Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-31 / 311. szám

4 Somogyi Néplap 1988. december 31., szombat SZENNYVÍZTISZTÍTÓ A BALATON MELLETT Kicserélik a lámpákat... ? Olcsóbb lenne és fényesebb Korszerűbb közvilágítást szeretne működtetni a bog- lárlellei tanács, mely ráadá­sul kevesebb pénzbe is ke­rülne. Az elképzelés lénye­ge: a jelenlegi sokat fo­gy asztó hi gan.v gőziám pákát n átriumi ám p á k r a cserél nék fel. Sós Zoltán, a boglárlel- lei tanács városgazdálkodá­si (megbízott) osztályveze­tője a következőket mondta az emlíett dirrel kapcsölat- ban. — A város villanyszámlá­ja évente 7 millió forint. En­nek felét a beépített lámpa­testek teljesítménye alapján fizetjük (ha világítanak, ha nem), a többit az áramfo­gyasztásért. A jelenleg hasz­nált higanygőzlámpák na­gyon sokat fogyasztanak, s nem adnak olyan erős fényt, mint a kevesebbet fogyasztó nátriumlámpák. Ráadásul az utóbbiak úgynevezett beépítési díja is csekélyebb. Hadd mondjak egy példát. Ha a 7-es ütőn kicserélnénk a 2x250 W-os higanygőzlám­pákat egyszer százas, illet­ve 125-ös nátriumlámpák­ra, felére csökkenne a be­épített teljesítmény szerint fizetendő összeg, s felére a fogyasztás is. Csak ez a beruházás — a 7-es úti — másfél év alatt megtérülne, s a nagyobb fényerő na­gyobb biztonságot adna a közlekedők számára. A vá­rosban mintegy 1800 külön­böző teljesítményű lámpa van, s ha ezeket kicserél­nénk, illetve a korszerűsí­tést mindenütt megvalósít­hatnánk, Boglárlelle vil­lanyszámlája 3 millió forint­ra csökkenne. — Mi az akadálya e nép- gazdasági szempontból is hasznosnak tetsző terv meg­valósításának ? — Eddig az úgynevezett „műszaki háttér” elégtelen­sége is akadályozó tényező volt, hiszen nem lehetett nátriumlámpát kapni — mondta az osztályvezető. — Ma már Magyarországon is gyártják, ám az áramszol­gáltató nem érdekelt a be­ruházásban, mert a megva­lósítás után csökkenne a bevétele. Az áramszolgáltató vállalat 'hálózatát viszont csakis az áramszolgáltató vállalat építheti át — ez ért­hető. 1978—79-ben már megkísérelték a közvilágí­tás átépítését, ám akkor a terv meghiúsult, noha pénz is volt rá. Jelenleg pedig ép­pen a pénz hiányzik. Mégis szeretnénk e téren előrelép­ni. Többféle megoldás jutott eszünkbe. Talán, ha egy bank meghitelezné a beru­házás költségét — gondol­tuk —, s a tanács ennpk a pénzintézetnek fizetné 3—4 évig azt az összeget, amit áramfagyasztóként minden­képpen ki kell adnia... Min­denki jól járna. A bankok azonban egyelőre nemigen sietnek a tanácsokkal — e nem nyereséges intézmé­nyekkel — vállalkozásba kezdeni. — No, és ha mégis a Dé- dász végezné el a korszerű­sítést? Ezt a lehetőséget végképp elvetették? — Természetesen nem ve­tettük el. Ha az áramszol­gáltatóval sikerülne szót ér­teni, s a cég vállalná a munkát, az volna a legjobb megoldás. Ez esetben a ta­nács addig fizetné a 7 millió forintos áramdíjat, amíg a beruházás meg nem térülne. A program mintegy 2—3 év alatt megvalósítható, és mi mindent elkövetünk avégett, hogy meg is valósuljon. A lakást építő bankos Minden bizonnyal a me­gye egyik legnagyobb idei beruházása volt a ba laton- újlaiki szennyvíztisztító te­lep és a hozzá tartozó ge­rincvezeték, amely a fo- nyód—bélatelepi kemping­ből egészein Balatonmáriáig húzódik. A négyszázhetven- millió forintot érő beruhá­zás fővállalkozója a Dél- dunántúli Vízügyi Építő Vállálat eddig négyszáztíz­millió forintot használt fel a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium­tól kapott pénzből. A csa­tornahálózat építése jövőre folytatódik és összesen több, mint tizenhárom kilométer gravitációs rendszerű csa­tornát fektetnek le, kilenc kilométer nyomóvezeték ké­szül, a gerincvezetékhez ki­lenc átemelő szivattyúház is tartozik. A Balaton környezeti és vízvédelmi munkálatainak szempontjából a Fonyód— Bélatelep és a Balatonke- resztúr közötti területet a III. régióba sorolták. A szak­emberek legfontosabb szem­pontként itt is azt szabták ■meg, hogy a Balatonba csak mérgező anyagoktól mentes, tisztított szennyvíz kerülhet. Ehhez legelőbb meg kellett építeni a terület főgyűjtő szennyvízcsatornáját és a ba laton újlaki tisztítótelepet. A gerincvezeték a hetes fő­útvonal és a Balaton-partja közötti üdülőkből meg a többi épületből, gyűjti majd a szennyvizet, de ehhez előbb itársulatcjknak kell ala­kulniuk. A beruházásra szánt pénzből ugyanis arra már nem futja, hogy a házakhoz külön-külön megépítsék a csatlakozásokat. háromszor ekkora teljesít­ményt is elérhetnek vele. A tisztított víz a Nyugati-Öv­csatornába kerül és utána közvetlenül a Balatonba fo­lyik. Éppen ezért a telepet háromfokozatú tisztításra tervezték és építették : a mechanikai és a biológiai tisztítás után egy harmadik medencében a folyadékból a foszforvegyületeket is ki­vonják. A biológiai tisztítóba ajek- torokon keresztül jut be az cxiigéndús víz, amely a bio­lógiai folyamatokhoz nélkü­lözhetetlen. Az újszerű meg­oldásnál nincs forgó alkat­rész a víz alatt, s így sok­kal kisebb a meghibásodás veszélye. Ezenkívül lénye­gesen csökken a környezet cseppfertőzése és a zaj is. A balatanújlaki telepen vákuumos szűréssel sűrítik a szennyvíziszapot. A több miint ez ázmégyzetmé teres sziűrőház alját porózus, köz­vetlenül erre a célra terve­zett téglákkal rakták ki. A víztelenített, negyedrésznyi szárazanyagot tartalmazó szennyvíziszapot kis rako­dógéppel tolják majd ki a szűrőházból. A szennyvíztelep tetszetős kivitelű, a sátortetős kiszol­gáló épületek megtörik a hatalmas tartályok szabá­lyos rendjét. Az épültetek között sarjadni kezdett az ősszel elvetett fű is, így ta­vasszal rendezett körülmé­nyek között kezdheti meg a munkát az a harminc-negy­ven ember, aki a tisztítónál teljesít majd szolgálatot. A Délviép főmérnöke mondta el, hogy jövő őszig még két és fél kilométernyi gerincvezetéket fektetnek le és a társulások megbízása alapján további negyven,ki­lóméternyi bekötőcsövet épí­tenek. Faragó László Nyugdíjba ment dr. Kör~ tési Endre, az Országos Ta­karékpénztár megyei igaz­gatóságának igazgatóhe­lyettese. 38 évig dolgozott egy munkahelyen, ebből 35 évet igazgatóhelyettesként. — A bankos szakmát is szeretni kell. Ennyi az egész, ez minden titok nyit­ja. — Hogyan lett bankos? — Véletlenül; jegy zás- gyakornok voltam Nagyba­jomban, de nem vettek föl a tanácsakadémiára. Ezért 1950 február 1-jén az akko­ri Beruházási Bank me­gyei fiókjához kerültem. A bankos pályát menet közben szerettem meg. — A Beruházási Banknál 1953-ban nevezték ki me­gyei , igazgatóhelyeittdsnek. — Arra vagyok a legbüsz­kébb, hogy a tervutasításos rendszerben is sikerült meg­találni azokat a lehetősége­ket, amelyek a megye fej­lődését szolgálták. Ma jó ér­zés végigmenni a városok utcáin: úgy érzem, ezeknek a településeknek arculatá­ban egy kicsit az én mun­kám is benne van. Arra mindig nagyon ügyeltem, hogy a döntések törvénye­sek legyenek. Szerintem egy bankosnak létszükségle­te, hogy tájékozott legyen a paragrafusok világában. Én ezért végeztem el a jogi egyetemet. 1971-ben — mivel a mű­ködési kiadásokkal már ko­rábban is a Nemzeti Bank foglalkozott — a beruházá­sok finanszírozását is át­vette. Megszüntettek a Beru­házási Bankot, s az OTP lett a tanácsok és a lakosság bankja. A takarékpénztár­ban ugyanúgy igazgatóhe­lyettes lettem, mint a jog­elődnél voltam. A hossz lejáratú hitelek, a tanácsi pénzügyek, a takarékpénztá­ri lakásépítés és a lakásérté­kesítés tartozott hozzám. A hetvenes években 2300 lakás épült évente a megyében. Akkoriban a fizetéshez vi­szonyítva is kevesebb kész­pénzzel lehetett egy lakást megszerezni. — A megyei igazgatóhe­A hatályos jogszabályok szerint a vállalkozók — kis­iparosok, magáin kereskedők, szerződéses üzemeltetők, va­lamint a gazdasági munka- közösségek és a polgári jogi társaságqk tagjai — adózá­suknál a vállalkozásba fek­tetett vagyonukból szárma­zó jövedelmet a takarékbe­tétek után fizetendő min­denkori legmagasabb kamat figyelembevételével számol­hatják el. A Pénzügyminisztérium tájékoztatja az érintett vál­lalkozókat, hogy jelenleg a takarékbetétek — takarék­betétkönyv, takarékbélyeg, takaréklevél — közül a ta­karéklevél kamata a legma­lyettep támaszkodott-e az OTP-re? — Miért ne? Arra