Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
Somogyi Néplap 1988. december 24., szombat Táska a fej fölött TALÁLKOZTAM EGY BOLDOG CSALÁDDAL Csillagszórógyújtás új lakásban — Azt hiszem, a legtöbb család csak többszöri csere, vétel, költözés után képes megszerezni azt a lakást, ahol jól érzi magát — kezdi a beszélgetést dr. Németh Tamás. — Számunkra ez a végállomás — mutat körbe a Beloiannisz utcai otthoniban, Kaposváron. Családja egyike azoknak a szerencséséknek, akik az idén új lakásban ünnepük a karácsonyt. — Főikről fokra lépkedtünk a lakásszerzés képzeletbeli létráján — így Pálma, a háziasszony. — Amikor összeházasodtunk, albérletben laktunk. Aztán rajtunk is segített az ifjúsági takarékbetét. A vevő- kijelölésnél sokat számított ez a megtakarítási forma. Kaptunk egy garzont a Búzavirág utcában. Aztán egy minőségi cserével sikerült két és fél szobás lakáshoz jutni a Szondi utcában. De azt még mindig nem tekintettük végleges megoldásnak. A háziasszony komolyan veszi „hivatását”. Hobbija is a főzés. Mindig olyan lakásról álmodott, ahol nagy kamra van é$ étkező. Mézes süteménnyel kínál — A fáira is kerül belőle? — Minden évben akasztottunk rá. Az év utolsó heteiben megtört a főváros nőirend- őr-agyedu rakna: áthelyezés eredményeképpen Somogy központjában lát el szolgálatot két csinos és lelkes lány. — Magunk kértük az áthelyezésünket — mondta Póth Zsuzsa, akinek sapkája 'alól szőke hajfürtök törnek elő. — Mindketten Kaposvár környékiek vagyunk, visszahúzott minket a szőkébb szülőhaza. — Eleve itt szerettem volna kezdeni a szolgálatot — mondta a sötétbarna hajú Hajcsár Anikó. — Amikor évekkel ezelőtt jelentkeztem a kaposvári rendőrkapitányságon, nem volt lehetőség a fölvételre. Hajcsár Anikó három éve, Póth Zsuzsa Ikét és fél éve rendőr. Eddig a Budapesti Rendőr-főkapitányság köz- biztonsági parancsnokságának női alegységéhez tartoztak. Ez idő alatt megtanították őket cselgáncsozni, elvárták tőlük, hogy gyakorolják és csiszolják idegen- .nyelv-tudásukat, és persze a szerteágazó közbiztonsági feladatokba i.s beavatták őket. Eddig csupa nővel dolgoztak együtt, most férfiak veszik őket körül. — Barátságosan fogadtak minket Kaposváron, és tapasztaljuk azt a figyelmességet is, amely a férfiak részéről általában hagyományosan megnyilvánul a női munkatársak iránt. Érezzük azt is: többen furcsállják, hogy nőkkel dolgoznak A színes cukordairabká'k- kal ízlésesen díszített sütemény íze a gyerekkori karácsonyokat idézi föl bennem. Mint Proust emlékeiben a combrayi templom tornya, így jelenik meg ismét a friss fenyői Mat érzete. — Mi lesz az ünnepi menü? — A halászlé most sem maradhat el aiz ünnepi asztalról. Különlegességnek narancsnos kacsát gondoltam; már karácsony előtt is lehet kapni bele való déli- gyümölcsöt ... — Mit kap a négyéves Ákos karácsonyra? — Mackó a jele az óvodában, tehát stílusosan mackót vásároltunk neki. De kap autót és mesekönyvet is. Az ingatlankezelő vállalat az egész családot meglepte egy nagy ajándékkal. A lakásban három műholdról érkező televízióműsor is fogható december 16-a óta. Ezt még inem sok család nézheti meg Kaposváron. Pálma korábban idegenvezető volt, így felfrissítheti angol nyelvtudását. Tamás pedig jó szervező- készségét. Ö a legfrissebben átadott lakások intézőbizottságának elnöke. együtt. Szokatlan ez még nekik is, nekünk is — mondta Póth Zsuzsa. — Ugyanakkor a közösségi légkör bizonyos tekintetben jobb, mint a korábbi alegységünkben. Minden munkahelyre vonatkozik az ismert mondás, miszerint, ahol háromnál több nő dolgozik együtt... — Pesten férfiakat vagy nőket dobáltak a cselgáncsedzéseken ? — A lányokkal együtt ed- zetünk, természetesen — válaszolta Hajcsár Anikó. — Hetente kétszer látogattuk a tornatermet. Alig kezdték meg Kaposváron a munkát, máris „zsebest” fogtak. — Járőrkocsival róttuk a köröket az utakon, amikor egy férfi intett nekünk: tolvajt látott — elevenítette föl az esetet Anikó. — A tettes persze gyorsan eldobta a bűnjelet és tagadni próbált. Nem győztük hallgatni, hogy