Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

4 Somogyi Néplap 1989. január 28., szombat A MIKROMED KFT Ma­gyar—Szovjet Vegyesvál­lalat, melynek tevékenysége orvosi műszerek gyártására korlátozódik, az 1988 év elején olyan mértékű tőke- bővítést hajtott végre, amely a KFT vagyonát mintegy 500 millió forintos szintre növelte. A vegyes vállalat ta­valy az előző évi árbevéte­lének több mint tízszeresét, megközelítőleg egymilliárd forintos forgalmat ér el. A sikeresen működő vegyes vállalat termékei eljutnak a szocialista és tőkés piacok­ra is. Somogyi szerző tanulmánya SZEMELVÉNYKÖTET A NÉPFRONTMUNKÁRÓL Széles körű nyilvános vita kezdődött a népfrontmozga­lom átalakításáról abból az alkalomból, hogy a Hazafias Népfront az év második fe­lében megrendezi a IX. kongresszusát. Most, amikor annyi szó esik a megújulás­ról, nagyon fontos a moz­galom értékeinek, . haladó hagyományainak a számba­vétele is. Elismerést érdemel a Ha­zafias Népfront országos titkársága azért, hogy Nép­frontmunka ’88 címmel ki­adta az általuk meghirdetett pályázatra érkezett 54 pá­lyamű közül 26 szerző írá­sát, kiválasztva a népfront- munkát leghívebben jellem­ző részleteket. Egyetérthe­tünk dr. Marton Jánossal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökiével, aki arról írt az előszóban: Elő­ítélettel lebecsülni is lehet a pályaművekben bemuta­tót népfrontmunkát, mond­ván, hogy nem elég sem a centralizált rossz döntések kivédéséhez, sem a rossz döntéseket elszenvedő la­kosság nyugtalanságának csökkentéséhez. Azt viszont még a konok rossz szándék sem állíthatja a pályamun­kák elolvasása után, hogy a népfrontmunka nem al­kalmas ezer meg ezer rossz helyi döntés megakadályo­zására, hogy nem nyúj élő terepet e gerinces, emberek számára demokratikus jo­gaik gyakorlásához. A szemelvények közre­adásával elsősorban a nép­frontmozgalom különböző területein tevékenykedő vá­lasztott tisztségviselőknek é.s bizottsági tagoknak adtak nagy segítséget. A pályáza­ton részt vevő népfrontak­tívák is ezzel a céllal ve­tették papírra gazdag ta­pasztalataikat. Így a dr. Braun Ildikó egyetemi ad­junktus szerkesztette kötet sok ötletet adhat a minden­napi munkában, a feladatok átgondolásában. Dr. Jenei György, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa szervezési és mód­szertani bizottságának el­nöke a pályamunkák né­hány tanulságát levonva rá­mutatott arra, hogy most, ebben a kihívásokkal, ke­mény erőpróbákkal teli idő­szakban e pályamunkák szintén segítenek a nép- fronmozgalom átvilágításá­ban, az erős és gyenge pon­tok megtalálásában és az átalakítás teendőinek kijelö­lésében. Kiolvasható a szemelvé­nyekből, hogy a népfront- mozgalom tömegkapcsola­tait megőrizte, sőt szélesí­tette és élénkítette. A fiata­lok részvétele a mozgalom tevékenységében azonban még mindig gyenge pont­nak számít. Somogybán is (érzékelhető, hogy a nép­frontbizottságok törekvéseit a városkörzetekben, a nagy­községekben és a községek­ben külön értékelik. Azt hiszem, hogy a továb­bi kapcsolatok javulása szempontjából mindenkép­pen érdemes felfigyelni ar­ra a tapasztalatra, hogy a mozgalom jelzéseire a taná­csi szervek nem mindig vá­laszolnak. Különben sok esetben a feladatok sincse­nek pontosan elhatárolva, s ez gátja a zökkenő nélküli együttműködésnek. E kötetben olvashatjuk Varga Károlynak, a Haza­fias Népfront nyugalmazott megyei titkárának pálya--' munkáját. Azt hiszem, hogy a legjellemzőbb szemelvé­nyeket választották ki. A me­gyei és a helyi népfrontbi­zottságok munkastílusáról, munkamódszeréről címmel. Sok kezdeményezésről ad hírt az országnak a tanul­mányt író gazdag tapaszta­laid somogyi népfrontveze­tő. Különösen érdekes az a rész, amely azzal foglalko­zik: hogyan javították a mozgalmi munkát, a hely­színen adva