Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

1989. január 30., hétfő Somogyi Néplap 3 TAB, FONYÓD, CSURGÓ Üj városok öröme munkájához kell igazítani az egész vágóvonatat, ezt vizsgálják most a francia kollégák. — Mit vannak az új be­rendezésektől ? Lukács György termelési főmérnök: Szombaton jelent meg a hír a Somogyi Néplapban, hogy az Elnöki Tanács pénteki ülésén március 1-jével várossá nyilvánította Tabot, Fonyódot és Csurgót. A települések ta­nácselnökeitől vasárnap azt kérdeztük, mit jelent számukra a hír. TIZENEGY TÁRSSAL — Megelőlegezett bizalmat és kötelességet jelent a vá­rossá nyilvánítás — mond­ta dr. Farkas István, Tab tanácselnöke. — Tabnak 11 társközsége van, s amikor a vonzáskörzet gondjairól be­szélünk, akkor rájuk gon­dolunk. A társközségek nem lesznek városrészek, de a városi közös tanács foglalko­zik továbbra is gondjaikkal. Az Országgyűlés januárban módosította az alkotmányt, ez a módosítás tette lehető­vé, hogy a városok és a köz­ségek közös tanácsot alakít­sanak. Tab megfelel azoknak a követelményeknek, ame­lyet a városoktól, a jogszabá­lyok megkívánnak. Ezek kö­zül a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a kereskedel­mi ellátottság és az oktatás feltételei jók. A város min­dig is vonzásközpont volt. Az 1800-as évek végén a Ba­latontól délre eső területek kereskedelmi központjának számított Tab. A vásártartás joga és a kereskedelmi jel­lege tette akkor mezőváros­sá. Amikor eltörölték a me­zővárosi rangot, kereskedel­mi központ jellege megma­radt: 25 község lakói jártak s járnak ide ma is vásárol­ni. A tabi középiskolák ezek­ből a falukból kapják a ta­nulókat. Azt gondolom, hogy a városi rang azt a követke­zetességet rója ránk, hogy a- társközségekről és a vonzás- körzetbe tartozó települések lakóiról még magasabb szín­vonalon gondoskodjunk. A MUNKA ELISMERÉSE — A városi rangot annak a hosszú ideje tartó folya­matos munkának az elisme­réseként értékelem, amelyet a lakosság Fonyód fejlesz­tése érdekében végzett — mondta dr. Komáromi Jó­zsef, a Balaton-parti nagy­község tanácselnöke. — A település 907 éves történeté­ben még egyszer sem kapott városi rangot: jelentős sze­repet azonban többször is. Igazi fejlődését a fürdőkul­túra kialakulásának köszön­heti a múlt század végén. Erre építve e század dere­kán kapott újabb lendületet a településfejlesztés, s igazi virágkorát alighanem az el­múlt években, évtizedekben élte meg. A lakosság tevé­keny közreműködésével ala­kítottunk ki olyan intézmé­nyeket Fonyódon, amelyek alkalmasak a középfokú sze­repkörből adódó feladatok ellátására. Az intézményhá­lózat fejlesztésével egyen­rangú feladat volt az infra­struktúra fejlesztése is. Eb­ből külön ki kell emelni a gázhálózat fejlesztése érde­kében végzett munkát. A tíz évre tervezett programot hat év alatt hajtottuk végre, teljes egészében lakossági erőforrások felhasználásával. A gázvezeték-építésben csak annyi állami pénz van, amennyit a gázhasználó ál­lami vállalatok saját ellátá­suk érdekében befektettek. Hasonlóan nagy vállalkozás volt a csatornaépítés és -fej­lesztés. — A városi rang szerin­tem azt jelenti, hogy a tele­pülésnek minél előbb bizto­sítania kell a városi feltéte­leket. A jelenlegi körülmé­nyek között másként, mint önerőből, nem lehet ezt meg­valósítani. Fonyód lakói ed dig is bizonyították, hogy ké­szek tenni a községért. Biz­tos, hogy tenni akarnak a városért. VÁROS, HARMADSZOR —- Csurgó régóta