Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
2 Somogyi Néplap 1988. december 3., szombat Megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalrólj Természetesen egy ilyen módon működő szakszervezeti mozgalomban más a döntési mechanizmus is, mint amihez eddig szoktunk. Egy alulról építkező, a szövetségben nagy önállósággal rendelkező demokratikus szervezetben nem járható a felsőbb szintek által hozott határozatok segítségével történő irányítás út- j'a. Nem járható a minden egyes kérdésben többségi alapon' hozott döntések, kötelező határozatok útja, azaz nem tartható fenn a demokratikus centralizmus eddigi elve és gyakorlata. Ehelyett az érdekvédelmi, érdekképviseleti kérdésekben a konszenzus, a közmegegyezés teremtheti meg az együttes fellépés alapját, amely a szolidaritás elvével párosulva egy valóságos mozgalom igazi erejévé válhat. Mindez nem jelenti azt, hogy nem maradnak olyan kérdések, amelyekben továbbra is a többségi alapon hozott döntés a mérvadó. Ahhoz, hogy egy mozgalom tényleges erőit képviseljen, közmegegyezésre van szükség. Ahhoz viszont, hogy egy szervezet működőképes maradjon, néhány kérdésben alkalmazni kell a többségi döntés elvét is. A szövetségi alapon történő működés nem hagyja érintetlenül a szakszervezeti mozgalom pénzügyeit, gazdálkodásának rendjét sem. Annál inkább sem, ment ez a kérdés elemi erővel tört felszínre a tagsági vita során. Ugyancsak fontos, hogy az alapokmányban, az egyes ágazati, szakmai szakszervezetek alapszabályaiban meghatározott mértékek szerint történjen a befizetett tagdíjakból való részesedés. — Ahhoz, hogy az elmondottak a valóságban is érvényesüljenek, hogy a szakszervezeti mozgalom a vázoltak szellemében működhessen, új alapszabályra, illetve javasolt nevén: új alapokmányra van szükség. Ennék kidolgozásához kérünk felhatalmazást az országos értekezlettől. Itt szeretném megemlíteni azt a kérdést is, hogy javaslatunk értelmében a létrejövő szövetség nevét is célszerűnek tartjuk megváltoztatni. Nem azért, hogy átfessük a cégtáblát, hanem azért, mert a javasolt új elnevezések pontosabban kifejezzék a szándékolt új tartalmat. Ami a konkrét elnevezést illeti : én személy szerint a Magyar Szakszervezetek Demokratikus Szövetsége elnevezést aj ánlorm. Számos a gond a fizikai dolgozók között, akiknek jelentős része súlyos terheket vállalt az elmúlt években, és tette ezt úgy, hogy túlmunkával ellensúlyozta romló életkörülményeit, nem panaszolva fel naponta helyzetét. Ök azok, akik a szerkezetváltással együtt járó terhekből, a foglalkoztatási gondokból is a legnagyobb részt kényszerülnek vállalni. Egyes értelmiségi rétegejk mélyen képzettségük, szaktudásuk, potenciális társadalmi-gazdasági szerepük alatt részesülnek a társadalom anyagi-erkölcsi megbecsüléséből. Feszültségek tapasztalhatók néhány alkalmazotti csoportban is, évek során felgyülemlett gondokkal kell szembenézni a különféle közszolgálatok területén is. A társadalmat más metszetben vizsgálva talán még súlyosabb a helyzet a fiatalok, a nagycsaládosok és az idős emberek egyes csoportját körében. Ez egyebek mellett azt is igényli, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok eltérő helyzetéhez, törekvéseihez alakítsuk szerveződési elveinket, gyakorlatunkat. Ebből pedig az is következik, hogy nem szabad azonos megoldásokban gondolkodnunk. A szakszervezetek tudatában vannak az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetének. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán az ország valós gazdasági, nemzetközi pénzügyi terheiről nyilvánosságra hozott ada- 'tok azonban számunkra is megdöbbentőek voltak. A reális elszámolás • hiányá- ' ban szembesültünk most már évről évre visszatérően azzal a megmagyarázhatatlan ellentmondással, hogy a látható erőfeszítések, az életszínvonal korlátozása ellenére a népgazdaság helyzete tovább romlik, a kialakuló gazdásági helyzet a vártnál mindig rosszabb és ez további áldozatokat követel a lakosságtól. Mindez meglehetősen kényes helyzetbe hozta a szakszervezeteket, hiszen a valóságos helyzet ismerete nélkül könnyen irreális követelések élére állhatnak vagy éppenséggel