segítséget. Ese­tenként új akciókat, mun­kaformákat kezdeményeztek. Így például rendszeressé tették a választási rendez­vényeken, a falugyűléseken, városrész-fórumokon el­hangzott közérdekű javasla­tok intézésének értékelését testületi üléseken. Aztán a falugyűlésekhez hasonló la­kossági fórumokat szervez­tek a nagyobb lélekszámú pusztákon. Sok egyéb mást is kiemelhettem volna, a választásom azonban azért esett ezekre, mert az olva­sók tapasztalata hitelesíti. A már 1974-ben létreho­zott tánsközségi népfrontel­nöki tanácskozó testületek jó hatással voltak a somo­gyi székhelyközségekkel va­ló kapcsolatok erősítésére, a feladatok meghatározására és összeegyeztetésre. Az eredményes helyi kezdemé­nyezések, példák másokat is követésre ösztönöztek, pél­dául az időskorúakkal való foglalkozásban, a falufásí­tásban, a községfejlesztés­ben, -szépítésbeh, a társa­dalmi munka szervezésében. Dr. Jenei György jó •ér­zékkel válogatta ki a többi pályamunka részleteit is, így eljes képet kapunk a moz­galom tevékenységéről, ha­gyományairól és törekvései­ről. L. G. PIACI KÖRKÉP Csökkenő tojásárak A hideg idő sem riasztot­ta él a tegnapi kaposvári piacról az árusokat. A ve­vőket 'annál inkább. Talán ez az oka, hogy csökkennek a tojásárak. Bár egy-két el­adó makacsul tartotta a három forintos árat, ennyi­ért csak a nagyabbakat vet­ték meg. Az apróbbhoz 2,50- ért is hozzá lehetett jutni. Nem engedett a 25-bőd az az almaárus, aki a jonadel fajtát kínálta. A jonatánra és a delicseszre 20 forint volt a jellemző ár, alku előtt. Az aprajáért 15 fo­rintot kértek. Néhány el­adótól mézet is vehettünk, keserű szájízzel fizettünk száz forintot egy befőttes üvegnyiért. Nem volt kapós a fok­hagyma csomója négy forin­tért isem. A burgonyának 12 forint volt kilója, míg ti­zet kóstált a vegyes zöld­ség. Királyi ára volt a dió­bélnek. 140 forintot kérték fél literért, de le lehetett alkudni százra is. A man­dulamagnak viszont héjas­tól is 130 forint volt kilója. Láttunk vöröshagymát 16-ért és dugbagymát öfcve- nért. A fehér babnak het­venért adták kilóját, de többeknél negyvenre is le lehetett alkudni. A tarka tartotta a hatvan forintos árat. Étvágygerjesztő vált a zöldhagyma. Csomója hat forintért kelt el. A sült tök húszdekás darabja tíz fo­rint volt. A ldiareteknek két forint ellenértéket szabtak az árusok darabonként. Mé­lyen a zsebbe kellett nyúl­nia annak, aki mákot vá­sárolt. 150-nél alább nem adták kilóját. Húsz forint volt egy fej saláta. Hor- dóskáposzitából 12-ért mér­tek egy fél literes bögré­vel, a* kukoricakásának tíz forint volt literje. Testesebb tyúkot 250-ért kínáltak, tisztítva 170-ért adták a csirkét. Húsz forintért vihették a szegfűt ae Angelikák lovag­jai, a barkát 10-ért. jj. a. Enyhébb az építési korlátozás a Balatonon Űjév napján lépett ha­tályba az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter rendelete a Balaton üdülő- településein folyó építési te­vékenységek korlátozásá­ról. Ez az 1983 márciusa óta kisebb-nagyobb módosítá­siakkal fennálló építési ti­lalomban hozott jelentős, lényeges tartalmi változá­sokat. A korábbi rendelet csak nagyon szűk körben adott lehetőséget a szálláshelyek növelésére, a műemléki ér­tékek megmentése, a mi­nőségi turizmus feltételei­nek javítása érdekében. Ennek az utóbbinak a meg­létét — a Balatoni Intéző Bizottság véleményét ki­kérve — az építésügyi és városfejlesztési miniszter­nek volt joga megállapíta­ni és felmentésével iga­zolni. Az újabb szabályo­zás már megszüntette ezt á meglehetősen hosszadalmas eljárást. Ehhez hasonlóan szüntette meg a szabályo­zásbeli különbségeket asze­rint, hogy állampolgár vagy jogi személy az építtető. Most egyetlen lényeges elv létezik: szálláshelyet (szál­lodát, panziót, fogadót, üdülőt, vendég- és alkotó­házat, oktatás-, képzés- és továbbképzés céljára szol­gáló épületet), továbbá munkásszállást, üdülő- és sátortábort, csak ott lehet létesíteni, ahol a vezetékes ivóvízellátás biztosított, a szennyvízelvezetés céljára szolgáló közcsatorna meg­épült, abba beköthető az ingatlan és a szükséges szennyvíztisztító kapacitás is rendelkezésre áll. Az épí­tési engedélyt csak akkor lehet kiadni, ha ezeknek a közműveknek a meglétéről, a megfelelő kapacitásról az illetékes környezetvédelmi és vízügyi szakhatóság nyilatkozott és ahhoz hozzá­járult. Január 24-én Siófokon volt az az egyeztetés, ame­lyen az érintett szakható­ságnak, a DRV-nek — mint szolgáltató vállalatnak — a képviselői mellett részt vettek a helyi tanácsok ve­zetői és az építési hatósá­gok dolgozói. A környezet- védelmi és vízügyi szakha­tóság hozzájárulását adta ahhoz, hogy a Balatonke- resztúr, Balatonmária, Ba- latonberény, Fonyód, Bala- tonf enyves Milkovics-árok- tól nyugatra fekvő területen, ahol a közművek megfelelő kapacitással kiépültek, az ingatlanok ráiköthetők, ott az építési engedély is kiad­ható. Siófokra vonatkozóan a DRV képviselői hasonló javaslatot tettek, de ehhez még a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatóságnak. mint illetékes szakhatóságnak is hozzá kell járulni. Zamárdiban, Balaton- földváron, Balatonszárszón jelenleg még nincs mód a tilalom feloldására. Re­mélhető azonban, hogy ok­tóberig elkészülnek azok a beruházások, amelyek itt is módot adnak majd a kor­látozás megszüntetésére. Balatonszemesen, Bog- lárlellén és Fonyódon a Milkovics-ároiktól keletre fekvő területen kedvezőt­lenebb a helyzet: a térsé­get ellátó boglárlel.lei szennyvíztelep túlterhelt­sége miatt a tilalom feloldá­sához egyelőre nem járul­tak hozzá. Az építési korlátozással érintett területeken to­vábbra is lehetőséig van a szálláshelyek növelésével ne/n járó felújítások, kor­szerűsítések elvégzésére, avult épületek bontása ese­tén azok újjáépítésére. Nem változott a zártker­tek beépítésére vonatkozó tilalom. Ez Somogybán ed­dig is nagyon sok feszültsé­get okozott: a záTtkertek többsége kilométerekre fek­szik a Balaton-parttól. A tulajdonosok nagy része he­lyi lakos, így feltehetően nem üdülési célra használja ingatlanát. A tilalom je­lenleg őket is sújtja, a zárt- kertekben most nem lehet gazdasági épületeket, ál­lattartás céljára szolgáló épületeket építeni, illetve a megelvőket bővíteni. Épí­tési engedéllyel is csak pin­cét lehet építeni. A pincé­vel kapcsolatban számos f él reé rtéssel tál ál k oz tu nk. Az Országos Építésügyi Szabályzat szerint ,,a pin­ce olyan építmény, a'mély teljes belmagasságával a környező és csatlakozó te­repszint alatt van, illetőleg magas talajvíz esetén föld­del fedve is legfeljebb 1 mé­terrel emelkedik a környe­ző és csatlakozó terepszint föjé.” Lényeges változás az is, hogy megszűnt a szálláshe­lyek területi átcsoportosí­tásának lehetősége. To­vábbra is érvényben van a szálláshelyek létesítését célzó telekalakítási tilalom, függetlenül az érintett te­rület közművesítettségétől. Változatlanul fennáll a már kialakított állami tel­kek eladási tilalma is. Az új jogszabály csak né­hány napja került nyilvá­nosságra. Rendelkezéseit az első fokú határozatokkal még el nem bírált ügyekben kell, illetve lehet alkalmaz­ni. Célszerű ezért, ha azok, akiknek a közelmúltban még a korábbi rendelkezés-* re hivatkozva utasították el kérelmüket, most ismét fel­keresik az illetékes első fo­kú építésügyi hatóságokat. Dr. Fazekas Sándorné a megyei tanács irodavezetője A francia forradalom — 200 évvel később Újév napján egész Fran­ciaországban hőlégballonok emelkedtek a magasba: Pá­rizsban a Tuileriák kertjé­ben felbocsátották a Mont­golfier testvérek 1773-as lég­gömbjének pontos mását, je­lezve, hogy megkezdődött a francia forradalom 200. év­fordulójának egész évben tartó, példa nélküli ünnep­lése. A szervezők azt ígé­rik, hogy július 14-én a Bastille ostromának nap­ján „a világ legnagyobb partiját” tartják Párizsban, a Bastille téren, szürkület­től hajnalig az új párizsi Opera szolgáltatja majd a zenét, emlékezésül arra az eseményre, amely megdom tött egy abszolút uralkodót, megpecsételte a felvilágoso­dást és szentesítette a nép- hatalmat, mint politikai fegy­vert. Párizsban a ballonok tö­mege a Concorde-térről szállt a magasba — onnan, ahol egykor a guillotine megannyi arisztokrata fejét választotta el testétől: kö­zöttük XVI. Lajosét és Má­ria Antoinette-ét. Az ünne­pi hangulatot talán ez ár­nyékolta be. Seraki sem ta­gadja 1789 jelentőségét, de árról már komoly vita bon­takozott ki, hogy mennyire kell „ünnepelni” a francia történelem egyik legvére­sebb korszakát. A konzerva­tív Chirac-kormány idején még úgy tűnt, hogy a nagy­szabású ünnepségek terve kudarcra van ítélve: a jobb­oldal csak „megemlékezni” szeretett volna. Megrettent attól, hogy a királyi pár le­fejezését, a tömeges terrort utcabálokkal, fanfárokkal dicsőítsék. Jellemző, hogy a francia televízió megrendez­te XVI. Lajos kései „tárgya­lását”: a nézők telefonon mondhattak „ítéletet”. Több mint a felük úgy vélte, hogy a királyt föl kellett volna menteni. Miután a szocialista párt vette át a kormányzást, hir­telen ömleni kezdett a pénz, dagadt a lelkesedés. Az ut­cákat elárasztották a játék­babákat lefejező játék-guil- lotine-ok, minden elképzel­hető árucikken — még a legintimebbeken is — ott virít a francia, trikolor. Szu­venírek, a forradalmat idé­ző trükkös játékszerek, nem­zeti színekben pompázó ru­haneműk, papucsok tömke­legé jelzi, hogy a kereske­dők is kasszírozni akarnak valamit a magasra csapó hangulatból. Országszerte mintegy 4 ezer rendezvényt tartanak, kiadnak több száz könyvet, 200 tanácskozáson történé­szek vitatkoznak majd ar­ról, hogy az események mi­lyen láncolata vezetett el a Bastille ostromához, majd alig négy évvel később XVI. Lajos kivégzéséhez. A törté­nelmi megemlékezések fő eseménysorozata május 5-én kezdődik: a Versailles-i kastélyban, XVI. Lajos ki­rály rezidenciáján feleleve­nítik a Rendek bevonulását, az Alkotmányozó Nemzet- gyűlés létrehozását. Kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon a Rendék Versailles-ba vo­nultaik, hogy meghallgassák a királyt, aki nagyobb erő­feszítéseket követelt tőlük a katasztrofális gazdasági helyzetben, az éhínség és elégedetlenség közepette. A politikai reformokra vonat­kozó követelésükről azonban még csak említést sem tett beszédében. A csalódott, Versailles-ból kizárt rendek ekkor alakították meg az Alkotmányozó Nemzetgyű­lést. v ( Az ünnepségek július 14-én érik el tetőpontjukat. Kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon kereskedők, törvé­nyen kívüliek, polgárok és katonák 900 főnyi serege megrohanta a Hotel des In­valides fegyverraktárát, majd a Bastille-hoz vonult, és földig lerombolta a börtönt, az elnyomás jelképét. Kései utódaik július 14-én átvo­nulnak Párizson, de ezúttal épületet avatnak a Bastille tér szélén: a grandiózus új Operát. Franciaország nemzeti ün­nepén Párizsban kerül sor a hét ipari nagyhatalom immár hagyományos évi csúcstalálkozójára. Francois Mitterrand köztársasági el­nök néhány fejlődő ország államfőjét is meghívja. A tanácskozás „látványos" eseménynek ígérkezik: a vendégek — közöttük Geor­ge Bush, a „veterán újonc" — egy vadonatúj, hatalmas építmény tetején, az Arche de la Défense felett húzódó ív legmagasabb pontján lé­vő teremben vitatják majd meg a világ dolgait, s köz­ben kipillanthatnak a . Dia­dalívre, a Concorde térre, a Louvre egyik udvarán fel­épített új üvegpiramisra.

Next

/
Thumbnails
Contents