküldte a főkapitányság bűnügyi laboratóriumába, majd ismét folytatta a kihallgatást. — Nos, Palágyi úr, ott tartottunk, hogy Katinál aludt a Mohai úton. — Igen, őrnagy úr, ott aludtam. — Mikor ment oda és reggel miikor jött el onnét? — Mint máskor is, este úgy hét óra után értem Kati lakáséira. Ö vacsorát készített, beszélgettünk, m-eg- vacsoróztunk, és fél 10 körül lefeküdtünk. — Mi történt azután, folytassa kérem! — Reggel karán felébredtünk, én megborotválkoz- tam... — Magánák, Palágyi úr — szólt közbe Magos — nem lenne ennyire szőrös az arca, ha -borotválkozott volna. Látja, én ezt valóban elmulasztottam ma reggel, mégsem vagyok olyan borostás, mint maga. — Lehet, hogy önnek van igaza, • őrnagy úr, és talán én nem is borotválkoztam. De azért ezzel kapcsolatban nem vagyok biztos. Az viszont biztos, hogy. megreggeliztünk, és én valamivel korábban indultam el a szokottnál. — Mit reggeliztek? — Teát és vajas kenyeret. — A kedve® Katalinnak mi a vezetékneve és hol dolgozik? — Varga Katalin és a Ganz gyárban dolgozik. ' — Milyen beosztásban? — Irodai alkalmazott. — Ö hány órára jár be? — Nyolcra, őmagv úr. Magos ekkor önkéntelenül ránézett az órájára. Hajnali fél négyet mutatott. Most, hogy tudta mennyi az idő, kezdte magát kissé fáradtnak érezni. De ahogy megpillantotta visszatérő főnökét, az örömtől új erőre kapott, pláne amikor megtudta, hogy főnöke intézkedésére hamarosan megjelenik majd egyik kiválóan dolgozó nyomozó- társa, Németh százados. (Folytatjuk.) Mohári Jenő