városias jelllegű település — mondta Gál Endre tanácselnök. — Kétszáz évvel ezelőtt, a gim­názium alapításával e folya­mat felgyorsult, a múlít szá­zad második felében, a vasútvonal megépítése után p>edig rendkívül dinamikus­sá vált: iskolaváros lett, s a környék agráripari, ke­reskedelmi központja. A fejlődés 1945-ig töretlen volt, attól kezdve azonban a határsáv megközelítési ne­hézségei, ma jd a járási köz. pont megszűnése után visz. sziafejlődés, stagnálás jelle­mezte. Fejlődése az 1980-ais évek elején, különösen 1984- től kapott lendületet; nőtt a népességtartó képessége, s elindult újból a városiaso­dás útján. Éz a rang, amit mi már­cius 1-jétől megkaptunk, az itt élő emberek számára biztonságot jelent. A lakos­ság visszanyeri önbizalmát, s a városi ranggal megerő. södnek az ittmaradás felié, telei. A városi rang önma­gában nem jelent még vá­rosi fejlettséget. Ennék tu­datában azonban bátrabban belevágunk olyan fejleszté­sekbe, amélyek javítják a feltételeket. Az egészségügyi, kulturális és ia középfokú ellátás fejlesiztésével pedig nemcsak a város lakóinak igényeit, hanem a városkör­nyéken lakó majdnem 20 ezer állampolgár szükségle. telt is kielégítjük. Próbaüzem új boronelozésokkel a húskombinátban Ismét vágnak az exportüzemben A tervezettnél gyorsabban elkészültek a Kaposvári Húskombinát expontüzemé- ben a felújítási munkákkal. Megkezdődhetett a próba, üzem, amelynek sarán a vágóvonal új berendezéséi, nek összehangolását végzik a szakemberek. — A vágóvomál minden fontos technológiai elemét új, sokkal modernebb gé­peikkel szereltük föl — mondta Horváth László, az exportüzem helyettes veze­tője. Automata kábítóberen­dezést helyeztünk üzembe, s ez az égésé vonal ütemét megszabja. Teljesen új a farrázógépsor és a kopasz- tórendszer; ezekkel sokkal jobb hatásfokú tisztítást Több ezer cikk ára drágul Szikszay Béla a tervezett áremelésekről A szabadáras élelmiszerek és élvezeti cikkek széles kö­rében kisebb-nagyobb ár­emelés lesz a következő na­pokban. Az árimtézikedések- rőt, amelyek különiben nem árhivatali hatáskörbe tar­toznak, hanem a gyártók és a kereskedelem megállapo­dásával alakulnak ki, az MTI munkatársa információt, kért Szikszay Béla áliamtit- kártói, az Országos Árhiva­tal elmökétőil. A tájékoztatás szerint ja­nuár 30-án, illetve 31-én az édesipari termékek, köztük a kekszek, ostyák, csokoládék ára átlagosan 15 százalék­kal nő, s emelkedik a gyü­mölcslevek, a szörpök és a Coca Cola ára. A Délker ál­tal forgalmazott, szocialista importból beszerzett árucik­kek fogyasztói ára — dön­tően a rubelárfolyam válto­zásának hatására — február 1-jén emelkedik; például a szocialista országokból vásá­rolt konzervaké, szeszes ita­loké, köztük a pezsgőké, vodkáké, söröké, továbbá a cigarettáké. Az áremelés több ezer féle cikket érint, de hatása összességében leg­följebb csak a töredéke lesz a január 9-d árváltozások­nak. A mostani és a még ter­vezett áremeléseket a már említetteken kívül még az is indokoljál, hogy az utóbbi hetekben emelkedett jó né­hány alapanyag ára, például a sörgyártásnál az árpáé, a komlóé, illetve a vegyszere­ké és a vízé is. Ezeket az áremeléseket előre jelezték, azok beleillenek az éves tervben számított áremelke­dési ütemezésbe. A kereskedelemben az át­árazással járó zökkenőkre kell számítani a következő napokban. A szákemberek ezúttal is vizsgálni fogják az áremelésék réteghatásait az életszínvonal-politikával összhangban. Szigorítani fog­ják az árellenőrzéseket. Az államtitkár végül elmondta: A kormányzati szervek az előzetes árbejelentésre köte­lezett szabadáras termékek körében még nem minden tervezett áremelésre adták áldásukat; a konzultációk és az egyezkedések folytatód­nak. ÜZLET AZ ÜZLETBEN Idegesebbek vagyunk, tü­relmetlenebbek, több ben­tiünk és körülöttünk a fe. szültség. Érthető. Amit teg­napelőtt elnéztünk, amire tegnap nyeltünk egyet, azt ma már szóvá tesszük. Régebben nem böngész­tük olyan behatóan egy ter­méken', hogy mikor jár le a szavatossági ideje. Most böngésszük. Aztán, ha á ré­gi beidegződésből eredően ezt véletlenül elfelejtjük, és csak otthon, a ki. és ela­kadáskor derül ki, hogy a régóta keresett árunak az­nap éjféliig lejár a szava­tossága, akkor nem éppen publikus gondolatokat fogal­mazunk meg. De ezekben a mondatokban mindenkép­pen benne van az a „puibli. kus” szólánc: ,,... ha már ennyibe kerül, legalább jó legyen”. Igen, az árak növekedé­sével egyenes arányban nő az igényességünk. S persze a háborgásunk is, ha nem azt és nem úgy kapjuk, amit kértünk és ahogy vártuk. Példát mondok. Régeb­ben,, ha a munkaidő utáni bevásárlási csúcsban — el­őkerülendő a sorbaállást — előrecsomagolt sajtot vet­tem és otthon kiderült, hogy a trappistaszeletnek csak az egyik oldala sajt, a másik narancssárga színűre áskálódott kövület, akkor azt mondtam: nem baj, jó lesz ez részéivé. Ma, ami­kor sókkal jobban meggon­dolom, hogy mikor, mire re­szeljek sajtot, elfut a mé­reg. Éppen úgy, mint mi­kor a bevásárlási csúcsban sorban állva a pénztárinál ép­pen. az én sorra kerülésem pillanatában lép egy fiatal­ember a pénztárosnőhöz far. metrdzsekijéből kihúzva egy literes Unicumot. A gálabe- mutatéra készülő műkorcso­lyázó nem perdül- olyan für­ge mosollyal a jégre, mint a pénztárosnő a hiánycikk­nek számító Unicumhoz. Otthagyva csapot, papot, nem utolsósorban a fizetni szándékozók sorát. A félig száraz sajttal és ugyancsak egy üveg itallal a kosaram­ban én meg csak nézem a jelenetet. Hát így. Ha választék len. ne, azt mondanám, ebbe a boltba sem teszem be többet a lábamat. De kénytelen va­gyok. Míg vártam az Unicum- kűr végét, elmeditálgattam azon, hogy bizony, idegeseb­bek vagyunk. Ezen talán úgy segíthetnénk, hogy meg­próbálnánk valahogyan job­ban alkalmazkodni a körül­ményékhez. Például a ke. reskedelem ritkábban —ne­tán egyáltalán (!) — ne akarna rámsózni sajtkövüle- teket, a pénztárosnő diszlkré- tebben, esetlég elnézést kér­ve szakítaná meg munka­idejét Unicum-átvétel miatt. Arra még nem volt példa, mióta világ a világ, hogy valaki szegényebb lett egy őszinte, jó szótól, ha meg­mondta, „ez a sa jt nem az igazi” vagy hogy „egy kis türelmet kérek...” Feszült idegességeinket igaz, ez nem szünteti meg, de bizonyosain elviselhetőbbé teszi mindennapjainkat. Vörös Márta érünk el. A berendezése­ket a nyugatnémet Ranss cégitől vásároltuk, attól a cégtől, amely az eredeti, el­ső gépeket is szállította. A talán legfontosabb új be­rendezést, a hasítógépet pe­dig a francia Duran válla­lat szállította és üzemeli be. — A legfontosabb feladat most az új berendezések rmumkájániak összehangold, sa. Ezen dolgoznák a fran­cia cég szakemberei. Tu­lajdonképpen a hasítógép — Azt várjuk tőle, hogy a piacon maradunk. Olyan nagy már a konkurencia a vállalatok között, hogy csak állandó fejlesztéssel lehet versenyben maradni. Tíz éve üzemelt már a régi vágóvo­nal, márpedig