Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

1988. december 28., szerda Somogyi Néplap Megújítandó agrárpolitika Sikerek és kudarcok jel­lemzik a magyar agrárgaz­daságot. Ki a sikereket, ki a kudarcokat hangsúlyozza inkább; de a közös e véle­kedésben, hogy megújításra szorul az agrárpolitika. Ezt nem vitatva, tisztázandó ; vannak-e, s ha igen, melyek azok a maradandó értékek és folyamatok, amelyék el­választhatatlanok az agrár- gazdaság három évtizedes múltjától? Az egész társadalomra ha­tást gyakorló sikereken túl, szőkébb szakmai eredmé­nyeket is elért a mezőgaz­daság: új üzemszervezési formák, móds^erék alakultak ki, ezek meghonosodtak a gazdaságok többségében. Új technikák, technológiák be­fogadására alkalmas közeg jött létre, s ezek nyomán megváltozott a gazdálkodók szemlélete. Az egykor ha­gyományos őstermelésre vál­lalkozó parasztemberek gon­dolkodásától, munkamódsze­reitől lényegileg tér el a mai mezőgazdaság. Mindezekre tekintettel kell lenni, amikor az agrárgaz­daságban tapasztalható fe­szültségeket vesszük szám­ba. Kétségtelen, szaporodnak az ellentmondások is, külö­nösen a legutóbbi néhány esztendőben. A leglátványo­sabb közülük, hogy amíg tíz—tizenöt éve a magyar mezőgazdaság fejlődésének lendületes szakaszában volt, fokozatosan közelített a nemzetközileg is elismert termelési színvonalhoz, ma­napság ez a lendület meg­tört, a felzárkózás megállt, s a hazai stagnálás és a kör­nyezet fejlődése miatt egyre inkább a leszakadás veszé­lye fenyeget. Ennék fő oka a műszaki megújulás elma­radása. A hetvenes években rendre új gépeik, eszközök, technológiák kerültek a ma­gyar mezőgazdaságba; mára jó részük elhasználódott, pót­lásuk forrásai viszont hiá­nyoznak. A statisztikáik egyételmű- en jelzik, hogy a nagyüze­meknek több mint 'harma­da képtelen a bővített újra­termelésre. Üzemi körökben leginkább panaszolt tény, hogy a me­zőgazdasági munka leértéke­lődött. Solkan az élelmiszer- termelés perspektívátlansá- gáról beszélnék, s eszerint is cselekszenek. Végül is meg­rendült a termelési bizton­ság, az üzemi átfogó prog­ramok helyett a kivárás tak­tikáját érvényesíti a gazda­ságúk egy része. Nyilvánvaló, hogy e mód­szer huzamosabb időn át az élelmiszer-termelés megtor­panásához vezethet csak. Társadalmi feszültségeink egyik enyhítője a kielégítő menyiségű és választékos élelmiszer-ellátás, s ez társadalmi közérzet fontos tényezője marad a jövőben is. Ugyanez a követelménye a népgazdasági érdekből fenntartandó exportnak is, hiszen a világpiacon az árak és a minőség versenye fo­lyik. Mindezeknek ma még el­lentmond az élelmiszeripar nagyüzemekre alapozott, megcsontosodott szerkezete, a piaci infnmációk erőtlen­sége, a termelőik távoltartá­sa a valóságos értékesítési folyamatoktól. Következés­képpen olyan helyzetet kell teremtenie a megújuló ag­rárpolitikának, hogy a ter­melő szervezetek képesek legyenék befogadni a hazai és a világpiac kívánalmait, s azokhoz alkalmazkodni is tudjanak. Természetes, hogy a piac­ra, az egymás önállóságának tiszteletben tartására alapuló gazdaságszervező módszerek a maitól eltérő ágazati irá­nyítást és