Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
1988. december 24., szombat Somogyi Néplap 3 HÉTKÖZNAPI ESZMECSERÉK ■ Az emberek elfoglaltak olykor, nem szívesen mennek különféle gyűlésekre, fórumokra. Ugyanakkor szeretnek politizálni. Az országos . pártérteikezliet óta különösen érezhető, hogy ki- sebb-nagyobb csoportok állnak az. utcán, s hol egy- egy politikai vezető beszédét értékelik, hol a bejelentett intézkedéseket, áremeléseket, szociális válaszlépéseket vitatják meg. A csoport összetételétől függően kerül szóba a kommunisták felelőssége és tennivalója. Nem egyszer kemény szópárbaj alakul k'. az összeverődött társaság tagijai között. Ha valamikor, akkor most igazán fontos a párttagok személyes felelőssége, vitakészsége ezeken a nem hivatalos fórumokon is. Idevágónak érzem egyik kedvelt szovjet költőm, Robert Rozsgyesztvenszkij mondását: „A közéletiség számunkra nem azonos a nyilvános jellépések parádézásával. A közéletiség — ez szívünk világa, ez az, ami nevelt bennünket, aminek nevében felnőttünk". A múltkor megismerkedtem egy fiatal" munkással. Társai tisztelik-becsü- lik a kaposvári Hűtő- ás Villamosgép-javító Kisszövetkezetben, figyelnek a szavára. A fiatal kommunista elsősorban amellett kardoskodott, hogy senki se bújjon meg most a nyugodt sarokban, álljon' ki a párt politikája mellett. Akkor se ijedjünk be, ha egyedül vagyunk hét ..másként gondolkozóval” szemben. Nem ő az egyetlen, aki ezt szorgalmazza. Természetes, hogy változik a politizálás színtere. Sokkal nagyobb szükség van rá az alapszervezetekben, a munkahelyeken. A régi gyakorlat nem folytatható : nem mondhatjuk, hogy minden itt kezdődik és itt végződik az üzem, az intézmény kapuján belül. Mindenkivel előfordul, hogy a szomszéd, az ismerős — tudva róla, hogy tagja a pártnak — megállítja az utcán, s magkérdi a véleményét. A kaposvári munkásőr- parancsnok jó érzéssel újságolta a múltkoriban: arra kérték a testület tagjait, hegy vállaljanak nagyobb részt környezetük meggyőzéséből. Azt hiszem, máshol is elkelne ez a figyelemfölhívás. A lakóterületen mindenképpen erősítésre van szükség, fölkészülve a nézetek várható üt- , közésefre. Azt hiszem, sok fórum — így a falugyűlés, a városrész! fórum, a tsz-közgyűlés, az áfész részközgyűlései — fölértékelődik a következő időben. Az eddiginél nagyobb számban kell ott lenniük a kommunistáknak es a KISZ-szervezetek tagjainak, mint addig. Csak érvekkel, s jó szívvel vállali vitában lehet megcáfolni a helytelen véleményeket, visszautasítani a túlzott követeléseket és - kiállni amellett, amit vállalni lehet. A közéletben egyre nagyobb teret kérő fiataloktól Különösen elvárható, hogy ne maradjanak távol az olyan vitáiktól, amelyeken az őket. is érintő törvény- vagy tanácsirendelet-terveze tekét vitatják meg. Sajnos, az utóbbi időben volt rá példa, hogy agy-egy ilyen- össziejövetelen javarészt középkorúak és idősek vettek részt. Az országos szakszervezeti tanácskozás egyik küldötte jegyezte meg, hogy a demokráciát nem lehet percekben mérni. Fején találta a szöget. Megállapítása nemcsak a gyűlésekre érvényes, hanem a mindennapi beszélgetésekre és vitákra is. Nem szabad sajnálnunk az időt az eszmecserékre, s különösen nem az ialapos fölkészülésre. Ma már csak az állja meg a helyét a politika képviseletében. aki rendszeresen •olvas, hallgatja a rádiót, nézi a televízió politikai műsorait. Enéffikül vitapartnerei könnyen, sarokba száríthatják.- Mindnyájunk érdeke, hogy ne így legyen! Lajos Géza RITKA VENDÉG A BÉKESSÉG Gondok malomkövei között Már hosszú idő óta beszélgettünk. A puritán egyszerűségű irodába emberek százainak mindennapi gondjai, örömei, törekvései sűrűsödtek, pedig csak Kepler Ferenc íőagronómus és Horváth Gyula főkönyvelő volt jelen. — ördögi körben élünk. A régi örökségből képtelenség kilépni. — ■ Helyileg is, a környék szövetkezeteihez viszonyítva is a csurgói szövetkezetben a legalacsonyabb a bérszínvonal. Az eredményességet- tekintve hiába vagyunk jobbak, nem vagyunk képesek változtatni. Horváth Gyula számokká', példáz. — Kerekítve húszmillió forint az éves béralapunk. Ha ezt például két százalékkal túllépjük — ami négyszázezer forint —, akkor ezért egymillió-kétszázezer forint keresetadót kell fizetni. És mi az a négy- százezer forint?! — A legjobb emberek elmennek — koppannak Kepler Ferenc szavai —; aki marad, az inkább a személyes kapcsolatnak vagy más kötődésnek tudható be. De hát mennyit bír ki a baráti, emberi kapcsolat?! — Persze, ez csak az egyik, de talán a legnyo- masatóbbb gond. Itt a másik nagy bánatunk. A sarok bán méternyi magas dossziéköteg. A tehenészeti telep rekonstrukciójának tervei. — A megyei pályázaton hatmilliós támogatást nyertünk. Negyvenötmillió forintos rekonstrukcióhoz kértük a segítséget, ma már hetvenötbe kerülne. Közben csökken'a támogatás... — Áll az egész, sarokban Feszített munkatempóban dolgoznak a Somogy—Zala Megyei Téglapiari Vállalat kaposvári központi műhelyében. A harmincöt fős — lakatosokból, forgácsolókból, villanyszerelőkből álló — kollektíva a szokásos munkáján felül egymillió 300 ezer forintos értékű, 86 méter hosszú szállítószalagot készít a modernizálódó balatonszentgyörgyi téglagyár számára. Ez a nagyberuházás a vállalat másik tmk- műhelyének kapacitását csaknem teljesen leköti, ezért a kaposvári műhely terhelése erősen megnőtt. A két megye téglagyári berendezéseinek, gépei többségc- nak karbantartását, javítását, alkatrészek, szerszámok készítését az idén nagyrészt a kaposvári műhelyben végzik. a terv. Fontos lenne, hogy legalább azt a hatmilliót ne veszítsük el! Hozzátéve a saját pénzünket, tudnánk változtatni a kritikus helyzeten. — Így van! De azért, tudod, Gyula, böki a lelke- met az a pénz is, amit ezekért a tervekért kiadtunk... A szürkéskék dossziékra •nézek, embereket látok. Embereket, akik háromszázhatvanöt napos munkában töltik az életüket, elavult, •nagy fizikai erőt kívánó módon takairmányoznak, fejnek és a legtisztább szándék ellenére .sem képesek olyan eredményt elérni, amilyet egy kicsit is jobb feltételek között lehetne. — Ha csak a körbálatá- rolést sikerülne megoldani, az is lényeges előrelépést jelentene. Hiába’ takarítjuk be jó minőségben a szié|nát, elromlik a tárolás alatt. Végül is csak a költségék növekednek: — Az ember agyia örökké jáir. Igyekszik minden forintot megfogni, miniden lehetőséget kitalálni, megragadni. — Most ősszel először müvelőutasan vetettük el a búzát, hogy ne kelljen helikoptert alkalmazni a védekezésnél. Szépen' sikerült, jó nézni. Új növénnyel próbálkoztunk, az étkezési szárazborsóval, tanulmányozzuk a környéken a szóját. De malomkövek között van az ember.. — Miért? Kepler Ferenc szava elakad. — Az áremelések miatt száz vagon műtrágyát vissza kellett mondani a jövő év első felére. Az ősziek még megkapnak mindent, de a kukorica alá csak a jobb földekre jut tavasszal táplálóanyag. A gyenge területektől, ahol bizonytalan a megtérülés, meg kellett vonni. — Mit érez ilyenkor egy gazdaember? — fagyon rossz érzés. Tudom, hogy csökkenni fog a termés, de mit tegyünk? Valamiről le kell mondani. Vetőmag, gépi eszköz- kelL A decemberi mélyen járó nap megcsillan az ablaküvegen. — Paniasz, panasz, mondhatná bárki. A gazdaembernek általában nem kenyere a dicsekvés. Azért — te tudod, Gyula pontosan — nem lesz szégyenkeznivalónk, mert ha a tervezettet nem is, de azért a nyolc- kilencmilliós eredményt elérjük. — Nyolcat mondok, jobb az óvatosság. Inkább meglepetés, mint csalódás érje az embert... Beszéltünk a piacra termelő takarmánykeverő dicséretes teljesítményéről, a rekonstrukció gondjairól, a tésztaüzem első évének eredményeiről és a kezdettel járó gondjairól. Százak sorsa sűrűsödött a puritán egyszerűségű irodában. — Hogyan találja meg. így az ember belső békességét? — Azért van ilyen — mondja Kepler Ferenc. — Lehet, hogy csak pillanatokig tart. De amikor valami sikerül! Amikor hektáronként negyvenkilenc mázsával fejeződik be a búzaaratás, mint az idén vagy huszonhat mázsával a repce- betakarítás ... Jó érzés. Ilyenkor egy kis időre csend lesz, és békesség az ember lelkében. Vörös Márta Teremteni kell a csodát Már az első mondatok után rokonszenves volt természetessége, derűje. Hogyan lehetne szavaikkal megmutatni az emberi sugárzást, e ritka jelenséget... Hitében, sorra feloldódtak kétségeim, s már azon csodálkoztam: miért vagyunk olyan