Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

1988. december 8., csütörtök Somogyi Néplap 3 T Bővülő választójog A Hazafias Népfront és a kormány társa­dalmi vitára bocsátotta a választásokról szó­ló törvény módosításának tervezetét. Az el­képzelések sok újdonságot is tartalmaznak. A szándék egyértelmű: magasabb szinvonalúvá tenni a választások gyakorlatát, ezzel is hoz­zájárulva a szocialista demokrácia megvaló­sulásához, hatékonyabb működéséhez, az eredményesebb érdekképviselethez. A terve­zet persze ellentmondásokat is tartalmaz. Munkatársaink a megyében tartott fórumo­kon is sokat hallottak erről. Érthetően, egyszerűbben A Kaposvári Villamossági Gyárban dr. Lukács Tibor városi vezető ügyész és Ha­rangozó Gyula, a Hazafias Népfront városi titkára adott választ a kérdésekre. Papp István, a gyár szb- titkára és a jelen levők többsége szerint gazdasági ökok miatt indokolt a ta­nácstagi és az országgyűlési választások együtt, egy na­pon való megtartása. Né­hány felszólaló sérelmezte, az országos listán induló képviselők mind budapesti­ek voltak. Általános volt a vélemény, hogy a jelenlegi javaslat nagyobb teret kí­ván adni a programbeszéd­nek, ebben bizonyíthatják a jelöltek rátermettségüket, fölkészültségüket. A nyilvá­nosságra hozott törvényter­vezet legmeghökkentőbb szabálya az, amely fel kí­vánja számolni a jelölőgyű­léseken az úgynevezett spon­tán jelölt állításánaik a jo­gát. Ezzel sokan nem ér­tettek egyet. Szerintük a törvénynek garantálnia kel­lene a választópolgárok szá­mára — függetlenül a jelö­lőgyűlésektől — a jelöltál­lítás jogát. Dr. Dreisznerné Schneider Erzsébet, a vállalat jogta­nácsosa úgy vélekedett, hogy a társadalmi valóság meg­követelné az alternatív cso­portok részvételét a válasz­tásokon, de ehhez elenged­hetetlen az alkotmány mó­dosítása. — A jelölőbizottságok megszervezésében semmi ki. vetnivalót nem látok — mondta —, de az már jogi­lag értelmezhetetlen, hogy a jelölteket támogatottságuk mértékében rangsorolják. Nyilvánvalóan itt a támoga­tók száma a fontos, és ha ez így lenne megfogalmaz­va, azt senki sem kifogásol­ná. A vitafórum résztvevői­nek egyhangú állásfoglalá­sa volt az, hogy a tanácsta­gok számát csökkenteni kell, és a jelölőgyűléseken a jövőben csak a helyi la­kosok vehetnek részt. Végh Andrea, aki a válla­lat dolgozója és joghallgató, a törvényjavaslat nyelveze­tének egyszerűsítését kérte. Tanuljuk a demokráciát Az országgyűlési képvise­lők és a tanácstagok válasz­tásáról szóló törvény módo­sításának tervezetéről Sió­fokon négyszer rendeztek nyilvános vitát. A legutolsót november 15-én a Dél-bala­toni Kulturális Központban, ahol dr. Filiszár Tibor, a városi tanács vb-titkára és Suhajdáné dr. Csugány Ibo­lya, a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának titkára — a helyi áfész elnöke — ve­zette az eszmecserét. Elvetett javaslat Somogyváron a beszélge­tés előterében az állt, mi­lyen módon lehet elérni, hogy a legfölkészültebb, leg­rátermettebb, legcselekvőbb állampolgárt válasszák meg tanácstagnak, illetve képvi - selőnek. Hogyan lehet meg­óvni a választások tisztasá­gát; milyen előkészületek előzzék meg a jelölést? Dr. Palka Sándor, a me­gyei tanács igazgatási osz­tályának munkatársa> 'törté­nelmi példákkal világította meg, ;mit jelent egy pép szá­mára az általános és demoK- raitiikus választójog. Aztán hozzátette: — Ahogyan a hatalom demokratizálódik, úgy válik egyre demokrati- kusaibbá a választás gyakor­lata is. A vita résztvevői különös­nek találták, hogy a válasz­tási törvény módosítása megelőzi az új alkotmány megszületését. Mint mond­ták. ez is oka annak, hogy sok a bizonytalanság. Mert bizonytalanságok és ellent­mondások jócskán tapasz­talhatók a törvényjavaslat­ban. A demokrácia fejlesz­tésének például ellentmond a spontán jelölés eltörlése. Nincs garancia arra, hogy az előkészítés során sikerül rábukkanni a legrátermet­tebb jelöltre, ezért meg kel­lene hagyni annak a lehető­ségét, hogy a lakosság akár ötletszerűnek tetszőén is ja­vasolhasson jelöltet. A ké­sőbbiek során a választópol­gárok az eddiginél jobban érzik személyes felelősségü­ket a választásoknál, ha cse- lekvőbben vesznek részt a választási előkészületekben. Dr. Geszti János, a közsé­gi népfrontbizottság elnöke hiányos megfogalmazásúnak tartotta azt, hogy a „száz­nál kevesebb lakosú társ­községekben egy választóke­rületet, az ennél nagyobb társközségekben legalább három választókerületet kell kialakítani”. A népfrontel­nök föltette a kérdést: esze­rint már 101 lakos esetében is három választókerület kell? A vita résztvevői az egy­szerűsítés és gördülékeny- ség jegyében fölöslegesnek tartják, hogy sok szervezet állítson jelöltet. A szerveze­tek természetesen javasol hatnak, ám e javaslatokat a népfront összegezze, hangol­ja össze, és végül is egy jelölőlista szülessen. Szól­ták arról is a vita résztve­vői, hogy nem érzik indo­koltnak az országos jelölő­listára kerülők számának növelését. Községi sajátos­ság is előkerült a beszélge­tés során. A többes jelölés a falvakban, községekben „ri­zikóval”: indulatokkal, csa­lódottságokkal is jár. A vá­rosokban kevéssé beszédté­ma, ha valamelyik jelölt nem kap kellő számú sza­vazatot, a községekben vi­szont nagy presztízsveszte­ség — és sokáig beszélnek róla —, ha valamelyik je­lölt „alulmarad”. Az a meg­oldás viszont — amelyet né- hányam javasoltak —, hogy csak egy jelölt legyen, nem járható út, hiszen az a vá­lasztási rendszerben vissza­lépés lenne — mutatott rá a megyei népfrontbizottság munkatársa. Nyílt tájékozta­tással és a közösségi gon­dolkodás alakításával érhe­tő el, hogy a kevés szavaza­tot kapott jelöltet ne érez­zék „vesztesnek” „VIZSGÁZNAK” A JELÖLTEK Nagyatádon négy helyen tartottak választójogi tör­vénnyel kapcsolatos vitát. Dr. Horváth Ferenc városi népfronttitkártól tudom: ez­úttal nem az üzemekben és nem munkaidőben, hanem a lakóterületeken — ott, ahol valamennyi korosztály kép­viseltethette magát. Volt, aki a népfrontbizottság irodájá­ba kopogtatott mondandójá­val és olyan is, aki az utcán vagy éppen a boltban sorol­ta észrevételeit a viták ve­zetőinek. Általános volt a vélemény, hogy az egyesülési és gyüle­kezési törvényjavaslathoz ha­sonlóan nehézkes a tervezet nyelvezete. Elhangzott : az anyagban szerepleő fogal­mak némelyike nincs tisz­tázva. Sokan ma sem értik például azt, hogy a javaslat előkészítői mit értenek lakó­helyi kollektíván. Nagyatádon is elhangzot­tak ellentmondó vélemé­nyek. Van, aki — gazdasági megfontolásokra hivatkozva — azt tartják jónak, hogy együtt tartsák meg az or­szággyűlési képviselők és a hgjyi tanácstagok, illetve ta­nácselnökök választását, má­sak viszont ellene érvelnek. Véleményüket indokolva el­mondták: nem lehet rövid idő alatt megtartani vala­mennyi jelölőgyűlést, ezzel csalk a választópolgárokat terhelnék; talán el sem mennének mindegyikre, s csak a választás napján döntené­nek esetlegesen egyik vagy másik jelölt mellett. Abban viszont a nagyatádiak több­sége is egyetértett, hogy a helyi tanácselnököt közvetle­nül kellene választani. S ha így történik, akkor (ne legyen kivétel ez alól a fővárosban a huszonkét kerületi tanács­elnök és a tizenkilenc me­gyeszékhely városi tanácsel­nöke ise. Élesen .vitatták az országos listával kapcsolatos terveze­tet. Az itteniek szerint sok az országos listán szereplő ötven képviselő. Nem tagad­ják az országos lista szüksé­gességét, de kevesebb jelölt­tel. Elmondták: kedvezőbb volna, ha mindenki közvet­lenül mérettetne meg a vá­lasztók előtt. Döntsön a rá­termettség, a bizalom és az alkalmasság! Volt, aki azt ,is szóba hozta, hogy a jelölést előkészítő bizottságok ne ál­líthassanak föl rangsort, mint ahogy az a tervezetben sze­repel. A korábbi választások ta­pasztalataira hivatkozva né- hányan olyan apróságokra hívták föl a figyelmet, mint hogy a szavazófülkében ne lehessen ceruzával áthúzni a neveket, hanem kötelező le­gyen a kiradírozhatatlan írón használatai, hiszen ez is hoz­zátartozik a választás tisz­taságához, a bizalom erősí­téséhez. Az ésszerű változatot támogatják Ezúttal nem telt meg a terem érdeklődőkkel, de akik eljöttek, élénken vi­táztak egymással. A legtöb­ben egyetértettek a beveze­tőben elhangzott megálla­pítással, miszerint egyelőre még csak „tanuljuk a de­mokráciát”. Többen kérdez- * ték azt is : érdemes-e most vitakozpi a törvényterveze­ten, amikor még az alkot­mány módosítására sem ke­rült sor? A felvetések lát­szólag jogosak. Jóllehet: ha csak várunk valamire, ahe­lyett, hogy cselekednénk, nem juthatunk előbbre. Rá­adásul úgy felgyorsultak az események, hogy feltétlenül megkövetelik a cselekvést — még akkor is, ha esetleg ké­sőbb az