Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

2 Somogyi Néplap 1988. december 28., szerda Szóvivői tájékoztató a Politikai Bizottság üléséről Mir — Progress*—39 Sikeres összekapcsolódás (Folytatás az 1. oldalról) Ezek a viták is azt bizonyít­ják, hogy a közvéleményt élénken foglalkoztatja a nyil­vánosság alakulása, amely tágabb értelemben a politi­zálásban, a döntéshozatal­ban, a végrehajtásban és az ellenőrzésben való részvétel jogát jelenti. Sokan mondták el véle­ményüket a politikai intéz­ményrendszer működéséről, annak zavarairól, a tovább­fejlesztés lehetséges mód­jairól. Megfogalmazták, hogy a sajtó sajátos eszközeivel, a hiteles, pontos tájékozta­tással maga is fontos sze­repet tölt be a politikai rendszer legitimációjában. A vitában résztvevők öröm­mel nyugtázták, hogy a má­jusi pártértekezletet köve­tően mind átfogóbbá vált a politikai élet nyilvánossága, s mind több olyan infor­mációt kaphatott a magyar közvélemény, amely a tes­tületek munkájába engedett bepillantást. Ennek egyik jól bevált eszköze lett az MSZMP szóvivői intézmé­nye. Ugyanakkor a vitában többen szóvá tették azt is, hogy a nyilvánosság szabá­lyozásának „joghézagai’ kö­vetkeztében néha mások jo­gait sértő, olykor a humá­numot sértő megnyilatkozá­sok is elhangozhattak. Mind­ez jórészt annak tudható be, hogy a társadalom még nem tudott felkészülni meg­növekedett nyilvánosság be­fogadására, annak kezelésé­re, gyakorlati megvalósítá­sára. Ezen a helyzeten min­denekelőtt a politikai kul­túra fejlesztésével, az eltérő vélemények iránt tanúsított türelemmel lehet változtat­ni. Olyan aggodalmak is megfogalmazódtak, hogy a tömegkommunikációban több polgári indíttatású eszmei áramlat is tényleges jelen­tőségénél nagyabb képvise­letet kapott. Ezzel kapcso­latban sokan aggódva te­kintenek az úgynevezett független sajtótermékekre. A vita természetesen érintette a pártsajtót is, s a hozzászólók általában, úgy vélték, hogy a gyorsabb, na. gyobb vitakészséget tanúsí­tó, az MSZMP álláspontját markánsabban tükröző saj­tóorgánumokra van szükségj A Népszabadság munkatár­sának kérdésére válaszol­va Csikós József részleteseb­ben is szólt az ezzel kapcso' latos elképzelésekről. A többi között elmondta: a Politikai Bizottág mai ülé­sén felmerült aiz a gondo­lat, hogy esetleg hozzanak létre egy olyan, kisebb pél­dányszámú napilapot, amely a párt politikáját közvetlenebbül képviseli, « a Népszabadság jelenlegi „populáris jellegét” egy na­gyobb példányszámú heti­lap vehetné át. A Magyar Hírlap kérdé­se nyomán Major László ha­tározottan leszögezte, hogy ae MSZMP vezető testületéi nem kívánnak beavatkoz­ni a sajtóirányítás gyakor­lati kérdéseibe. A párt elvi álláspontja szerint az 1986- os sajtótörvény ma már nincs összhangban a de­mokratizálódási folyamattal, szükségessé válttogy új tör­vény mielőbbi megalkotá­sa, amely a mai helyzethez igazodva szabályozza a saj­tó működését, így például a lapengedélyeztetési eljá­rást is. Major László a Televízió kérésére vállalkozott az idei év politikai „gyorsmérlegé­nek” elkészítésére is. Mint mondta, magyaro-- szági változásokat mind Ke­leten, mind Nyugaton tö.'ie. nelrni, sorsfordító jelzők­kel illetik. Washingtontól Moszkváig egyórtetűen e.