azon­ban mindig kínosan ügyel­tem, hogy a törvényes kere­tek között maradjak. — Nekem nagyon furcsa lenne, ha egyik pillanatról a másikra nem csinálnám to­vább azt, amit eddig tettem. — A pénzintézeteknél szi­gorú a fegyelem. A fél óra ebédidőt be kell tartani és hatvanon felül jólesik már ebéd után egy kicsit ledől­ni ... Később egy négyórás állást elvállalok még. gasabb: 12,5 százalék. A ta­karéklevél további hozama, a kamatprémium 4 száza­lék. Ennek megfelelően a vállalkozók a vállalkozásba fektetett vagyonuk után 16,5 százalékos jövedelmet szá­molhatnak el. Ez az összeg azonban a vállalkozás nye­reségének 20 százalékát nem haladhatja meg. Mindezeket a rendelkezé­seket a magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény, illetve an­nak végrehajtására kiadott 38 1987. minisztertanácsi ren­delet, a 16 1988. PM rende­let (a Magyar Közlöny 21. száma) tartalmazza. Balázs Andor Pénzügyminisztériumi tájékoztatás a vállalkozóknak PIACI KÖRKÉP Malacságok nélkül Az első társulat már két évvel ezelőtt megalakult, amikor hozzákezdtek a ge­rincvezeték és a tisztítómű építéséhez. A Délviép vég­zett a csőfektetésekkel az első társulat területén is, most már csak arra várinak, hogy az üdülőtulajdanosok beköttessék a vezetékeket. Énre most kivált szükség lenne, mert a decemberben átadott szennyvíztisztítót ad­dig nem tudják gazdaságo­sain működtetni, amíg leg­alább napi ötszáz köbméter szennyvíz nem étkezik a ve­zetékeken. A néhány kilo­méterre lévő régi tisztítómű csupán százötven köbméter szennyvizet képes naponta feldolgozni, ha ettől nagyabb mennyiség érkezük, akkor szükség lesz az új tisztítómű beindítására. Vígh Sándor, a Délviép főmérnöke szerint legkorábban májusban kez­dődhet el a szennyvíztisztító folyamatos üzeme. A batatonújtáki szenny­víztisztító naponta négyezer köbméter szennyvizet képes megtisztítani, ha bővítik a telepet a későbbiekben akár PIACI KÖRKÉP Az év utolsó kaposvári hetipiacának árusai is be­segítettek a fogyasztás visz- szafogásába. Sajnos azonban a magasabb ár nem járt együtt a minőség javulásá­val. Az 50 forintos szőlő szóló­ja nagyon is hamis volt, akárcsak a jobb napokat lá­tott 30 forintos körte muzsi­kája. A csomónként 10—15 forintos aszalt szilva nem sokat ígért, ám azt beváltot­ta. A leggyümölcsszerűbb gyümölcs a 20 forintos alma volt. Aki beérte a vitamin­nal, 5—8-ért is kapott alig felismerhetőt. Továbbra sem tört mag a 300 forint körü­li dióár. A vegetáriánusoknak ke­vés öröme telt a zöldség- árakban. 50 forint volt a sóska és a spenót, 30 a kel­bimbó. Jobbára mér csak csomónként 12-ért kínáltak vegyes zöldséget, ami nagy­jából 25 forintos kilónkénti árnak felel meg. Fejes sa­látát 5—10 forintért szerez­hettünk be, s darabonként 15-ért fordult elő primőr paprika. Jól tartja magát a 6 forintos fejes káposzta, melyből. 15-ért készítettek savanyítottat. 12-ért fogyott a burgonya, s 4—6 forinttal volt drágább a főzőhagyma. Kevés volt a fokhagyma, mégsem került többe 60 fo­rintnál. A kétes állagú, 20- ra tartott kel kelendőségét csak a darabonként 6—8-ért tukmált karalábé múlta alul. Szemrevaló sampinyon- gombát 120-ért hoztak. Fele ennyiért mérték a száraz tarkabab kilóját. Sokan hiába keresték a szilveszteri malacságokhoz valót, a piacon csak a tálat díszítő citromot szerezhették be. Az állami gazdaságok mintaboltjában visíthat­tunk viszont örömünkben, mert kilónként 150-ért kap­tunk bőrös pecsenyemala­cot. Aki nem hitt a húsár­emelési híreszteléseknek, beérte a szárnyasokkal is. 320-ért alkudoztak egy jól táplált élő kacsára, 240-ért egy valamirevaló csirkepár­ra. 200 forintot mondtak egv „fazékérett” pucolt tyúkért. Aki a vendéglátásban iga­zán ki akar tenni magáért, a 4 forintos tojásból rántot­tá t tálal. A Halért árudájában 95- ért volt ponty, ez mégsem volt igazi versenytársa a maszek halboltnak, ahol bár 5 forinttal drágább volt a ponty, viszont kaphattunk kárászt 50, pisztrángot 210, sőt halikrát is 80 forintért. A szálanként 25 forintért kapható szegfű volt ahhoz, hogy virágos hangulatban zárjuk az óévet. B. F

Next

/
Thumbnails
Contents