érdekképviseletet is feltételeznek. A jövőben hagyományőrzésre és a ha­gyományokkal való szakí­tásra, eddig szokatlan meg­oldásokra egyaránt szükség lesz a társadalmi közérzetet meghatározó élelmiszergaz- dasági megújuláshoz. V. Farkas József A legtisztább hetvenhét ház Egy utca, két sor ház, az utca közepén bolt és kocs­ma. Ez Rácegres. Nem kü­lönbözik a többi apró köz­ségtől. Vagy mégis? Valami furcsa, szokatlan dolog „szúr szemet” Meglepően tiszta és rendezett az utca, dacára a nemrég esett ho­niak és a sertéstelepről, meg a földekről az útra jövő traktoroknak. A járdák le­takarítva, az úttesten pedig nyoma sincs a sárnak. — Evek óta Rácegres nye­ri el a tanács ' tisztasági mozgalmában a kiváló mi­nősítést — mondta Gadár Ferencné, az igák községi közös tanács vb-titkáira. — Talán ezért is áll annyira közel a szívemhez ez a kis település. Na meg azért, mert olyan munikaszerető emberek lakják, akik nem­csak saját portájukkal tö­rődnek, hanem szívesen vál­lalnak társadalmi munkát is utcájuk fejlesztéséért. Utca — mégpedig Latínca Sándor utca — mert tulaj­donképpen M agy a rátád hoz tartozik Rácegnes. — A hetvenhét ház közül vi­szonylag sokban élnek fia­talok, s ők hosszú ottélésre rendezkedtek be. Valószínű, azért törődnek a fejlődéssel. A tanács is segít nekik, ahol tud. Nemrég belterületté nyilvánították az utcát. Most lehetőség nyílik az építkezésre, s jövőre első dolgunk lesz, hogy házhe­lyeket alakítunk ki Rácegre­sen. Hiszen közel a város. Látjuk, hogy ők is akarják a jobbat, így nekünk is könnyebb a dolgunk. Az utca közepén, álltunk meg először: itt a bolt és a kocsma. A boitajtó azonban nem nyílik. Rajta a kis cé­dula: „betegség miatt zár­va”. Egy idősebb bácsi kész­ségesen megmutatta, hol lakik a boltos, . aki egysze- mélyben kocsmáros és ta­nácstag is. — Ma szünnapos a bolt; különben meg hí álba vagyok táppénzen, ' reggelente ki-’ nyitom az üzletet — mond­Jól sikerült idén a kolbász ta — Gyenge László. — Ar­ról folyik a szó, hogy mi mindent csináltak meg itt a fiatalok, maguknak. Sza­vaiban sok az egyes szám első személy, úgy tűnik, ő az, alki összefogja a lakos­ságot. — Sokáig a kocsma volt az egyetlen szórakozási le­hetőség. Nem csoda, hogy szinte mindenkit megis­mertem. Ott született az a gondolat is, hogy csináljunk magunknak egy kis kultúr- otthont, ahol más szórako­zást is kitalálhatunk. Az a negyven fiatal, aki szeret itt élni, habozás nélkül segí­tett. Azóta már egy kis fo­cipályát is kialakítottunk és tavasszál a gyerekeknek csinálunk egy játszóteret. Most azon gondolkodunk, mennyibe kerülne^ egy pa­rabolaantenna? A fiatalok szervezked­nek. Tervezik a jövőjüket. Ott abban a kis utcáiban. De mit terveznek az idősebb emberek? Kaponyáéknát három ge­neráció él együtt. — Amióta unokám is van, nagy karácsonyt tartunk — mondja idősebb Kaponya Mihály. — Már felnőtt em­ber, most érettségizik, de az ünnep akkor is az övé. ötven éve annak, hogy elindultak Galambospusz- táról. Jó pár karácsony el­telt a cselédlalkáisókban, míg végire a saját telken felépült a hóz. A lovak és a tehe­nek már nincsenek meg, de a hízók ott röfögnek a'z ól­ban, s a