Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
2 Somogyi Néplap_____________________i°nuór héltő A Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának NYILATKOZATA a Varsói Szerződés Szervezete és az Észak-atlanti Szövetség Európában és a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányáról Grósz Károly beszédet mondott a Világgazdasági Tanács ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) A Varsói Szerződéss tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága kifejezésre juttatja ama reményét, hogy a NATO-országok hasonló készséget tanúsítanak a mielőbbi előrelépésre az európai stabilitás és biztonság erősítésének útján, egyebek között a saját fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentését célzó egyoldalú intézkedések révén is. * * * Hírmagyarázat Nem csupán a katonaviselt emberek, hanem szinte kivétel nélkül mindenki tudja, hogy a legszigorúbban őrzött adatok egyik különlegesen fontos kategóriáját a katonai titkok képezik. Közöttük is azok a legféltettebb Az MSZMP KB történelmi albizottságot hozott létre a felszabadulás utáni korszak elemzésére. Az albizottság a napokban ülést tartott, munkájáról Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter nyilatkozott szombaton a rádió 168 óra című műsorában. Kérdésekre válaszolva szólt arról, hogy Nagy Imre politikai rehabilitációja ma még nem történt meg és e tekintetben jósolni sem szabad. A feltárt dokumentumok azt igazolják, hogy az 1954—55-ös politikai „miniválságban” Nagy Imrének volt igaza. Ami azonban 1956-os szerepét, tevékenysé gét. illeti, akörül még zajlanak a viták. A megítélést árnyaltabbá tehetik új belső és külső összefüggések. Például az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956- ban történt; egy oligarchisz- tikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek. — A történelemben még visszamenőleg sem lehet véglegeset mondani — folytatta. Ha a tények tisztelői vagyunk, akkor tisztelettel kell lennünk azokkal a tényezőkkel szemben is, amelyek esetleg ezután derülnek ki. Ám azt mindenképpen szeretném hozzátenni; hogy ezzel a történelmi megítéléssel a politika, a történelemtudomány és a közvélemény nagyon közeledett egymáshoz. Az a sommás ítélet, amelyik egyetlen kifejezéssel : ellenforradalomnak minősítette az 1956-ban történteket, a közvéleményben és a párttagság nagy részében is meglévő érzületet fejez ki; ez viszont az eddigi kutatások alapján nem állja meg a helyét. Pozsgay Imre rámutatott: „Az események elemzésénél nem 1956-hoz, hanem egy korábbi időszakhoz kell visz- szamenni: ahhoz az 1948—49- ben vállalt vagy kényszeredetten vállalt szocialista modellhez, amelyik egészében úttévesztésnek bizonyult, s a működőképtelenségét igazoló jelenlegi válsághoz vezetett”. A többpártrendszerről szólva elmondotta: — Meg kell tanulni az együttélést egy, két vagy több párttal is. Az MSZMP nem mondhatja meg és nem információk, amelyek a hadsereg pantos létszámát, a fő fegyverfajták és a jelentősebb harci-technikai eszközök meglévő mennyiségét mutatják. Ez így van a világ minden részén. így van nálunk és a Varsói Szerződés valamennyi tagországában is, legalábbis így volt, a mai napig. Ugyanis ma mind a hét országban — amelyeknek hadserege a Varsói Szerződés védelmi szövetségéhez tartozik — nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat. A mai napitól már tudhatjuk, hogy mennyi a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK, a román és a szovjet hadseregek egyenkénti és összesített létszáma, ismerhetjük, hogy milyen és mennyi fegyverzettel rendelkeznek országonként és együttesen. De az is kiderül ezekből az adatokból, hogy is akarja megmondani, hogy melyikük lesz komoly tényezője a magyar politikai életnek. Lehet, hogy velük partneri viszony alakul ki, ám lehet, hogy éppen ellenzéki szerep jut azoknak, akik ezt a partnerséget vagy koalíciót nem tudják vállalni. A jeilenlégi társadalmi-poiiti - kai válságban nem különböző politikai mozgások játsszák a szerepet; ezek annak köivebkezményei. Alapvető gond: immár 15—20 éve nem sikerül elérni, hogy az alapfolyamatok és a politikai szándékok egyirányba menjenek, ezek minden akarat ellenére eltérnek egymástól Pozsgay Imre válaszait arra a kérdésre:— készül-e elemzés a Kádár-korszak • ról? — Erről, a korszakról is el kell számolni, de nem sok ígéretet tudott tenni azoknak, akik ezit a személyes leszámolás formájában képzelik el — mondotta. — A rendszernek a lényegéhez éppen az tartozott, hogy a személyes felelősség, é(s általában is a felelősség tet- tenérhetetlen volt. Bár két- séigteleni, azoknak, akik vezető szerepet vállaltak ebben a korszakiban — függetlenül attól, hogy maguk is rabjai voltak egy struktúrának —, nagyobb a felelőssége, mint azoknak, akik elszenvedői voltak ennek a korszaknak. Az elemzést nem valamiféle rituális leszámolás formájálban, hanem az európai civilizáció szabályai szerint kell! véghezvinni, kulturált kiegyezési formában. Ám a felelősségét föl keli vetni, és ezit nem kerülheit meg a léglújabb korszak sem. Azt is vizsgálnunk kell — bár ez a szó klasszikus értelmében nem tartozik a történelem körébe —, hogy 1988 má|jus(a óta máért mennek lajs&abban a dolgok. És miért nincsen olyan mélyreható átalakulás, .mint amilyenre szükség lenne a gazdaságban, a társadallmi tevéiken y- ségben. Végiül szólt arról: a bizottság az eddigi történelmi dokumentumokat, a munka részleteit eddig azért nem tárta a közvélemény elé, mert még nem készültek el vele. Ahogyan, folyamatosául, az új történelmi ismeretek birtokába jutnak, úgy azdkat még a Központi Bizottság ülései előtt nyilvá- rfosságra akarják hozni. a NATO-hoz tartozó államok fegyveres erői valójában milyen katonai potenciált képviselnek itt Európában. S ha a nyilvánosságra hozott adatokat összevetjük, az is megállapítható, hogy a két katonai szervezet között milyen az erőviszony, a mi oldalunkon lévő erő hogyan aránylik a másik fél katonai potenciáljához. Beigazolódik, hogy a bizonyos területeken meglévő aszimmetriákkal együtt — a nyugati propagandával ellentétben — tulajdonképpen erő- egyensúly van a két katonai szövetség között. Ez a Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bi- zdttságának tavaly december 17-i szófiai ülésén elfogadott és ma a legszélesebb nyilvánosság elé került Nyilatkozat és a hozzá tartozó több mint félezer adat célja és jelentősége. Reális képet nyújtva, a valóságot bemutatva a közvélemény számára a Varsói Szerződés és a NATO Európában, valamint a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányairól. Elősegíteni a NATO Varsói Szerződés iránti bizalmának növelésést, s ezen keresztül további pozitív irányú változásokat elérve a katonai enyhülés, a leszerelés területén. Mindez azt is világosan igazolja, hogy a Varsói Szerződésen belül a békére és a biztonságra való törekvés új módon történő felfogása nem csupán propaganda, hanem reális valóság. Az adatok nyilvánosságra hozatala ugyanakkor hozzájárulhat a március elején Bécsben kezdődő európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások kedvezőbb feltételeinek kialakításához is. Segíthet elkerülni az évekig tartó „számháborúit”; a létszámadtokról folyó meddő vitát, s előbbre hozhatja a megegyezés időpontját. A Nyilatkozat utal arra. hogy 1988-ban a NATO, figyelmen kívül hagyva a Varsói Szerződés egyidejű és kölcsönös adatcserére vonatkozó javaslatát — nyilvánvalóan propagandiszti- kus céllal, a közvélemény befolyásolására — egy sajátos felfogás szerint a valóságtól eltérő adatokat hozott nyilvánosságra. Néhány példa ezekre: szerintük saját fegyveres erőik összlétszáma 2 213 593 fő, míg a most nyilvánosságra hozott adatok szerint 3 360 200 a valós szám. A számbeli eltérés majdnem másfél millió! Saját harckocsijaik számaként 16 424 darabot jelenítettek be, ezzel szemben — a VSZ szerint .— ezek pontos száma 30 690, közel 15 ezer a különbség. Ám alá is becsültek bizonyos adatokat; a Varsói Szerződéshez tartozó hadseregek harckocsijainak számát 51 500-ban jelölték meg, míg ez a ma nyilvánosságra hozott adatok szerint közel 8 ezerrel több, 59 470. Ezekben az adatokban — ha őszinte a törekvés a tárgyalások eredményességére — egyik fél oldalára sem szabad tévedni. Hiszen ma már csakis úgy képzelhető el eredményre vezető létszám- és fegyverzetcsökkentési tárgyalás, ha a tárgyalóasztalra kerülő adatokat a másik fél — ha kell szigorú ellenőrzés mellett — elfogadja. Ez pedig eleve célszerűtlenné feszi valótlan adatok közlését. A nyilvánosságra hozott adatok közül bizonyára szinte mindenki elsőként a Magyar Néphadseregre vonatkozókat fogja tanulmányozni. Számukra — mielőtt hozzájutnánk az országos napilapokban közzétett valamennyi adathoz — néhány információ néphadseregünkről: létszám 106 800 fő, s többek között 113 repülőgéppel, 96 harci helikopterrel, 1 435 harckocsival, 2310 gyalogsági harcjárművel és páncélozott szállító harcjárművel, továbbá 27 harcásza tirakéta-indítóállvánnyal rendelkezik. összességében ezek a Varsói Szerződés tagállaminak hadseregeit bemutató táblázatok legszerényebb adatai, ami bizonyítja, hogy néphadseregünk valóban az ország nagyságrendjének, szükségleteinek és anyagi teherbíró képességének megfelelő méretű, ám korszerű hadsereg. Kész és képes hatónk szuverenitásának megbízható védelmére, és szövetségi kötelezettségeinek teljesítésére. A szenzációs, a nagy jelentőségű és az ezekhez hasonló kifejezések nem ritkák manapság egyes események, bejelentések megítélésekor. Pedig ezeket a szavakat a valóban kiemelkedően fontos alkalmakra kellene tartogatni. Például a most megjelent Nyilatkozatra és a hozzá tartozó ladaitolkra. rövid távon a helyzet stabilizálását, hosszú távon olyan struktúra kialakítását szolgálja, ami biztosítja a nyitott, humánus, demokratikus fejlődést, s lehetővé teszi erőteljesebb integrálódásunkat az európai és a nemzetközi folyamatokban. A reform eredményességét az dönti el. sikerül-e növelni a társadalom, a gazdaság teljesítményét. Az 1988-as gazdasági programunkat teljesítettük. Erre utal, hogy a konvertibilis kereskedelmi mérlegben jelentős fordulat ment végbe, ami számunkra és partnereink számára is bizakodásra ad okot. Szabadkereskedelmi övezet létrehozásával, vegyes vállalatok alakításával, a működő tőke bevonásával a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat kitágító termelési együttműködésre törekszünk. A külföldi tőke — hangoztatta — már ma is biztonságban érezheti magát nálunk. S ezt nemcsak politikai szándékaink, de új törvényeink is garantálják. Hosszú távon megnyitjuk a határokat a tőke, a szakismeret, az információk, a munkaerő szabad áramlása előtt. Tisztában vagyok vele, hogy a világgazdasági nyitásnak „ára” van. A szerkezeti átalakulás fájdalmas és időigényes folyamat. Nagy múltú szakmák felszámolását, a megszokott munkahelyek megszüntetését, a kialakult jövedelmi viszonyok, a kivívott pozíciók, kialakult élet- és értékrendek megváltoztatását követelik. Mégsincs más utunk. Ugyanakkor mi a magyar néptőf jövője érdekében nem áldozatot, hanem nagyobb kezdeményezőkészséget, vállalkozó kedvet, az alkotó energia elismerését és megbecsülését, a tudás gyarapítását és hasznosítását kérjük. Mindez csak akkor lehetséges, ha to vább demokratizáljuk a po litikai viszonyokat, korszerű sítjük a politikai intézményeket, felszámoljuk azokat a kötöttségeket, amelyek visz- szatartják az alkotó közösségeket, javítjuk a közállapotokat. — Hazánknak — hangsúlyozta a továbbiakban az MSZMP főtikára — adottságainál fogva egyidejűleg kell orientálódnia mindkét nagy •európai integrációra. A jövőben is érdekünk az együttműködés korszerű, igényes fejlesztése a KGST-vel. Az Európa sorsáért érzett felelősség és gazdasági fejlődésünk egyaránt igényli a kapcsolatok bővítését az Európai Gazdasági Közösséggel, sőt az együttműködés új lehetőségeinek feltárását az EFTA-országokkal. Bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat az Európa Tanáccsal és az Európai Parlamenttel, a Nyugat-európai Unióval. Készek vagyunk közvetlen együttműködésre minden erre hajlandó politikai párttal, társadalmi erővel. Hazánk aktívan részt vesz az ENSZ, a GATT, a nemzetközi pénzügyi intézmények munkájában. Nyitott az együttműködésre a világ minden országával abból a meggyőződésből, hogy ez felel meg a világ, Európa és a mi népünk érdekeinek. „Mi hitünk és meggyőződésünk szerint a reformok útján haladunk a jövőben is, mert ez felel meg nemzeti érdekünknek. Tartós előrehaladásra azonban csak akkor van esélyünk, ha legfőbb partnereink politikai szinten, a gazdasági körök és a multilaterális szervezetek a gazdasági-pénzügyi együttműködésben támogat - ják erőfeszítéseinket. Hiszem, hogy az európai népek érdeke is a stabil, fejlődő szocialista Magyarország” — hangoztatta végezetül Grósz Károly. Ä MagyaT Újságírók Országos Szövetségének pénteken kezdődött tanácskozása tegnap a késő éjszakai órákban ért véget. Az alapszabályt a szeptem béri közgyűlésig terjedő időszakra fogadták el. Elnökké Báló Györgyöt, főtitkárrá Szegő Tamást választották Pozsgay Imre nyilatkozata a történelmi albizottság munkájáról (Folytatás az 1. oldalról) A jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e örökölt lemaradásukat felszámolni és minden tekintetben Európaimás áillamaimak partnerévé válni. A szocializmus történelmi próba elé került, s e felismerés óriási belső energiákat szabadít fel. Erejét megsokszorozza az a tény, hogy a megújulás az egyes országok nemzeti sajátosságaira építkezik, s így segíti a külvilág ösztönző hatásainak érvényesülését. A szovjet peresztrojka, a szocialista1 országok reformmozgalma 1917 óta a szocializmus legnagyobb vállalkozása, igazi európai léptékű teljesítmény. A szocialista országok azonban átmenetileg kritikus esztendők elé néznek. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a korszerű termelési szerkezet, a hatékony gazdálkodás árát meg kell fizetni, vállalva a fogyasztás átmeneti csökkentését, sőt indokolt esetben a munkanélküliséget is. A megújulás azonban a gazdasági stabilizáció és a fokozatos növekedés lehetőségét ígéri. A KGST reformja egyben az integráció tényleges nyitottságának is forrása. A szocialista országok ebben az esetben — mutatott rá Grósz Károly — felzárkózhatnak a világgazdaság fő áramlataihoz; stabil, kiszámítható partnerként vehetnek részt a nemzetközi viszonyok formálásában. Ha a politikai és gazdasági reform a külső nehézségek, a belső gondok súlya alatt megállna, vagy eltorzulnál, az európai és nemzetközi légkör válna feszültebbé, egész részünk lenne szegényebb. „Nagyon sok függ a gazdasági körök reális értékítéletétől, viszonyától. Javaslom, jöjjenek el Budapestre és a Világgazdasági Fórum regionális tanácskozásán vitassuk meg a kelet—nyugati együttműködés kérdéseit”. Az emberi jogok fontosságáról szólva Grósz Károly leszögezte: „Nincs európai enyhülés, nincs bizalom, ha egyetlen ország is akad, ahol megsértik, lábbal tiporják az emberi jogokat, alhol sérelmek érik a nemzeti kisebbségeket.” Mi, magyarok — mutatott rá — elindultunk a közös Európához vezető úton. Egyszerre valósítunk meg reformot a politikában és a gazdaságban. A reformprogram Sorsunk, Európa
