Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

1989. január 21., szombat Somogyi Néplap 3 A várakozók hiányérzete Az átalakulás időszaka Sok mindent újra kell tanulni öngól címet viselő ve­zércikkében Kovács Gyula az 1989. január 14-én tar­tott kaposvári pártértekez­lettel foglalkozott. Ez a cikk és sok más értékelés is azt mutatja, hogy a párt­értekezlet nem elégítette ki a várakozást. Ezzel a meg­állapítással egyet is érthe­tünk. A várakozások alap­járól kiindulva azonban hi­ba lenne megítélni egy ér­tekezletet. Ehhez mélyebb elemzésre van szükség. Ezt az elemzést azért is el kell végeznünk, mert az április­ra összehívott megyei párt- értekezletet még nagyobb várakozás előzi meg. A kaposvári pártértekez­let összehívása — az ismert előzmények után — a párt­tagság akaratából történt. A megtartását sürgetők va­lóban abban bíztak — ahogy Kovács Gyula meg­állapítja —, hogy ,,az ösz- szegzett megállapítások, az ezek alapján kidolgozott javaslatok és szervezeti megoldások tömör és kife­jező formában »jönnék elő« a pártértekezleten.” Azok, akik a tudatosság mélyebb összefüggései alapján sür­gették a tanácskozást, en­nél többet is akarták. Tisz­tább képet a politikai vi­szonyokról, a szükségszerű' politikai mozgások fő irá­nyáról, benne a párt szere­péről, a párt belső életéről, a pártdemokrácia korlátái­ról, a párt ideológiai arcu­latáról stb. A pártértekez­let előtti közhangulat alap­ján úgy ítélhetjük meg, hogy elemi erejű volt az igény a tisztségviselői pozí­ciókban • a kettős vagy töb­bes jelölésre. Ezit igazolta az a gyakorlat, hogy a kül­döttek jelentős részét az alapszervezetek ily módon választották meg, s ez tük­röződött a jelölő bizottság első javaslataiban is. A pártértekezlet küldöttei­nek többsége ivalódi válasz­tást akart; mérlegelni kí­vánt határozott karakterű, arcélű politikai személyisé­gek. között, mégis „a vá­lasztási rendszer korsze­rűsítésének időszakában a kaposvári kommunisták csak egy-egy jelöltet tud­tak állítani a vezető tiszt­ségekre”. Egyetérthetünk Kovács Gyulával, hogy ezt sokan furcsállották. Föl kell tennünk azon­ban azt a kérdést, amit a vezércikk szerzője nem tett föl: milyen okai vannak annak, hogy a dolgok így alakultak, hogy a pártérte­kezlet sok kérdést nyitva hagyott és majd „a követ­kező hónapok adnak arra választ, hogy az annyira várt városi értekezlet végül is adott-e lendületet a moz­galom megújulásának”. A kérdésekre itt csak té- zisszerűen válaszolhatunk. 1. A pártértekezlet előké­szítésében és lefolyásában keveredtek a pártmunka ré­gi, megszokott, hagyomá­nyos — köztük az élet ál­tal túlhaladott — elemei olyan új módszerekkel, stí­lussal és. gyakorlattal, ame­lyekre a nyíltság, a nyilvá­nosság és a demokrácia jel­zői a megfelelőek. Ezek az új és korszerű elemek még nem tudták meghatározni a pártértekezlet arculatát, s Koszorúzás A munkásmozgalom ki­emelkedő harcosa, a kom­munista ifjúsági mozgalom egyik vezetője, Kulich Gyu­la születésének 75. évfordu­lója alkalmából koszorúzá- si ünnepséget rendeztek tegnap a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi pan- theonjábat} lévő emléktáb­lánál. A tisztelet és a ke­gyelet virágait helyezték el: az MSZMP és a-KISZ Köz­ponti Bizottsága, a Ruhá­zatipari Dolgozók Szak- szervezete, a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetsége képviselői. így az a megszokott formá­jához lett hasonlatos. 