alkotmány szellemé­ben apróbb módosításokra lesz is szükség. Együtt vagy külön tartsák a tanácstagok és a képvise­lők választását? A legtöb­ben azért voksoltak a külön megtartott szavazás mellett, mert két egészen más fel­adatot betöltő testületről, il­letve azok tagjairól kell sza­vazni. Az elmúlt időszakban olyan érdekcsoportok jöt­tek létre, erősödtek meg, amelyekkel a tervezet a képviselőválasztáskor nem számol; csak a kollektív je­löltállítás jogát ismeri el és felsorolja a jelölt állítására jogosult szervezeteket, in­tézményeket. Ez a pont szin­tén kiegészítésre szorul. A jelölőbizottság „a támoga­tottság mértéke alapján” rangsort készít a jelöltekről; ez ugyancsak sok vitára, szubjektív ítéletre adhat okot. Szerencsésebb volna például, ha a jelöltek neve nem egyetlen cédulán sze­repelne, rangsorolva,- hanem mindenkié külön-külön. A tanácsválasztások eseté­ben meg kellene fontolni: nem célszerűbb-e azt vizs­gálni, ki alkalmas arra, hogy az egész település ér­dekét képviselje, s nem ut­cák és településrészek sze­rint választani. Ez utóbbi Néhány felszólaló szerint a jelölőgyűléseken meg kel­lene állapítani egy minimá­lis létszámot, amely alatt nem lehet jelölni. így elke­rülhető volna, hogy például három résztvevő is jelöltet állíthasson. Csaknem nyolcvan fóru­mon több ezren vitatták meg az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok vá­lasztásáról szóló törvény módosítására készült javas­latot a megyében. Bíró Gáspár, a Hazafias Népfront megyei bizottságának mun­katársa mondta a javasla­tokról’: — A vitákban — akár­csak az egyesülési és a gyü­lekezési törvénytervezetek esetében — most is többen kifogásolták: az új alkot­mány megalkotása előtt akarnak olyan nagy hord­erejű törvényit alkotni, amely a demokrácia kitelje­sedését szolgálja. A résztve­vők egy része időszerűnek és fontosnak tartotta a mó­dosítást, még ha az új al­kotmány megszületése után szükség lesz is kisebb mó­dosításokra. — A javaslat lehetővé tet­te, hogy a vitákon résztve­vő állampolgárok válassza­nak az egyik vagy a másik megfogalmazás között. — A választójoggal fog­lalkozó fejezetből például azt tartatták elfogadhatónak, hogy az országgyűlési kép­viselőt, a helyi tanács és az elöljáróság tagját, továbbá a helyi tanács elnökét a vá­lasztók az általános, egyen­lő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választják. Azaz nem támo­gatják a megyeszékhelyen működő városi tanács elnö­kének a kivételét ebből. Sőt azt javasolták: a tanácsi tisztségviselők — elnökhe­lyettesek, társadalmi elnök- helyettesek — választását ugyanebben a fejezetben szabályozzák. — A legtöbb vélemény ta­lán a választás szabályairól hangzott el. — A vítázók szerint az a helyes, ha a helyi tanács­tagokat, a községi közös ta­nács, továbbá a település- rész területén az elöljáróság tagjait választókerületen­ként választják. A községi közös tanács elöljárósági vá­lasztókerületeiben megvá­lasztott elöljárósági tagok egyben a közös tanács tag­jai is, az elöljáróságok együtt alkotják a közös ta­nácsot. Az országgyűlési képviselők közül öitvenet or­szágos listán választanak meg a jövőben, a javaslat szerint. A felszólalók viszont nem látják indokoltnak, hogy a jelenleginél többen kerüljenek az országos lis­tára. A módosítási javaslat felsorolja, kik állíthatnak képviselőjelölteket. Ezt az emberek nem tartják indo­koltnak, Szerintük a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa és az Országgyűlés határozza meg a törvényes keretek között működő po­litikai, állami szervek és mozgalmak mindenkori je­lölési jogát. Azt is mérlegelték a vitá- zók, hogy ki legyen a me­gyei tanács tagja. A két vál­tozat közül azt választatták, amely szerint mindegyikük a helyi tanácstagok közül kerüljön ki. Megfontolandó, ami elhangzott az országos listán induló képviselőjelöl­tek megválasztásáról. A sza­vazatok több mint fele he­lyett a kétharmados arány megszerzését tartják indo­koltnak, mert itt mindenki egyes jelölt. A vitákban részt vevők továbbra is szükségesnek tartják a pót­képviselők, a póttanácstag választását. Ehhez azonban azt a változatot választották a javaslatból, amely szerint a képviselő, a tanácstag mellett legtöbb szavazatot kapó személy legyen, s ne az, aki csak a szavazatok egynegyedét szerezte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents