Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-31 / 311. szám

1988. december 31., szombat Somogyi Néplap 3 SS0"1 EGYÜTT KELL HALADNUNK Interjú a megyei pártbizottság új titkárával — Bevezetőként rövid bemu­tatkozást kérek. — 1943-ban születtem Barcson. Budapesten, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem bölcsészkarán sze­reztem diplomát magyar és történelem szakon, majd visszatértem Barcsra. Já­rási könyvtárigazgató vol­tam, 1972-től községi párt­titkár, és azóta pártmunkás. 1976-ig községi titkár vol­tam, utána elvégeztem a moszkvai pártfőiskolát. Visszatérve városi .titkár Barcson, 1983-ban pedig ka­posvári járási első titkár lettem. A járási pártbizott­ság megszűnése után. 1984- től a megyei pártbizottság osztályvezetője voltam, és most, december 16-tól me­gyei titkár. — Kiváncsi vagyok az indít­tatásra is: honnan, milyen környezetből jött, s ez hogyan hat pártmunkájára? — Somogyi tüke vagyok. Anyám kálmáncsai paraszt­lány, apám egy sokgyerekes vasutascsaládiból szárma­zik. Egyszerű környezet­ben nőttem föl, indíttatásom onnan való, s a környezet kötelez. Olyan szokásokat hoztam magammal, amilye­neket a családban tapasztal­tam: egyszerűséget, s hogy a munkát csak becsületesen lehet végezni. Azt, hogy minden olyan embert tisz­telni kell, aki munkájával kiérdemli. Jelenleg is ott vannak a barátaim Barcson. Sokat jelent számomra ez a kisváros. Ha őszinte szót akarok hallani, akkor visz- szatérek, mert tudom, hogy mindenre őszinte választ kapok. — Mit jelent egy ilyen fon­tos megbízatás olyan időszak­ban, amikor a pártnak rend­kívüli erőfeszítéseket kell ten­nie azért, hogy visszanyerje a tömegek bizalmát? — Nehezebb időkben — úgy érzem — az emberek annak szavaznak csak bizal­mát, akiről tudják, hogy megérdemli. Rendkívül nagy felelősséget érzek, hi­szen átmeneti időszakot élünk, amikor sok régi ta­pasztalat már nem használ­ható. Ugyanakkor még nem Vagyunk birtokában az új módszereknek. Ilyen kö­rülmények között ezt a megbízatást csak felelős­séggel szabad végezni. — Nem zavarta, hogy húsz ellenszavazatot is kapott a vá­lasztóktól? — Nem. Egyáltalán nem zavart. Ha a másik oldalról, onnan nézem, hogy hány szavazatot kaptam, akkor ez jó kétharmados arány. So­kan. nem is ismertek; s az átmeneti időszakban ez az arány jónak mondható. Egyébként ma már termé­szetesnek kell vennie az el­térő véleményeket, s küz­deni azért, hogy ez a két­harmad gyarapodjon. Ha pedig nem nő, akkor le kell vonnom belőle a következ­tetést . . . — Számos elvi kérdésben foglalt állást október 7-én a megyei pártbizottság. Ezek kö­zül önmaga számára mit tart a legfontosabbnak? — Mint a párt belső éle­tével foglalkozó titkár, az alapszónvezetek önállóságá­nak növelését, önálló arcu­latuk kialakítását, öntevé­kenységük kibontakozását, s ezek megyei eszközökkel váló elősegítését tartom a legfontosabbnak. Nem azért, mert ez a divatos, ha­nem azért, mert végtére is az a 1 apszervezetekben és nem az irányító pártszer- véknél működik a párt. Ha nem tudjuk megoldani, hogy a pártszervezetek válóban aktív, politizáló kommunis­ta közösségek legyenek és önállóan találják meg meg­újulást segítő módszerei­ket, akkor hozhatunk bár­milyen határozatot, a párt