Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
\ AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfolyam, 13. szám Ara: 4,30 Ft 1989. január 16., hétfő A tagság cselekvőképességétől függ a megújulás ISMÉT TOLNAI SÁNDORT VÁLASZTOTTÁK ELSŐ TITKÁRRÁ Szombaton reggel a megyei oktatási igazgatóság nagytermében megkezdte munkáját a kaposvári városi pártértekezlet. Ügyrendi, valamint az értekezlet tisztségviselőit megválasztó döntések után Csapó Sándor, a városi párt- bizottság nyugalomba vonuló titkára mint az ülést vezető elnök köszöntötte a város és a városkörnyék csaknem 9 ezer kommunistáját képviselő több mint négyszáz résztvevőt, köztük a 270 szavazati joggal rendelkező küldöttet. Az elnökségben foglalt helyet Kleno- vics Imre, a KB tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, Révészné Kéri Anna, a KB tagja, a Tungsram kaposvári gyárának alapszervezeti titkára, valamint Forgács Imre, a KB osztályvezető-helyettese. Részt vettek az értekezleten a város és városkörnyék országgyűlési képviselői, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, s jelen voltak az alternatív szervezetek képviselői is. Tolnai Sándor, a városi pártbizottság első titkára mondott vitaindítót. Bevezetőben utalt a pártértekezlet összehívásának okaira és körülményeire, majd így folytatta: — A magyarországi szocializmus kritikus, válságjegyeket is magában hordozó társadalmi, gazdasági és politikai helyzetbe került. Keressük a kilábalás lehetőségeit, útjait és módjait. Tudjuk, hogy hallatlanul nehéz munka vár ránk, hiszen az évek során felhalmozódott nehézségeket nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Hazánkban csak pártunknak van olyan programja, amelynek megvalósítása reális esélyt ad gondjaink megoldására. Ebből az is következik, hogy a siker döntő letéteményese az MSZMP, amely azonban csak az eddigitől elférő működési formákkal és módon tud megfelelni feladatának. Ha a reformot nem tudjuk végigvinni, akkor szocialista berendezkedésünk is veszélybe kerül. Nincsenek kész receptek. A szó eredeti értelmében pártként kell működnünk. Az igazgatás, a hatalmi eszközök felhasználása, az utasítás helyett a ■politizálásnak, a mozgalmi jellegnek kell meghatározónak lenni. Belső életünket mély demokratizmusnak, nyíltságnak és nyilvánosságnak, pártszerű vitának kell jellemeznie. Az eltérő nézetek, felfogások, a kisebbségi vélemények elismerése párosuljon az önként vállalt fegyelemmel és renddel. El kell érnünk, hogy a pártban • a kommunisták és az őket tömörítő szervezetek legyenek a főszereplők, akik nemcsak végrehajtják a politikát, hanem alakítják is azt. A fejéről a talpára kell állítani tehát a párt struktúráját, működését. Az átalakulás, a tisztulás elkerülhetetlenül vajúdással, küzdelemmel, vitákkal jár. Eközben a múltat is be kell vallanunk szépítés nélkül, szigorú önkritikával. Ez azonban nem jelentheti a mindent tagadást, 'hanem tartalmaznia kell vívmányaink, maradandó élrté- keink elismerését is. Testületünk az 1985. évi pártértekezlettől kapta megbízását, amit most visszaad önöknek, hogy • új pártbizottságot vá lasz thassana k. E tanácskozásra nem készítettünk átfogó összegzést, elszámolást, ezt a XIV. pártkongresszust előkészítő városi fórumon kell majd megtenni. Most azokra a sürgető tennivalókra összpontosítjuk figyelmünket, amelyek az országos pártértekezlet állásfoglalásából következnek. Ennek szellemében dolgoztuk ki a fela- datterv-javaslatot is. Az első titkár ezután a város és környéke pártéletét, a testület munkáját értékelte. Ez uóbbit — a botlásokkal, a kísérletek, a hibák ellenére is — fokozatosan javulónak ítélte, kiemelve a munkamódszerekben bekövetkezett változásokat. . — Súlyos gondunk — mondta — tevékenységünk nyilvánosságának hiánya. Sem párttagságunk, sem a lakosság nem ismeri igazán törekvéseinket. — Ennek okai között saját információs munkájuk lassúságát, a megyei lapnak a város párt- életét — szerinte — nem kellő részletességgel és árnyaltsággal bemutató tevékenységét, valamint a helyi tömegkommunikációs fórumok hiányát említette. — Sok elmarasztalás éri mostanában a kádermunkát, a vezetők tevékenységét. Ezek egy része igaz, de az általánosító, demagóg megjegyzések nem. Területünkön felkészült, tehetséges vezetőgárda dolgozik, több. ségük alkalmas beosztására. A kádermunka vezérlő elve a bizalom, a követelménytámasztás, a vezetők munkájának segítése, ellenőrzése. Egyik legfontosabb tennivalónk a kádermunka demokratizmusának, nyilvánosságának fokozása. — Az utóbbi időben mind gyakrabban halljuk azt a vádat, hogy a vezetők tették tőnkre az országot. Ezt az általánosítást durva demagógiának tartom, amit határozottan visszautasítok. Ez a felfogás ugyanis annak a sztálini tételnek a tükröződése, miszerint minden a kádereken múlik. A vezetők szerepe jelentős, de bizonyos körülmélnyek között a legjobb vezető sem képes eredményesen dolgozni. Számukra mp®t — a feltételek javítása mellett — a legfontosabb a bizalom pártunk, a társadalom részéiről. A vezetők többségéről beszélek. Ugyanakkor azt vallom: a lehető leggyorsabban meg kell szabadulni a tehetségtelen, felkészületlen, a beosztásukkal visszaélő vezetőik, tői, bármilyen szinten dol- dozzanak is. Szólt az első titkár a megyei vezető szervekkel kialakult, nagyrészt partneri együttműködésről, de nem hallgatta el, hogy egyes kérdésekben nem sikerült kellő önállósággal dönteniük. — Ügy véljük, a fokozódó feszültségek ellenére nem tartozunk az ország válságjelekkel küszködő vidékei közé. A helyi politikai viszonyok normálisak, a közrend és a közbiztonság állapota kielégítő, bár sajnos romlik. Városunkban és. községeink többségében nem következett be megtorpanás, a fejlődő területekhez tartozunk, esélyünk van arra, hogy ez a jövőben is így legyen. Az első titkár a továbbiakban részletesen elemezte a térség gazdasági helyzetét, majd várospolitikai kérdésekről beszélt: — A városi tanács sok jogos igényt nem képes kielégíteni, amit a lakosság nehezein vesz tudomásul — mondta. — A városi pártbizottság igyékezett politikai támogatást adni a csökkenő lehetőségek elfogadtatásához. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a nehézségek ellenére az elmúlt három elviben határozott előrelépés történt a város fejlesztésében, az ellátás javításában. A városkörnyék településeinek helyzetében azonban nagyok a különbségek. A térség pántmozgalmáról elmondta, hogy a szervezeti életben rend van, ám itt is egyre inkább érzékelhetőek a politikai, ideológiai, működési zavarok. Átmeneti állapotban vagyunk tehát. Alaposabban kell tájékozódnunk és vitákat folytatnunk egymással és a pártonikívüliekkel. Az eddigieknél jobban figyelembe kell vennünk a tömegszervezetekben, -mozgalmakban tapasztalható áramlatokat, illetve azokat a felelős megnyilvánulásokat, amelyek a különböző ön- szerveződő csoportokban, mozgalmakban kerülnek felszínre, A város és környékének fejlődésén, a lakosság felemelkedésén kívánunk munkálkodni mindazokkal a társadalmi, politikai erőkkel, csoportosulásokkal együtt, amelyeknek ugyanez a törekvésük. Készeik vagyunk a párbeszédre, az összefogásra. Tolnai Sándor befejezésül vitára ajánlotta a feiadal- tenv-javaslatot. (Folytatás a 3. oldalon) A Minisztertanács állásfoglalása A január 9-én életbe lépett áremelések nyomán a Minisztertanács és annak elnöke címére számos tiltakozást, felháborodást megfogalmazó felhívást és nyilatkozatot juttattak el. A tiltakozások egy része az áremelések mértékét és körét elfogadhatatlannak minősíti, azok szélesebb körű kompenzálását, a bérek emelését követeli. A kormány tudatában van annak, hogy súlyos szociális következményekkel járó döntést hozott. A kialakult helyzetben más választása neon volt, mert a jelen súlyos társadalmi, gazdasági gondjaihoz vezető másfél évtizedes politikai és gazdaságpolitikai gyakorlat nem folytatható. A vezetés hosZ- szú ideig a politikai stabilitás alapjának az életszínvonal emelését, a gazdálkodó szerveknél^ a piaci hatásoktól történő túlzott védelmét tekintette, de elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek alapot teremthettek volna a gazdaság megújításához. A magyar gazdaság nemzetközi összehasonlításban drágán termel, alacsony a termelékenység, a termelési szerveket merev, világpiaci alkalmazkodásra csak részlegesen képes, a munka szervezettsége és a vezetés színvonala egyenetlen. Ez az egyik fő oka annak, hogy évek óta növekvő mértékű inflációval kell együtt élnünk. A kormány megérti, hogy a szakszervezetek fellépnek a dolgozók bér- és szociális helyzetének védelme érdekében, ugyanakkor határozottan