Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 308. szám Ára: 1,80 Ft 1988. december 28., szerda SZÁLON CUKOR Szóvivői tájékoztató KÖZLEMÉNY a Politikai Bizottság üléséről Szín Dong Von hazánkba érkezett Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár meghívására december 21-én hazánkba ér­kezett Szín Dong Von, a Koreai Köztársaság külügyminiszterének első helyettese. A szöuli diplomácia magas rangú képviselőjét vendéglátója fogadta, majd a Külügyminisz­tériumban elkezdődtek a megbeszélések Még mindig ereszt a szigetelés ■ a Üresen áll a Kecel-negyi víztorony Kaposváron Páratlanul érdekes eszme- futtatást olvastam a Magyar Hírlap egyik, ünnep előtti számában. Az újság orszá­gos hírű jogásza, Strasser Tibor dr. foglalt állást egy. manapság sokunkat érdeklő és zsebünket érintő kérdés­ben, a napilapok árának 150 százalékot meghaladó eme­lésében. „Önökön, újságírókon a sor — így a jogász —, hogy olyan írásokat tegyenek köz­zé lapjaikban, amelyek mi­att mint a cukrot, úgy vi­szik az újságokat.” Elolvastam az interjúnak ezt a részét egyszer, két­szer, sokszor, mintha vala­milyen szankszkrit nyelven írták volna és én meg te­szem azt, csak rokon nyel­vet beszélnék. Mit értsek belőle? Azt, hogy az áremelésen már hiába vitatkozunk, nosza rajta újságírók, rajtatok áll vagy bukik, marad-e a pél­dányszám. Toliunk vonása a függvénye annak, hogy mit hoz a következő év, hogy miként döntött az ol­vasó. A felelősség — leg­alábbis az ebbéli — oda va­gyon letéve a mi kezünkbe, ettől kezdve beindulnak ná­lunk is a sokat óhajtott pia­ci mechanizmusok. Tehát ha érdekes, friss, jól szerkesz­tett a Lap, akkor nem ve­szítheti el az olvasóit. A szép, új világ, Huxley- val szólva, íme eljött. Való­ban? Azt nem tanácsolja a híres jogász, hogy milyen is legyen ez a cukor, amiért úgy kapkodnak majd az em­berek. Egyszerű bolti áru-e vagy szalonokban látható finomság? Melyik ízlésgör­bének engedjünk megint? Végignéztem az újságos­standokon, mert nekem is kell a modell, nem taga­dom, s különös véleményt kellett farigcsálnom a látot­takból. Majd egy tucat lapot lát­tam különféle meztelen nők­kel a címlapon. Ezek a la­pok már „megújultak”, mert régebben is figyelve őket, vasöntő munkásokkal, társa­dalmi munkát ábrázoló fo­tókkal, tanácsülések és vér­adások képeivel, sportilluszt­rációkkal hívták föl maguk­ra eddig a figyelmet. Most sláger a búja nő, és fütyü­lik a dallamot. Valószínűsítem: nem ké­rünk ebből, másrészt nem így! Olvasom a napilapokat is, ki hol vett sundám-bun- dám tanácsi lakást^ hol osz­tottak milliós prémiumot, ki vitte el a bölcsődéből a csempét, s mitől jókedvű ma is egy orvvadász. Szen- záiószagú dolgok ezek ké­rem, nekünk, akik mente­sítve voltunk valamilyen ok miatt az érdekességhajhá- szástól. Az irány egyébként tet­szik, mert nincs kimondha­tatlan, s nem lehet kortü­net a beszabályozottan ki­mondható. Hogyan turmixoljunk hát, mi legyen a kellő arány? Értem én az ön elképzelé­sét, de tán nemcsak nekünk kellene megszívlelnünk a dolgot kedves ügyvéd úr. A társadalom új nyiladé­kain át oly sokszínűség lát­szik, hogy ennek a vizualí- tásnak a megérthetősége ré­gi eszünkkel nem egyszerű. Így aztán inkább azt tar­tom jónak, hogy sokkalta inkább az egészre mutatás a dolgunk, mint a szeletre, le­gyen bár az éppen most finomnak látszó tortadarab, vagy mai életünket cseppet sem édesítő cukor. Békés József Kedden ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsá­ga. A testület megvitatta a politikai nyilvánosságról, a tájékoztatás megújításáról és a párt sajtótevékenysé­géről folytatott pártviták tapasztalatait. Megállapítot­ta, hogy az eszmecsere átfo­gó belpolitikai vitává széle­sedett. A vitában sokan hangsú­lyozták, hogy a politikai nyilvánosság megteremtésé­nek legfőbb forrása a pár­ton belüli nyilvánosság és nyíltság. Olyan belső moz­galmi nyilvánosságot igé­nyeltek — elismerve — az utóbbi hónapokban e terü­leten is bekövetkezett je­lentős változásokat— amely nem egyszerűen „beavatja” a tagságot a politikába, ha­nem lehetővé teszi, hogy a kommunisták tevékenyen vegyenek részt a politika alakításában, a döntések előkészítésében, meghozata­lában és ezek végrehajtá­sában. A vitában felhívták a figyelmet a nyilvánosság jogi, politikai rendezésének hiányából adódó veszélyek­re és szóvá tették a szélső­séges megnyilvánulásokat is. A Politikai Bizottság úgy foglalt állást, hogy a politi­kai nyilvánosság mai szint­je és működési módja — a kedvező tendenciák ellenére — jelentősen elmarad a de­mokratikus politizálás által támasztott követelmények­től. A társadalom pluralista szerveződésének természetes következménye a különböző színezetű lapok megjelenése, valamint az, hogy — az al­kotmányos rend alapján — az új szervezetek is teret kaphatnak az országos or­gánumok hasábjain, műso­raiban. A párt arra törek­szik, hogy képviselői az új sajtótermékekben is fejtsék ki nézeteiket, és szánjanak vitába a nemzet érdekeit sértő felfogásokkal. Az ilyen jellegű vitát a pártsajtónak is vállalnia kell. A testület beszámolót hallgatott meg a nem szo­cialista országokban műkö­dő pártokkal folyatatott együttműködésről. Megálla­pította, hogy az idén folya­matosak, jók voltak kapcso­lataink a tőkés és fejlődő országokban működő test­vérpártok túlnyomó többsé­gével. Szinte kivétel nélkül nagy érdeklődést tanúsíta­nak gazdasági és politikai reformjaink iránt. Ez évben érzékelhető előrelépés kö­vetkezett be a szocialista, szoeiál demokrata pártokkal fennálló kapcsolatainkban. Érdemi párbeszéd bontako­zott ki velük több fontos kérdésben. A Politikai Bizottság — a bevált kedvező tapasztala­tokra építve — szükséges­nek tartja az együttműkö­dés továbbfejlesztését a kommunista és munkáspár­tokkal. Az MSZMP a kapcsolatok fejlesztésére törekszik a szo­cialista, a szociáldemokrata, a polgári, a centrista és a keresztény demokrata pár­tákkal is. Szolidaritásunk a fejlődő országok testvér- pártjaival, nemzeti felszaba­dító mozgalmaival változat­lanul kapcsolatrendszerünk szerves része — állapította meg a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság a to­vábbiakban egyéb, hatáskö­rébe tartozó kérdésekről döntött és foglalt állást. Idei utolsó ülését tartotta kedden az MSZMP Politikai Bizottsága. A testület ta­nácskozásán szereplő két napirendi pontról, a sajtó­nyilvánosság kérdéseiről, il­letve az MSZMP-nek a szo­cialista és szociáldemokrata pártokkal kialakított kap­csolatairól Major László szó­vivő és Csikós József, a KB Agitációs és Propagandaosz­tályának alosztályvezetője tájékoztatta az újságírókat a Központi Bizottság szék­házában. A sajtónyilvánosság kér­déseit elemezve Csikós. Jó­zsef utalt arra, hogy a Po­litikai Bizottság július 12-én tárgyalta meg azt az előter­jesztést, amely a politikai nyilvánossággal, a tájékoz­tatás megújításával, illetve a párt ezzel kapcsolatos szerepével foglalkozott. Az állásfogalás-tervezetet szé­les körű vitára bocsátották, amelyben a szerkesztőségek pártalapszervezetei mellett más pártszervezetek tagjai is elmondhatták véleményü­ket e kérdésekről. (Folytatás a 2. oldalon) Legutóbb november köze­pén szerette volna készre jelenteni a Kaposváron épült Kecel-hegvi víztor­nyot a kivitelező, de a tá­rozó a mai napig üresen áll. Használhatatlan. Jelen­legi állapotában talán csak arra alkalmas, hogy hirde­téseket fessenek az oldalá­ra. Vizet nem tölthet bele a DRV. Lassan egy éve hú­zódik az átadás. A Caola vállalat fővállalkozási iro­dájának — mint kivitelező­nek — még a tavasszal a város rendelkezésére kellett volna bocsátania az épít­ményt. de ez ideig sem vé­geztek a munkáival. Kívülről minden a legna­gyobb rendben van. Hóna­pok óta áll a vasbeton szer­kezet; attól sem kell fél­nünk, hogy Összedől. Csak a belső szigetelés lyukad ki minduntaran. Schmidt Zoltán, a Caola munkatársa néhány nappal ezelőtt elmondta, hogy ered­ménytelenek voltak az ed­digi próbálkozások. A más­fél milliméter vastag, kü­lönleges fólia hegesztéseinél van a hiba, ezért szivárog a víz a toronyból. A nyár végén egy átadási próba után azt mondták, hogy na­ponta aikár száz liter víz is összegyűlik a torony aljá­ban; most a Caola munka­társának adatai szerint — naponta csupán néhány li­ter vizet kellene kiszivaty- tyúzni a torony tövéből. De bármekkora is a szivárgás, a tározót addig nem hasz­nálhatják, amíg a szigetelés nem tökéletes. A novemberi próbák ide­jén hallottuk Schmidt Zol­tántól. hogy a Kecel-hegy: torony szigetelési technoló­giája sok helyütt alkalmat­lan minősítést kapott. A Hungária Műanyagfeldolgo­zó Vállalat — most Pan- nonplast — már nem is gyártja a" speciális, vastag szigetelőanyagot. Igaz, rak­táron még van belőle. Eb­ből az anyagból építettek be a kaposvári toronyba is, de a szakemberek szerint az alvállalkozók kontármun­kát végeztek. Először a budapesti Épí- tőipari és Vegyesipari Szö­vetkezet munkatársai szige­teltek, s a fólia a hegvarna­üj gyártósor Megkezdte a folyama­tos termelést hazánk el­ső vékonynemeskőlap- gyártósora Siklóson. A húszmillió forint értékű olasz gépsoron az_ érté­kes márványból, nemes kőből több és fajlagosan olcsóbb burkolólapot le­het nyerni, mint a ha­gyományos módon. Egy köbméternyi siklósi márványból a korábbi felületnek a kétszeresét lehet elkészíteni. A vé­kony kőlapok nemcsak padlózatként, hanem fal­burkoló nemes csempe­ként is használhatók. toknál eresztett. Hosszas ke­resgélés után novemberben a Caola a Texo géemkát bízta meg a szigeteléssel. Vele már csak úgy sikerült szerződést kötni, hogy ha az első próba nem sikerül, ké­sőbb meg sem. kísérlik ki­javítani a hibákat. Vagyis a Texo semmilyen garan­ciát nem vállalt a munkáért. A toronyból továbbra is szi­várog a víz. A november közepén kezdett próba már csak azért is veszélyes volt, mert az átnedvesedett be­tonban esetleg kárt tehet a fagy. Bár a Caola munka­társa kizártnak tartja, hogy ilyesmi előfordul, de azért erre is kellene figyelni. A sikertelen kísérletek után a fővállalkozási iroda meglepő ajánlattal rukkplt ki: így, ahogy van, a szi­várgással együtt is használ­ja ideiglenesen a tornyot a DRV (a város) és a kivite­lező a tavasszal a tornyot újraszigeteli. Ehhez még azt kérték a DRV-től, hogy a több mint két és fél millió forintra duzzadt kötbér egy részét engedje el. A dolog azért meglepő, mert néhány héttel koráb­ban éppen a Caola munka­társai rázták leginkább a fejüket, amikor arról ér­deklődtünk, hogy nem vol- na-e más szigetelési megol­dás, ha már ezzel csődöt mondtak. Most meg tőlük halljuk, hogy a vasbeton vázat mégis át lehet for­málni az újfajta szigetelés fogadására. Bóta László, a DRV me­gyei igazgatója elmondta, hogy a Caola ajánlatát nem fogadták el : a kötbérből egy fillért sem engednek el, hiszen lassan egy éve már működnie kellene a tározó­nak. A fővállalkozási iroda a Pannonplasthoz fordult . se­gítségért, a műanyagipari vállalat szakembereit kérte föl a szigetelésre. Legutolsó információnk szerint már megvan a szóbeli megálla­podás, s talán nemsokára a „harmadik felvonás” is el­kezdődik a Kecel-hegyi víz­torony szigetelésében. Azt még csak találgathatjuk, meddig tart ez a huzavona.

Next

/
Thumbnails
Contents