Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

2 Somogyi Néplap 1989. január 28., szombat Város lösz Csurgót Fonyód és Tab (Folytatás az 1. oldalról.) A továbbiakban az Elnö­ki Tanács elrendelte az alábbi községek várossá nyilvánítását: A Bács-Kiiskun megyé­hez tartozó Jánoshalma, Kislkunmajsa, Kunszentmiik- lós, a Békés megyéhez tar­tozó Battonya, Gyomaend- rőd, Mezőberény, Mezőhe­gyes, Sarkad, a Borsod-Aba- új-Zemplén megyéhez tar­tozó Putnok, Sajószenitpé- ter, Szikszó, a Csongrád me­gyéhez tartozó Kistelek, Mórahalom, a Fejér megyé­hez tartozó Gárdony, a Hajdú-Bihar megyéhez tar­tozó Balmazújváros, Bihar- keresztes, Hajdúdorog, Haj- dúhadháztéglás, Nádudvar, a Heves megyéhez tartozó Füzesabony, Pétervására, a Komárom megyéhez tar­tozó Nyergesújfalu, a Nóg- rád megyéhez tartozó Bá- tonyterenye, Rétság, a Pest megyéhez tartozó Dabas, Manor, Naigy'káta, Rácke­ve, a Somogy megyéhez tar­tozó Csurgó, Fonyód, Tab, a Szabolcs-Szatmár megyé­hez tartozó Csenger, Nagy- káílló, Záhony, a Szolnok megyéhez tartozó Jászapá­ti, Kunhegyes, Martfű, a Tolna megyéhez tartozó Dunjáföldvár, Tolna, a Veszprém megyéhez tarto­zó Balatonalmádi, a Zala megyéhez tartozó Letenye. A várossá szervezés vég­rehajtásának időpontja 1989. március 1., s arról a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai gondoskodnak. Határozatot hozott az El­nöki Tanács a Koreai Köz­társasággal a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szinten történő felvételéről. A továbbialkhan a testület kinevezésről határozott, bí­rákat mentett fel és válasz­tott meg és kegyelmi kérel­meik ügyében döntött. Várkonyi Péter sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) Elsőként a Varsói Szer­ződés tagállamai közül — kapcsolatot teremtettünk az Európa-tanáccsal, az Észak-Atlanti Közgyűléssel és az Európai Parlamenttel. Európa mellett nagy figyel­met fordítottunk a délkelet­ázsiai országokra. Ebbe a térségbe tavaly kétszer is ellátogatott a magyar kül­ügyminiszter. A diplomácia mozgástér­kiszélesedését a nemzetközi viszonyok kedvező alakulása tette lehetővé — mondta Várkonyi Péter, és megál­lapította: a szovjet—ameri­kai párbeszéd tartóssá válá­sa, a két nagyhatalom vi­szonyának normalizálódása a nemzetközi politika meg­határozó tényezője. Bízunk abban, hogy ez az irányzat fennmarad. A bécsi utóta­lálkozó most végétért záró­ülésén tapasztalható volt, hogy a helsinki folyamatban részt vevő országok együtt­működésének új formáit lét­rehozó időszak veszi kezde­tét. A külügyminiszter utalt arra, hogy a magyar külpo­litikában a hazai változások is tükröződnek. A világútle­vél bevezetése, a társasági törvény és számos más in­tézkedés jelzi, hogy tovább bővül a külvilággal való érintkezésünk. Igyekszünk alkalmazkodni a világban zajló folyamatokhoz, nyitot­tabbá kívánunk válni, és szeretnénk felzárkózni a nemzetközi fejlődés folya­matához. Tartalmasabb lett és intenzívebbé vált a szö­vetségeseinkkel folytatott konzultáció is. A Varsói Szerződésen belül erősödött a döntéshozatal kollektív jellege és demokratizmusa. A sajtóértekezleten a kül­ügyminiszter arra is rámu­tatott: ma már nincs olyan külföldi ' újságírókategória, amely előtt a magyar határ zárva lenne. Kezdeménye- zően lépünk fel annak ér­dekében, hogy a helsinki fo­lyamat résztvevői tegyék egymás újságírói számára átjárhatóbbá határaikat, s bontsák le az esetleges bel­ső korlátozásokat — mond­ta Várkonyi Péter, majd ezt követően válaszolt az újság­írók kérdéseire. Várkonyi Péter bejelentet­te: az Elnöki Tanács a nap folyamán úgy döntött, hogy