megújulását nem tudjuk el­érni. Voltam alapszervezeti pártcsoportvezető, vezető­ségi tag, hosszú ideig köz­ségi, városi titkár; ezek alapján remélem: át tudom érezni, mit jelent egy-egy határozat a kommunista kö­zösségek számára. Munkám­ban szeretnék mindig fi­gyelemmel lenni arra, hogy döntéseink mit jelentenek az alapszervezetek számá­ra. Ez olyan kötelezettség­gel is jár, hogy az úgyne­vezett nagy, néha érthetet­len általánosságokban moz­gó programok helyett mi­nél egyszerűbb, közérthe­tőbb, az alapszervezetek tagjai számára is érthető állásfoglalást adjunk köz­re, amelyhez föl tudnak so­rakozni. — A másik - gondolom - a kádermunka ... — A következő időszak­ban csakugyan rendkívül fontos feladat a kádermun­ka. Gyökeres változást kell elérnünk. A gondolat nem új, hiszen, már az 1986-os káderhatározat is utalt rá, hogy ne elsősorban kivá­lasztás legyen — tehát a felsőbb irányító pártszenv vegye észre a megfelelő em­bereket —, persze ez is fel­adat. A gyökeres fordulat­nak abban kell bekövetkez­nie, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a kiválasztódás. A közösségek magukból „ter­meljék ki” azokat a kádere­ket, akik iránt bizalmuk van, akik bizonyítani tud­nak. — Ez a módszer kizárja majd a kontraszelekciót, vagy leg­alábbis igyekszik csökkenteni? — Elősegítheti, hogy csök­kenjen vagy megszűnjön a kontraszelékció. — Azt hiszem, ezután ritkáb­ban lehet majd Íróasztal mel­lett találni a megyei titkárt. Arra gondolok, hogy az appa­rátus . munkamódszerének át­alakításán kívül személyes munkájában is intenzívebb kapcsolatot tart fontosnak a megye kommunistáival. — Lehetetlen, hogy a me­gye több mint 900 alapszer­vezetével állandó, közvetlen kapcsolatom legyen. Persze törekszem arra, hogy eljus­sak minél több alapszerve- zethez, és .közvetlenül is megismerjem a munkájukat. Eddig is így tettem, tehát ebben nem kell változtatni munkamódszeremen. Szíve­sen mentem minden olyan rendezvényre, ahol beszél­getni lehetett. Titkári tan­folyamokon tartottam tájé­koztatókat, az oktatási igaz­gatóságon találkoztam kü­lönböző csoportokkal. Bár­hova hívtak, mindig elmen­tem, beszélgettem, tájékoz­tattam. Ezért nem érzem, hogy alapvetően meg kelle­ne változtatnom munka- módszeremet. De hogy sűrí­teni kell e tailáHkozéisokat, az bizonyos. Segít ebben az, hogy csaknem öt évet töl­töttem el a .megyei osztály élén. Nem kell új ismerősö­ket szereznem. Minél több olyan találkozásra van szük­ség, amely nem tömegmé­retű; ahol igazi eszmecse­re bontakozhat ki. Ezt tar­tom a munkamódszerbeli változás legfontosabb részé­nek. Nem feltétlenül előadá­sokra van szükség, hanem arra, hogy olyan kérdések­kel foglalkozzunk, amelyek à legjobban érdeklik őket.- A jó módszer továbbfej­lesztéséhez a feltételeket is meg kell teremteni. Ahhoz, hogy a megyei titkár keve­sebb időt töltsön az íróasztal­nál, a pártbürokráciát is meg kellene szüntetni, vagy leg­alábbis csökkenteni... — Látok lehetőséget rá, és szükségesnek is tartom, hiszen enélkül elképzelhe­tetlen a párt megújulása. A párt működése eddig kevés­sé tette lehetővé a radiká­lis változást. Az előterjesz­tésekre továbbra is szükség lesz, hiszen működőképes testületeket kell kiszolgál­nunk. Az eddiginél azonban sokkal rövidebb, világosabb helyzetelemzéssel és néhány, a legfontosabb feladatokra utaló állásponttal, javaslat­tal kell előállnunik. Ez tö­kéletesen elég a pártmun­ka továbbviteléhez.