ő milyen ártatlan és makulátlan, noha — mint kiderült — hasonló tetteiért már többször büntették. Hasztalan kereste a kibúvót. — Pesten sok zsebessel volt dolgunk — kapcsolódott az elhangzottakhoz Zsuzsa. — Többnyire a Váci utcában járőröztünk. Ott bőven volt alkalmunk gyakorolni orosz és német nyelvtudásunkat, s jó lehetőségünk volt a zsebtolvajok módszereinek megfigyelésére is. A belvárosból néha más, ugyancsak forgalmas helyre vezényeltek minket. Például az Jíszi BNV-re, ahol a ’— Józan, megfontolt gondolkodást és körültekintést igényel e társadalmi megbízatás ellátása. A könyvespolcon két, egymás mellett levő plaketten ákad meg a szemem. A Pro Universitate díj. Egyedülálló a pécsi egyetem történetében, hogy valaki hallgatóként és végzett jogászként is megkapja ezt az elismerést. Tamás két ciklusban is elnökségi tagja volt az egyetem baráti társaságának. — Kötődöm volt iskolámhoz, lehetőséget kaptam rá, hogy a hobbimnak éljek. Németh Tamás hobbija az újságírás. Egy 1975-ös antológia kerül le a polcról. Aranyozott betűk hirdetik a kötés tükrén : „innen talán lehet” Ez az egyetem Glosszátor című lapjának az antológiája. Németh Tamás és Szántó Péter szerkesztette. — Büszke vagyok ró, hölgy a Glosszátor élére kerültem, de ez inkább szervezőkészségemnek, mint írói vénámnak köszönhető — vallja szerényen. Szavaiból érzem: a családfő ma este pályatársaira is gondol,- amikor az új lakásban meggyújtja a csillagszórót. Balázs Andor Hajcsár Anikó Kimustrált vekker hevert a konyhaszekrényért, békésen megfért a hodmik között. Mintha évek óta senki sem bántotta volna a légiről maifladít tárgyaikat. Az óra számlapja sáirgulásnak indult, a védőüvegire vékony rétegben rakódott rá a por. Mégsem oda való ez az óra ! A tönkrement szerkezét szemet szúrt egy vasutas lakásában. Varga Kálmán észrevette, hogy a megrekedt mutatójklBtt kémlelem. Elmosolyodott, gyors mozdulattal fölhúzta pulóvere ujját és vastag szí- jú órájára mutatott. — Innen tudom a pontos időt! Nézze csak meg a sajátját: tizenöt óra tíz percnek kell lennie, ha a magáé is a rádió szerint jár. Megmondtam, nem ? A vekkert az unokám vette, kezelésbe, azóta nem jó másra, csakhogy játsszon vele. A nyugdíjhoz közel álló férfinak évek óta nincs szüksége ébresztőre. Mindenfajta csörömpölés nélkül pontosan akkor ébred amikor szeretne. Egy órával azelőtt, hogy a hajnali Somogy expressz a jákó- nagybajomi állomásra ér. Ébredés után martad ideje a felkészülésre, a maga főzte elemózsia csomagolására. Sohasem kapkod, inkább negyedórával hamarabb indul az állomásra, s így néhány mondatot méig válthat a szolgálatban levő vasutasokkal. Csak akkor mérgelődik, ha felborul a vezénylési rend, s nem lehet tudni, mikor következik megint éjszakai műszak. Mondja is, hogy az éjjeles munka már nehezére esik. Tíz évvel ezelőtt? Észre sem vette! Aludt utána két- hálrom órát, azután ment a kertbe. Mostanában meg délfelé is bódultán ébred. De már csak néhány hóPóth Zsuzsa teljes nyitva tartási idő alatt segítettük az elveszett gyerekek és a szülők egymásra találását, s útba igazítottuk az eltévedt vásárlátogatókat. Ha a lányokat vonzotta is a szülőföld. egy-egy érzelemkapocs azért Pesthez fűzi őket. Zsuzsának ott tölti sorkatonai szolgálatát a vőlegénye, Anikó pedig a három év alatt kialakított baráti köre miatt utazik időnként a fővárosba. Ha pedig éppen nem utaznak, akkor a szabadidőben Zsuzsa például négyéves uno- kaöccsét „gyúrja”, játszik vele, s tanítja verselni, dalolni. A lányok egymás között cserélgetik a Hemingway-, a Moldova-, a Berke- si-könyveket és a krimiket. Pesti színházi látogatásaik alapján is úgy vélik, hogy az ország élenjáró színtársulatai közé tartozik a kaposvári. Mindketten szeretnek moziba járni, és néha eljutnak táncmulatságba is. Fiatalok, maiak, érdeklődőek. Lánytársaik legtöbbjétől az különbözteti meg őket, hogy kicsit több a felelősségük, és számukra elengedhetetlen követelmény az önállóság, a határozottság. . Kaposváron, a Táncsics gimnáziumban érettségiztek. — Amikor