2. „A mozgalom felfris­sítésének és a mozgalmi vo­nások fejlesztésének tuda­ta” a küldöttek többségénél nem konkretizálódott és nem kapcsolódott össze a politikai, gazdasági, stra­tégiai változások megértésé­vel. A párttagság nagyobbik része szellemileg még nem képes befogadni a progra­mot, az abból adódó új stí­lust és felelősséget. Miért volt ez így? Szerin­tem azért, mert a pártérte­kezlet előkészítéséinek fo­lyamatából kimaradt egy fontos láncszem. Az alap- szervezetek nem mindenütt folytattak a programról át­fogó vitát. Sok kérdés tisz­tázatlan maradt, s ez az el­lentmondás a pártértékezlet vitáján jelent meg. 3. Az előterjesztett alter­natív szervezeti megoldá­sok és személyi javaslatok nem alkottak koncepcioná­lis egységet. A szerkesztő- és a jelölőbizottság nem tudta ezt a követelményt érvényesíteni. A jelölőbi­zottság az információk ada­golásával a tájékozatlan küldöttek bizonytalanságát növelte. Milyen is volt tehát ez a pártértekezlet? Olyan, ahogy azt Kovács Gyula írja, ön­gólt rúgott magának, vagy más? Úgy gondolom, hogy más. Az öngól kifejezés va­lóban elhangzott, de csak egy konkrét alternatív ja­vaslattal összefüggésben, amikoris kiderült, hogy a pártértekezlet nem tud dön­teni az általa fontosnak tar­tott gazdaságpolitikai tit­kár megválasztása kérdé­sében. A kifejezést a párt­értekezlet visszautasította, mert nem úgy ítélte meg, hogy rá vonatkozik, hanem azokra, akik ilyen helyzet­be hozták. Igaz, hogy sok kérdést nem oldott meg ez az értekezlet, de elfogadott programjával elindított egy olyan politikai mozgást, amely „nem ellentétes a párt céljaival, időszerű tö­rekvéseivel". Valószínű, hogy sok más tanulsága is van. a kapos­vári pártértekezletnek, me­lyeket hasznosítani azért is szükséges: nehogy a meghaladni kívánt módsze­rek megismétlődésével a megyei pártértekezlet is hiányérzetet hagyjon a vá­rakozókban. Paksi Lajos Három nagy teljesítményű tankautót kapott az Áfor dombóvári — Somogy és Tolna megyét ellátó — üzemigazgatósága. A válla­lat ötven -ilyen szállítójár­művet vásárolt, s ország­szerte kicserélte a régi, jó­val kiseibb befogadóképessé­gű tartálykocsikat. Régeb­ben, különösen őszi betaka­rítás idején ugyancsak siet­niük kellett az Áfor gépko- csivezetőinék, mert azokkal a tartálykocsikkal csák ne­hezen tudták kielégíteni a mezőgazdasági gépek üzem- anyagigényét. Az őszi mun­kák idején ugyanis ötször annyi benzinre, gázolajra van szükség, mint általában. Pósfai István üzemigazga­tó elmondta: mivel az új tankautóknak kevesebbet kell fordulniuk, bérfuvart is vállalnak. A huszonnégyezer literes tartálykocsik több millió forintba kerültek, s áruk a fuvardíj révén ha­marabb megtérül. Somogybán és Tolnában harmincegy üzemanyag- töltőállomást üzemeltet az Áfor. Kilenc telepen szol­gálják ki a vevőket, és ti­zenöt helységben építettek külön háztartási tüzelőolaj­eladóhelyet. A dombóvári te­lepre közvetlenül Százha­lombattáról érkezik — cső­vezetéken — az üzemanyag. Ez döntő szempont volt, Tavaszt idéz a január. A földet művelő ember mun­káját, mindig is lényegesen befolyásolta az időjárás; most van mód a birkalege­lők trágyázására, felszántá­sára, csattoghatnak a met­szőollók a szőlőben. Ami do­logra a természet lehetősé­get adott, azt végzi a gaz­daember. S közben töpreng. Vívódik, latolgat. Ha száz ok van erre általában, itt, a pusztakovácsi Egyesült Erő szövetkezetben ehhez még egy járul. Ami augusztusban, szep­temberben kétséges volt, jó ideje már bizonyosság: az egyébként is kedvezőtlen ter­mőhelyi viszonyok között több mint nyolcmillió forint kiesést okozott az aszály. Egy újabb csapás, amely is­mét visszaveti a megkapasz­kodás lassan kiépülő szán­dékát. Koppan a kérdés: — Végveszélybe került a szövetkezet ? — Nem! Erről nincs szó. Kibírjuk ezt az évet is. — Kis szünet után Berend Fe­renc elnök határozottan még hozzáteszi: —És éppen azért bírjuk ki, mert megindultak bizonyos folyamatok. Az asztály ellenére minimális, másfél-kétmillió forintos eredménnyel zárjuk a múlt évet. Tudjuk, az ilyen mér­tékű gazdálkodási siker lát­szateredménynek számít. Mégis bízom a kapaszko­dóinkban. — Mire céloz ezzel? Mi ^d alapot a bizakodásra? — Mindenekelőtt az az emberi átalakulási folyamat, amely végsősoron forintok­amikor 1986 