- Hozzájárulhatnak ehhez a különböző munkabizottságok és a szakértői bizottság is ... — Igen, ez is számottevő, bár önmagában nem csök­kenti a papírmunkát. Szakí­tanunk kell azzal a gyakor­lattal, miszerint minden je­lentést, kérést papíron to­vábbítunk. Ha igazán párt­mozgalom akarunk lenni, akikor vissza kell szerezni az élő szó becsületét. Eddig nagyon sok papír amiatt született, hogy általa „fedez­ze magát” az apparátus. Pe­dig élő szóval is sok min­dent meg tudnánk oldani. Főként az alapszervezetek­ben kell csökkenteni az írá­sos jelentések, információk és emlékeztetők számát. A megújuláshoz, a párt- munka stílusának változá­sához hozzátartozik, hogy a párt ezután elvi, politikai eszközökkel irányít. A po­litikának mindenképpen ér­vényt kell szerezni, erről nem mondhatunk le, de azt közvetett módon, nem a ha­talom és az erő oldaláról, hanem érvek alapján, meg­győzés útján akarjuk elérni. Ez az alapállás a megyei pártbizottságtól a városi pártbizottságokig, az alap­szervezetekig mindenkire érvényes.- Hogyan vehetnek részt a kommunisták a döntésekben jobban, mint eddig? — Régi elv, hogy a párt­tag részt vesz a politika alakításában. Ezt azonban csak deklaráltuk, a gyakor­latban nem valósult meg. A párt stílusának és módsze­rének magújulása azon áll, hogy mennyire tudjuk meg­valósítani: a kommunista ne csak a szervezeti szabályzat szövege szerint, hanem a gyakorlatban is részese le­gyen a politika alakításá­nak. Ehhez több pártvítára van szükség; arra, hogy" magukénak érezhessék a po­litikát. Tudniuk kell, hogy részt vettek a döntésben. S ha a pártvita során még nem született központi dön­tés, de menet közbem is jó módszerék alakultak ki, ak­kor azt központi döntés nél­kül is bevezethessék saját al apsz erveze tűkben.- Ez hozzájárul az önálló­ság fejlesztéséhez is ... — Feltétlenül. Ha érzik, hogy vita után nem kell megvárni a Központi Bi­zottság döntését, hanem be­vezethetik elképzeléseiket, akkor máris érzik, hogy a politika alakításának része­sei. Sokszínűségre kell töre­kedni a párton belül. Elvi, politikai egységre okvetle­nül szükség van, ugyanak­kor a sokszínűség nélkülöz­hetetlen. Fontosnak tartom, hogy a munka tervezésekor is kér­jük ki az alapszervezetek véleményét arról, hogy mi­lyen témákkal foglalkozza­nak az irányító pártezervek. Kell, hogy a felsőbb szer­vek elképzelései találkozza­nak a párttagság vélemé­nyével. Ha úgy gondolja az alapszervezetek egy na­gyabb csoportja, hogy egy témát napirendre kell tűz­nie a felsőbb pártszervnek, akkor ez ne lehessen meg­gondolás tárgya, hanem kö­telező érvényű. így lehet el­érni — és persze sok más módszerrel —, hogy a párt­tagság érezze: nemcsak vég­rehajtója, hanem alakítója is a politikának.- Nemcsak a párton belül, hanem a politikai életben is sokszínűség tapasztalható. Köztudomású, hogy ezt is a párt kezdeményezte. A külön­böző alternativ csoportokra gondolok. Mi a véleménye ezekről; a megyei pártbizott­ság hogyan viszonyul hozzá­juk? — Az a véleményem, hogy nem szabad fenntar­tással közeledni hozzájuk. Nem tűrni kell őket, hanem természetesnek tartani léte­zésüket, hiszen egy valósá­gos társadalmi igényt fejez­nék ki. Ha hosszú távon akarunk politizálni — már­pedig úgy akarunk —, ak­kor ezeket a szervezeteket a társadalom szerves részé­nek kell tekinteni. A párt keresi az együttműködés le­hetőségét. De azért van egy kis megszorítás. A pártnak azokkal a szervezetekkel kell keresni az együttműkö­dést, amelyek vállalják a felelősséget is. Tehát gond­jaink közül nemcsak kira­gadják azokat, amelyek szá­mukra kedvezlek a társa­dalmi valóság bírálatára, hanem javaslatókat is tesz­nek, olyanokat, amelyek se­gíthetik a kibontakozást, az ország, a megye fejlődését. Ebben kell megtalálnunk az együttműködés lehetőségét. A pártszervezeteknek azt kell megérteniük és elfogad­niuk, hogy a társadalmi megújulás elképzelhetetlen a közmegegyezés, az újon­nan kialakult szervezetek nélkül. Együtt kell halad­nunk velük, de csak azok­kal a szervezetekkel, ame­lyek a szocialista utat akar­ják, legfeljebb másképp képzelik el a cél elérését.- Végül: személyes és csa­ládi életében milyen változást jelent ez a minden eddiginél felelősségteljesebb megbíza­tás? — A családom úgy fogad­ta a hírt, mint minden ed­digi megbízatásomét. Segí­tenek, biztosítják munkám­hoz a megfelelő hátteret. Környezetemben volt, aki megkérdezte: meggondoltad, hogy ilyen körülmények kö­zött vállaltad ezt a mun­kát? Az ilyen megnyilvá­nulásokban is féltést érez­tem; iazt, hogy féltenek, ml lesz velem később. Ügy vagyok ezzel, hogy ezt a munkát valakinek minden körülmények között vállal­nia kell'. Hogy jól vágy nolsszul csinálom', azt majd-eldöntik az erre hivatottak. Arra vállalkoztam, hogy ele­get tegyek megbízatásom­nak. J. B. Év végi tupasitalut _________________ M ennyi táperő jut majd a főidbe Szeptemberben jelentő­sen megemelkedett a mű­trágyák termelői és fogyasz­tói ára. Emiatt több gazda­ságban úgy határoztak, hogy csökkentik a felhasznált mennyiséget. A műtrágyával való túl­zott takarékoskodás káros folyamatokat indíthat meg a talajban. Hogyan lehetne megfékezni ezt a folyama­tot, s egyáltalán, fel lehet-e mérni, mekkora lesz a csök­kenés mértéke? Somogy megye legnagyobb műtrágya-forgalmazója az Agroker Vállalat. — 1988-ban hetven— nyolcvanezer tonna ható­anyagot forgalmaztunk — mondta Somogyvári László osztályvezető. Ez a mennyi­ség jövőre is ugyanennyi lesz. Fél évvel előre le kell adni az üzemeknek a meg­rendeléseiket, s mi továb­bítjuk a gyárakhoz azért, hogy határidőre biztosan megérkezzen a raktáraink-' ba. Júniusban, amikor meg­kezdtük a következő évre a felméréseinket, még senki sem tudta biztosan, hogy áremelés lesz, mindenki szükségletei szerint igényelt, s mi is ezek alapján továb­bítottuk a megrendelésün­ket. Jött a szeptember és az áremelés, készítettünk egy gyorsított felmérést, s ekkor már azt tapasztaltuk, hogy 15—20 százalékkal csökken­tek az igények. — Ez a mennyiség hiá­nyozni fog a földből. Mit tesz az Agroker, hogy meg­tartsa vásárlóit? — Szakmai szempontból valóban tápanyaghiány ke­letkezik a földben. Ha túl­ságosan „kizsigerelik” a termőtalajt, akkor ez ké­sőbb nem pótolható. Ho­gyan lehetne ezt megállíta­ni? Árengedményt adni nem tudunk, mert-amúgy is ke­vés a haszon a műtrágya forgalmazásán. A propagan­damunkát erősítjük, elő­adásokat, tájékoztatókat szervezünk. Nagy felelősség hárul a termelési rendsze­rekre is, hiszen az ő érde­kük az is, hogy a tápanya­got pótolják a talajban. Sok helyről hallani olyan megoldásokat, hogy nem az egy hektárra eső tápanyag mennyiségét csökkentik, hanem a gyengébb minősé­gű szántóterületeket uga- roltatják. Nem vetnek sem­mit, így műtrágyáira sem lesz szükségük. Tulajdon­képpen a gazdaságosság kö­veteli ezt. Ez ellen nem tu­dunk védekezni, ez is csök­kenti majd a forgalmunkat. Sokáig azonban nem lehet gondolkodni. A hazai gyá­raik exportérdekeltek, szá­mítani lehet arra, hogy ta­vasszal ismét nitrogénbiány lesz, mert a péti gyár is nyugatra termel. Időben be kell szerezni a nitrogéntar­talmú műtrágyákat, s a többivel sem érdemes várni. Adjuk meg a földnek, ami­re szüksége van. V. O. Szakmai elhivatottságból Pályamunkák hasznosulása A műszaki fejlődés érde­kében hosszú idő óta, ha­gyományosan pályázatot ír ki az MTESZ megyei szer­vezete. A pályamunkák kö­zül az utóbbi nyolc évben hatvanhét nyert el különbö­ző fokozatú díjat, melyet minden évben, a műszaki hónap zárásakor adtak át. A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetsége nem csupán a díj­kiosztás ünnepélyes pilla­natáig törődik a pályamun­kák sorsával, figyelemmel kíséri és időnként áttekinti azok hasznosítását, a jó el­gondolások „utóéletének” tapasztalatait. A legutóbbi nyolc év ér­tékelése szerint a pályázat­tok témája sokoldalúan szolgálja a műszaki hala­dást. Többek között szerve­zési, energiagazdálkodási, környezetvédelmi, gazdasá­gossági feladatok elvégzését célozzák. A díjazott munkák nagy hányada — negyven százaléka — valamilyen konkrét gyártmányt, esz­közt, eljárást, vagy ' mód­szert ismertet. Viszonylag magas, a dolgozatok mint­egy harmincnégy százalé­ka üzemgazdasággal, a szá­mítástechnika alkalmazá­sával foglalkozik. Sok pá­lyamunkában kapott szere­pet korunk két jelentős problémája, a környezetvé­delem és az energiagazdál­kodás. A szakmákat tekintve az elmúlt nyolc év díjazott pá­lyamunkádnak döntő több­sége az agrárágazatból, a gépipar, a textilipar és a villamos ipar területéről ke­rült ki. Figyelemre méltó tapasztalat, hogy az élelmi­szeripar, a híradástechnika, a közlekedés területéről alig-alig érkezett pályázat. A hatvanhét díjazott pá­lyamunkából 1980-tól ez év végéig negyvenhárom hasz­nosult a gyakorlatban, még­hozzá úgy, hogy közülük többet időközben átdolgoz­ták, korszerűsítettek, to- vábbfejilesztette|k. Mindösz- sze hat olya’n pályamunka volt, amely csak papíron maradt meg, ám ennek pénzügyi, piacpolitikai és gyárthatósági okai voltak. Ez a kedvező arány azt tá­masztja alá, hogy az MTESZ ilyen irányú kezdeménye­zése hasznos, folytatásra ér­demes. Már csak azért is, mert a tapasztalatok sze­rint az alkotókat szakmai érdeklődésük, munkaköri feladataik ösztönzik a fo­lyamatos műszaki megúju­lásra, a pályázati rendszer pedig módot ad a jó elgon­dolások népszerűsítésére és nem utolsósorban szakmai megbecsülést jelent alkotó­jának. Napi száznyolcvan tonna cukrot csomagolnak a Kaposvári Cukorgyárban, a raktárba érkező mennyiség majdnem felé*

Next

/
Thumbnails
Contents