járőrözés közben találkozom az utcán régi osztálytársaimmal, csodálkoznak. Sokan föltették már a kérdést: miért lettem rendőr? A válaszom: az érettségi után nem tudtam, hogy mi az a közbiztonság, csak azt tudtam, hogy rendőr akarok lenni, mert nem szeretem az egv helyben ülést, nem nekem való a to- pogás. — Tőlem már többen kérdezték: „Ugye, a Linda-fil- mek hatására mentél el rendőrnek?” — Nem éppen — mondom ilyenkor, hiszen tudom: a valóság ritkán olyan, mint a film. A főiké szülést, a fárasztó, munkát, a koránkelést nem mutathatja be egy kalandfilm. Itt minden nap más, sok az új feladat, és gyakran közvetlenül is meggyőződhetek arról: hasznos, amit csinálok. Kovács Gyula ELFOGTAK EGY „ZSEBEST" Női rendőrök Kaposváron nap! Jövőre lesz hatvanéves. Tervezgeti: mit csinál majd a végtelen szabadsággal. A házra is ráférne a tatarozás; szívesen tartana megint állatokat, öt éve, amióta meghalt a felesége, alig maradt ideje a portálra. Ha majd nyugdíjba megy, mindent rendbe tesz. Bármennyire készül is a pihenésre, nehezen szakad majd el a vasúttól. Élete felét töltötte ott. Harminc év . . . — Megcsípte a vasutat az elmúlt húsz esztendő! Akkoriban, a;z emberek annyira egymáshoz nőttek, hogy megsíratták, ha egyiküket áthelyezitek. De nem kellett hirdetéseket feladni, hogy jöjjenek dolgozni ! Szőrszálhasogató főnökök vigyáztak arra, hogy a nem idevaló emberek ne kerüljenek a vasúthoz. Megfeleltem volna, de az akkori kaposvári állomásfőnök azt mondta : jöjjek vissza néhány hét múlva. Közben hívtak Já- kóba is. Nemeskisfaludról költöztünk oda, amikor megnősültem, s a pályamester azonnal fölvett. 1958 márciusában szegődtem el a vasúthoz, azóta sem tudtam elszakadni a sínek mellől. A jákói ház ajtaja előtt tiszta szőrű korcs forgaló- dott. Hátsó lábára állt, és belesett az üvegen. Tappan- csai sáros foltot hagytak a bejáraton. A férfi zavarta volna, de inkább elmesélte: hogyan ültette le hátsó tengelyére a négyhuszon- négyest. — Tudtam, hogy jön a masina, jelezték időben. Vártam egy kicsit, s amikor úgy gondoltam, hogy lement a váltóról, átállítottam a kart. Nem is néztem ki az ablakon, csak amikor hallottam a csikorgást. Az első kerekek még a sínen voltak, de a hátsók tengelyik a töltésben álltak. „Aláhúztam” neki. Mondtam, nem kell felvenni jegyzőkönyvet. Megbüntettek, tíz hónap alatt kellett kifizetnem. Másnap jött az állomásfőniök, és gratulált. Mondtam: nekem aztán ne gratulál join . .. Később kiderült: azért volt az elismerés, mert nem akartam elhallgatni semmit. 1972 óta dolgozom a kaposvári állomáson. Néhány év múlva fordult elő egy hasonló eset; megint megbüntettek. Ha valaki kárt csinál, meg kell fizetni. Így van ez ma is a vasútnál. A kettes toronyban szolgáltán : egy BZ-motornak kellett volna szabad utat adni. Engedtem is, de néhány másodperc múlva telefonáltak, hogy egy másik motor is elindult arrafelé. Láttam, hogy a mozdonyok mindjárt összefutnak. Annyi időm maradt csak, hogy a váltót átállítsam, és kiléptessem az egyik mozdonyt. Igaz, csőrlővel kellett ki ciháim, de legalább nem töritek össze egymást. Gyehenna váltói voltak a kettes toronynak. Angol szerkezetek, megbízhatóak, de neki kellett feszülni, míg átállították. Vanga Kálmán néhány éve nehéz műtéten esett át. Az orvosok azt javasolták: keressen könnyebb munkahetet. Az egyes toronyban — ahol most is dolgozik — csak öt váltót kell kezelni. Könnyebb járásúak ezek a szerkezetek, de télen ezeket is belepi a hó. Ilyenkor szaladhatnak, hogy ki- kotonják a jeget. — Kicsit belefáradtam a vasútiba. Mostanában "egyre jobban esik hazaindulni. Mérgelődöm, ha lekésem a legközelebbi vonatot, ilyenkor felkérietőzöm egy gépre. Ha táskámat két kézzel a fejem fölé emelem, akkor a mozdonyvezető is látja, hogy haza tartok. Ezt még nem felejtette el senki .... Faragó László Nemrégiben fejezték be Kaposváron a Damjanich utca 4. szám alatti lakóház felújítását. Tulajdonosa, Busa József jelentős költséggel, eredeti állapotához hasonlóan építette újjá a századfordulón készült házat )