ellenkezőleg, önmérsékletet tanúsítanak akkor is, amikor ez nem lenne indokolt. A jövő évi terv társadalmi elfogadhatósága minimumának megteremtését, volt hivatva előmozdítani a hét elején megtartott SZOT —kormány tálálkozó. Ezen a szakszervezetek képviselői kifejtették, hogy az életszínvonal-politika 1989-re körvonalazott állami elképzeléseivel, azok több elemével még a korábban gon- doltnál súlyosabb gazdasági helyzetben sem értenek egyet. így' vitatták a tervezett reálbércsökkenés mértékét, a központi bérpolitikai intézkedésekre fordítható összegek nagyságát, az infláció mértékét, a fogyasztói áremeléseknek a nyugdíjasok körében javasolt ellentételezését. Mint ismeretes, bizonyos kompromisszumok születtek, amelyek ha nem is oldják meg a szakszervezetek által feltárt és képviselt problémákat, de egyes területeken mérséklik azokat. A kormány vezetői részéről a legutóbbi időkben tapasztalhattunk bizonyos rugalmasságot, ami előmozdította a megállapodásokat. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert csak ilyen állápon valósulhat meg az érdemi együttműködés, az általunk javasolt szociális partnerség. — A magyar szakszervezeti mozgalom hosszabb távon, de már a belátható rö- videbb periódusban is egy fejlődésre, növekedésre orientált, a bérek, a szociális juttatások, a társadalombiztosítási ellátások reálértéke növelését biztosító gazdaságpolitika kialakításában és gyakorlati megvalósításában érdekelt. Ahhoz, hogy mai súlyos gondjainkon túljussunk, hogy a gazdaság kimozduljon a holtpontról és ugyanakkor a társadalom is felvállalja a kényszerű áldozatokat, legalább két dologra van szükség. Az egyikről már szóltam : ez a helyzetünkkel történő nyílt szembenézés, a politikai cezúra, a múlt hibás gyakorlatának egyértelmű megtagadása. A másik feltétel nem kevésbé fontos: meg kell tanulnunk, hogy a közgazda- sági racionalitás, az egyensúlyi követelmények érvényesülése mellett, éppen egy teljesítményelvű gazdaságban van fokozott jelentősége annak, hogy párhuzamosan működjön a szociális igazságosság, a szolidaritás elve is. Az erre irányuló konkrét javaslataink, elképzeléseink az írásos dokumentumban megtalálhatók. Meggyőződésünk, hogy ma az országnak történelmi nagyságrendű feladatainak elvégzéséhez erős, határozott, következetes kormányra, egyben a munkavállalók érdekeit ugyanilyen erősen, határozottan és következetesen védő szakszervezetekre van szüksége. A szakszervezeteknek a korábbiaknál jóval tudatosabban, anyagi erőforrásaikat koncentrálva kell hozzájárulniuk a dolgozók szociális gondjainak enyhítéséhez, nehéz élethelyzetbe került tag- társaitk sorsának megköny- nyítéséhez — mutatott rá a SZOT főtitkára, majd arról szólt, hogy a mozgalom új szervezete, működése, az érdekképviselet új ‘tartalma egészen új követelményeket támaszt a szakszervezeti apparátussal szemben is. — Az országnak, a társadalomnak most világos programra, az ennek megvalósítását szolgáló gyors változásokra, ugyanakkor ^jgy elemi nyugalomra van szüksége, hogy nehézségeiből önerőből ki tudjon. lábalni. Olyan programra van szükség, amely nemcsak a pénzügyi egyensúlyra, de az emberek morális, lelki egyensúlyának helyreállítására is alkalmas, olyanra, amely perspektívát mutat. Egyebek mellett ehhez kell hozzájárulnia a szakszervezeti mozgalomnak is — mondotta befejezésül Nagy Sándor. Ezt követően megkezdődött a vita, amelyben a résztvevők valamennyi dokumentumról együttesen mondtak véleményt. A legtöbb küldött szólt a szakszervezeték megújulásának szükségességéről, s ezzel ösz. szefüggésben legfontosabb tennivalójáról: az érdekvédelmi és érdékképviseleti tevékenységről. Az első felszólaló Szilágyi Ervin, a Magyar Gördülőcsapágy Művek sZb-titkára ezzel kapcsolatosan azt hangsúlyozta, hogy a tagság érdekeit új módon, demokratikus eszközökkel kell képviselni. A vasasszák- szervezet tagsága úgy foglalt állást, hogy minden olyan szervezettel együtt kíván működni, amely a gazdaságot ki alkarja vezetni jelenlegi nehéz helyzetéből. Több felszólaló rámutatott arra, hogy a gazdaság pozitív irányú elmozdulása nélkül a szakszervezet nem képes hatékonyan képviselni és védeni a tagság érdekeit. A küldöttek szükségesnek tartották, hogy mielőbb alakuljon ki az érdekképviselet új rendszere. Grosser János, a KPVDSZ központi vezetőségének titkára kiemelte, hogy ennek a rendszernek mindenképpen alulról építkezőnek kell lennie. Ezt az is indokolja, hogy a tagság türelme elfogyott, s jelenleg már nem csupán álláspontot, érdekképviseletet kíván, hanem konkrét eredményeket. A megújulási folyamatról elmondotta : ezt az éveik óta tartó 'életszínvonal-csökkenés és a tagság kényszerítette ki, nem pedig az alternatív mozgalmak. A küldöttek szóltak a szákszervezetek gazdaság- politikai koncepciójáról, ezzel összefüggésben a szerkezetátalakításról, a bérekről, a foglalkoztatásról. Az utóbbival kapcsolatban többen rámutattak: a létbiztonságot hazánkban hosz- szű ideig sérthetetlennek tartották. A szerkezetátalakítás, s a gazdasági problémák következtében azonban a dolgozók egy részétől több vállalatnak meg kell válnia. Sze- ver Józsefné, a Pest Megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat szb-titkára a munkanélküli segély bevezetésével kapcsolatban hangot adott annak a félelmének, hogy a munkahely féltése miatt a dolgozók gyávává válhatnak, s ez nagy árat követel a szakszervezeti mozgalomtól. Más küldöttek azt hiányolták, hogy az űj munkahelyek teremtésének még a csírái sem látszanak és sürgették a mielőbbi intézkedéseket. Ugyancsak szükségesnek tartották, hogy a kormány mielőbb gondoskodjék a dolgozók szervezett átképzésé, ről. A küldöttek hangsúlyozták, hogy nem értenek egyet a reálbérek további csökkentésével. Dán Gábor, a Taurus Gumiipari Vállalat szakszervezeti intézőbizottságának titkára biztatónak tartotta, hogy a kormány minden eddiginél liberálisabb bérmechanizmus bevezetésére készül. Javasolta azonban, hogy néhány vállalatnál kísérletképpen tegyék lehetővé a kötöttségek nélküli gazdálkodást, önállóan dönthessenek akár a 38—40 ónás munkarend bevezetéséről is. A szákszervezetek megújulásává1! kapcsolatosan többen szóltak szervezeti kérdésekről. Dr. Lampé István, a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a szerkezeti átalakulás legfontosabb elemének az alap- szervezeteket tartotta, azért — mert mint mondta — alulról építkezni csak szilárd alapokon lehet. Hangsúlyozta, hogy az alapszer- vezetek csak akkor működhetnek jól, ha a legtisztességesebb, legjobban dolgozó tagokat választják meg szakszervezeti tisztségviselőknek. Szükségesnek tartotta, hogy az alapszerveze- tek önállóak legyenek, de ez ne jelenítse azt, hogy magúkra maradnak. A küldöttek több javaslatot is tettek: Bán Béla, a Magyar Rádió körzeti és nemzetiségi főszerkesztőségének vezetője azt javasolta, hogy a szakszervezeti kongresszust 1989 őszére hozzák előre, s jelöljenek ki 25 tagú bizottságot a kongresszus tartalmi előkészítésére. Ugyancsak többen javasolták, hogy a szakszervezet fokozottabban képviselje az értelmiséget, legyen szószólója anyagi és erkölcsi megbecsülésük megteremtésének. A vitában szót ként Németh Miklós is. Bevezetőben arról szólt, hogy a jelenlegi, gondokkal, feszültségekkel terhes időszakban a kormány nem tehet mást, mint hogy vállalja a stabilizációval' kapcsolatos tennivalókat, s egyre több elemében a kibontakozás megalapozását. Ez a törekvése azonban aligha lehet sikeres a szakszervezetekkel kialakítandó együttműködés nélkül. Ezért arra kérte a tanácskozás .résztvevőit, hogy támogassák a kormányzati munkában tapasztalható megújulást, s viszonzásképpen a kormány a m'aga eszközeivel elősegíti a szakszervezetek fordulatot és reformot hirdető mozgalmi megújulásét. Csak egy erős, az érdekfcifejezésfoen világosan fogalmazó szakszervezet lehet érdemi partnere a kormánynak — hangsúlyozta. Németh Miklós elmondotta, hogy a Parlament legutóbbi ülése előtt tartott SZOT—kormány találkozón még abban a tudatban tárgyaltak, hogy az Ország- gyűlés elfogadja az 55 százalékos vállalkozási adót. Megismerve az igényeket, olyan megállapodás született, hogy az eredetileg tervezett 2 milliárd forintos központi bérpolitikai keretet felemelik 4,1 mílliárdra. Időközben a képviselők csak az 50 százalékos mértékű nyereségadót szavazták meg. így a kormány arra