Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

1989. január 28., szombat Somogyi Néplap 3 ŐSZINTÉN GONDJAINKRÓL ,AJÁNDÉK” KOTYVALÉK HTO-val, azaz háztartási tüzelőolajjal tüzelünk. Iszo­nyú nehéz. Mert csak pislá­kol a l áng, mert csak agy on- kormozza a tűzte rét, így az­tán miért is lenne meleg? A hatezer kalóriás kályha ama bizonyos HTO-val annyi meleget sem ad, ami legalább a megfázáshoz ele­gendő lenne. Rádadásul ez az olaj, úgy plusz tíz fok körül már-már •kocsonyás­sá dermed, tetején piszkos­szürke, ujjnyi vastag paraf­finszerű réteg képződik. így aztán nem tüzelünk, csak tüzelnénk, ám emiat­ti magándühöngéseimet már csak azért is illetlen­ség lenne a nyilvánosság elé tárni, mert ugye tudnivaló, hogy ez a tűzálló tüzelőolaj az állami költségvetés kon­tójára agyontámogatott ter­mék. és ajándék olajnak nem illik firtatni a minősé­gét. Ráadásul még az is tud­nivaló, hogy e hazai HTO külföldi változatait is agyóntámogatják — igen! szociális megfontolásokból! —, ám kíméletlenül kemé­nyen büntetik mindazokat, akik arra vetemednek, hogy tüzelőolajjal hajtják dízel­kocsijaikat. (Az NSZK-ban például ezt rendszeresen el­lenőrzik, s egyetlen elcsípett csaló azon nyomban 1000 márka büntetést köteles fi­zetni.) Nálünk ez a veszély sen­kit nem fenyeget. Egyrészt mert ilyen ellenőrzés gya­korlatilag nincs. Másrészt miért is lenne? Nincs az a dízelmotor, amely ezzel a tü­zelőolajjal működőképes lenne. Hiszen nincs az a közönséges olajkályha sem, amely rendeltetésszerűen fűtené ezzel a kotyvaTékkal. Állították ezt nekem ko­rábban többen is, ám mind­addig nem hittem, amíg •kényszerűségből — mert a környékbeli kutak egyiké­nél sem volt HTO (ráadásul éppen az elmúlt évvégi ün­nepek napjaiban) — kény­szerűen normál dízelolajat kellett vásárolnom. Mé­regdrágán. De megérte! Az addig hasznavehetetlennek tartott és már-már kidobás­ra ítélt kályha egyszeriben megváltozott és ontani kezdte a meleget, de annyi­ra, hogy nem győztük visz- szafogni. Miközben kint mínusz tizenvaliáhány fok volt, bent — ahol soha nem sikerült 18 fok fölé tornász- tatni a hőmérőt — plusz 24-25 fok, az olajadagoló mi­nimum állása mellett. Mindez még mindig ma­gánügy. De talán közüggyé emeli a történetet néhány kérdés: Miért kell gyakorta azt hallanom a legkülönbözőbb fórumokon és hangszerelés­ben, hogy igenis écezzem magam megtisztelve, majd­hogynem megajándékozott­ként ezzel a semmire sem való .tüzelőolajjal? Es tessék a tüzelőolajat behelyettesí­teni szinte bármiféle hazai gyártmányú termékkel.. . Miéit — miféle gazdasá­gi, vagy gazdaságossági megfontolásból — kapok akár kedvezményezett áron is olyan árut, ami számom­ra hasznavehetetlen. Mi­féle etika, miféle — általam csakis minősíthetetlennek vélt — morál készteti, vagy éppenséggel kényszeríti a termelőt arra, hogy átver­jen, hogy becsapjon, tudván tudva — persze a nyilvános­ság előtt körömszakadtáig tagadva —. hogy átver és becsap. Miféle erkölcs az, hogy ennek ellenében vas­kos állami támogatást és ugyancsak nem soványka fogyasztói fizetséget zsebel be? Továbbá: miféle infor­mációs rendszer az. amely annyira működésképtelen, hogy például a HTO áráról és a dotáció arányáról dön­tő hatósági embereknek a jelek szerint nincs tudomá­suk arról, hogy ez a tér mék gyakorlatilag használ­hatatlan. Mert, hogy erről semmiféle információjuk nincs, az holtbiztos. Ha len­ne. akkor nem merték vol­na megkockáztatni, hogy az éppen aktuális áremelések sorában — ahogy azt egy legutóbbi tájékoztatón hal­lottuk — s hasznavehetetlen tüzelőolaj árát szabályos lu­xusadóval terheljék. Ám legyen, akár még a „luxusadó" is. Fizessünk csak korábbi ostobaságun­kért, hogy tudniillik amikor megvásároltuk és fölszerel­tettük az olajkályhákat és -kazánokat — tettük ezt csak azért, mert gondolko­dás nélkül hittünk az ak­kori — „mellesleg'’ manap­ság csak kínos mosolygás­sal emlegetett — „bukaresti árelven" alapuló propagan­dának. A saját ostobaságá­ért előbb, vagy utóbb min­denkinek fizetnie kell ... De könvörgök: a pénzemért mi­ért nem kaphatok haszna­vehető terméket? Miért kell ugyancsak ostoba módon el­tűrnöm, hogy például HTO- ügyben egyszerűen és kö­zönségesen becsapnak? HTO-ügyben is ... Hogy miért kell ezt eltűr­nöm ? Megmondom: e jegy­zetre rögvest érkezik majd az agyonsértődött hivatalos válasz, s ebből számomra csak az derülhet ki — gon­dolom, hogy kellőképpen gazdag, s általam persze követhetetlen „számszaki" érvekkel alátámasztva —, hogy a kifogásolt HTO az európai kőolajfeldolgozás egyik legkiválóbb produk­tuma. S mert nekem sem­miféle szakmai ellenérvem nem lehet, ezért kínomban csak annyit mondhatok, hogy tán beszéljék meg ezt az egész ügyet a 'kályhám­mal. Az nem vitázik, nem perlekedik, annak nincse­nek ellenérvei. Az C9ak pis­lákol és persze nem 'melegít. Pedig én tüzelek. És fi­zetek. Vértes Csaba Nagy figyelemmel olvas­tam január 16-i számukban a Minisztertanács állásfog­lalását, majd a Miniszterta­nács elnökének a budapesti pártaktíván elhangzott be­szédét és végül a kaposvári pártértekezletről szóló tudó­sítást. Tolnai Sándor vitaindí­tójának már az első monda­tánál nyeltem egyet. Idé­zem: „A magyar szocializ­mus kritikus, válságjegye­ket is magában hordozó tár­sadalmi, gazdasági és poli­tikai helyzetbe került." Ami­kor ahhoz a mondathoz ér­tem, hogy: „Úgy véljük, a fokozódó feszültségek el­lenére nem tartozunk az or­szág válságjelekkel küsz­ködő vidékei közé”, kezem­be vettem a tollat. Hogy miért? Idézem Németh Mik­lós miniszterelnököt: „Ügy vélem, hogy a kormány a közelmúltban feltárta és a közvéleménynek is bemutat­ta gazdaságunk, társadal­munk súlyos helyzetét... A mai válságos helyzetet egy jó másfél évtizede elköve­tett hibás politikai és gaz­dasági kurzus eredménye­ként örököltük.” Nos, Ka­posvár, Somogy megye is Magyarországon van, még ha kedvesen Somogyország- nak becézzük is. A megye, a város két legnagyobb épí­tőipari vállalata felmor­zsolódott a sok milliós adós­Mekkora is az a „hatal­mas" apparátus, amelyben „rengeteg a jól fizetett, fik­tív munkahely”? Kérdezzük meg a legilletékesebbeket, Faludy Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezető­je: — A megyei pártbizottság apparátusában harminchá­rom politikai munkatárs dolgozik, a feladatuknak megfelelő munkakörülmé­nyek között: mindenkinek van egy szerényen berende­zett — méretét tekintve — kis szobája. A megyében összesen 145 függetlenített politikai munkatárs van, be­leszámolva a községi, nagy­községi, városi jogú pártbi­zottságokon dolgozókat, a függetlenített tisztségviselő­ket, valamint az oktatási igazgatóság tanári karát is. Egy éve még 157-en vol­tunk. Ma — több fórumon elhangzott ez már — az európai szocialista országok között Magyarországon a legkisebb létszámú a pánt­apparátus. Az ősszel a me­gyei pártbizottság munkabi­zottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy javaslatot