Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

1989. január 28., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK ECSENY NÉVTELEN PANASZA Cserénfa csöndje TÜKÖR ABOLT Névtelen levél érkezett Ec sem vböl. írója arra pa­naszkodik, hogy a boltve­zető „elnyomásban” tartja a falu lakosságát. Aki a bol­tosaik szemére veti a rossz kiszolgálást vagy a kiski- rálykodásukat, az megnéz­heti magát: kemény kenye­ret kap — vagy egy vá­laszt: azt nem tartunk... Névtelen levelekkel a leg­ritkább esetben foglalko­zunk, most azonban — igaz, másokat is bevonva — ezt tettük. A LEVÉL SORSA A panaszos levél alapján a Somogy Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság vizsgála­tot végzett. Megállapítá­suk: „Az ecsenyi vegyesbolt szabadkasszás rendszerben 2 fővel üzeméi, havi átlagos forgalma 380 ezer forint. A boltvezető az árurendelése­ket — részben a tapasztala­tára adva, míg az ünnepi ellátást felírásos módszerrel végzi. Romlandó; olcsó hen­tesárut ritkán és keveset ren­del. A megcsappant készlet miatt a boltban üres fakkok találhatók. A megváltozott árakat a tömegárukon (pél­dául cigaretta) nem tüntette föl viszont más áruk (pél­dául lábas) árfelírással van­nak a polcokra kirakva. Alapvető cikkekkel a bolt el van látva. A kiszolgálás kul­túrálatlan, a bolt rendetlen, piszkos. A kaposvári áfész igazgatósága elnökhelyettesé­nek nyilatkozata szerint az ecsenyi vegyesbolt ellen hoz­zájuk az utóbbi három év­ben bejelentés nem érkezett. A vizsgálat során tudomá­sunkra jutott, hogy az el­múlt év októberében (tehát 1987-ben — a szertk.) ha­sonló bejelentés érkezett a kaposvári NEB-hez. A vá­rosi NEB a bejelentésékben foglaltakat a Mennyei Közös Községi Tanáccsal közösen vizsgálta ki, mely során ugyanezeket a szabálytalan­ságokat tapasztalták. Ezért a mernyei tanácsnál a boltve­zető ellen szabálysértési el­járás van folyamatban. A megyei NEB vizsgálata so­rán feltárt hiányosságok megszüntetésére a kaposvári NEB intézkedik a 'kaposvári Áfész elnökénél.” Tehát vannak gondok az ecsenyi boltban, ám ilyenek szinte mindegyik kis bolt­ban adódnak. Nincs olcsó felvágott, silány a kínálat, hamar elfogy a friss ke­nyér, a tej. A boltos nem akar kockáztatni, inkább vállalja az ezzel járó fe­szültségeket. Kevesebbet rendel, többet veszekszik a falubeliekkel. A dolog árny­oldala, hogy még így is rá­szárad a kenyér, megsava- nyodik a tej. Egy példa csak: az ecsenyi boltban egy héten 51 kilogramm kenyér maradt meg. Ezt később az ecsenyiek féláron megveszik és a disznóknak adják. A BOLTOSNAK ELEGE VAN Rangli Ferencnétől kerte­lés nélkül azt kérdezem, szerinte ki írta a névtelen levelet, van-e haragosa? — Én nem tudok róla, hogy lenne — felelte a fej­kendős boltvezető. — Van­nak napi zsörtölődések a boltban, de ez nem ok arra, hogy valakivel összevesz- szünk. Amióta idekerültünk, mindig napirenden van az ecsenyi bolt. Nem tudom, hogy ez kinek áll érdeké­ben. Volt egy cikkváltás az Iránytű ben, a területi téesz- lapban is. Az első cikkben az szerepelt, hogy lekö­szönt egy boltosdinasztia. Tényleg évtizedekig itt vol­tak kereskedőik a faluban a lakosság megelégedésére. Mi nem fúrtuk őket, azt min­denki tudja. Nyugdíjba men­tek, nem csinálták tovább. Mi meg elvállaltuk egy asz- szonyikával a boltot. Most a fiammal csinálom. Amikor ez az írás megjelent, elkez­dődött a pletykálkodás. Az­tán jött egy másik cikk, amely konkrétan, nevekkel jelent meg. Arról beszéltek az emberek, hogy milyennek látják a boltot. Kiderült, hogy valójában nincs is pa­nasz ... Rangli Ferencné később már nem is magyarázkodik: belefáradt, hogy az igazát védje: — Elegem van az egész­ből. Még Ecsenyből is elköl­tözöm, amikor alkalmam lesz rá! Nem tudom, mit várnak az emberek. Én is kötve vagyok minden szál­lítóhoz, meg ahhoz a teljes bizonytalansághoz, hogy ki tudja, mikor és mekkora lesz a forgalom. — Ki tudja, mikor lesz megint áremelés? Mikor lesz újra felvásárlási láz? Olyan­kor zsákszámra tolják az emberek az árut, másnak meg nem jut két kiló cukor. — Szép lenne az is, ha a boltunkban lenne színes té­vé, hűtőláda, de azt még a városban sem lehet meg­venni ... Állandóan fölem­legetik az olcsó húsárut. Ki biztosija azt nekem? Ha megjön, akkor nem fogy, mert az emberek éppen disz­nót vágtak vagy nem tetszik nekik, merthogy már az ol­csó is milyen drága! A boltos furcsa helyzetbe került. A falusiak is azt igé­nyelnék, hogy tiszta, ragyo­gó boltban vásárolhassák meg — lehetőleg olcsón — az árucikkeket. S legyen bő választék. Ehelyett megko­pott boltba térnek be az em­berek, ahol a polcokon har­madosztályú áruk sorakoz­nak évek óta. s közben a napi cikkek ára rohamosan nő. MIT MOND A FALU? A riporter kérdéseire fa­nyalogva álltak csak kötél­nek a falubeliek. Volt, aki egyszerűen elhívta az urát, már a Somogyi Néplap hal­latán azt mondta, nincs baj a bolttal. A bolt előtt álldo­gálók rábólintottak: mond­ván: másutt is ez van. Egy, a kocsmából kilépő bácsika azzal nem értett egyet, hogy miért küldik ki áruátvétel- kor a vásárlókat, akár a hó­ba is. Néhányan panaszkod­tak a boltosné fiára, Hogy az nem éppen kedvesen szolgál ki. Azt azonban senki sem tudta, ki lehetett a levélíró, sőt miután a levél tartalmá­ról is beszéltem, nem akadt senki, aki hitelt adott volna a névtelen véleményének. Mindössze Knetl Ferenc volt az, aki a nevét Is adta ahhoz, amit mondott: — Nekem, kérem, még a szőnyeget is meghozatták. Nagyon csodálom, hogy még mindig foglalkoznak a név­telen levélírással egyesek: azon nemkülönben, hogy maguk pedig utánajárnak ennek. Mit gondol e sorok írója? Azt. hogy a színvonal a nul­lára süllyedt Ecsenyben. Az emberek beérik azzal, amit kapnak, és eltűrik azt, aho­gyan kapják. Nemcsak a bolt rendetlen: a kocsmába jobb érzésű ember be sem lépne! A falu épp olyan. Sár mindenütt! Azt láttam szomorú szív­vel, hogy halódik a négy­száz lelkes kis község. Ha­lódik, de nem tegnap kapta a betegséget. Békés József Cserénfa utolsó portájá­nak verandája mögül lon- csos fekete kutya leselkedik, majd felmérve a kerítés nyújtotta biztonságot, har­sány ugatással támad. A bir­tok, amelyet véd, gondozat­lan, a ház ablaküvegét is fó­lia helyettesíti. A szomszédban lakó idős házaspár több mint "hetven éve él Gserénfán. A rende­zett udvar végén hatalmas fák kapaszkodnak a domb­oldalra. A gazdasági épüle­tek és a gondosan rendbe rakott fahasábok mellett be­szélgetünk Nagy Józseffel és feleségével. — Szép falu ez, mindig szerettünk itt élni. De néz­zék meg azt a halom szeme­tet, amit a falu szélén föl­halmoztak! — kesereg. — Ahogy kinézek a kapun, még a kedvemet is elrontja. — Ez a sár borzasztó — panaszkodik Nagy Józsefné, még a mentőautó sem tud bejönni. Elcsúfítja ennek a békés tájnak a szépségét. Az idős asszony járását két bot segíti, baj van a szí­vével is. — Gyenge a szíve, a dok­tor heti két injekcióval iga­zított r,ajta — mutat a fele­ségére a ház gazdája. — Nyáron jöjjenek, akkoi gyönyörű itt