végén kijelölték az üzemigazgatóság helyét. Benzinből tavaly a két megyében több mint het­venezer tonna fogyott eV az Áfor töltőállomásain, és 5,4 milliárd forint volt a válla­lat bevétele. A fejlesztésekre szánt pénz elosztásánál vi­szont nem beszélnék milli- árdokban. Különösen nem az idén: új töltőállomás ugyanis nem épül a közel-' jövőben. Két Áfor-fcutat . azonban felújítanak. A barcsi határ- állomáson levő benzinkút re­konstrukciója — a tervek szerint — tizenhétmillió fo­rintba kerül. Ennek révén Téli legelőn a juhnyáj ban is mérhető. Először bel­ső önelszámolás hozta elő­nyöket említem. Ezzel je­lentős költségeket takarítot­tunk meg. Az önelszámo'lás- sal, az eredményérdekeltség­gel szélesedett a gazdálkodó-' sí felelősség. Persze még korántsem olyan mértékben, mint kívánatos lenne. Vi­szont a folyamat megindult, s én ezt a mai, nehéz hely­zetben kapaszkodónak tekin­tem. A másik, amire bizony­ságot adott a múlt év: a ve­szélyhelyzet nagyobb tenni- akarásra ösztönzi az embe­reket. A tétovázás, a kibú­vók keresése helyett egyre többen hirdetik, hogy vál­toztatni kell. Változtatni a munkán, a magatartáson, a hozzáálláson ... S ezek a szervezeti rend átalakulásához kapcsolódó emberi folyamatok hozzá­járulnak a természeti csa­pás okozta hátrányok kivé­déséhez. Javult az állatte­nyésztés eredménye, sikeres volt a húsmarhatermelés, a juhtenyésztés és olyan mér­tékű a költségtakarékosság, hogy talpon marad a gazda­ság. — A talpormaradás persze még korántsem elég ... — ... biztosan! Valamer­re indulni kell. Úgy ítélem meg, hogy nekünk ma egy a lehetséges útunk: a belső érdekeltség fejlesztése. — Mit értenek ezen? — A gépüzemeltetésnél szeretnénk bevezetni a költ­ségtérítéses rendszert. A lé­nyege az, hogy vállalkozók­azonban nemzetközi színvo­nalú lesz. A barcsi kút — várhatóan — már a nyáron üzemel. Bővítik a boglár- lellei töltőállomást is^ ide még egy sor kútoszlopot te­lepítenék. Így sókkal gyor­sabban kiszolgálhatják majd az autósakat. A (kaposvári Afor-kutaik rekonstrukciójá­ra néhány évig még várni keil. Baglárlellén már a cseh­szlovák Adást típusú kút­oszlopokat építik be. Két- három éven belül minden Áfor-kútnál ezekre a digi­tális kijelzésű üzemanyag- adagolókra cserélik ki a ré­gi, elhasználódott szerkeze­teket. A szántótraktoros januári társa a varjúcsapat nak üzemeltetésre kiadjuk a gépeket. A múlt év végé­től már beszélgetünk erről a dolgozóinkkal. De nem megy máról holnapra. Újra kell tanítani a vállalkozást, a felelősséget, az új módsze­rekre lelkileg is rá kell han­golódniuk az embereknek. Az önelszámolást is egy évig készítettük elő ... — A költségtérítéses gya­korlat az első lépés. És a második? .— Ma átalakulóban van a mezőgazdaság. Mi úgy gon­doljuk: gazdaságunk helyze­tében a megoldást a belső­vállalkozási formák kialakí­tása jelentheti. Ezalatt azt értem, hogy akár egy tele­pet, akár egy ágazatot vál­A gazdasági rend alkot­mányos szabályozásánál fi­gyelembe kell venni a gaz­dasági rendszer reformjának eddigi eredményeit és to­vábbi céljait — ajánlották a jogtudósok, akik közremű­ködtek az új alkotmány sza­bályozási koncepció terveze­tének kidolgozásában. Mi­ként Timoránszky Péter, az Igazságügyi Minisztérium­ban létrehozott alkotmány- előkészítő bizottság tagja az MTI munkatársának elmond­ta: a szabályozáskor abból a tételből indokolt kiindulni, hogy a magyar gazdaság piacgazdasággá válik. Te­kintettel arra, hogy a tulaj­donformák folyamatosan fej­lődnek s a magyar gazdasá­got egyre inkább a tulajdon- formák változatossága jel­lemzi, az alkotmányos sza­bályozás egyik fontos kérdé­se a tulajdonviszonyok új jogi rendezése. Többek kö­zött az, hogy milyen legyen a közösségi és az egyéni tu­lajdon aránya. A piacgazda­ság céljaival összhangban szükséges kimondani: a Ma­gyar Népköztársaságban el­ismert és egyenrangú tulaj­donforma a közösségi és az egyéni tulajdon. A szocialista piacgazdaság olyan tulajdoni modellre épül — állapították meg a szakértők — amelyben a gazdaság kulcspozícióival az állam rendelkezik, de az állam közhatalmi és tulajdo­nosi minősége következete­sen elkülönül egymástól. Az állam által létrehozott vál­lalkozások a versenyben nem élveznek többletjogokat a gazdaság többi szereplőivel — például részvénytársaság­gal, korlátolt felelősségű tár­sasággal — szemben. Alkotmányos tétel — vé­lekedtek a szakértők —, hogy a tulajdonjog megszerzésé­nek és gyakorlásának felté­teleit törvény határozza meg annak érdekében, hogy biz­tosítsa a tulajdon társadal­mi rendeltetését. A közössé­gi (községi, városi) és az egyéni tulajdon kizárólag közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és kártalanítás 'ellenében sajá­títható ki. A tulajdonviszo­nyok rendezése során figyel­met kell fordítani a külföldi tulajdon (tőkebefektetések) védelmére is. Az alkotmányban kell rögzíteni az állami gazda­ságpolitika alapvető felada­lalkozó vagy vállalkozó csa­pat (lehet ez egy mai önel­számoló egység) felelősség­gel működtet. A földek szét­osztása ma már nem vihető végbe. Nem is érték egyet azokkal az alternatív szerve­zetekkel, alkik a mezőgazda­ság problémáinak megoldá­sára ezt fölvetik. Nincs olyan igény a föld iránt, mint azt feltételezik. Mi évek óta bár­kinek és annyi földet ad­nánk bérleménybe, amennyit kíván. Nos, nem tolonganak a bérlők; nem igen akadnak vállalkozók. A tavaszt idéző január­ban minden az időjárás en­gedélyezte rendben folyik. A gazdálkodó azonban töpreng, vívódik, latolgat. Gondol­kodik. S nemcsak Pusztako­vácsiban. fait és legfontosabb eszkö­zeit — vélekedtek a szakem­berek. A gazdaságpolitikai döntések különösen a gazda­ság stabilizációjára, a foglal­koztatás minél magasabb szintjének elérésére, a kül­gazdasági kapcsolatok ki­egyensúlyozására', a termé­szeti környezet védelmére, a közhasznú javak megfelelő hasznosítására, a társadalmi igazságosság érvényesítésé­re irányulnak. Alkotmányos tétel az is, hogy a társadal­mi fejlődés legfontosabb cél­jait és. eszközeit a népgazda­sági tervek tartalmazzák. Az állami szervek gazda­ságpolitikai hatáskörét, dön­tési jogosultságát — a tu­lajdonviszonyok rendezésé­vel összhangban — az al­kotmánytervezetnek az ál­lamszervezetre vonatkozó fejezetében indokolt meg­állapítani. Az állampolgárok gazdasági, szociális jogairól — a szociális biztonsághoz, a munkához való jogról és a sztrájkjogról — az állampol­gári jogok között kellene rendelkezni — javasolták a jogászok. A piacgazdaság követel­ményének megfelelően az alkotmány I. fejezetében deklarálni kellene a vállal­kozás és a verseny szabad­ságát, amely csak törvény­ben és közérdekből korlá­tozható. A vállalkozás sza­badságát nemcsak az egyes emberek, hanem csoportjaik és szakszervezeteik számára is szavatolni kell. Ezzel ki­fejezésre juthat az az elv, hogy jogi személyeknek is lehetnek alkotmányos alap­jogai — rögzítették a terve­zetben. A szakemberek egyetértet­tek abban, hogy az alkot­mány ne csak deklarálja a tulajdon, a vállalkozás, a tisztességes verseny jogát, hanem szavatolja is ezek ér­vényesítését. Azt azonban még vitatják, hogy az alap­törvényben rögzítsék-e a piacgazdasággal összefüggő szabályokat is. Az alkotmány szerkesztése során dől el, hogy a tulajdonviszonyokat és a gazdasági rendre vo­natkozó normákat az új al­kotmány önálló fejezete tar­talmazza-e vagy pedig az ál­lampolgári jogok címszó alátt rögzítsék. Az alkotmány-koncepció tervezetét tovább gazdagít­ják szakmai, majd társadal­mi vitákban. NEM ÉPÜL ÚJ TÖLTŐÁLLOMÁS _______________________________ N agy teljesítményű tankautók az Áfornál Vörös Márta Az állam is vállalkozó A gazdasági rend alkotmányos szabályozása

Next

/
Thumbnails
Contents