felhívja a figyelmet arra, hogy a Minisztertanács az egész társadalomért, annak, jövője alakulásáért visel felelősséget. A dolgozók érdekeinek védelme áll a kormány stratégiai gondolkodásának homlokterében is, de nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elkendőzzük súlyos gondjainkat, elmulasztjuk az elkerülhetetlen intézkedéseket. A kormány az egész nemzet érdekeit azzal szolgálja, ha kialakítja az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés szilárd feltételeit. Erre van következetességet igénylő programja, ami a reformpolitika kereteibe illeszkedik. Az infláció, a szociális biztonság gyengülése mem a reform terméke, hanem a korábbi gazdaságpolitika hibáinak és a valódi reform hiányénak következménye. A gazdaság helyzetéről és a szükségesnek tartott lépésekről a kormány több alkalommal részletesen számot adott az ország közvéleményének. A követni kívánt gazdaságpolitikai irányvonalhoz az Országgyűlés jóváhagyásét kérte, s ennek birtokában kezdte meg a terv végrehajtását. A január 9-én életbe lépett és a meghirdetett további központi árintézkedéseket, valamint a szabadpiaci áralakulást figyelembe véve a terv 1989-re 12—15 százalékos áremelkedéssel számol. A SZOT vezetőivel 1988 novemberéiben folytatott konzultáción — a szociálpolitikai konpenzációra vonatkozóan — az infláció 12 százalékos mértékét alapul véve jött létre megállapodás. A tárgyalások azt is tartalmazták: ha az árnövekedés mértéke az év végéig ezt jelentősen — mintegy 2 százalékkal — meghaladná, akikor ismételten megbeszélést kell tartani a kompenzációról. A januárban bevezetett áremelések alapján még nem lehet körvonalazni az árszint éves emelkedését, a béremelkedés mértéke pedig ennél is bizonytalanabbul ítélhető meg. A gazdálkodó szervek az idén minden korábbinál tágahb lehetőséget kaptak arra, hogy teljesítményük és munkaerő-gazdálkodásuk függvényében növeljék dolgozóik bérét és keresetét. A SZOT és a kormány közötti konzultáció alapkérdése a reálbér, illetve az annak alakulását befolyásoló két fő tényező, az árak és a bérek változásának éves mértéke, ma tehát felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány elfogadja az Országos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívására vonatkozó javaslatot. A Minisztertanács ezúton is megerősíti: amennyiben a fogyasztói áraik növekedése a kompenzációnál alapul vett, éves szinten 12 százalékos mértéket ténylegesen 2 százalékkal meghaladja, kész a SZOT-tal új tárgyalásokat folytatni a szükséges intézkedésekről. A kor-- mány megítélése szerint erre — a helyzet pontosabb ismerétében — legkorábban májusban, júniusban kerülhet sor. A kormány gyorsítja a piacgazdaság kiépítését, az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitíkai reform kidolgozásét. Olyan szociálpo- liiti'kai fordulatot kezdeményez, amikor a szociális támogatásban növekszik azon intézmények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a támogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntsenek. A növekvő mértékű ár- . emelések a jövőben kizárólag a gazdaság teljesítmé- jiyének emelésével (kerülhetők el, csak valós jövedelmek bővítésével mozdulhatunk ki a holtpontról. Gazdasági fellendülés csak er edmén yes s z erike z etátala - kítás és egyensúlyjavítós mellett hoz létre elosztható javakat. Ezzel összhangban a kormány egyetért a Magyar Gazdasági Kamara Ügyvezetőségének állásfog- laiásával, amely szerint az életszínvonal-emelés feltétele elsősorban a nemzeti jövedelem, a termelés, a piaci értékesítés hatékony növelése. Ezért ellenzi és minden eszközzel korlátozza a tel jes ítmény n övék edés né 1 kuli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullámot keltenek. A stabilizációs program végrehajtása közös érdekünk és közös feladatunk. A kormány épít a szervezett dolgozók megfontolt magatartására, és egyetért a SZOT ' Elnöksége állásfoglalása azon megállapításával, hogy a testület felelőssége tudatában! sem most, sem a jövőben nem követel a kormánytól olyan intézkedést, amely fékezné a kibontakozást és veszélyeztetné az ország politikai stabilitását. A kormány azon munkálkodik, hogy következetesen, céltudatosan előrehaladva megteremtse á kibontakozás alapjait. Ehhez kéri a dolgozó emberek, minden magyar állampolgár cselekvő támogatását.