dolgozzon ki a testület fel­adatkörére és munkamód­ság súlya alatt. Nincs vál­ság?! A város, a megye sok vál­lalata, szövetkezete fizetés- képtelen vagy annak hatá­rán áll. Nincs válság?! A megye mezőgazdaságának helyzetét így látja Herner Endre, a megyei tsz-szövet- ség titkára a Somogyi Nép­lap 1989. január 14-i szá­mában megjelent interjú­ban: „1985 óta folyamato­san és erőteljesen romlanak a termelés anyagi, műszaki feltételei... Nincs pénz gépvásárlásra, az állatte­nyésztési rekonstrukciók elmaradnak, a tagok jöve­delme egyre távolodik az országos átlagtól, a szövet­kezetek egynegyede-egy- harmada vagyona felélésé­ből próbál talpon marad­ni... A szabályozás, az el­vonó intézkedések. vala­mint a sorozatos fagy- és a tavalyi súlyos aszálykár mi­att a megye szövetkezetei­nek egyharmada a lét és nem lét határára került. ... s még riasztóbb az a tény, hogy a gazdaságok 43 száza­lékában veszteség, illetve kétmillió forint alatti nye­reség várható.” Nincs vál­ság?! A szülői háttért nem él­vező, négytagú, átlagjöve­delmű család csak 46 év alatt tudja a lakásra való „beugrót” összegyűjteni és még akkor is csak egy üres szerére, valamint elveket az apparátus feladatkörének kialakításához és létszám- csökkentéséhez. Akik a me­gyei pártbizottság apparátu­sában végeznek politikai munkát, azoknak egyetemi, főiskolai diplomájuk „van, és megvan a megfelelő politi­kai iskolai végzettségük is. Üj munkatársat sokszor azért nehéz a pártbizottságra hoz­ni, mert azok, akik szak­mailag, politikailag megfe­lelnek a mai követelmé­nyeknek, és vállalják is ezt a feladatot, lényegesen töb­bet keresnek a jelenlegi be­osztásukban a gazdasági egységeknél. Dr. Kerékgyártó István, a megyei tanács önkormány­zati és elnöki hivatalának főosztályvezetője: — A megyei tanács appa­rátuslétszáma valóban nagy volt a meglévő hatáskörök­höz és feladatokhoz képest. Ezért vettük újra számba a feladatokat, s úgy alakítot­tuk ki az új szervezeti rend­szert, hogy az megfeleljen a tennivalóknak. A megyei ta­nács apparátusában a tevé­kenység- és szervezetkorsze­rűsítést megelőzően 286-an lakása van! És nincs vál­ság, még válságjelek sem?! Még ma is aránytalan a közteherviselés! A közvéle­mény azt gondolja, hogy csak osztályvezetőtől le­felé van válságban az or­szág. Ebben van egy adag túlzás, de ezt az elkesere­dettséget a vezető réteg ma­gasan bruttósított illetmé­nye és prémiuma körül ke­ringő mendemondák, a lát­hatóan is magas életszínvo­naluk váltják ki az embe­rekből. Suttogva, máshol hangosan felháborodva be­szélnek az emberek, a ve­zető réteg vadászatairól. Igaz. hogy ezek csak száj­ról szájra terjedő legendák, de nem zörög a haraszt ... Még egy példa az arány­talan közteherviselésről. Egv tavalyi nyugdíjintéz­kedés során a kisnyugdíjak száz forinttal emelkedtek, a nagyobbak 2 százalékkal, ami több száz forintot is jelenthet. Mert hát a maga­sabb nyugdíjjal rendelke­zőknek nehezebb elviselni a dráguló életet, igaz? Es a bürokrácia! A városi párt­bizottságnak, a megyei pártbizottságnak, a városi tanácsnak, a megyei tanács­nak, az SZMT-nek meg­vannak az ugyanazzal fog­lalkozó apparátusai, egy­másnak alá, fölé, mellé ren­delve. Intézikedéseik egy­mást fedik, fölülbírálják, alárendelik, megtiltják, jó­dolgoztak, közülük 86 volt vezető beosztásban. A lét­szám az átszervezés után 236-ra csökkent, és ezt az apparátust 32 vezető irá­nyítja. Az új szervezeti rend nem a beavatkozó tí­pusú, hanem a helyi taná­csokat menedzselő, a törvé­nyességi felügyeletet ellátó munkamódszernek kedvez, ezt erősíti. A szervezeti rend is sokkal inkább megfelel a helyi tanácsok igényeinek: jelenleg csupán hat szakigaz­gatási szerv intézi az ügye­ket. Korábban tizennégy volt. Szerintünk erre volt szükség, hiszen a gondok, az állampolgári ügyek a he­lyi tanácsoknál jelennek meg, ott, ahol négy-ötezer forintért dolgoznak az ügy­intézők, s a községi tanácsok elnökei, vb-titkárai is csak a 25—30. helyet foglalják el a falu kereseti listáján. A megyei tanácsnál pedig — éppen az alacsony bérek miatt — jelentős elvándor­lás indult meg tavaly: a gazdasági szervezetekhez sok­kal magasabb jövedelemért mentek el ügyintézőink. Dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára: váhagyják egyszerre és külön-külön, néha úgy is. hogy nem is tudnak egy­másról. Véleményem sze­rint ebben a hatalmas ap­parátusban rengeteg -a jól fizetett fiktív munkahely. Miért van szükség az orscág legritkábban lakott, alig több mint 300 ezer ember’, számláló megyéjében ilyen hatalmas adminisztratív apparátusra? Legyen egy, de az álljon jól felkészült, feddhetetlen és jól megfize­tett szakemberekből! Hogy a bürokrácia mekkora ösz- szegeket szív el a „nagy ka­lapból", arra példa a követ­kező: a védelmi kiadásokra (cäak a hadseregnek) körül­belül 39 milliárdot tervez a költségvetés 1989-re. Hogy ez sok vagy kevés, én nem tudom eldönteni. De hogy ennek az összegnek körül­belül egynegyede. 9 milliárd 940 millió (Magyarország 1989. 2. szám) csak illet­ményre megy el, ezt már nagyon soknak tartom. Es az a véleményem, hogy a társadalmi, politikai, gaz­dasági életben is hasonlóak az arányok. Ha ezek az arányok rövid idő alatt nem változnak, nem tartom való­színűnek, hogy belátható időn belül lesz igazi kibon­takozás, gazdasági meg­újulás. Vuncs György Kaposvár, Kinizsi-ltp. 14. — A Szakszervezetek Me- gyei Tanácsánál tizenhárom politikai munkatárs dolgozik. A szakmai szakszervezetek­nél pedig tizenhét vezető és munkatárs látja el a felada­tokat. Az év közepén az SZMT-nél felére csökkentik a létszámot. Ebben az épü­letben, amelyet a mi szék­házunknak nevez a közvéle­mény, rajtunk kívül más szervezetek is dogoznak. Itt székel például a Társada­lombiztosítási Igazgatóság több mint száz dolgozójával, egy könyvelőrészleg pedig termeket bérel. A művelő­dési házunk — amely a színház épületének felújítá­sakor színházként is műkö­dött — a mi kezelésünkben van, de az egész város érde­keit szolgálja. A létszámát tekintve nem nagy appará­tus sem a szakszervezeti bé­lyegekből él, hanem külön­böző szolgáltatások bevéte­leiből. Azt is tudni kell, hogy a szakszervezet jelen­tős struktruális változás előtt áll: a kongresszusig — vagyis egy éven belül — itt is megalakul a szakmák te­rületi szövetsége, amely a szakszervezetek megyei ta­nácsa helyébe lép. Dr. K. I. A feladatoknak megfelelő az apparátus Halónkban a legkisebb látnámú az apparátus Több tejpor és sajt Csökkent a kereslet a tej- és a tejtermékek iránt: az áremelkedés óta mintegy 10 százalék­kal kevesebbet szállíta­nak a boltokba a Ka­posvári Tejipari Vállalat üzeméből. A megmaradt tejből a korábbinál több tejport, valamint sajtot készítenek. Naponta jelenleg 45 ezer liter tejből Balaton és Trappista sajt készül és minden héten öt nap alatt összesen 500 ezer tasak fél literes féltartós tejet gyártanak.

Next

/
Thumbnails
Contents