sokan borúlátóak, fásultak, csak gondokat sorolók. Egyszer az önzésről, közömbösségről, a terjedő anyagiasságról .kérdeztem, ő meg azt válaszolta: nem igaz, hogy nem tudnak lelkesedni az emberek. Sorolta a példákat. Novemberi ifjúságii műszakjukat, amelyben a 40—50 éves dolgozók is részt vettek, pedig csaknem egész évben hétvégeken túlóráztak. Mindany- nyian fáradtak, mégis vállalták a többletmunkát, s a bért a műveseállomás létrehozásához ajánlották föl. Nem a példák győztek meg, hanem az, hogy éreztem, ha hívna, magam is szívesen mennék ... — December elején nyolcán fogtunk össze. Az óvodától kölcsönzött jelmezekbe télapóknak, krampuszoknak öltöztünk. Felosztottuk a várost és környékét. Az idén — több mint 120 helyre — házhoz ment a télapó, dolgozóink gyerekeihez. Nagyszerű volt télapónak lenni, és látni az ámuló'gyereksze- meket. Ez is megerősített abban, hogy az embereknek maguknak is alakítaniuk kell a csodát, 'és nem csak várni. Kiskó Gyuláné, a Nagyatádi Cérnagyár gyártásvezetője. Április óta az üzemi pártbizottság titkára. 30 éves. — önmagamat és másokat is meggyőztem: jobb, ha a ké't feladatot együtt végzem. Éreztem, hogy titkárként is több hitele lehet a szavamnak, ha nem húzódok az íróasztal mögé, ha a munkában is tudok bizonyítani. A kétféle munka segíti egymást. Gyártásvezetőként naponta legalább kétszer körbe kell járnom az üzemet. Az emberek között vagyok, s köztük élve jobban értem őket, mintha csak úgy le-Ierriennék tájékozódni. Azt hiszem, korábban egy párttitkár sokszor túl nagy tekintély volt, s ezt nem mindig támasztotta alá kellő emberség. Nem akarok olyan tekintélyt, amely eltávolít az emberektől. A munkámból élek, amit szeretek, így sohasem kell majd kapaszkodnom egy tisztségbe. A kétféle munka, s több társadalmi .megbízatás mellett kétgyerekes családanya. Vannak, akik ennél köny- nyebb helyzetben is túlterheltségről, időhiányról panaszkodnak. — Sohasem érzem úgy. hogy összecsapnak fölöttem a hullámok, s azt sem, hogy fenyeget a fáradtság vagy a fásultság. Előfordul, hogy összetorlódnak a dolgok, de akkor érzem igazán jól magam. Talán mert mindennek a jó oldalát keresem. Ha fáradt vagyok, félórányi diszkózene vagy kosárlabdázás felüdít. A baj az, hogy sokan eleve tehernek fogják fel az élet természetes velejáróit. Mondják például, hogy nincs idejük a gyerekekkel beszélgetni. Nincs is. ha ezt afféle ,,kötelező napirendi pontnak” tekintik. Mi például nagyon jókat beszélgetünk a gyerekekkel az iskolába menet, ma éppen arról, hogyan ívnak a halak. Nem szűkül le a kapcsolatunk arra, hogy bepakoltátok-e a táskát, meg hogy mi volt a suliban. A könnyűipari műszaki főiskolát a gyes alatt végeztem. Amíg a többi kismama keresztrejtvényt fejtett, én matekpéldákat oldottam meg. Havonta konzultációk, azután a vizsgák; szóval nem volt „ b es zűkü 1 és - k ompl exusom”. Könnyedsége titkát Pesten élt gyermekkorában sejtettem. Sohasem óvták a széltől, s inkább nevelődött, semmint neveltetett. Alighanem az edzés a nyitja, hogy később valaki mit és mennyit érez tehernek. A pártmunkáról, a politikáról beszélgettünk, s szavaiból kitűnt, ebben is mennyi sajátosságot rejt az, hogy valaki nő. — Elsősorban a saját kis politikánkat kell megkarcolnunk, s azt keresni, hogy a gyárban mit csinálhatnánk jobban és másként. Amíg saját lehetőségeinkkel nem élünk jól, addig alapunk sincs bírálni vagy panaszkodni. Nem érdemem, hogy nincsenek régi beidegződéseim, nem igazodom' megszokott sémákhoz. Egyszerűen csinálom, ahogy a szívem diktálja. Nem vagyok híve a túlzott előkészítésnek. Azt szeretem, ha egy pártbizottsági ülés témáinak négyötöde az „egyebek” közé tartozik. A pártoktatáson az or~ szálgcs páirtértekezlet anyagát kellett volna feldolgoznunk. De hát ez így száraz lenne ... A legutóbb például a gyárunkban dolgozó képviselőt, Simon Ernőnét kértük fel politikai tájékoztatóra. Pártoníkívüli tartottak pártoktatást, ■ s a KISZ-ta- gok is hivatalosak voltak. Az utóbbiak azért, hogy ismerjék meg a közösséget Ha ez vonzó valamelyiküknek, hívás nélkül is jönnek majd, s nem lesz gond a pártépítés. Egyébként továbbra is üzemi KISZ-bi- zottsági tag vagyok, szeretek velük lenni... Bíró Ferenc