a nemzetkö­zi gyakorlat szerint öt é\. nél tovább nem gazdaságos egy technológia: még ha bírná is tovább, erkö’csileg ennyi idő alatt mindehkép. pen elavul. A mienk tíz évig dolgozott, és pár tol- dozgatásotkfcal, javítgatá­sokkal tovább is működhet­ne, de hosszú iávon komoly nehézségeket okozott volna. — VHágtoamki hitelből fe­dezték a beruházást. Meny­nyibe került végül és meny­nyi idő alatt térül meg ez az összeg,? — Kilencvenöt millió fo­rint értékű valutát költöt­tünk a rekonstrukcióra. Eb­ből nemcsak a vágóvonalat újítottuk föl, hanem csoma­goló. és töltőgépeiket, vala­mint aprító-keverőket is vásároltunk. Terveink sze­rint az exportüzem másfél év alatt terméli ki a fe.l- •használtt valutát. Még a vá­góvonal szétszerelése előtt felújítottuk a teljes vérfel- dolgozó vonalat is, megpró­báltuk úgy . összehangolni ezeket a nagy munkákat, hogy minél rövidebb idő alatt elkészüljünk. Ez sike­rült, s mivel már futnák be a külföldi megrendelések, ideje is hogy teljes kapaci­tással dolgozzon az export- üzem. Hatszáz kötés A fagypont körüli hőmér­séklet nem a legideáiisabb a pontos, precíz munkát, gyorsaságot igénylő felada­tok elvégzéséhez. A tegnapi nulla fok azonban nem gá­tolta a szerelőket abban, hogy az akna mélyén vagy az aknára állított sátor alatt, ezerkétszáz vezetéket ponto­san a helyére illesszenek. A pécsi postaigazgatóság hálózatépítési üzemének ti­zenhárom szerelője dolgo­zott a kaposvári telefonháló­zat bővítésén. A Kossuth té­ri szerelőaknában Fellai Jó­zsef, Bertalan Károly és Git- dics István szorongott. — Egy kicsit szűkén va­gyunk — mondta Gudics István —, de hármunknak könnyebben megy. Sok a ká­bel is az aknában, hiszen van itt még harmincéves ve­zeték is — mutat rá a de­rékmagasságban húzódó fémcsőre. — Talán már nem is élnek benne a vonalak. — Amit most kötnek be, mikor - és hol „él” majd? — A cseri városrész törzs­kábeleit kötjük be, de hogy készülék mikor lesz a vé­gén, még nem tudjuk. Mi csak úgynevezett végponto­kig építjük a vezetékeket, az állomások kialakítása a me­gyei üzem feladata lesz. Nyár elején talán már lehet te­lefonálni. — Egy-egy ilyen törzská­belen ezerkétszáz vezeték van — próbál beavatni a szakma rejtelmeibe Fellai József, — Ez hatszáz érpárt jeient, s hatszáz főállomás kialakítását teszi lehetővé. Aprólékos munka, nagy fi­gyelmet igényel, mert té­veszteni nem szabad. Ha hi­bázunk, akkor áthallásos lesz a kábel: nemcsak egymást hallják a beszélgetők, hanem más is bekapcsolódik a tár­salgásba. A munka végezté­vel természetesen ellenőriz­zük magunkat, egy kötést szabadon hagyunk, és azon „átbeszéljük a kábelt”. — Szombat-vasárnap vgmk- ban dolgozunk, hétköz­nap pedig munkaidőben, így hatezer vonalat is bekö­tünk havonta. Kaposvár új központjának nyolcvan szá­zalékát mi csináltuk, de Za­la, Tolna, Baranya megye hálózata sem idegen már számunkra. Beszélgetés közben elké­szült egy modul. Gyors moz­dulatokkal illesztik a he­lyére, és rápréselik a fedő­lapot. A kusza vezetékköteg egyszeriben áttekinthetővé válik. — Modern gépekkel és szerszámokkal dolgozunk, ez megkönnyíti a munkán­kat. Persze meg kell szen­vednünk érte, mert a tech­nika nagyon gyorsan fejlő­dik, s nekünk az egyre több munka mellett lépést kell tartanunk ezzel is. Ma még modernnek számít ez a köz­pont, de holnap, a fényká­belek időszakában már el­avult lesz. Nem fogunk unatkozni. Varga Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents