Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
8 Somogyi Néplap 1989. január 28., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ■^W:í ' f -'' Mézes(-mázos) anyanyelvűnk Mindig irigyeltem a rádió- riportereket azért, rpert egy az egyben .visszaadják riportalanyaik szavait, mondatait. Jobban bemutathatják az illetőt, mint az írott sajtóban dolgozó kollégáik, hiszen — ahogyan a francia mondja — a stílus maga az ember. Az újságból ugyan soha meg nem tudjuk, ha a riportalany sük-süköl, kön- törfalaz, melLébeszél. Olykor-olykor azonban a rádió- riporter is jobban faggatóz- hatna. Képzeljük el, hogy egy üzemben baleset történik, egyik dolgozó elcsúszik a síkos gyárudvaron, és betörik a feje. A riporter a felelőst kérdezi: — Miért történt a baleset? — A baleset oka egyértelműen az, hogy a vállalat részéről nem lett biztosítva a dolgozó felé a csúszásgátló bakancs biztosítása. — Nem az, ho§y elmulasztották lesózni a gyárudvart, s a dolgozó a jégre ment ? — Én inkább úgy ^fogaltba znék, hogy nem került sózásra a fagyos gyárudvar, ezért a dolgozó a kellőképpen nem síktalanított burkolaton megcsúszott, és a lába eltörést nyert. Be is írtuk a balesetet a nyilvántartás „Személyek és tárgyak esése” rovatába. — Akkor most tisztázzuk, hogy ki a felelős a balesetért! A „nemlettbiztosítva” vagy a „nemkerültlesózás- ra”? — Na, jó, egye fene. Nem biztosították a bakancsot, és nem sózták le a gyárudvart, így megfelel? — Mi azi, hogy ták? Biztosították .., sóz ták ... De kik? — Most igét ragoz vagy riportot készít? Mondjam azt, hogy nem biztosítottuk és nem sóztuk le a gyárudvart? Most már elégedett? — Attól függ, hogy ez fejedelmi többes vagy többes szám első személy. Mert, ha az utóbbi, akkor ugye, az egész gyár felelős... — Az istenfáját magának! Tudtam, hogy erre megy ki a játék ... Most boldog, ha azt mondom, hogy én nem biztosítottam a bakancsot, én nem sózattam le a gyárudvart, én vagyok a felelős? — Nem egészen. A bakancsot nem biztosítani kellett volna, hanem megvásároltatni és kiadatni. Biztosítani legföljebb a dolgozót kellett volna az Állami Biztosítónál. Meg a közvéleményt arról, hogy máskor ez nem fordul elő. * Itt, mondjuk, véget is érne a párbeszéd. Később a felelőst elbocsátanák részben azért, mert balesetet idézett elő, részben pedig azért, mert mindezt elmondta egy kótyonfitty riporternek. Mivel azonban az el^ bocsátott felelős több szabadságot vett ki ebben az évben munkahelyén, mint amennyi időarányosan járt volna neki, a felmondólevél mellé az alábbi felszólítást is mellékelték: „Mivel az időarányosnál több szabadságot vett igénybe, kérjük, hogy hatszáz forint szabadság-túlélvezményt pénztárunkba visszafizetni szíveskedjek! ’ Gőz József GYŐRI LÁSZLÓ: MADÁRETETŐ í. Madáretetőt szögeztem ki tél elején az erkélyünkre. Kukoricát őröltem kis kézi kávódarálómkon, mert apró madarakra vártam, s hozzájuk illő magot akartam barkácsolni. 2. Kalitkát csináltam az embereknek apró ajtókkal, ablakokkal. A földre raktam, sokat egymás fölé. Tolongtak, szálltak, végül összevesztek. Rájuk csuktam a kalitkát úgy, hogy nyitva hagytam. 3. Két kislány kikerekült szemmel bámul, bámul az etetőre. Ugrálnak, röpdösnék: félember, félmadár, most már menthetetlen mindkettő — égbe, földbe nőve. 4. Madárnak lenni nem nehéz, madárnak lermi könnyű. Madárnak lenni küldetés, olajba fulladt repülés. Embernék lenni könnyű. 5. Madáretetőt csináltam, de olyan madártalan. Erre nem jár a madár sem — világomnak vége van. Hal vált, hol nem. volt, túl a dollárházon és a lordok házán, ott, ahol a kurta bajsza nyugdíjas túr (a kukákban), terült el a Demok Ráció. Látszólag parttalanul folydogált, de folyásában mégis volt valami gát, valami rendszer. Ennek a partján lakott dr. Értelmetlen Miségi és Miséginé tanárhá- zaspár. Amit felépítettek nappal a gyerekek elméjében, az leomlott este a családi fészekben a tévé előtt. Jó munkájuk eredményeként a szülőktől gyakran kaptak kígyót-békát, a tárvége lett a hét szűk esztendőnek. A Begyűrűzési Minisztériumot megette az áfa, az áfa pedig megszülte a szerkezetátalakítást, és létrehozta a Jövőügyi Minisztériumot, amely végre bejelentette, hogy az eddigi nehézségeink azért voltak, mert ez volt a szocializmusnak a szocializmusba való átmenete. Ezentúl másképpen lesz! Ennek boldog tudatában, dr. Értelmetlen Miségi és Miséginé még ma is él, ha meg nem halt. Saiga Attila SALVADOR DALI Dali a „Tonhalászok” képe előtt' Salvador Dali a feleségével, Gálával nézünk — a 30-as évek szexszimbólumának, Mae Westnek vonásait adja. Egyszer még önmagát is „kiállította” egy salátával teli autóban ... Gala szinte állandó modellje volt, királynő és céda, forró szerető és játszópajtás képében jeient meg. Ezt a korlátlan virtuozitást a magyar Dali-szerelmesek is megcsodálhatták a múlt év végén a Nemzeti Galéria csodálatos, szinte befogad- hatatlanul gazdag kiállításán. Salvador Dali, aki pödrött bajszával, ezerféle maskará-_ javai, kígyófejes botjával, háziállatként tartott hangyászmedvéjével és szerénynek nem nevezhető nyilatkozataival a társasági élet és a bulvársajtó kedvenceként tündökölt, valójában esendő, végtelenül gyámoltalan ember volt; olyan gyerek, aki képtelen volt felnőni. A 78 évesen is alkotó mester egyik napról a másikra omlott össze, amikor 1982-ben meghalt Gála, igazi alkotótársa. Utolsó éveiben így már teljes visszavonultság- ban élt, s ekkor mutatta meg a világnak belső énjét, amelyet egész életében önfeledt és halálosan komoly játékkal palástolni tudott. G. N. L. „Én abban különbözöm a többi bolondtól, hogy nem vagyok bolond” — ez volta kedvenc mondása korunk egyik legkülönösebb művészének, annak a zseniális „bohóc”-nak, akit a világ Salvador Dali néven ismert, s akit csak imádni vagy csak gyűlölni lehetett, de akinek festői nagyságát századunkban csak Chagall- hoz,, Bieassóhoz, Contváry- hoz lehet mérni. Mi volt Dali titka? A kisujjában volt a mesterség minden fortélyé, a klasszikusokkal is fel tudta venni a versenyt. Ugyanakkor nem volt senki, «k* ennyire szabadon el merte volna engedni fantáziáját; ő vászonra vetette azokat a csodákat és rémségeket, amelyeket a legtöbb ember még a tudatéiból is elhesseget. Egyszerre volt lelkében mélységesen katolikus és a perverzségig szabados. Ha kellett, gúnyt űzött mindenből és mindenkiből, de nála alázatosabb művész nemigen találtatott. Hátborzongató volt és játékos, szentimentális és groteszk, s a legbonyolultabb művén sem érződött 6emmi erőltetettség. Imádta a pénzt, és bőkezűen szórta vagyonát, ha általa tehetségesnek tartott művészeket, modelleket karolhatott föl. A hús feltámadása ..Dali! Dali!” Dali 1904-ben született a kafalóniai Figuerasban. Szigorú nevelést kapott, elsősorban édesanyjához kötődött. Anyakomplexusától később sem tudott szabadulni. A madridi egyetemi évek alatt olyan évfolyamtársai voltak, mint Federico Garda Lorca, Rafael Alberti és Luis Bunuel. A húszas évek közepén Párizsba ment, megismerkedett a szürrealista mozgalommal, és ez eldöntötte további pályáját. Ekkor találkozott az orosz származású Gálával (akkor Paul Eluard felesége volt), és a művelt, erotikával teli, óriási kisugárzású nő élete végéig egyetlen szerelme és múzsája lett. Egy kettévágott szem, döglött szamártetemek és felakasztott papok egy zongorán, földbe ásott emberek, pisztollyá átváltozott könyvek, tenyérből előmászó hangyák: az „Andalúziái kutya” című film képei, amelyet Bunuellel közösen készített ... Dali ezzel a művel vált világhírűvé, miközben kiteljesedett szürrealista festői világa: a különleges színek, a képek, amelyeken a legkisebb alaknak is jelentősége van, az olvadó és ^feldarabolt figurák, a szörny alak ok sokkoltak, egyszerre nevettettek és gyö: nyönködtettek. S bár André Breton az „Andalúziái kutya” forgatókönyvének eladása miatt „kiátkozta” őt a mozgalomból, végül az „áruló” Dali volt az, aki a képzőművészek közül leginkább hű maradt a szürrealista alkotói szabadság eszméjéhez. Erősen hatott művészetére a freudizmus, erről több szürrealista tanulmányt is írt. Ma már klasszikusok olyan alkotásai, mint a „Polgárháború előérfcete” vagy a „Szétfolyó idő”, ám a barokk legnemesebb hagyó-' mányait idézik föl vallási tárgyú képei az „Utolsó vacsora” vagy a „Krisztus a kereszten”. Ez azonban Salvador Dalinak csak az egyik arca volt: állított ki élő szobrokat, homárba öltöztetett lányokat, megfestette Sárkányölő Szent Györgyöt amerikai képregénystílusban, Goya nyomdokaiba lépett az „Isteni színjáték” vízfestmény-illusztrációival. Leheletfinom tollrajzokkal elevenítette meg Don Quijote szomorú történetét és Arthur király lovagjainak kalandjait, saját mellszobrát babérkoszorú helyett arany kávéskanalakkal díszítette. A Figuerasban néhány éve létrehozott múzeumában fölépített olyan szobát, amely — ha egy tükrön keresztül Mai mese sadalomtól pedig szóvirágot és áldomásra valót. Korlátlanul vállalhattak adókulcsos túlórát, társadalmi munkát, helyettesítést, szülői értekezletet, családlátogatást, korrepetálást, pótvizsgát és folyosói ügyeletet. Ne(m is lett volna semmi baj, ha meg lettek volna elégedve a sorsukkal. De ők még ennél is többet akartak. Kiszámították, hogy a hét szűk esztendő már legalább tíz éve tart, mert azt is bruttósították. Észrevételüket újításként benyújtották a Begyűrűzési Minisztériumba, amely nagy import vert fel. A minisztérium exportra számított, így a hét szűk esztendőt inkább nettó- sították. ' Így élt továbbra is dr. Értelmetlen Miségi és Miséginé boldogan a hivatásának . . . nem is olyan értelmetlenül. Aztán úgy tíz év múlva