minden — igyekszik elterelni a szót be­tegségéről a felesége. Néhány házzal arrébb egy motoros fűrész durva hang­ja veri föl a zselici kis falu csöndjét. A kapuban mo­solygós asszony, Velzenbach Józsefné: — Mindig szerettem a fa­lut. Több mint fél évszázada élék itt. Egyik gyerekem sem költözött el innen. Az udvaron három férfi dolgozik, mellettük egyre nő a fűrészelt fa halma. A hu­szonhét éves Csiszár Zcdtán Velzenbach--unoka. — Fiatal korom ellenére szeretem a csöndet. Csenén- fának ez az egyik értéke. A másik pedig az, hogy közel van a város, bármiikor be- mehetünik a barátaimmal. — Ahogy a vers is mond­ja: ..Áldjon vagv verjen sors keze... ’ — teszi hoz­zá mosolyogva Csiszár Já­nos, Zoltán édesapja. — Bár­hova mennénk innen, a honvágy mindig hazahozna. — Éppen ma vagyunk öt­venkét éves házasok az asz- szonnyal — büszkélkedik a hetvennégy esztendős Vel- zembach József. — Egész életünk ehhez a faluihoz köt bennünket. Szeretjük. Még manapság is gyakran kibal­lagunk a feleségemmel a szőlőhegyre: bár dolgozni már nem nagyon tudok, de az ott töltött órák nagyon kedvesek. Az egyik ház tornácára beszűrődő napfényben szür­ke macska nyújtózkodik a piros kockás asztalterítőn. Török Henrikné kedvesen invitál bennünket. Harminc éve latoik a faluban, s egy régi, pitvaros házat alakítot­tak át központi fűtéses, ké­nyelmes otthonná. Portáju­kon két generáció é! együtt — A boltban mindennap van friss tej, kenyér, és a buszközlekedés is jó — ecse­teli a falu életkörülményeit a ház asszonya. — Az egyik unokámat bevisszük Kapos­várra az óvodába, a másik­kal (még csak kétéves) itt­hon van a lányom. A konyhából! mosolygó? fiatalasszony lép ki: Pito- nyúk Jánasné. — Szívesen beköltöznék Kaposvárra, de egyes gyerek vagyok, édesanyám is bete­ges, három gerincműtétje volt, nem hagyom őket egyedül. Huszonöt perc bu6z- szal az út Kaposvárra, de még e rövid kiis távolság is gondot okoz: szeretném, ha a fiam megtanulna úszni . .. — Majd megoldjuk azt is — nyugtatja meg lányát Tö- nökné. — A gyerekekkel hét­végeken kimegyünk a szőlő­hegyre, az a jó levegő kin­cset ér. Közben felébred a két- esztendős Tímea, hatalmas, csodálkozó szemmel fürké­szi az idegeneket. A nagy­mama máris ölbe kapja, megszorongatja a barátsá­gos csöppséget. A falu központjában a művelődési ház, a könyvtár és az orvosi rendelő épüle­te előtt fiatalasszonyok vár­nak apró gyermekeikkel. — Havonta egyszer gyer­mekszakorvosi rendelésre hozzuk a kicsiket-— mond­ják. — Van fűtött várószo­ba is, de itt kint sokkal jobb a levegő. Megtudtuk tőlük, hogy a fiatalok nem hagyják el Cserénfát. A közelmúltban egyetlen lány költözött el csak, amikor férjhez ment. Cserénfa szépsége a fiata­loknak is vonzó maradt. Tamási Rita A holtak tanítják az élőket — Tudja, hogy hol van most? Nem fái?- ezzel fogadott dr. Orbán István, osztályvezető főorvos, a megyei kórház patalógiai osztályán. — Miért kellene félnem? — Mert még az egészség- ügyi dolgozók egy része is „hullaháznak” nevezi ezt az épületet és fenntartással lépi át a küszöbét. — A közelmúltban még kórbonctan és kórszövettani osztályt jelölt a tábla, most pedig patalógiai osztályt ol­vashatunk rajta. Miért volt a névváltoztatás? — Az orvostudománynak ezt az ágát a világon min­denütt patalógiának nevezik. — Mit takar ez a fogalom: patalógia? Az emberek nagy része sejtésekre alapozza vá­laszát, és valamiféle miszti­kus, rejtelmes tartalmat tu­lajdonítanak ennek a tudo­mánynak. Az orvosi szótár szerint kórtan, az orvostudo­mánynak a betegségek oká­val, a kórokozókkal, az ál­taluk előidézett ailaki elvál­tozásokkal, valamint a beteg szervezetben megváltozott élettani folyamatokkal fog­lalkozó ága. Az osztályvezető főorvos mondja: — A patológia mint tudo­mányág magában foglalja a kórbonctant, a kórszövet­tant és a citológiai vizsgá­latokat. Számomra azért szép és izgalmas része ez az orvostudománynak. mert minden klinikai szakmát fel­ölel, a szemészettől az uro­lógiáig, a test valamennyi részével foglalkozik. A kór­szövettan megyei fejlődésé­ről pedig annyit, hogy dr. Szász főorvos idejében 1925- ben évente hetvenöt vizsgá­latot végeztek, most éven­te 6—7 ezer szövettani vizs­gálatot végzünk el. — Mint jelent a kórszö­vettan, mit lehet kiolvasni a metszetekből ? — A kórház szinte vala­mennyi osztályáról érkeznek ide vizsgálati anyagok. Az ezekből készített metszetek alapján 3—5 nap múlva diagnózist mondunk, sürgős esetben, ha a kérés indokolt 1—2 nap — sőt 5—10 perc — alatt is. A Tcórszövettani vizsgálatokkal felismerhető és meghatározható a beteg­ség, az elváltozások ponto­san megnevezhetők. Ez az egyik legolcsóbb vizsgálat, és nagy segítséget nyújt a klinikusoknak és természete­sen a betegeknek is. A met­szet egy műtéti leg eltá volí­tott vagy tűvel kiszippantott apró szervd a rabból, szervből készül. Ennék alapján álla­pítjuk meg a betegséget, il­letve annak a stádiumát. Szinte minden betegségnek megvan a jellegzetes szövet­tani elváltozása, képe — mutatta a polcon sorakozó, a test szerveinek patológiáját tartalmazó könyveket. Az is­mételt szövettani vizsgálat a változásról, tehát a beteg állapotának javulásáról, esetleg rosszabbadásáról ad képét. A vizsgálat során né­ha 5—10 perc alatt dönteni kell, hogy szükség van-e műtétre, hogy például a da­ganat jó- vagy rosszindula­tú. A mikroszkópba nézve általában megállapítható a betegség és a kór jóslat is. A kórszövettani vizsgálat ered­ménye meghatározhatja a terápiát. — A betegek tudják, hogy sokszor az életüket köszön­hetik a szövettani vizsgála­toknak? — Hálátlan szakma a mienk, mert egyrészt nincs kapcsolatunk a beteggel, másrészt talán az előbbiből adódóan nincs a klinikusé­hoz hasonló sikerélményünk. Egy jó hír után nem látjuk az örömet az emberek ar­cán. — A patalógia egyik alap­vető része a kórbonctan ... — A kórbonctan ősatyja, Morgagni mondta, hogy ez a tudományág az orvostudo­mányok anyja. Az e terüle­ten dolgozó orvosok megta­nulnak legalább kételkedni, míg azoknak, akik innen ta­pasztalatokat nem szereznek, még kételyeik sem lehetnek. Örök igazság, hogy a holtak tanítják az élőket. A pato­lógia. mint tudomány soha nem avul el, a kórbonctan progresszíven fejlődik. Ha például egykor majd elérjük a 100 éves átlagéletkort, azért fogunk dolgozni, hogy ez 120 év legyen. — A kórbonctan végül i; tükröt tart a klinikusoknak, hogy tévedtek-e vagy sem tehát kontrolállja a diag­nosztikai és terápiás klinikai tevékenységet, ezáltal fej­leszti a gyógyító munkát. — Mit jelent a citológia? — Diagnosztikai eszköz, amely kiszűri a daganatos megbetegedéseket, illetve jobb esetben a rákmegelőző állapotok felfedésére alkal­mas. Az időben elvégzett ci­tológiai vizsgálatokkal a da­ganatos megbetegedések tel­jes egészében megelőzhetőek. Néhány órás beszélgetés alapján ennyit tudtam meg a patológiai osztályról. E né­hány óra ahhoz elég volt hogy ne féljek ... T. R.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents