Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
\ Somogyi Néplap 1989. január 28., szombat „TÁJKÉP CSATA UTÁN Mentő és vaskapu Engedtessék meg, hogy személyemben egy olyan orvos szólaljon meg, aki pályafutását 1948-ban a kaposvári kórház bél-osztályán kezdte meg. A téma országosan is párját ritkítja. Ilyenről^ még nem hallottam, hogy egy közutat, jelen esetben egy utcaszakaszt a kórház kezdeményezésére lezárjanak! Értesülésem szerint a kezdeményező a kórház gazdasági igazgatója volt, akinek egy ilyen nagy horderejű dologhoz sem felhatalmazása, sem jogosítványa nincs. Ez nem kórházi belügy, hanem a lakosság, és ami fontosabb, a beteg emberek ügye! A kórház érvelése nem állja meg a helyét, megalapozatlan. Bármilyen nagyszabású építkezés sem vonhatja maga után egy utca teljes lezárását. A rendelőintézetből már régebben a kórházba helyezték át a baleset-sebészeti és idegszakrendelést, a kórháziban van a tüdőgondozó intézet is. Ezekre a helyekre a betegeknek a kórházba kell bemenniük. Előlük, a nagyrészt beteg, sérült vagy nehezen mozgó emberek elől elzárni a Bajcsy-Zsi- linsziky utcán át való közlekedést, enyhén szólva anti- huménus cselekedet! És akkor még nem beszéltem a legnagyobb horderejű dologról: a mentőszolgálat gépkocsijai elé vaskaputorlaszokat emelni, ez már meghaladja a józan gondolkodást Mi történik egy súlyos szívinfarktusos beteggel, akivel a mentőkocsi nagy iramban jön, szembe találja magát egy vaskapuval, vagyis nem mehet a legrövidebb úton a belosz- tályhoz. És ha könbefutkáro- zás közben meghal a szerencsétlen beteg? 5—10 perc is döntő lehet az életben maradáshoz. Az ügy szerintem olyan nagy horderejű, hogy a városi tanács sem vállalhatja érte a felelősséget. A betegek és a közvélemény szava, érdeke lehet csak a döntő! A gyalogosforgalmat véglegesen meg kell engedni. A Bajcsy-Zsilinszky és Dimitrov utca sarkához pedig egy Behajtani tilos táblát kell felállítani azzal a kiegészítéssel: kivétel a mentőszolgálat. Így a kórház előtt nem lesz se gépkocsiforgalom, sem parkolás! A vaskapukat pedig a. legsürgősebben le kell bontani, mert azok sem a város, sem a megyei kórház hírnevét nem öregbítik. Dr. Cseke László nyugalmazott főorvos TeUfon nélkül Az „Utcaháború” a Bajcsy-Zsilinszky utcában már négyszer megjelent a Somogyi Néplapban. Lehet, hogy legközelebb lesz „közelharc” is! Felháborít ja az egész város lakóit, nemcsak a Bajcsy utcai lakosokat az, ami szemünk előtt zajlik. Kérjük az illetékeseket, sürgősen vizsgálják felül a terveket, és változtassák meg eredeti elképzeléseiket. Ki- szivárgott, hogy prémiumot is fizettek a dolgozóiknak, hogy gyorsan végezzék az utca elzárását. A nyilvános telefonállomástól is elzárták a lakókat. Nem tudta volna a kónház a sok felesleges kiadást más célra fordítani? Az aláírásokat csak azért nem mellékeljük, mert nem lénne elegendő hely számukra a Somogyi Néplapban. Több ezer városlakó Erőd helyett... Csak az, aki soha nem érezte magát kaposvárinak, akinek nincs esztétikai érzéke, csak az nem érti meg az 1500 aláírót, azoknak a Bajcsy-Zsilinszky utcáért küzdőik harcát, akik saját közlekedésükért is harcolnak. Megnyugvással vettük tudomásul a városi tanács vb január 11-i ülésének egyhangú határozatát, de ez a megnyugvás nem sokáig tartott. A gyalogosjárda felszabadítása helyett a keleti részen kaptunk egy félig kinyitott kaput a kocsiúton, a nyugati részen egy sorompót és mellette egy résnyi átjárót. Tudomásunkra jutott: a kórháznak az az álláspontja, hogy „ez a kinyitás csak ideiglenes, remélik, hogy ezzel megnyugodnak a kedélyek, hiszen az idő a kórháznak dolgozik”. Követeljük, nemcsak a közeli területen lakók, hanem a város minden jóérzésű polgára nevében a Bajcsy- Zsilinszky utca eredeti állapotban való meghagyását! Kérjük, teremtsék meg egy helyszíni szemle lehetőségét a lakosság képviselőinek bevonásával, hogy ne az egyoldalú ötletek jussanak érvényre, hanem az ésszerű megoldás. Dr. Zsigmond Kázmérné, Farkas Kálmán, Löké Lászlóné, Tóth Lajos, Ravasz Nándor, Harcsás István, Hajdú István, Szörényi Jánosné, dr. iharos Csabáné. Téríttessék meg a költségeket! Felháborodással olvastam lapjukban a kaposvári kórház önkényes intézkedéseiről, mellyel a Bajcsy-Zsilinszky utcából kitiltotta a járműveket és a gyalogosforgalmat. A gyalogosok megfélemlítésére ráadásul a gyalogjárdákat beton alapú vaskerítéssel látták el. Olvastam ugyan a gyalogos- forgalom felszabadításáról, de ez olyan .lett, hogy a kerítéstől két méterre még nem lehet észrevenni... Felháborító, amit a kórház művel. Lebontották a Bajcsy-Zsilinszky utca és a Németh István fasor közötti Dimitrov utcai utcarész kórházzal határos részének felét, s az egészséges házak helyén autóparkolót létesítettek. A Szalma István utca egyik felén építési terület van. A hodályszerű mosoda az utcaszinttől beljebb épül. Ugyancsak a kórház „érdekében” lebontottak egy lakóházat a Bajcsy-Zsilinszky. és egyet a JVIájus 1. utcában, hogy átjáró épülhessen. Helytelenítem, hogy ide engedték építeni a kórház mosodáját. Ennek valahol a város szélén lenne a helye. A kórház vezetőin kívül hibáztatható az is, aki engedélyezte az utca lezárását. A kórfház orvosai gyógyító- munkájuk javítását ne azzal érjék el, hogy magukra haragítják a város, a megye józan gondolkodású lakosságát. Kérésünk: minél előbb bontsák le az akadályokat a Bajcsy-Zsilinszky utcában, és a költségeket téríttessék meg azokkal, akik a lezárást elrendelitek vagy engedélyezték ! Kovács Imre Május 1. U. 78. Brutális magatartás Mint mér annyian, és mindhiába, én is arra kényszerültem, hogy az illetékesek segítségét kérjem a magam és a munkatársaim nevében. Nincs rangom, egyszerű nyugdíjas özvegyasszony vagyok, közel a hatvan évhez, de még a mai napig is a kórház dolgozója. Amilyen megaláztatás ért január 12-én, azt nem kívánom senkinek. Dolgozni indultam a délutános műszakra, amely 11 órakor kezdődik. Mivel a családom minden tagja dolgozik, igyekeztem megfőzni az ebédet, ezért kissé késve indultam a munkahelyemre. Olvastam a január 12-én megjelent cikket, gondoltam, már nem kell kerülni, be fogok érni. Az erdészet előtt mentem, és láttam, hogy a sorompó nyitva. Legalább 15—20-an haladtak át a sorompó alatt, utána egy Wartburg és egy másiik személygépkocsi. Sietve mentem, de a sorompót előttem leengedte a portás. Hogy portás volt-e, vagy csak a ruha tette azzá, nem tudom. Ketten voltak, az idősebb elállta azt a kis sarkot és közölte velem, hogy nem mehetek be, menjek körbe.- Kértem, engedjen be, hiszen láttam, hányán bementek előttem. Mondtam, nagyon fulladok, asztmás vagyok, el fogok késni, engedjenek be. Erre durván mellbe lökött. Megindultam, hogy most már átbújok a sorompó alatt. Erre kiugrott a fiatalabb, ereje teljében levő vagány, a földre nyomott és a sorompónak ta- szigól-t. Amikor felálltam, elmarkolta a kabátomat és megrázott. Megígérte, hogy gondja lesz rám. Képzeljék el, micsoda veszélyes a kórházra, a betegekre nézve, ha egy hatvanéves nyugdíjas nő a munkahelyére igyekszik... Még'csak annyit: jó kezekben van a porta! A portás csak azt engedi be, akitől fél, vagy aki haver. Vigyázzon tőle mindenki, mert ha egyszer valakinek azt mondja, hogy nem, az forduljon vissza, botorkáljon a sötétben, ugráljon az autók, a mentők elől, menjen nyakig érő sárban, csak itt ne próbálkozzon ... Név és cím a szerkesztőségben Közhangulatjelentés A Sojnogyi Néplap rendszeresen tudósított az „utcaháborúról”. Akik az újságból kísérték figyelemmel az eseményeket, joggal hihetik: minden elrendeződött a lakosság megelégedésére. Valóban úgy látszott, hogy a „nehéztüzérség” — a párt, a népfront, az újság támogatásával sikerült rést ütni az intézmény sziklaszilárdnak hitt bástyáján. Ebben az esetben a „fős” szó szerint értendő. A kórház ugyanis mindeddig nem távolította el az utcát lezáró kerítést, mindössze átjárót biztosított a gyalogosforgalom számára. Rossz közérzetét fokozza az elé táruló lehangoló látvány, amely valóban „tájkép csata után". Ideiglenesség, rendezetlenség mindenütt. Persze, ilyen zavaros helyzetben könnyen szárnyra kap midenféle kósza hír, mede-monda az utca további sorsáról. Vajon az a tervezői lángelme, aki pont ide a Bajcsy-Zsilinszky utcába álmodott egy nagy teljesítményű mosodát, kitombolta-e magát? Nem tervez-e emeletráépítést egy olyan épületre, amelyet inkább le kellene bontani? Netán újabb kerítést, felüljárót? Mindez szóbeszéd, de hát ki tudhatja? Ilyen körülmények között mindén megtörténhet. Az emberek nyugtalanok, csoportokba verődve cserélik ki gondolataikat. Féltik az utcát, amely már eddig is gyógyíthatatlan sebeket kapott. Egybehangzó a vélemény: az „utcaháborút” nem egy átjáróért indították, hanem a Bajcsy-Zsilinszky utca eredeti állapotának a helyreállításáért. Tóth Lajos Bajcsy-Zs. u. 67. Harcsás Istvánná Orsós Sándor Randatlenség az utcán Naponta arra járok dolgozni, és nemcsak a kórháznál van lezárva az utca. A Dimitrov utcától a város felé miért van olyan rendetlenség az utcán? Nyáron az a hűvös oldal, sokan azon az oldalon járnák, ezen sétáltatják a kismamák pici gyereküket. És mi volt az elmúlt nyáron? Tavasztól kezdve tégla, mész, vizeshordó: a hóz előtt, az utcán keverték a maltert. Nem tudom, mennyit kell ezért fizetni? Mi a Cserben építkeztünk, s a kőműves félt, hogy az utcán ne maradjon építési anyag, mert megbüntetnek. Őket nem büntetik meg? Most is -van ott egy nagy rakás cserép. Nem tudom mire kell? A tetőcserép a nyárig ott fog állni? Kórház építésére' szükség van, de erre a rendetlenségre nincs! Ez volna a régi. szép Eszterházy utca? Kirlinger Ignácné Nyílik vagy nem... Nem a tavasz első hírnökéről, a hóvirágról lesz szó, hanem a Bajcsy-Zsilinszky utcáról. A Somogyi Néplapban megjelent cikk hatására — amely szerint újra megnyitják az utcát a gyalogos- forgalom számára —, egy hiszékeny kaposvári hölgy a még mindig lezárt útszakaszon akart átjutni egy fáradt kisfiúval. Befordult az utcába a Dimitrov utca felől, ahol az új, mézeskalács stílusban épült porta áll a sorompóval. A sorompó fel- emelkedett, egy autó elegánsan besiklott, majd ismét lecsapódott a hölgy és a fiúcska előtt. A hölgy hiába hivatkozott udvariasan az újságra ... Évekkel ezelőtt megtekinthettünk egy tervet, amelyben nem szerepelt a kórház köz terű let-kisajátítási . elképzelése. Az újabb tervet ugyanis nem ismertették az érdekeltekkel. Amikor az IKV a Bajcsy- Zsilinszky utca ezen szakaszán levő házrészeit árulta, az is érv volt, hogy a város egyik legszebb, legértékesebb területén áll a ház. Sajnos ez — úgy látszik — a múlté; a megvásárolt házak értéke csökkent. Pár éve egy gyűlésen vettem részt, ahol a városszépítők tagokat toboroztak. Ott hangzott el. hogy milyen büszkén vezettek végig egy küldöttséget a szép, árnyas Bajcsy-Zsilinszky utcán. Most — szinte a város szívében — egy gyárnak is beillő mosoda épül .. . A kórházat fejleszteni kell, ez természetes. Más városokban ezt nem anélkül teszik, hogy figyelmen kívül hagynák a városrész érdekeit. A pécsi rádióban elhangzott a kaposvári illetékesek részéről: ha a lakosság igényli, az utcát újra megnyitják a gyalogosoknak. A január 9-i tanácsülés is így szavazott. A helyzet mégsem változott. Szabóné Tenczcr Éva Bajcsy-Zsilinszky u. 79. Nyilatkozik a kórház főigazgató-főorvosa — Hogy látja a kialakult helyzetet? — tettük föl a kérdést dr. Varga Leventének, a Somogy megyei kórház főigazgató-főorvosának. — Véleményem van, de elállók attól, hogy magyarázzam a történteket. Ez legkevésbé sem rám — s a kórház vezetőire — tartozik. — Akkor kire? — Azokra, akik a precedenst teremtették. Közismert, hogy a kórház milyen építészeti állapotban volt a legutóbbi időkig. Ez nem felelt meg a gyógyítás alapvető követelményeinek sme. Ezért a kórház gazdája — a megyei tanács — és a rekonstrukciót megindító illetékes műszaki osztály már a hetvenes évek közepén kidolgozott egy nagyszabású tervet a pécsi tervezővállalat bevonásával. Ebből fe- ketén-fehéren látszik, hogy egy . gyógyításra alkalmas megyei kórháznak megfelelő területen, gyógyítási tömbökkel ellátva, kiegészülve kell megépülnie. Nem akarok építészeti magyarázatokba belemenni, mert ez nem az én dolgom. Azt azonban látni kell, hogy a Németh István fasor, a Szalma István utca, a Dimitrov és a Május 1. utca közé eső terület beépítését célozta meg ez a terv. Hogy elkészül-e, meglesz-e rá a milliárd forint vagy a milliárdok, ezt ma nehéz megítélni. Egv biztos: szükségessége kikerülhetetlen. Az évi 3—400 ezer járó- és a 25 ezer fekvőbeteg érdeke követeli ezt, és nem én vagy mi! Nagyon szívesen dolgoznék a kollégáimmal egy Deseda-parti zöldövezetben, aminek a betegek is örülnének. — Erre nem sok esély van! — Természetesen nincs! Ahogy fából vaskarika lenne harmincmillió forintért egy alagutat fúrni a két szárny között. Ha az építkezés megindul, házakat kell lebontani a Szalma és a Dimitrov utcában is, és különböző gyógyítási épületeket emelni a helyükre. — A közhangulat azonban közbeszólhat. vagy ahogy esetünkben is van, közbeszólt! — Mondja meg, egy a környéken lakó nyugdíjas felelősséget vállalhat-e azért, hogy befullassza a rekonstrukciót, a gyógyítás jövendő létfeltételét. Ezzel nem alábecsülni akarom a közhangulatot, a lakók elképzelését. Azt kell eldönteni, hogy melyik érdek a fontosabb. Az egyik valószínűleg sérteni fogja a másikat! Azt azonban hangsúlyozom, hogy nem a kórház vezetőinek, orvosainak érdekeiről van szó, hanem a korszerű gyógyításéról. Én pedig azért vagyok a posztomra állítva, hogy ezt képviseljem. — Miben foglalható tehát össze a véleménye ? — Abban, hogy sürgősen döntsenek az illetékesek, hogy mi lesz a kórházzal é.s a jövőjével. Mi a döntéseket végrehajtjuk, így voltunk az utca újra megnyitásával is. Annak a felelősségét azonban még egyszer nem vállaljuk, hogy biztatást kapunk, terveket és határozatot, máskor meg ugyanennek az ellenkezőjét; s így elindul egy kórházellenes hangulat, s ez fölösleges vitát, kötélhúzást, utcaháborút gerjeszt. Mikor lesz végleges döntés? Erre á kérdésre teljesen megnyugtató választ Virányi István, a városi tanács osztályvezetője sem tudott adni : — A január 11-i vb-ülés ugyan kimondta, hogy újra meg kell nyitni a Bajcsy utca érintett szakaszát a gyalogos forgalom előtt, de nem dőlt el, hogy meghatározott időre, átmenetileg vagy véglegesen. Azt tudjuk, hogy a kórházi célfoi’- galmú járművek behajthatnak az utcába, sőt továbbra is fenntartunk valamilyen fizikai akadályt (például sorompót), hogy ezt biztosítani lehessen. A portásfülke kivételével azonban minden kerítést, járóforgalmat akadályozó torlaszt lebontatunk. — Ki dönt véglegesen a kérdésben? — Véleményem szerint a megyei és a városi tanács testületének közösen kell döntenie. A kórházrekonst- rukció akkora horderejű kérdés, aminek eldöntését egy vagy két személy nem vállalhatja. — Milyen esélyt lát arra. hogy az utca megmaradjon? — Mint építész, azon a véleményen vagyok, hogy nem fordíthatóak vissza a kórházat érintő építkezési tervek. Ez akkor eldőlt, amikor döntés született, hogy a kórház a városközpontban marad. Ugyanakkor a .tanácstestület — ha úgy látja legjobbnak — valamilyen módon az utca megmentése mellett is dönthet. B. J. Szerkesztőségünk a maga részéről ezzel befejezettnek tekinti e témát. A döntés nyilvánvalóan a legilletékesebbekre vár.