kényszerült, hogy a Parlament ülését követő hétvégén átdolgozza a költségvetést, mégpedig úgy, hogy korábbi döntésük feltételeit is megteremtsék. Németh Miklós kérte a reformprogramhoz a megújuló szakszervezeti mozgalom támogatását, s hangsúlyozta: a kormány kész és nyitott a párbeszédre, minden hasznos javaslat befogadására. Azt szeretné, ha a magyar gazdaságban a következő években egyre erőteljesebben érvényesülne a a teljesítményorientáltság, mégpedig valamennyi munkahelyen. Ennek feltételeit hivatott megteremteni a vegyes tulajdonú piacgazdaság. A piaci verseny érvényesülése azonban azt is jelenti, hogy elsősorban a jók boldogulnak, míg a versenyben helyt nem állók lemaradnak. Ilyen körülmények között tehát nem mindenki számára biztosítottak a boldogulás, a „felvirágzás” feltételei. Ha azonban sikerül a folyamataikat úgy vezényelni, hogy összességében egyre több vállalat bizonyuljon versenyképesnek — nemcsak belföldön, külföldön is —, akkor négy-öt év múlva nagyobb önbizalommal, nagyobb hittel lehet a jövőbe tekinteni — mondotta végezetül Németh Miklós. A vitában többen megfogalmazták — támogatva a szakszervezetek szövetséggé való átalakulását —, hogy ebben a formában kifejezetten a tagság összességének érdekvédelmével kell foglalkozni, az egyes ágazati szak- szervezetek pedig hatékonyabban képviseljék a szakmák, s az ott dolgozók igényeit, érdekeit. Egy javaslat szerint az SZMT-k vezetőinek évente kellene váltaniuk egymást, s így előbb vagy utóbb mindegyik érdekközösség vezető szerephez juthat. Hasonló felépítésben lehetne kialakítani a lakóhelyi regionális szervezeteket is. Ugyancsak szervezeti kérdésekkel foglalkozott Cs. Nagy Lajos, a Gutenberg Szákszervezeti Szövetség főtitkára. Egyebek mellett az évtizedek alatt kialakult helytelen döntési gyakorlat felülvizsgálatát sürgette, mert — mint mondta — eddig a SZOT a szakmai szervezetek nélkül döntött, kizárva a nyílt vita lehetőségét. Miklós Györgyné, a Győr-Sopron Megyei Tejipari Vállalat szb-titkára ehhez kapcsolódóin úgy fogalmazott, hogy a beletörődés! jog gyakorlatát a konszenzus, a kompromisszum keresése váltsa fel. Több felszólaló bizalmát fejezte ki a kormány törekvései és az új miniszterelnök elgondolásai iránt. Ugyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy nagyobb reálbércsökkenést a dolgozók már nem fogadnak el. A jobb munkához alapvető feltétel a bérreform mielőbbi bevezetése, de ez utóbbi egyre inkább feledésbe merül, s jórészt már csak a szajkszervezetek beszélnek róla. Czirmay Tibor, a ME- D06Z kv-titkáira kifejezetten a kibontakozás hátráltatásának nevezte, hogy késik a bérreform indítása. Ka- nakisz Lefter, az országos ifjúsági konferencia küldötte, a tanácskozás első munkanapjának utolsó felszólalója derültséget keltett, amikor arra kérte a jelenlévő ifjúsági szervezeti küldötteket, hogy egy pillanatra álljanak fel helyükről. Negyven képviselőjük a terem különböző pontján foglalt helyet. „Nos, eddig ilyen volt a szakszervezet ifjúságpolitikája is” — mondta. Ezután azt fejtegette, hogy az ifjúsági mozgalomnak jelentős feladatai vannak a szakszervezeten belül, s ehhez nagyobb mozgásteret kémek. A megújuló szakszervezeti életben kiemelten szükséges kezelni egy ifjúságpolitikai program kidolgozását. Ezzel a pénteki tanácskozás befejeződött, a vita szombaton folytatódik. Eddig 17-en kaptak szót, és további 66-an jelentkeztek hozzászólásra. A TDDSZ levele a SZOT főtitkárához A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének országos választmánya levelet intézett a SZOT főtitkárához, az országos szakszervezeti tanácskozáson való részvételükkel kapcsolatban. Ebben arról adnak tájékoztatást, hogy bár örömmel fogadták a tanácskozásra való meghívást, nehezményezik, hogy a SZOT-on kívül szerveződött többi, a TDDSZ-nél kisebb taglétszámú független szakszervezetet nem hívták meg. A levél szerint a szervezet eredetileg a szolidaritás szellemében kívánt részt venni a tanácskozáson, de most éppen e szákszervezeti szolidaritás jegyében -mégsem vállalkoznak a meghívás elfogadására. Megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása Budapesten az Építők Székhazában