mélyhűtőláda tele van. — Látja, itt van ez a nagy telek a ház mellett, üresen. Én csak azt szeret­ném, ha az unokám ide épí­tene egy házat magáinak. Kapoinyáéktná! még vidá­mak az ólban a hízók, de . a faluban, azt mondják, Leg­alább húsz házinál volt egy szombaton disznótor. Sza­tyor Gyula is csak a füstö­lőben tudja megmutatni az ól néhai büszkeségét — kol­bász formájában. A konyhában., mielőtt a székre ülök, megcsodálom a támláját : gyönyörűek a fa­ragások. Rend cs tisztaság a házak előtt g V ”■**» Idősebb Kaponya Mihály — Tetszik? Jöjjön, muta­tok még mást is. — A műhelyben egy fé­lig kész konyhaszekrényről kerül le a takaró, mintája ugyanolyan, mint a széké. — Ez a mesterségem — többek között. Családi örök­ség, apámtól tanultam aiz alapokat. Nem lettem híres faragó, mint a nagybátyán, de jól megélek belőle... Szívesen járok a kultúrott- honba is, hiszen mi, a fia­talaibbaik csináltuk ma­giunknak azit. Ha elkezdődik a játszótér építése, én is megyék, mert van már egy kis lurkóm. És ha igaz, út­ban van a második is. Varga Ottó Tranzit a csővezetékben Gázt szállítanak az Adrián A siófoki Gáz- és Olaj- szállító Vállalat az üzemel­tetője Magyarországon a szénhidrogént szállító veze­tékrendszernek. Szakonyi Géza vezérigazgató mondta az idei évről: — Több területen voltak nyitott kérdéseink az év­kezdéskor. Az első negyed­évben kaptunk csak választ beruházó si 1 eh e t ősé g ei n k r e, valamint a létszám- és bér­problémáinkra. Nekünk ügyelni kell nemcsak az or­szágos, hanem a tröszti sza­bályozó rendszerre is. A legnagyobb feszültség — ez már az év elején is látszott,- s gondot okoz ma is — a beruházás: ennek eg y m i 1 - liárd forint értékűnek kel­lett volna lenni ,.s már az első félév végén végén, lát­tuk, hogy alatta van az öt­száz milliónak. Nagy nehe­zen sikerült biztosítanunk az anyagiakat' az Endrőd— Városföld vezeték építésé­hez. Ez mintegy 500 millió forintos beruházás. Egyik szakaszát hamarosan üzem­be is helyezzük, annak el­lenére, hogy elég későn tud­tuk kezdeni ajz építkezést s közben is különféle pénz­ügyi problémák merülitek fel. Későn szállította a cső­vezetékeket a Dunai Vasmű és a KW később tudott kezdeni.. Ezért nem tarthat­juk azt az üitemet. amelyet korábban terveztünk. — Somogyot is átszeli az Adria kőolajvezeték. Mi tör­ténik ezzel a vezetékkel? — 1978 óta foglalkozunk a jugoszláv gázszállítással, s déli szomszédaink egyre többet szeretnének a Szov­jetunióból importálni. A je­lenlegi 2,5 milliárd köbmé­teren kívül további 2,8 mil­liárd köbmétert évente! Ha ezt biztosítani tudjuk, ak­kor az 5,3 milliárdos szállí­tás számunkra évi 20 millió dolláros bevételt jelenthet. Az alapkérdésekben meg­született a megállapodás, kezünkben van a szerződés- tervezet, amely húsz évre s z abályaz n á kapcsolatunkat. Az aláírás, a végleges szer­ződéskötés 1989 első feléiben várható, de már az idén — a szerződéskötés előtt — szállítottunk 100 millió köb­métert. Ettől az üzlettől jö^ vőre több mint 10 milliárd dollár árbevételre számí­tunk. A Barátság II. és az Adria vezetékeken 1987-től szakaszosan szállítunk. Idén ez már folyamatossá vált, sőt Csehszlovákián keresz­tül a Barátság I. vezetéket is bekapcsoltuk . a jugoszlá­viai traziltszállításba. Azon az idén 2 millió tonna olaj került Jugoszláviába. Ter­veink szerint jövőre ez mintegy 3 millió tonnára növekszik. Akkor a Barát­ság Il-t százszázalékos, ki­használtsággal. üzemeltet­jük, és nyereséges lesz a Barátság I-en és az Adrián a szállítás. Az Adriára ve­zeték tíz éve azért épült, hogy a jugoszláv—csehszlo­vák—magyar megállapodás értelmében a Közel-Kelet­ről szállítson olajat. Közben fölment az olaj ára, a fo­gyasztás viszont lecsökkent, s ez bizony válságos hely­zetet idézett elő. Az a vé­leményem, hogy hosszú tá­von az élet igazolni fogja a vezetékhálózat szükségessé­gét. — A kihasználatlansága mennyiben befolyásolta a csőrendszer állapotát? — A Barátság II. az 1970- es évek elején épült, s egyes -szakaszain bizony jelentős elöregedés, rongálódás ta­pasztalható, mivel annak idején egyes részeken ol­csóbb csöveket fektettünk le. Ezért a legkritikusabb részeken folyamatosan vé­geztetjük a vezetékek cseré­jét. — összességében tehát miképpen lehet értékelni az 1988-as évet? — Az ellátási és szállítá­si vonalon jelentősebb za­var nélkül sikerült megol­danunk feladatainkat. Így a nyereségtervet ítélj esi tjük, az árbevételünk megfele­lően álakul. A 2300 dolgozó jövedelmi helyzete nem ki­emelkedő, de ‘ nem is elvi­selhetetlenül rossz. Az át­lagjövedelem havi 9000 fo­rint, s az export túlteljesí­tése mialtt a dolgozók a várt­nál kicsit több pénzt vihet­nek haza. Gyarmati László Kalinyini pártmunkás előadásai Somogybán Előadökörútra érkezett Somogyba Vlagyimir Szer- gejevics Szergejev, az SZKP Kallnyin területi bizottságá­nak ideológiai osztályvezető­helyettese a megyei pártbi­zottság vendégeként hétfőn. A kalinyini vendég hiva­talos programja tegnap reg­gel kezdődött meg. Először dr. Tröszt Tibor, a megyei pártbizottság titkára tájékoz­tatta a megye politikai, tár­sadalmi, gazdasági helyzeté­ről. Ezután V. Sz. Szergejev a megyei pártbizottság és az Oktatási Igazgatóság ve­zető munkatársainak kötet­len előadást tartott Az SZKP ideológiai vitái az át­alakítás időszakában cím­mé!. Vitázni — fölkészülten Azt mondta a Dél-dunán­túli Vízügyi Építő Vállalat pártbizottságának titkára, hogy vannajk előírások, amelyek itt maradtak az or­szágos pártértekezlet eljött­ről, s ezeken mindenképpen sürgősen változtatnunk kell. A sajált példáját hoz­ta fel elsőnek: összevont taggyűlést tartottak, s ott megválasztották a kilenctagú pártbizottságot, majd ez a testület adta vtíksát a tit­kárra. Ez a módszer azon­ban csöppet sem tetszett a tagságinak, neki is megje­gyezték, hogy a jövőben szeretnék közvetlenül meg­választani a titkárukat. Itt mindenképpen he­lyénvaló a beleszólás jogá­nak a biztosítása, s ezt már lehetővé teszi a mostanra országosan kialakult gya­korlat. Természetesen az új szervezeti szabályzat ad­ja meg véglegesen a zöld utat ehhez. Addig minden­hol helyileg dönt egy-egy páirtértekeelet arról, hogy miként választja mag a ti sztségviselőket. Nemcsak a szavazások al­kalmává! igénylik az embe­reik az eddigi gyakorlat meg­változtatását, hanem a