- ismeréssel adóznak 'annak a törekvésnek, amellyel Ma­gyarország a demokratikus szocializmus létrehozásán fáradozik, összekapcsolva a politikai é1- a gazdasági reformot. A pártvezetés ha­tározottan kitart azon elv mellett, hogy a gazda >ágot nem lehet egy felszabad.lit társadalom nélkül megre­formálni. Különösen ked • vező feltételeket teremt e törekvések megvalósításá­hoz, hogy a vi’ág két veze­tő nagyhatalma, az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió egyaránt érdekeit a magyar reformfolyamat ki- teljesedésében. Kedden moszkvai idő sze­rint 8 óra 35 perckor sike­resen összekapcsolódott a Föld körül keringő Mir űr­állomással a Progressz—39 jelzésű teherűrhajó. A Erog- ressz—39 az űrkomplexum repüléséhez szükséges üzem­anyagot, valamint a három- főnyi személyzet számára élelmiszert, ivóvizet szállí­tott a Mirre. A rakomány­ban helyet kaptak a továb­bi tudományos kutatáshoz szükséges újabb berendezé­sek, az űrhajósok postája és más felszerelési tárgyak is. A szovjet űrhármas — Volkov, Krikaljov és Polja- kov — feltehetően hamaro­san megkezdi a teherűrhajó kirakását. Az űrutazás az előzetes tervek szerint foly­tatódik, az űrkomplexum be­rendezései normálisan mű­ködnek, az űrhajósok egész­ségi állapota jó — közölte a földi irányítás. Szabadon bocsátotta a francia Valente család három — egy évvel korábban elrabolt — tagját, Maria-Lauret és Virgi- niet, valamint a kislányok édesanyját az Abu Nidal vezette szélsőséges szervezet, a FETAH Forradalmi Tanács decem­ber 26-án Kmberek százai várakoznak egy londoni bevásárlóközpont előtt a nyitásra várva, hogy előnyösen vásárolhassanak a karácsony utáni kiárusításon Sajtótájékoztató Visszautasított I vádak Szűk körű sajtótájékozta­tót tartott kedden Fathi M. I Al-Miszráti a Líbiai Arab Szocialista Népi Nagy Dzsa- I mahirdja budapesti Népi Iro­I dójának — nagyikövetségé­1 nek — titkára. Hazája ál­£ láspontját megerősítve visz­« szautasította azokat a wa­ll shingtoni vádakat, miszerint ^ Líbia vegyi fegyverek gyár­tására alkalmas üzemet épí­tett. Ezt a vádat — hangoz- ! tatta — az Egyesült Álla­I mök kormányzata ürügyként I használja fel egy Líbia el­leni fegyveres támadás elő­készítésére. A nemzetközi részvétellel épülő üzem bé­kés célokat szolgál; elké­szülte után gyógyszereket és mezőgazdasági kemikáliákat állít majd elő. A Mekong túloldalának bűvkörében Kétszer érköztem Vientia- neba. Először Hanoiból s akkor a lazább hangulat, az üde áruválaszték, a mosoly- gósabb arcok, ja türelmesség légköre volt a feltűnő. Má­sodszor az ugyancsak szom­szédos Thaiföldről, Bang­kokból visszatérve a laoszi főváros utcaképét szegé­nyesnek éreztem, a járóke­lőket kopottnak, a boltokat sivárnak láttam. A vietnami főváros sze­génységet árasztó, félhomá­lyos utcai kavalkádja, az egykedvű tömeg tülekedő sodródása, a repülőtéri vá­mosok és az irödai ügyinté­zők kérlelhetetlen merevsé­ge 'után Vientiane egycsa- pásra meghódított. A keve­sebb mint négyszázezres fő­város utcáin nyoma sincs az idegességnek, szellősék az utcák, alig van gépkocsi- forgáloíjn és a kerékpárosok is jól elférnek egymás mel­leit. No itt sem úsznak es­te nepnfényben az utcák, de talán nem is állna jól, oly­annyira puritánnak, kisvá­rosinak és visszafogottnak tűnik az itteniek érzésvilá­ga. Vientiane és lakói a Me­kong túloldalának bűvöle­tében élnek. A híres Me- kong-folyó elterjeszkedve, de mégis szerényen húzza meg a főváros határát. A túloldal Thaiföld, egy egé­szen más rendszerű (király­ság, kapitalizmus) ország, amelyel alig egy évvel ez­előtt még fegyveres határvi­szályban volt Laosz. Erre­felé a Mekong mindkét ol­dalán azonos etnikumú (lao), hasonló nyelvű és ugyanolyan hitű (buddhis­ta) emberek élnek. Nem tudtam szabadulni a párhu­zamtól, amikor a megosztott Berlin jutott eszembe. Lao­szi barátaim szerint csak­nem minden vientianei a thaiföldi tévé csatornáit né­zi. Egy üzletben az elárusí­tólány ügyet se vetett rám. annyira rátapadtak szemei a thai tv amerikai ízlésű reklámfilmjeire. Magánkézben kevés gép­kocsi van, de jó néhány fiatalt látni japán robogó­kon cikázva. Helyi barátom szerint a vientianei tizen­évesek egy jelentős hánya­da, miközben rutinszerűen részt vesz a népi demokrá­cia politikai rítusaiban, el­sősorban azon szorgoskodik, hogy öltözékben, zenében, viselkedésmódban hasonul­jon ahhoz a tömegkultúrá­hoz, amelynek külsőségeiről a túoldal tv-programjaiból és termékeiből szippant ma­gába információkat. A Me- kongon keresztül ugyanis nincs szabad cikázás. Lao­sziak egyelőre nehezen kap­nak engedélyt a kiutazásra, de — egyesek szerint — a thai vízum beszerzése még nagyabb gondot jelent. Thai­földről sem özönlenek Vien- tianeba. Inkább csak üzlet­embereik, kereskedők jön­nek, mert Laosz még nem fogad egyéni turistákat. Vientiane-ban azonban egyre több szó esik arról, hagy az országot fokozato­san megnyitják a turizmus előtt. Sok mindennek vál­toznia kell, hogy Laosz az igényes látogató számára is élvezhető legyen. Mert a Thaiföld felől jövő utas a buddhista templomcsodákat bizony mostoha állapotban láthatja, igaz, a belépődíj töredéke1 annak, amit Bang- .kokban kérnek a látványért. Hamisítatlan exotikumot je­lent viszont a sáfránysárga lepelruhában járkáló, nap­ernyőt kezükben himbáló, kopaszra nyírt buddhista papnövéndékek utcai látvá­nya. A forradalom pártja Laoszban hagyománytisztelö és nem tekinti a buddhiz­must ideológiai vetélytárs- nak. Márcsak azért sem, mert e hit jámborságra int és ez jól illik Laosz jelen­legi békés politikai, gazda­sági reformfolyamatához, amelynek célja az, hogy a világ, egyik legszegényebb országa kitörjön viszonyla­gos elszigdteltségéből és ki­meneküljön a szegénység ingopányából. AFGANISZTÁN AZ EX KIRÁLY SZÍNRE LÉP Sötétkék, elfüggönyözött Lancia gördült be karácsony napján a Rómából északra kivezető Via Cassián egy kőfalakkal elkerített diszk, rét villa kapuján. A villa lakója 1973 óta Zahir sah volt afgán uralkodó. Láto­gatója Julij Voroncov, szov­jet első külügyminiszter- helyettes, aki október óta kabuii nagykövet is, teljha­talommal felruházva kor­mányától arra, hogy politi­kai megoldást dolgozzon ki február 15-ig, a szovjet csa­patok teljes távozásáig a polgárháborútól dúlt ország jövendő kormányzatára. A nem mindennapi talál­kozó fordulatot sejtet .a rendkívül bonyolult afga­nisztáni rendezési folya­matban. Zahir sah eddig el­hárított minden kezdemé­nyezést, amelyet a szovjet diplomácia tett irányába. A karácsonyi találkozó az olasz külügyminisztérium aprólékos előkészítése és közvetítése révén jött lét- i'e. Előzménye, hogy Vo­roncov a szaúd-arábiai Ta- ifban és Pakisztániban — Iszlámábádban — már ta­lálkozott az afgán ellenállá­si mozgalom képviselőivel is. A volt afgán uralkodó je­lenleg 75 éves. 1973-ban hi­vatalos látogatáson járt éppen Rómában, amikor otthon unokatestvére és mi­niszterelnöke, Daud állam­csínnyel megfosztotta trón­jától, amelyen 40 évig ült, nagy erőfeszítéseket téve országa modernizálására. Az exkirély teljes visszavo- nultságiban él azóta az olasz kormány oltalma alatt, élénk figyelemmel kíséri azonban hazája történéseit, amelyek nem szűkölködtek fordulatokban 1973, majd 1978 óta mindmáig. Ez a gyakorlatban azt je­lenti: a szovjet csapatoknak teljesen ki kell vonulniuk, a jövendő kormány nem ma­radhat függőségben sem Moszkvától, sem Washing­tontól vagy egyéb külső ha­talomtól, az iszlám vallás intézményeit maradéktala­nul helyre keli állítani. Za- hir sah egyfajta közvetítő szerepéről a. Nadzsibullah veszette kormány és a mu- dzsahedek, a pakisztáni „he­tek szövetsége” között tu­lajdonképpen már a genfi megállapodások aláírása óta beszélnek, annál inkább, mivel a voí-t király jó szomszédságot alakított ki annak idején a Szovjetunió. Mégsem látni Vientiane- ban nyomort — miként Vietnamban vagy Thaiföld északi vidékén. A fővároson nem érződik, milyen rossz a helyezése a statisztikai rangsorban. Talán az álta­lános benyomást szépíti az itt élők megkapó kedvessé­ge, az emberek mozgásának finomsága, egyszerűsége, a ritka külfödi utazónak ki­járó mosolyok. Este a főváros legújabb büszkeségében, a Vienlaty- may mulatóhelyén a diva­tos világslágerek között rendszeresen játszik a zene­kar (az „itteni Illés") a lao­szi népdalok hangzásvilágá­ból merített számokat. Ilyen­kor a táncparketten a dis- cotánctól kimerüli párok arca kisimul és a csodála­tos néptánc kecses kézmoz­dulataival, fenséges ritmus­ban mozognak az emberek. Laasz kiuttat keres. Olyan mint egy serdülő lány, cjci férfit látva félig szégyenlős és félénk, de picit merész is "és kíváncsi. Kurucz János val. Am ő mindeddig elzár­kózott a megbeszélések elől. Zahir sah Voroncov előtt nem sokkal találkozott most a mudzsahedek Rómába küldött képviselőivel is, s miután megtörtént a köz­vetlen kapcsolatfelvétel a szovjet diplomácia és ez utóbbiak között, megnyílt az út Voroncov számára a Via Cassia villájába. A té­ma most már nem csupán a szovjet hadifoglyok visz- szaszolgáItatása (ahogyan a taifi és iszlámábádi találko­zó témáját megjelölték), ha­nem a jövendő kabuii kor­mányzat kérdése, aminek hátteret szolgáltat Gorba­csov ENSZ-beszédének ide vonatkozó javaslata: lép­tessenek életbe teljes tűz­szünetet Afganisztánban január 1-től, és függessze­nek fel minden hadianyag- szállítást mind a keit félnek, a kabuii kormánynak és az ellenállási szervezeteknek. A szovjet diplomácia erő­feszítései arra irányulnak, hogy olyan kormányzatot állítsanak fel — legalább átmeneti időre —, amely­ben áz Afganisztáni Népi Demokratikus Párt képvi­selői is helyet kaphatnak. Ennek az átmeneti kor­mánynak lehetne a vezetője a volt király (ha mindkét oldal elfogadja őt). A fő akadály, hogy a mudzsahe­dek szélsőséges csoportjai hallani sem akarnak ilyen megoldásiról. Céljuk a Na. dzsibullah-kormány teljes megsemmisítése (fizikai ér­telemben is), mihelyt az utolsó szovjet katona is el­hagyta az országot. A (tény, hogy Zahir sah hajlandó volt találkozni Vo- noncovval a mudzsahedek- kel folytatott megbeszélés után, arra enged következ­tetni: nyílik .talán valami szűk tér kompromisszum­ra. Lehetséges, hogy mégis a mérsékeltebb erők kere­kednek fölül a heterogén el­lenállási mozgalomban. Alig egy hónapja a pesavari hetek szélsőséges hangadói még törvényszékkel fenye­gették a volt királyt, ha be. teszi a lábát az országba közvetítési szándékokkal. És nagyon kétségesnek tűn­ték magának a volt uralko­dónak egyezkedési szándé­kai is a ikabútiakkal, mi­után a kommunistáik által támogatott puccs fosztotta őt meg a Hatalomtól. Természetesen az első megbeszélés, amelynek tar­talmáról egyébként semmit sem közöltek, még nem- je. leinti azt, hogy az afganisz­táni polgárháborúban szem­ben álló felek elfogadták veina a volt király szemé­lyét közvetítőiként, még kevésbé azt, hogy a megcél­zott kompromisszum és koalíció már formálódóban lenne. Mindenesetre felfog­ható erre utaló jelnek. Lehet persze, hogy a hi­degvérű és kemény tárgya­lófélként ismert szovjet diplomata (aki a genfi rá­ké tatámgyalásoikon is a legne­hezebb csomót oldotta meg tavaly) végső soron csak egy célt követ: azt, hogy mentesítse országát az „Af. ganisztán-szind’rómától” — amely nyolc év alatt éppen elég terhet és gondot oko­zott belpolitikailag is. Egy kitűnő és meggondolandó érve mindenképpen van a legradikálisabb afgán ellen­zékiek megfékezésére: aikár- milyein kormány kerül is hátai ómra fél év múlva Ka­bulban, a határfolyó túlsó oldalán, mindig a Szovjet­unió lesz. Magyar Péter

Next

/
Thumbnails
Contents