hazánk felveszi a diplomá­ciai kapcsolatot a Koreai Köztársasággal. Az erről szóló megállapodást Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár a közeli napok­ban írja alá Szöulban. HETI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT — Varsóban bejelentették, hogy a Szovjet­unió a Lengyelországban állomásozó fegyveres erőit is csökkenteni fogja. — Első alkalommal hivatalos észak­koreai küldöttség érkezett Japánba. — A társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés időszerű kérdéseiről tar­tottak vitát Bécsben az MSZMP és az Oszták Szocialista Párt képviselői. VASÄRNAP — A betiltott Szolidaritás szakszervezet Országos Végrehajtó Bizottsága úgy döntött, hogy haj­landó tárgyalni a lengyel vezetéssel a szakszervezeti plu­ralizmus megteremtéséről. — Tovább szigorították a turistaforgalomban érvényes kiviteli tilalmakat a Szov­jetunióban. HÉTFŐ — súlyos földrengés volt Tádzsikisztánban. A halálos áldozatok száma mintegy 300-ra tehető. — Egyhetes látogatásra Indiába érkezett Nguyen Van Linh, a Vietnami KP KB főtitkára. — A Charta ’77 elnevezésű csehszlovák polgári jogi mozgalom társadalmi párbeszé­det sürgetett és elítélte a Vencel-téri tüntetések szét­verését. — Erich Honecker, az NDK vezetője bejelen­tette, hogy országa két éven belül 10 ezer fővel csök­kenti nemzeti hadserege létszámát. — Meghalt Salvador Dali spanyol festőművész. KEDD — Pekingbe érkezett Norodom Szihanuk her­ceg, a kambodzsai ellenzék vezetője. — Hun Sen kam­bodzsai miniszterelnök Bangkokban tárgyalásokat kez­dett a thaiföldi vezetőkkel a kambodzsai rendezes kér­déséiről. SZERDA — Egy biztosítási csalás miatt lemondott az osztrák parlament képviselőházának elnöke. — A Kíná­ban tanuló afrikai diákok helyzetéről kezdett tárgyalá­sokat Pekingben az Afrikai Egységszervezet elnöke. CSÜTÖRTÖK — Az Egyesült Államok bezáratta ka- buli nagykövetségét. — A román dolgozó kollektívák forró hálájukat fejezték ki Nicolae Ceausescunak 71. szü­letésnapja alkalmából. — Világgazdasági fórum kezdő­dött a svájci Davosban. PÉNTEK — Dél-Koreában megkezdődött a három hó­napig tartó Team Spirit elnevezésű közös amerikai— dél-koreai hadgyakorlat. — Jasszer Arafat Madridban találkozott a spanyol, a francia és a görög külügymi­niszterrel. — Bonnban nyugatnémet—brit külügyminisz­teri találkozó volt. — Baker amerikai külügyminiszter letette a hivatali esküt. A hét 2 kérdése Mire lehet «ámítani Afga­nisztánban a szovjet csapatok kivonulása után? A szovjet csapatok a Genf ben .aláírt megállapo­dásnak megfelelően febru­ár 15-ig el fogják hagyni Afganisztánt. Bár az utób­bi napokban e kijelentés jó néhányszor elhangzott, még­is sokan kétlik, hogy még­ha a szovjet szándék szi­lárd is, valóra válhat-e az óhaj ? A hit megingásához jócs­kán hozzájárult az, hogy Juli) Voroncov külügymi­niszter-helyettes, a Szovjet­unió kábuli nagykövete az afgán ellenzékkel és a pa­kisztáni, illetve iráni ható­ságokkal folytatott tárgya­lások után nem zárta ki a genfi vállalás teljesítésé­nek elhalasztását. Azóta nincs Moszkvában olyan külügyi sajtótájékoztató, ahol Gennagyij Geraszámov szóvivőnek fel ne tennék a TÖRTÉNELMI UTUNK kérdést, hogy* miként is áll a helyzet a kivonulással? A nagyköveti kétely el­hangzása óta eltelt hetek eseményei arra engednek következtetni, hogy a szov­jet külügyminiszter-helyet­tes — akit a kivonás „leve­zénylésére” küldtek Kabul­ba — nagyon is megfontol­tan nyilatkozott. Illetve fi­gyelmeztetett arra, hogy kel­lő kompromisszumkészség nélkül nehéz napok várnak Afganisztánra. A figyelmeztetés látszó­lag másnak szólt, de igazá­ból |a kabuJi vezetésnek cí­mezték. Ami korábban, sem volt titok, mára teljes bizo­nyossággá vált: a szovjet csapatok távozása után a je­lenlegi kabuli vezetés alig­ha lesz alkalmas arra, hogy a megbékélésre vágyó erő­ket mag|a köré tömörítve olyan széles koalíciót ala­kítson ki, mely képes lesz a bármiféle megegyezéstől mereven elzárkózó afgán csoportok semlegesítésére? A kivonulás elhalasztásá­nak puszta megemlítése íj hatalmas vihart keltett. Biz­tos jeleként annak, hogy az új utakon járó szovjet kül­politika nem kockáztathatja meg szavahihetőségét a va­Mir Hoszein Muszavi iráni miniszterelnök (jobbról) meg­beszélést folytat Jan Eliasson svéd diplomatával, az ENSZ- főtitkár megbízottjával, január 25-én. Eliasson a megrekedt irak—iráni béketárgyalások előmozdítása érdekében tartóz­kodik a térségben lószínűleg menthetetlen kormány átmentése érde­kében. Úgy tűnik, Nadzsi- bulLah elnök még ragaszko­dik ahhoz, amit tavaly augusztusban, a kivonás fél­idejekor mondott: őt hét év­re választották elnöknek, s nem látja okát annak, hogy ennél korábban távozzon. A Pakisztánban, illetve az Iránban szervezkedő ellen­zéki 'csoportok erejüket an­nak köszönhetik, hogy a testvérháborút elutasító af­gánok — a lakosság döntő többsége — nem tud egyez­ségre jutni egymással. Ha ez nem történik meg, .akkor valós lehetőségiként kell számolni azzal, hogy a har­cok minden korábbinál he­vesebbek lesznek Afganisz­tánban. Ez a fordulat csak egy viszonylag szűk réteg­nek lehet az érdeke most. Erre figyelmeztetett Voron­cov, amikor közvetett úton bizonyította: a szovjet csa­patok semmiképp nem ma­radhatnak Afganisztánban. Miként írnak a szocialista országokban a romániai falu- rombolásról? Buldózerek pedig nincse­nek! — állapította meg a héten a bolgár és az NDK sajtó, miközben egyre több nyugat-európai állam emeli fel hivatalosan is szavát a településrendezésnek elke­resztelt román falurombolá­si program ellen. A szocialista országok saj­tója ezidáig visszafogottan kezelte a Magyarország és Románia közötti feszültsé­get, igyekezett kiegyensú­lyozottan bemutatni a két ország álláspontját. A kap­csolatokat különösen meg­terhelő okokról — a több mint tízezer menekült kér­déséről és a településrende­zésnek áldozatul eső nemze­tiségi falvakról — pedig ta­pintatosan hallgattak a la­pok. Ezért is jelent meglepő fordulatot a bolgár Ote- csesztven Front című és az NDK-beli Berliner Zeitung című lapban megjelent két cikk, amelyben a szerzők nem kevesebbet állítottak. mint azt, hogy a település- rendezés a „megújulás gyü­mölcse” lenne, s a romániai falvak elnéptelenedésének megakadályozását szolgálja. A bolgár hazafias front és NSZEP berlini pártbizottsá­gának lapja a legnépszerűbb újságok közé tartozik Bul­gáriában, illetve az NDK- ban. Olvasottságuk talán annak is betudható, hogy — a szocialista országok ko­rábban általános sajtóirá­nyításának keretei között — a teljesen hivatalos párt-ál­lásponton túl is közölnek írásokat. A két cikk abban is tartja magát a korábbi gyakorlathoz, hogj' a másik szocialista országról — ez esetben Romániáról — csakis és kizárólag hivatalos for­rásra hivatkozva ad hírt. A bolgár lap esetében ez nem okozott semmi gondot, hi­szen a szerző maga is ro­mán újságíró. Tőle nem meglepő, hogy arra a követ­keztetésre jut: „a falvak át­szervezése és modernjzálása az egyik legközvetlenebb módja a dolgozók anyagi és szellemi környezete megja­vításának”. A berlini tudósító a hely­színen szerzett tapasztala­tok összegzésekor fogadja el azt az érvet, hogy túl sok