vé­lemények elmondásának megoldásában is. Sokan pél­dául azért szállnak síkra, hogy ne korlátozzák a hoz­zászólók számát. Ez így el­ső hallásra a demokrácia kibontakozásának jó példá­jaként hat. Bizonyos' ese­tekben azonban teljes ká­oszhoz is vezethet. A szakszervezetek orszá­gos tanácskozásán az ügy­rend megszavazása előtt szót kért az egyik küldött' s azt javasolta, hogy minr denkinek adják meg a szót, aki ezen a fórumon el sze­retné mondani a vélemé­nyét. Ezt a tanácskozás résztvevői elfogadták, anél­kül, hogy alaposan átgon­dolták volna a következmé­nyeit. Az értekezlet máso­dik inapjánák délutánján már mindenki látta, hogy hajnalra se lehet a vitát le. zárni, ha nem változtatják meg az ügyrendben első nap hozott határozatokat. Ez azonban — nem szükséges külön magyarázni — elég­gé tekintélyromboilô volt. Egyben mégis serkentőleg hatott a tanácskozásra: min­denki lehetőséget kapott, hogy visszalépjen, ha nem tud újat mondáin! a felszó­lalásában. Ezzel többen él­tek, másók pediig azért ke­rültek így sorra, mert volt mondanivalójuk. Ez pedig sokkal pergőbbé, néhány esetben tartalmasabbá tet­te a vitáit. Azt hiszem, hogy az igazi demokrácia jegyé­ben nem ártana minden éir- tekezílieten megadni a lehe­tőséget: csak az szóljon az első, a második óra után, aki valóban ki tudja egé­szíteni az eilhamgzottakait. S meg lehet sérteni a de­mokrácia alapszabályait az olyan vitában is, amikor az egyik fél a helyzet teljes is. merete nélkül, föltételezé­sekre alapozva hadakozik, teljesen értelmetlenül. A múltkor ilyennék voltam ta­núja egy tabi fórumoin, ami­kor az egyik vitázó egy ha­tározott megyéi pártprog­ram kidolgozását sürgette, néhány perc alatt kiderült azonban, hogy az újságban is közölt feladattervet nem ismeri: csak a központi la­pokat olvassa. A vita foly­tatásának így nem volt semmi értelme. A példák arra intenek: alaposan gondoljuk meg, mi az, ami demokratikus, s mi az, ami nem, bármeny­nyire is annak látszik. Lajos Géza Az előadó sorra vette, mi­lyen eredményeket értek el az átalakítás jegyében a Szovjetunióban, s milyen feladatok állnak még előt­tük. Nem1 titkolta a gondo­kat, a nehézségeket sem. Leszögezte: ma már nem lehet a régi módszerekkel dolgozni az ideológiai terü­leten sem. Ezérlt kellett át­értékelni a formákat és a módszereket. A változás lé­nyege: az eddigi statisztikai bűvölet helyett az került előtérbe, hogyan sikerül meggyőzni az egyes embe­rek at. Ma már nem vállalja át a párt a tanácsok, a tömeg- szervezetek feladatait. Emiatt Kalinyinban például most harminc százalékkal kisebb az apparátus, a területi pántértekezlet óta pedig 13 helyett 6 osztály van a te­rületi pártbizottságon. Az előadó több kérdést kapott a jelenlevőktől. A válaszadás után dr. Tröszt Tibor azt kívánta az előadó- körútta induló vendégnek, hogy érezze jól magát So­mogyiban. V. Sz. Szergejev tegnap délután Mernyén tartott előadást, majd meglátogatta a Kaposgép mernyei gyár­egységét. Ma Barcson vár­ják, holnap pedig Miarcali- ban a kalinyini vendéget. Az osztályvezető-helyettes pénteken utazik el hazánk­ból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents