Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

MSZMP—MDF TALÁLKOZÓ 2 _________________________________________ So mogyi Néplap 1989. január 21., szombat Hatórás vita 4 hét kérdései HETI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT: Megkezdődött Madridban a Spanyol KP egység­kongresszusa - Elhárult az utolsó akadály a bécsi utó­találkozón a megegyezés elöl - Életfogytiglani börtön- büntetést kapott az Action Directe terrorista szervezet négy alapitója - Befejeződött Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter kabuli tárgyalássorozata - Kinai-vietnami külügyminiszter-helyettesi megbeszélések voltak Peking- ben. VASARNAP: Bukarestbe érkezett Csien Csi-csen kínai kül­ügyminiszter - Rohamrendörség oszlatta szét Prágában a Vencel téren a tüntető tömeget - Franz Vranitzky osztrák kancellár Kairóban sajtóértekezlettel fejezte be hivatalos látogatását — Befejeződött Nicosiában az el nem kötelezettek miniszteri bizottságának tanácskozása. HÉTFŐ: A csehszlovák fővárosban újabb tüntetést oszlatott fel a rendőrség — Tömeges összecsapásra került sor Miamiban a fekete lakosság és a rendőrök között - Varsóban megkezdődött a LEMP KB plénuma. KEDD: Megkezdődött Bécsben az európai biztonsági és együttműködési találkozó külügyminiszteri szintű záró­ülése - Folytatódtak Prága központjában a megmozdu­lások - Indonézia és Thaiföld külügyminisztere Bang­kokban tárgyalt a. kambodzsai kérdésről februárban ren­dezendő dzsakartai találkozóról — Sabanov szovjet had­seregtábornok az osztrák televíziónak adott nyilatkoza­tában bejelentette: áprilisban kezdik meg a szovjet csa­patok tészleges kivonását Csehszlovákiából, az NDK- ból és Magyarországról. SZERDA: 'Felszólalt a bécsi utótalálkozón Várkonyi Péter magyar külügyminiszter - Befejezte finnországi látoga­tását Jasszer Arafat palesztin vezető - A LEMP KB bi­zalmat szavazott Jaruzelskinek a Szolidaritás legalizálá­sát célzó új politikájához - Mihail Gorbacsov fogadta az úgynevezett háromoldalú bizottságot - Tiranában megkezdődött a balkáni külügyminiszterek tanácskozá­sa. CSÜTÖRTÖK: a jugoszláv államelnökség a 64 éves Ante Markovicsot javasolta miniszterelnöknek - Kétnapos rendkívüli értekezletre ült össze a vajdasági kommunis­ták szövetsége - Lemondott Kari Blecha osztrák belügy­miniszter - Befejeződött la bécsi utótalálkozó külügymi- niszteii zárószakasza. PENTEK: Beiktatták George Busht, az Egyesült Államok 41. elnökét. A lengyel pártvezető, Woicicch Jaruzelski (balról) a január 19-i sajtótájékoztatón ismerteti a lengyelországi politikai mozgásokat A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Demokrata Fórum képviselői pénteken az MSZMP Politi­kai Főiskoláján tartott, hat­órás vita során többek kö­zött a demokrácia alternatí­váiról — a koalíció lehetősé­geiről, a demokratikus in­tézményrendszer kialakítá­sáról, az MSZMP szerepéről s a pluralizmusról — foly­tattak beszélgetést. A rend­kívül élénk érdeklődéssel kísért nyilvános vitán az MDF részéről többen szor­galmazták a választások elő­rehozatalát. Az MSZMP kép­viselői ugyanakkor arra he­lyezték a hangsúlyt, hogy előbb ki kell dolgozni a programokat, hogy a válasz­tási alternatívák tartalma is világos legyen. A vitát Ro­many Pál, az MSZMP Poli­tikai Főiskola rektora vezet­te. Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára a vitaindító­ban megállapította: a jelen­legi magyar társadalom ér- dektago.lt, s a megosztottság a politikai felfogásra is vo­natkozik. Szükséges, hogy a társadalom működési me­chanizmusa engedje érvé­nyesülni az érdekképviseleti véleménynyilvánítás szabad­ságát. Szoboszlai György, az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének tudo­mányos munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy plu­ralizmus sokféle lehet, s a fogalom nem szűkíthető le a többpártrendszerre. Magyar- brszágon ugyanakkor ma már de facto több párt szer­veződik. Á politikai koalíció feltételei jelenleg nincsenek meg. Megegyezésre van szükség, de az ebhez vezető útnak csak a kezdetén tar­tunk. Katona Béla, a Budapesti Pártbizottság titkára a párt változó arculatáról beszélt. Az MSZMP nem akar le­mondani a hatalomról, csak annak erőszakosan fenntar­tott monopóliumáról — modta, és hozzátette: a 800 ezer párttag döntő többsége elkötelezett a demokratikus változások mellett. Madarász Tibor, az ELTE államigazgatási jogásza úgy vélekedett, hogy Magyaror­szágon az új, kialakítandó társadalomirányítási modell­ben lehetőség van a polgári demokratizmus intézmény- rendszerének meghaladására, Így a valódi népi demokrá­cia lehetőséget adhat a köz­vetlen demokrácia gyakorlá­sára, illetve a végrehajtó apparátus társádalmi ellen­őrzésére. A választások elő­rehozatalától azonban óvott. Felhívta a figyelmet arra: a társadalom csak ‘most kezd megszerveződni. Időt kel! hagyni arra, hogy az újjon- nan kialakult szervezetek hathassanak a tömegekre. Néhány hónapra az MSZMP- nek is szüksége van a talp- raálláshoz — mondta. Fabriciki András, az MSZMP XIX. kerületi bi­zottságának titkára is arra helyezte a hangsúlyt, hogy tudni kell, mi között van választási lehetőség, az ön- definiálás kötelezettsége az MSZMP-re is vonatkozik — állapította meg. Forgács Imre, a Társadal­mi Szemle főszerkesztő-he­lyettese szerint az utópiszti­kus szocialista felfogással való szakítás mellett tovább­ra is egyfajta szocialista irányban kell gondolkodni, és ■— bár a szocializmus fo­galma valóban igen nehezen határozható meg — át le­het venni az európai balol­dal hagyományos alapelveit. Andics Jenő, az MSZMP társadalompolitikai osztályá­nak vezetője hangsúlyozta: a társadalommal kell pár­beszédet folytatni, s a tár­sadalomnak kell döntenie, hogy van-e hitele az MSZMP-nek. A társadalmi intézményeknek is meg kell újulniuk ahhoz, hogy képe­sek legyenek a párbeszédre. Az MDF ideglenes el­nökségének tagja, Bíró Zol­tán a cselekvés sürgető kötelességéről szólt: nem­csak gondolkodni kellene a demokratikusabb intéz­ményrendszer fejlesztésé­nek lehetőségeiről egy el­mélyült válság közepette, hanem az intézményeknek már működniük is kellene. Az MDF, amely egy szelle­mi koalícióként határozza meg önmagát, a politikai koalíciónak nem látja a fel­tételeit. A következő egy­két éves időszakban a fe­lezővonalnak az országgyű­lési választásokat tartva, tárgyalásokat javasolt, amelyeken a felek tisztáz­hatják: milyen politikai formákban gondolkodnak, hogyan képzelik az ország jövőjét. Szabad György történész felsorolta azokat a ponto­kat, amelyekben az MDF és az MSZMP egyetérthet: mindkét szervezet a közös­ség boldogulását akarja, a válságból kiutat keres, az anarchia elhárítására tö­rekszik, s ellentmond an­nak az elvnek, hogy a kö­zösség életét valaha is­mét a diktatúra szabályoz­za. Csengey Dénes író rámu­tatott arra, hogy a sztálini, egyközpontú hatalomgya­korlási modell történelmi vereséget szenvedett, .mert nem tudta megállítani a gazdasági süllyedést, a né­pességfogyást, az elszegé­nyedést, nem tudott lénye­gi befolyást gyakorolni a határon túli nemzeti ki­sebbség sorsára. Ugyanak­kor nem szenvedett politi­kai vereséget, nem lévén intézményesült ellenzék, amelytől ezt elszenvedhette volna. Szerinte a kiegyezés abban állhat, hogy a párt demokratikus reformszár­nya tudomásul véve e tör­ténelmi vereséget, levonja ennek konzekvenciáit. Egyszerre és határozott lé­péseket kell tennie egy olyan politikai szisztéma kialakítása felé, amely a ha­talmat és vele a politikai felelősséget megosztja. A kerekasztal-beszélgetés során többször felvetődött a jelenlegi Országgyűlés szere­pe, tevékenysége, amelyet az MDF ideiglenes elnökségé­nek tagjai — tagságuk véle­ményére is hivatkozva — nem látnak kielégítőnek. Fekete Gyula író a beszél­getés során hangsúlyozta, hogy a koalíció történelmi szükségességével egyetért, de közeli megvalósítására lehe­tőséget még ném lát. Az MDF ideiglenes elnök­ségének tagjai rámutattak: a szervezet programja a márciusi kongresszusra el­készül. Arra a kérdésre vá­laszolva, hogy párt lesz-e az MDF, Biró Zoltán kifejtet­te, hogy nem kíván az len­ni, továbbra is szellemi koa­líció marad. Ha a kongresz- szus mégis másként döntene, akkor viszont van kész párt- alapszabály-tervezete is. A bolgár belügyi szervek január 11-ikén — mint már jelentettük — Plovdivban őrizetbe vettek egy csopor­tot. Tagjai egy belügyi köz­lemény szerint „bűncselek­ményeket követtek el, amelyek abban nyilvánultak meg, hogy csoportosan és tudatosan terjesztettek va­lótlan állításokat, azzal a céllal, hogy bizalmatlansá­got szítsanak a hatalommal és annak szerveivel szem­ben”. A belügyminisztéri­um által megemlített négy személy közül háromról az­óta — a vidéki lapok nyo­mán — a központi bolgár sajtóban is szó esett, így kiderülhetett, hogy egy ön­magát' „független emberi Hogyan tovább a bécsi sikeres befejezés után? Alig van idő örvendezni azon, hogy annyi baljós elő­jel, utolsó pillanatig tartó bizonytalanság után a bécsi utótalálkozó sikeresen véget ért, és a záródokumentum általános nézet szerint túl­szárnyalja nemcsak a vára­kozást, hanem a helsinki eredményeket is. Nincs sok idő, mert éppen e sikeres zárásból eredően villám­gyorsan követik egymást a "további tanácskozások. Az új tárgyalások sora már idén március 9-én meg­jogi társaság”-naik nevező csoportosulás őrizetbe véte­léről van szó. A csoportból a bolgár rádióhallgatók Dimitar To- mov 33 éves mihajlovgrádi festőművész nevét ismerhe­tik leginkább, mert tavaly novemberben több telefon­interjút adott a BBC, a Deutsche Welle és — a már néhány hete Bulgáriában sem zavart — Szabad Euró­pa rádióállomásoknak az emberi jogok itteni állító­lagos megsértéséről. To- movról megírták, hogy több­szöri próbálkozás után sem vették fel a képzőművésze­ti akadémiára, s amolyan dekorátori állást tölt be két kezdődik: a helyszín ismét Bécs, a téma a hagyományos fegyverzetek csökkentése. Igaz, ma már nem szenzá­ció, hogy a NATO és a Var­sói Szerződés összesen 23 tagállamának képviselői ül­nek közös tárgyalóasztalhoz — a gyakorlat éppen a bécsi fordulón kezdődött. Egyön­tetű azonban a vélemény: új lehetőségek nyílnak a két tömb előtt a leszerelésre. Szélesebb az új forduló man­dátuma minden eddiginél, s reményekre ad okot a csök­kenő kelet—nyugati feszült­ség, az INF-tárgyalások si­keres befejezése és nem utolsósorban a szovjet csa­vállalatnál is; képei már részt vettek kiállításokon; büntetlen előéletű. A függet­len társaság elnökéről, a Szeptemvrí városkában la­kó, 71 éves fiija Minevről azonban kiderült, hogy a háború alatt egyik vezető- -je volt a „Bolgár Nemzeti Légiók Szövetsége” elneve­zésű, deklaráltan is fasisz­ta, antiszemita szervezetnek. S mert a háború után is megpróbálta azt újjászer­vezni és mert egyéb bűn- cselekményeket is elköve­tett, 1946-ban életfogytig­lani börtönre ítélték. A harmadik letartóztatott, Bla'goj Topuzliev plovdivi görögkeleti ortodox pópa — ez a csütörtöki Rabotni­patok kivonása nyomán elő­álló új helyzet. Ezen a március 9-én egy másik bécsi találkozó is el­kezdődik, mégpedig a biza­lom — és biztonságerősítő intézkedésekről. Folytatód­nak a szakértői megbeszélé­sek is: a tájékoztatás kérdé­seiről 1989 április 18-án Lon­donban, .az EBEÉ humanitá­rius vonatkozásairól 1989 május 30-án Párizsban nyí­lik konferencia, amelynek második fordulóját Koppen­hágában rendezik 1990. jú­nius 5. és 29. között, míg a harmadik fordulót Moszkvá­ban 1991. október 4-től. Az európai gazdasági együttműködés lesz a témája az 1990. március 19-én Bonnban kezdődő megbeszé­léseknek; a Földközi tenger térségéről Palma de Mallor­cán 1990. szeptember 24-én kezdenek tanácskozást; a kulturális örökségről 1991. május 28-án Krakkóban. Málta fővárosában 1991. ja­nuár 15. és február 8. kö­zött a viszályok békés ren­dezéséről lesz szó. Huszonhat hónapos tár­gyalási menet — néha kés­hegyig menő viták, máskor a megegyezéshez közel újabb visszakozás — aligha vette Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő a Kremlben fogadta a három­oldalú bizottság küldöttsé­gével a szovjet fővárosban tartózkodó jeles nemzetközi tekintélyű személyiségeket. Képünkön üdvözli a bizott­ság elnökét, David Rocke­fellert cseszko Delo egyik írásából tudható meg — ugyancsak 'büntetett előéletű: 1971-ben öt évet kapót egy' kardzsaili bíróságtól. Arról, hogy mi volt a vád, nem esik szó, csak megemlítik itt: Topuz­liev pap és nős létére nagy nőcsábász volt, most pedig „patologikus politikai hazu- dozó”. A Rabotnicseszko Delo bí­rálja azokat a nyugati saj­tóorgánumokat, amelyek illyen kétes forrásokból me­rítik értesüléseiket Bulgá­riáról, így hamis képet ad­nák az országban folyó gaz­dasági reformról és politi­kai-társadalmi megújulás­ról. el az érintettek kedvét, hi­szen mégiscsak sikerült a közös nevezőt megtalálni. S hogy ennek mennyire látjájc értelmét,azt bizonyítja: meg­van már a következő hason­ló tanácskozás időpontja és helyszíne is. Ismét Helsinki­ben, 1992. március 24-én kezdődik á negyedik utóta­lálkozó. Mi történt a prágai Vencel téren? Már az évforduló közeled­te is felkavarta a kedélyeket Csehszlovákiában: a közvé­lemény két táborra oszlott, voltak, akik látványosan szerettek volna emlékezni Jan Pallach diák 1969. ja­nuár 16-i öngyilkosságára, míg mások helytelenítették ezt.' Igaz, ez utóbbiak véle­ménye elsősorban arra az önmagáit meg nem nevező öngyilkos jelöltre vonatkoz­tak, aki jóelőre közölte: a nevezetes évfordulón a Ven- cel-téren kívánja elégetni magát, így emlékezve a húsz évvel ezelőtti tettre, amely- lyel mellesleg Jan Palach annak idején a szovjet csa­patok bevonulása ellen til­takozott. A Rudé Právó provoká­ciónak minősítette a névte­len öngyilkosjelölt bejelen­tését, amelynek egyik cím­zettje Václav Havel, a Char­ta ’77 vezető személyisége volt. A hatóságok igyekeztek elejét venni a várható ak­cióknak: azt a módszert vá­lasztották, hogy éleve nem adták engedélyt a Charta ’77 és négy másik ellenzéki cso­port részére, amelyek em­lékünnepséget akartak tar­tani az évforduló előestéjén. Ami magát az ismeretlen fiatalember öngyilkossági szándékát illeti: nos abban a legtöbben egyetértettek, hogy egy ilyen tettnek sem­mi értelimg nincs. A hatósági tilalom ellené­re a Vencel-téren ezen a hé­ten szinte naponta többez­res tömeg gyűlt össze. A rendőrség és a népi milicis- ták kordona megakadályoz­ta a tüntetőket, hogy meg­közelítsék azt a helyet, ahol Jan Palach annak idején el­követte tettét, s ahová a megemlékezés virágait kí­vánták elhelyezni. A tünte­tés az első napon drámát fordulatot vett: a rendőrség vízágyúkat vétett be, soka­kat letartóztattak. A követ­kező napon békésebben ért véget a megmozdulás, a rendőrség nem avatkozott be, amitől a tüntetni kívá­nók a jelek szerint csak vér­szemet kaptak, s így a har­madik alkal ommal i smét elő­kerültek a vízágyúk, a gu- mibotok, a könnygázbombák. A Csehszlovák sajtó nap mint nap foglalkozik az ese­ményekkel, s elemzések provokációról, előre megfon­tolt szándékú rendzavarásról szólnak. A prágai esemé­nyekről sok szó esett a szomszédos Bécsben is: az utótalálkozó befejező, kül­ügyminiszteri szintű szaka­szában felszólaló nyugati külügyminiszterek közül többen rosszallták a cseh­szlovák hatóság eljárását, úgy értékelve beavatkozásu­kat, hogy az éppen a záró- dokumentumban. újfent rög­zített emberi jogokat sérti. Szász! Júlia A bulgáriai őrizetbe vételekről

Next

/
Thumbnails
Contents