a falvak száma Romániában. A települések majd felének jövőjéről az állam igazán nem gondoskodhat, fennma­radásuk attól függ, hogy az itteni fiatalok hajlandók-e a XX. század végén a rideg állattartást életcélul válasz­tani, s mai Ábelként pász­tornak lenni a havasokban. A falvakat tehát senki nek akarja letörölni a föld színéről, minden ilyen állí­tás a nyugati sajtó rosszin­dulatú rágalmazása — álla­pítja meg a Berliner Zei­tung. Véletlen egybeesés is lehet: a berlini pártbizott­ság hivatalos orgánumában a cikk olyan időpontban je­lent meg, amikor a budapes­ti pártbizottság első titkára az MSZMP és a NSZEP kö­zötti együttműködés és in­tenzív tapasztalatcsere elmé­lyítését szolgáló látogatást tett az NDK fővárosában. Gőzön István Az MSZMP KB történelmi albizottságának ülése Pozsgay Imrének, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának vezetésével pénteken ülést .tartott az a történelmi albizottság, amely az MSZMP KB által a tár­sadalom és a gazdaság el­múlt négy évtizedes fejlődé­séinek elemzésére életre hí­vott munkabizottság része­ként tevékenylkediik. A munkabizottság megalaku­lását az 1988-as májusi or­szágos pártértekezlet ha­tározta el', hogy átfogó mó­don, tudományos igényes­séggel értékelje az MSZMP által megtett történelmi- polfi.tikai utat, s ezzel járul­jon hozzá a párt program­nyilatkozatának felülvizs­gálatához. Az ülésen a történelmi albizottság tagjain kívül ne­ves szakértők is megjelen­tek, s megvitatták azt a több mint 100 oldalas do­kumentumot, í-melyet Be- rend T. Iván, a Központ* Bizottság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia el­nöke, az albizottság vezető­je terjesztett elő. A tönténelmi-poliVkai ta­nulmány sokoldalúan elem­zi a felszabadulást követő időszak bonyolult viszonya­it, a Magyar Kommunista Párt szerepét, a koalíció je­lentőségét az újjáépítésben és .a demokratikus állam létrejöttében. Számos új összefüggést tát fel az 50-es éveket illetően, kitér az 1956-os események minden fontos mozzanatára, szól a konszolidációs időszak ered­ményeiről és ellentmondá­sairól. A rendkívül élénk vita résztvevői — Csáky Csaba, Huszár István, Ormos Má­ria, Tökei Ferenc, Balogh Sándor, Bayer József, Föl­des György, Hajdú Tibor és Radics Katalin — hozzászó- lásadkban utaltak arra, hogy hasonló színvonalú történelmi-politikai doku­mentum az MSZMP égisze alatt még nem készült. A tanulmány rendkívül őszin­tén elemzi az 1960-as, majd kiváltképp alaposan az 1970 - es és az 1980-as évek folya­matait, bemutatva a társa­dalomban jelentkező gaz­dasági, szociális, művelő­déspolitikai feszültségeket, éS feltárva azok kiváltó oka­it. Az eszmecsere során szá­mos új szempont merült fel a közelmúlt értékelésében, így az is, milyen erők hatá­sára következett be a for­dulat iaz 1988 májusi párt- értekezleten. A hozzászólók hangsúlyozták: az MSZMP- nek radikálisan, agyszer s mindenkorra szakítania kell a sztálinista örökség valamennyi maradványá­val, őszintén fel keli tárnia a múltat, mert a párt csakis ilyen formán alapozhatja meg a megtisztult szocialis­ta politikát, s az ország, a nemzet, a maga továbblépé­sét a következő évtizedben, s a XXI. .században. Az MSZMP KB történel­mi albizottságának tanul­mánya a Társadalmi Szem­le márciusi számában — a pénteki vitában elhangzott észrevételekkel — .teljes ter­jedelemben megjelenik. Több ezer ember tüntetett a baloldali pártok és szakszervezetek felhívására január 25- én, a brazil fővárosban, tiltakozásul a kormány tíz nappal korábban bejelentett antiinflá­ciós terve ellen

Next

/
Thumbnails
Contents